Felkészülés és biztonság

A munkahelyeket számos hatóság több tucat szempont szerint ellenőrizheti. A munkáltatók nincsenek könnyű helyzetben, hiszen még a legkisebb vállalkozóknak is több törvényt és rendeletet kell ismerniük, nyomon követniük és betartaniuk, hogy elkerülhessék az elmarasztalást. Sokat javíthat helyzetén az a cég, amelyik időben felkészül a várható ellenőrzésre és tájékozódik annak mibenléte felől is.

A külső, vagyis valamilyen szakosodott hatóság által kezdeményezett ellenőrzésekre mindenképp érdemes előre felkészülni – tanácsolja Takács György, az ÉTOSZ jogi szakigazgatója. A hatóságok meghatározott jogszabályok alapján végezhetik a vizsgálatokat, így célszerű, ha e törvényeket, szabályokat a munkáltatók is ismerik. Így maguk is figyelemmel kísérhetik, hogy az ellenőrzést végzők a szabályok szerint járnak-e el, vagy sem.

A külső ellenőrzések alapvető csoportja az iratellenőrzés, amelyek során nagyon gyakoriak a félreértések. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen dokumentum kerül a hatóság kezébe, mi adható ki és mi tartozik a védett kategóriába.

A cégek, szervezetek számos adata nyilvános, azokhoz bárki hozzájuthat. Ezek nyilvánvalóan nem tartoznak a védett dokumentumok közé. Vannak azonban olyan iratok, amelyekbe csak korlátozottan lehet betekinteni, vagy akad olyan céginformáció, amelyhez csak engedéllyel lehet hozzájutni. Hogy mi adható ki és mi nem, azzal minden munkáltatónak tisztában kell lennie. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha az ellenőrzés nem a cégnél zajlik, hanem a hatóság bekéreti az iratokat. Ilyenkor sem lehet mindent kiadni, s még az átadás előtt tisztázandó, hogy a hatósági ellenőrzés pontosan mire irányul. A tapasztalatok szerint a munkáltatók nincsenek tisztában az iratokra vonatkozó előírásokkal, és sokszor olyan személyi anyagokat is rendelkezésre bocsátanak, amelyek a dolgozók személyiségi jogait sértik. Olyan eset is előfordulhat, amikor a munkáltató saját magának okoz kellemetlenséget a hanyagsággal, a dokumentumok szelekció nélküli átadásával. Az adóhivatali vagy tb-ellenőrzés során például az ellenőr feladata, hogy bizonyítsa állításait. Ha a bizonyítékokat tudatlanságból, vagy véletlenül maga a munkáltató adja át, akkor ezt az ellenőr felhasználhatja, a cégvezető pedig megfosztja magát a védekezés lehetőségétől. Más a helyzet a munkaügyi ellenőrzésnél, amikor a bizonyítási kényszer az ellenőrzött munkáltatót terheli. Ilyenkor érdemes minden olyan iratot átadni, amely az ártatlanságot támasztja alá – mondta Takács György, hozzátéve: a cégeknek időt és pénzt kell fordítaniuk az iratkezelés pontosságára.

Készülés az ellenőrzésre

Az iratellenőrzés mellett gyakori vizsgálat továbbá a helyszíni ellenőrzés, amelyet szakellenőr, például tűzoltóság, közegészségügyi szakértő végez, s a törvényességi előírások betartását veszi górcső alá. Ez esetben a cég saját szakértőjének érdemes elkísérnie az ellenőrt, mintegy felügyelve rá. Ezzel számos utólagos kellemetlenség megelőzhető. Persze erre nem minden esetben nyílik lehetőség, hiszen amikor az ellenőr bejelentés nélkül, váratlanul érkezik, akkor látogatására nem lehet előre felkészülni. Egy esetleges, bármikor előforduló vizsgálatra azonban lehet számítani, s arra is fel lehet készíteni a dolgozókat, hogy milyen magatartást tanúsítsanak az ellenőrrel szemben.

A munkáltató felelőssége, hogy a dolgozója milyen kijelentéseket tesz. A munkavállalónak közölnie kell például a személyi adatait s a tevékenységére vonatkozó tudnivalókat, de a kollégájával kapcsolatban nem adhat információkat. A munkáltató tehát felkészítheti dolgozóit a helyes magatartásra, ugyanakkor azonban nem késztetheti a munkavállalókat arra, hogy bejelentenivalójukat – amennyiben van ilyen – elhallgassák. A munkavállaló ugyanis akár az adott hivatalnak, akár az éppen eljáró ellenőrnek bejelentést tehet. A dolgozók felkészítése mellett természetesen nem kerülhető ki az sem, hogy a tulajdonos vagy cégvezető azt a munkatársát is kiképezze, aki őt helyettesíti. Az ellenőrzés során ugyanis többnyire az alkalmazott kerül szembe a hatóság képviselőjével, s az elutasító magatartás éppen olyan hiba és éppen olyan káros, mint a túlzott odaadás vagy a felelőtlen fecsegés. Az egyszeri felkészítés önmagában persze nem mindig elegendő, s időnként nem árt ellenőrizni az átadott tudást. Takács György szerint sok munkáltató nem szereti, de a belső ellenőrzés kialakítása és működtetése számos problémától kímélheti meg a cégeket. Elsősorban a közepes, illetve a nagyvállalatok számára létfontosságú a szakértői apparátus fenntartása.

A cégvezetőknek azzal is tisztában kell lenniük, hogy nem kiszolgáltatottak a hatóságokkal szemben. Nem kizárólag az ellenőr tehet fel kérdéseket, de a munkáltatók is szerezhetnek – sőt kell is, hogy szerezzenek – információt az ellenőrzés céljáról, menetéről. A munkáltatók, amennyiben az ellenőrzéssel kapcsolatban bármiféle észrevételük, panaszuk van – vagy jogtalannak érzik a kiszabott büntetést –, a hatóságokhoz s a bírósághoz is fordulhatnak.

A legtöbb ellenőrzés a munkavégzés helyszínén zajlik. Az ilyen vizsgálatok során legtöbbször a munkavédelmi, illetve munkaügyi ellenőrökkel találkozhatnak a munkáltatók.

A munkahelyi biztonságot és védelmet sokan sokszor nem tartják fontosnak, holott a munkakörnyezet veszélyes. Jóllehet ez kevésbé igaz a "csillogó" irodaépületekben, az íróasztal mellett tevékenykedők esetében, azonban tévedés azt hinni, hogy csak a gyárakban vagy a bányákban érheti ártalom a munkavállalókat. A számítógép sem védi a szemet, s a nem kellően megtervezett irodabútorok miatt is fájhat a fej, a hát, a láb, romolhat a látás. Az ILO, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet felmérései szerint a munkahelyek környezetében több mint százféle vegyi anyag, ötvenféle fizikai, kétszáznál is több biológiai és húsz ergonómiai kórokozó akad. Ennek következtében a világon évente 58-150 millió foglalkozási megbetegedés fordul elő. A becslés azért pontatlan, mert a betegségek kialakulását sokszor nem lehet egyetlen okhoz kötni.

Eltitkolt balesetek

A munkahelyi balesetekkel már egyszerűbb a helyzet: a világon évente mintegy 120 millióan szenvednek balesetet a munkahelyükön – illetve a munkavégzéssel összefüggésben –, 200 ezer a halálos munkabalesetek száma, s egymillió végződik rokkantsággal.

Magyarországon – a különböző felmérésektől függően – eltérő adatok láttak napvilágot a balesetek számáról. Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) regisztrációja szerint évente átlagosan 27-28 ezer baleset történik, azaz az év minden napjára – munkaszüneti és ünnepnapokat is beleértve – nyolcvan eset jut. Ennél is szomorúbb képet adnak a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai, amelyek szerint egy év alatt, 1998 és 1999 áprilisa között 84 ezer baleset történt a munkahelyeken. A KSH széles körű – 70 ezer főt érintő – adatgyűjtés alapján jutott az eredményére, az OMMF viszont a beérkezett baleseti jelentések alapján dokumentálta az adatait.

A jelentős eltérés egyik fő oka, hogy a tapasztalatok szerint a munkáltatók sokszor nem tesznek eleget bejelentési kötelezettségüknek, s nem hozzák az OMMF tudomására a baleseteket. Arra természetesen nincs adat, hogy ezek mekkora százalékát titkolják el, de a becslések szerint a felét: vagyis éppen kétszer annyi eset történik, mint ahányat bejelentenek. A munkáltatók elsősorban az egyszerűbb, kisebb baleseteket titkolják el, így az ütéseket, a horzsolásokat, a ficamokat, a rándulásokat, azaz a "katonadolog" kategóriájába tartozó sérüléseket. Az esetek többségében a dolgozók maguk is hajlanak a történtek eltussolására, s a kisebb sérülések miatt még orvoshoz sem fordulnak.

Szerencsére az esetek jelentős részében nincs is szükség orvosi kezelésre, hiszen a leggyakoribb sérülések – ütés, zúzódás, vágás, horzsolás – valóban nem komolyak, s a munkavégzést sem akadályozzák. Gyakori az ínszakadás, csonttörés, ficam, égési sérülés, ezek azonban már komolyabbnak számítanak, amelyeket mindenképpen el kell látni, hiszen – például – ez utóbbi akár fertőzéshez is vezethet. Hazánkban évente átlagosan 150 dolgozót ér halálos munkabaleset.

Az esetek fele az iparban történik, de veszélyes a mezőgazdaság is, főként a fizikai dolgozók számára. Éppen ezért itt lenne a legnagyobb szükség az óvatosságra és a védelemre, ám hazánkban éppen ezen ágazatokban a leglazább a munkavédelmi és munkabiztonsági fegyelem.

A veszélyes munkakörökben dolgozók sokszor nem kapnak megfelelő védőeszközöket (kesztyű, sisak, álarc), s biztonsági berendezések (állványzat, biztonsági kötél) nélkül dolgoznak. Igaz, előfordul, hogy a dolgozók nem használják a védőeszközöket, azért, mert kényelmetlenek. Az OMMF tapasztalatai szerint az építőiparban és a mezőgazdaságban, ott is a kisebb vállalkozásoknál gyakori, hogy a gépek, a berendezések sem felelnek meg az előírásoknak: elavultak, rosszak, és senki nem végzi el a karbantartásukat. Emiatt a hatóságok évente több ezer gép és berendezés használatát tiltják meg: 2000 első félévében például csaknem kilencezer munkaeszköz használatát függesztették fel. A veszélyeztetés súlyossága miatt több mint 4600 dolgozót el is tiltottak a munkavégzéstől.

Nehéz a tettenérés

A munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény megalkotása során a munkáltatóknak nem kevés fejfájást okozott, hogy miként finomíthatnák a tervezetet. Próbálkozásaik azonban nem sok sikerrel jártak: a törvény hatályba lépett, s rendkívül széles körű jogokat biztosít a hatóságoknak. A felügyelők például bármikor, bejelentés nélkül beléphetnek a munkahelyre, s ott vizsgálódhatnak. Az ellenőrzés mindenre kiterjedhet: a szerződések érvényességétől a szakszervezeti jogosítványok betartásáig, a munkavállalóknak járó juttatások teljesítéséig, sőt azt is ellenőrizhetik, hogy a munkáltatók megsértik-e diszkrimináció tilalmát. Ez utóbbira az elmúlt években elenyészően kevés esetben derült fény. Annál inkább a munkaszerződések körüli anomáliákra, a túlzott túlóráztatásra, a pótlékok, juttatások ki nem fizetésére. Az OMMF adatai szerint a cégek csaknem harminc százalékánál túllépik a napi munkaidőt, a megengedettnél több túlórát írnak elő, s nem adják meg a dolgozóknak a pihenőidőt és a szabadságot. A munkáltatók 27 százaléka megsérti a bérrel kapcsolatos előírásokat: a minimálbérnél is kevesebb pénzt fizetnek nyolcórás munkáért, a pótlékokat és a túlórapénzt pedig egyáltalán nem fizetik ki. A cégek csaknem negyede nem köt munkaszerződést a dolgozókkal, vagy ha köt is, az hiányos, így érvénytelen, s fekete-, illetve szürkefoglalkoztatásnak számít. Ez még a nagyobb vállalatoknál, sőt a multinacionális cégeknél is előfordul, ahogy a túlórával, szabadsággal kapcsolatos szabálytalanságok is, illetve a munkaszüneti napokon való munkavégzés. A tapasztalatok szerint a nagyobb vállalatok elsősorban tájékozatlanság miatt vétenek a szabályok ellen, ám ez nem mentesíti őket a következmények alól.

A feketemunka másik – közismertebb – formája, amikor a vállalkozók mindenféle szerződés nélkül alkalmazzák dolgozóikat, akiket nem jelentenek be, bérüket zsebbe fizetik, ami után nem fizetik meg a közterheket. Ez elsősorban az építőiparban, a mezőgazdaságban, illetve a kereskedelemben, vendéglátásban tevékenykedő kisebb vállalkozásoknál fordul elő. A tapasztalatok szerint sokkal nehezebben is ellenőrizhető. Számos kis cég szándékosan áthágja a szabályokat, így egy esetleges ellenőrzésnél hamar köddé válhatnak. Főleg a mezőgazdasági vagy építőipari idénymunkáknál jellemző, hogy a munkások hirtelen szétszélednek, mihelyt ismeretlen ember vagy autó közeledik. Így a tettenérés sokszor szinte lehetetlen. Az illegális foglalkoztatásnak ez a formája nem korlátozható kizárólag a külföldiekre, sőt számuk – legalábbis azoké, akiket tetten érnek – sokkal kevesebb, mint az a köztudatban él. Évente általában ezer külföldi feketemunkást fülelnek le a hatóságok.