A jövő évben csökken az a támogatás, amelyet a megváltozott munkaképességűek után kapnak az őket foglalkoztató célszervezetek. A csökkentés mértéke lapzártánkkor még nem volt végleges, de legalább egymilliárd forint. Félő, hogy a nehéz helyzetbe kerülő cégek egyike-másika létszámcsökkentéssel próbál majd takarékoskodni. Célszerű lenne, ha a kormány kedvezményekkel, vagy az egészségügyi hozzájárulás csökkentésével segítené azokat a munkáltatókat, amelyek fogyatékosokat is foglalkoztatnak. Erre azonban kicsi az esély.
A jövő évben a költségvetés 18 milliárd forintot szán a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására – derül ki a pénzügyi és a szociális tárca közös tervezetéből. Ez több, mint a 2000-es felhasználás, de kevesebb annál, mint amennyibe a minimálbér 57 százalékos emelése kerül. Márpedig a fogyatékosokat alkalmazó célszervezetek szinte mindegyike a minimálbért fizeti dolgozóinak, s megfelelő mértékű támogatás hiányában az ötvennél több célszervezet egy része vélhetően nem tudja majd kigazdálkodni a 40 ezer forintos bért és annak járulékait. Mindezek miatt a cégek nehéz helyzetbe kerülhetnek, amire az egyik lehetséges válasz a megváltozott munkaképességű dolgozók elbocsátása. A javaslat kidolgozói szerint a 18 milliárd forint azért lesz elegendő, mert 2001-től csökken az egyes alkalmazottak után járó dotáció. Ennek mértéke ma még a fogyaték súlyosságától függően a minimálbér 150, 180, 280, illetve 380 százaléka. A tervezetben már kisebb százalékok szerepelnek: 130, 160, 240 és 330 százalék, de még ez sem tekinthető véglegesnek, sőt a tárcák további csökkentést fontolgatnak.
Védett szervezetek
A Védett Szervezetek Országos Szövetsége (VSZOSZ) szerint a szükségesnél legalább egymilliárd forinttal kevesebb pénz jut majd a cégekhez. A nehézségeket fokozza, hogy a megváltozott munkaképességűek után is fizetni kell a 2001-ben már 4200 forintos egészségügyi hozzájárulást. A szervezetek hiába kérték a kormánytól legalább ennek kompenzációját, egyelőre nem kapták meg. A szociális tárca mindössze arra tett ígéretet, hogy jövőre megvizsgálják a támogatás lehetőségét. Addig viszont akár több száz fogyatékos is elveszítheti állását. Újbóli elhelyezkedésükre pedig vajmi kevés az esély.
A célszervezeteknél dolgozó sérültek foglalkoztatása szempontjából további hátránnyal járhat az, hogy a jövő év közepétől megváltozik a jelenlegi támogatási rendszer: a mai ellátásokat egységes járadékrendszer veszi át. A várható szigorítások miatt előreláthatólag kevesebb megváltozott munkaképességű után jár majd a támogatás, ami a célszervezetek dotációjának a csökkenését is jelenti.
Szeptemberben megkezdődött a megváltozott munkaképességűek egészségügyi szűrése, amelynek során a fogyatékkal élőket besorolják". A szűrésekkel 2001 nyaráig kell végezni, hiszen ekkor megszűnik a jelenlegi támogatási rendszer, többek között a vakok járadéka, a mozgássérültek közlekedési hozzájárulása, illetve az ötévente kapható gépkocsi-vásárlási támogatás csakúgy, mint a benzintámogatás. A különféle kedvezmények helyett egységes támogatási rendszert vezetnek be, amelynek keretében a fogyaték súlyosságától függ majd, hogy ki kap támogatást, s mekkora összeget. A súlyos fogyatékosság feltételei azonban a maihoz képest jelentősen szigorodnak, ami azt jelenti, hogy számos olyan fogyatékos lesz, aki ma még súlyos fogyatékosnak számít, de 2001 nyara után már nem. Így ezek az emberek eleshetnek a támogatástól, ami a foglalkoztatásuk szempontjából újabb hátrányt jelenthet.
A pótfizetést választók
A célszervezeteknél nagyrészt olyan megváltozott munkaképességűek dolgoznak, akik súlyos fogyatékosnak számítanak. Utánuk a munkáltatók emelt szintű támogatást kapnak, amelyből a dolgozók bérét s annak járulékait fizetik. Amennyiben a súlyos fogyatékosok egy részét átminősítik, úgy ezek a dolgozók már nem kaphatják meg az emelt szintű támogatást. Ez pedig azzal a következménnyel járhat, hogy a cégek nem tudják majd kitermelni a hiányzó pénzt. Várhatóan lesznek olyan vállalatok, amelyeknél akár száz embert érintenek a változások, s így ezek a cégek évente több tízmillió forint dotációtól esnek el. A cégek többsége nem nyereséges, termelésüket pedig nem tudják olyan mértékben fokozni, hogy pótolni tudják a kieső milliókat. Ennek következményeként újabb sérültek veszíthetik el állásukat, s kerülhetnek utcára. A súlyosan fogyatékosoknak pedig szinte semmi esélyük az újra elhelyezkedésre, még akkor sem, ha foglalkoztatásukat támogatják. Ennek pedig az az oka, hogy a munkájuk hatékonysága minden szempontból a legalacsonyabb.
A becslések szerint hazánkban 700 ezer megváltozott munkaképességű él, de közülük alig 30 ezren dolgoznak, s több mint 20 ezer embernek a célszervezetek adnak munkát. A célszervezetek így szinte az egyetlen biztos(?) munkavállalási lehetőséget jelentik a megváltozott munkaképességűeknek, de 20-22 ezer főnél több embernek nem tudnak állást adni. A becslések szerint ennél 4-5-ször több ember vállalna munkát, csakhogy ők még az állami és költségvetési szervezeteknél sem tudnak elhelyezkedni, mivel nem alkalmazzák őket. Történik ez annak ellenére, hogy a húsz főnél nagyobb munkáltatókat törvény kötelezi arra, hogy alkalmazzanak fogyatékkal élő munkatársakat is. Ezt a cégek többsége elkerüli, s inkább fizeti a rehabilitációs hozzájárulást a Munkaerő-piaci Alapba, amely az idén 24 400 forint. A cégek szerint az állam nem ösztönzi a sérültek alkalmazását, a támogatás többnyire kevesebb annál, mint amennyibe például egy megváltozott munkaképességű számára alkalmas munkahely kialakítása kerül. A munkáltatók úgy vélik: ha nagyobb lenne az állami támogatás, vagy egyéb kedvezmények lennének, akkor inkább alkalmaznának megváltozott munkaképességűeket. A cégek is felvetették többek között az egészségügyi hozzájárulás, illetve a tb-járulék csökkentését, de a kormányzat ezt egyelőre nem adja meg a munkáltatóknak.
Üdvözlendő fejlemény, hogy több mint egyéves előkészítés után tavaly végre létrejöttek a megyei munkaügyi központokban a rehabilitációs munkacsoportok, s megkezdték munkájukat a rehabilitációval foglalkozó közvetítők. Feladatuk, hogy a megváltozott munkaképességűeket lehetőleg az elsődleges munkaerőpiacon helyezzék el, s ehhez a lehető legtöbb támogatást nyújtsák nekik a képességfejlesztéstől a munkahelyteremtésig. Lehetőség van arra is, hogy a megváltozott munkaképességűek gyakorlati képzését vállaló munkáltatóknak megtérítsék a költségeket. A vállalkozókat azonban nem vonzza ez a lehetőség, ami abból is látszik, hogy alig néhány ezer sérült képzését vállalták. A munkáltatók ösztönzésére vezették be még 1998 júniusában azt a támogatási formát, amelynek alapján a munkáltatók 18 hónapon át, fokozatosan csökkenő bértámogatást kapnak, ha olyan embereket foglalkoztatnak, akik legalább 40 százalékban megváltozott munkaképességűek. Az érdeklődés azonban ennél a támogatási formánál is legfeljebb mérsékeltnek mondható.
Némileg nagyobb az igény a Munkaerő-piaci Alap rehabilitációs alaprészéből igényelhető támogatások iránt. Az alap rehabilitációs munkahelyek létrehozását, illetve fenntartását is támogatja, s az elmúlt években már nem elsősorban a célszervezetek, hanem más cégek is pályáztak. A tapasztalatok szerint főleg a kisebb vállalkozások, illetve az egyéni gazdálkodók szánják rá magukat a rehabilitációs foglalkoztatásra: tavaly összességében több mint nyolcezer új munkahelyet hoztak létre, illetve tartottak fenn a fogyatékosok számára. A kisvállalkozókkal ellentétben a nagyobb cégek szinte csak elvétve alkalmaznak megváltozott munkaképességűeket, aminek alapvető oka az, hogy ezek az emberek az esetek többségében alulképzettebbek, idősebbek, lassúbbak, mint az egészségesek. Így pedig, főleg rehabilitáció nélkül, nem felelnek meg a munkaerőpiac elvárásainak.
Uniós követelmények
Pedig a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása az Európai Unióhoz való csatlakozás szempontjából sem lényegtelen kérdés. Az Unió tagállamaiban 37 millió megváltozott munkaképességű ember él. Az egyes országok már felismerték azt, hogy a piac nem képes a sérültek számára munkát biztosítani, így az államok feladata a fogyatékkal élők foglalkoztatásának megoldása. Éppen ezért az Unió országai a következő néhány évben több milliárd eurót kívánnak fordítani a megváltozott munkaképességűek felzárkóztatására, képzésére, foglalkoztatási helyzetük javítására, speciális munkahelyek létrehozására, s nem utolsósorban a munkáltatók ösztönzésére. Az EU a csatlakozni kívánó országoktól is elvárja, hogy fokozzák a fogyatékkal élők foglalkoztatását, s ennek érdekében támogassák a munkáltatókat. Hazánknak azonban még nagy az elmaradása. A munkáltatók támogatása egyelőre várat magára, s úgy tűnik, hogy a jelenleg készülő jogszabálytervezetek éppen olyan szigorításokat vetítenek előre, amelyek nemhogy elősegítenék, hanem inkább hátráltatják a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását.
