Ágazati párbeszéd

A párbeszéd, az ágazati-szakmai érdekegyeztetés szükségességét már sokan felismerték a szociális partnerek közül, a minisztériumok ez irányú tevékenységében azonban ma még több a kívánni-, mint a dicsérnivaló. Éppen ezért a szakmai-ágazati szervezetek szükségesnek tartják, hogy a kormányzat aktívabban segítse elő az egymásra találást. Egyes vélemények szerint Magyarországon még további 5-10 évre van szükség a középszintű párbeszéd rendszerének kialakulásához.

Egyeztetés több fórumon

A közlekedési tárca több-kevesebb sikerrel 1992 óta működtet intézményesen érdekegyeztető rendszert. Ugyan a legutóbbi kormányátalakítás nyomán történt némi változás, hiszen a hírközlés elkerült a tárcától, ám a közlekedés és a vízügyi ágazati fórumok működnek. Bár a minisztérium törekszik arra, hogy a lehető legtöbbet nyújtsa a szociális partnereknek az érdekegyeztetés területén – s ezt az EU-csatlakozás miatt a Külügyminisztérium is ösztönzi –, azért a lehetőségek határt szabnak – tájékoztatott Soósné Dobos Mária, a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium parlamenti és társadalmi kapcsolatok főosztályának vezetője. A minisztérium kétféle érdekegyeztető fórumot működtet. Az egyik a tárcaszintű, amelyen azokat a témákat tárgyalják meg, amelyek minden területet egységesen érintenek. Itt minden esetben a minisztérium politikai államtitkára képviseli a kormányzati oldalt. A szakterületek speciális problémái pedig az ágazati fórumokon kerülnek napirendre. Így működik a Közlekedési Érdekegyeztető és Konzultációs Fórum, és van Vízügyi Érdekegyeztető és Konzultációs Fórum. Bár ezek mindegyike háromoldalú, szívesen látják a civil szervezeteket is az üléseken. A minisztérium fontosnak tartja, hogy a szociális partnereket az érdekegyeztetés során tájékoztassa például a tárcánál készülő koncepciókról, fontosabb intézkedésekről. Ilyen volt – egyebek mellett – a Máv Rt. reformjával kapcsolatos elképzelés, a légügyi közlekedés fejlesztését célzó minisztériumi terv vagy éppen az EU-csatlakozáshoz kapcsolódó feladatokról szóló tájékoztatás. A minisztérium azt szeretné elérni, hogy növelje érdekegyeztető fórumainak rangját, amit – mint Soósné Dobos Mária mondta – azzal kíván elérni, hogy mind több érintett tárcát, szervezetet próbál bevonni e munkába. Erre egyébként már korábban is volt példa, hiszen előfordult, hogy a Pénzügyminisztérium képviselőit is meghívják az ágazati érdekegyeztető ülésekre. Ezt fontosnak tartanák jelenleg is, hiszen noha a tervek a közlekedési tárcánál készülnek, ezek pénzügyi fedezetéről, anyagi vonatkozásairól leginkább mégis a pénzügyi tárca szakemberei tudnak elsődleges információt adni. Például a fuvarozók esetében az üzemanyag adótartalmára vonatkozó elképzelések vitájában, vagy éppen a közlekedés fejlesztésével kapcsolatos konzultációkon lenne igazán hasznos a kibővített ülés. Ez azonban gyakorta technikai okok miatt megoldhatatlan. Az ágazati fórumok nem időhöz kötötten üléseznek, hanem feladattól függően. Az utóbbi időben megsokasodtak a fuvarozókkal való találkozások, de például a Munka Törvénykönyve módosításával kapcsolatban is volt több egyeztetés az elmúlt hónapokban.

A kormány kiiktatta az érdekegyeztetést

Siralmas állapotban van az agrárágazat érdekegyeztetése, és a mostani kormányzati szándékok szerint ezt még tovább kívánják rombolni – így foglalta össze a mai helyzetet Filips László, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) illetékes titkára. Az, hogy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) tovább kíván rombolni, azt jelenti, hogy az új szövetkezeti törvénytervezet életbelépését követően – bár a jelenleg hatályos törvény még öt évig élni fog, s az érintetteknek bizonyos dolgokban választási lehetőségük lesz – a most hatályos törvénynek csak az a passzusa kerül azonnal hatályon kívül, amely az érdekegyeztetésre vonatkozik. Így a minisztériumnak a jövőben még a formára sem kell ügyelnie. Igaz, a törvény megléte kevés, annak előírásai most sem érvényesülnek. Ezért a MOSZ már több alkalommal jelezte kifogásait az elmaradó egyeztetések, gyakorlatilag az érvényes szövetkezeti törvény megszegése miatt az FVM-nek, az Igazságügyi Minisztériumnak és a Miniszterelnöki Hivatalnak is, ám érdemben ezzel senki nem foglalkozott egyik főhivatalban sem. Pedig a rendszerváltás után elindult egy pozitívnak nevezhető folyamat az agrárágazatban is, ugyanis 1991-ben megalakult az Agrárkoordinációs Fórum, amelyben némi helycsere után állandósult a tíz tagszervezet. E fórum összetétele érdekesen alakult, hiszen eredetileg munkaadói szervezetek alkották, ám időközben felvették a tagok közé a Medoszt, a mezőgazdasági dolgozók szakszervezetét is. Ennek praktikus oka az, hogy így könnyebb volt a minisztériummal egyeztetni. A Horn-kormány ideje alatt Kiss Zoltán akkori államtitkár törekvése volt, hogy egy komplett középszintű érdekegyeztető fórumot hívjon életre, ugyanis az Agrárkoordinációs Fórumot nem lehetett komplettnek tekinteni. Négy oldal részvételével meg is alakult a Földművelésügyi Érdekegyeztető Tanács, a FÉT. A minisztérium azt szerette volna, ha ez a testület átfogóan, minden területtel foglalkozik. Ám a sok, speciális szakterületre vonatkozó téma a más szakterületek képviselőinek érdektelen volt, így elég nehézkesen működött ez a testület. Időközben kialakultak a kétoldalú egyeztető fórumok is. A FÉT nem szűnt meg hivatalosan, ám már jó ideje nem működik. A termelők számára sem volt ez megfelelő, ezért kezdeményezték a Termelői Érdekegyeztető Tanács létrehozását. Már az alapszabály is elkészült, ám működni ez a testület soha nem tudott. Ráadásul közbejött a kormányváltás is, így ez a próbálkozás teljesen elhalt. Az érdekegyeztetés körébe sorolható az agrártörvény szerint megalakított Agrárgazdasági Tanács, amelybe a miniszter nevezi ki a tagokat. Ezért nem meglepő – mondta Filips László –, hogy e testület egyetlen feladata a miniszter éves beszámolóinak elfogadása, amit eddig mindig meg is tett. A kormányváltás óta a minisztérium arra törekszik, hogy szétválassza, szembefordítsa az agrárágazat szervezeteit. Ez mára sikerült is, hiszen kialakult egy olyan kör, amely a minisztérium pénzéből él és támogatja a minisztériumot. A MOSZ viszont a tavaszi demonstráció meghirdetésével teljesen szembekerült a minisztériummal. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy semmiféle érdemi ágazati egyeztetőfórum nem működik.

Speciális középszint

A kereskedelmi tevékenységet végző fogyasztási szövetkezeteknél magyar viszonyok között akár kedvezőnek is nevezhető a helyzet a középszintű érdekegyeztetés területén – fogalmazott Dávid Ferenc, az Általános Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szövetségének (ÁFEOSZ) illetékese. Igaz, ez speciális középszintű érdekegyeztetést jelent. Az ÁFEOSZ mint szakmai szervezet az MSZOSZ-hez tartozó Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetével (KASZ) áll tradicionális kapcsolatban. Ez a rendszer túlélt minden eddigi negatív változást, ami érezhetően jó munkaügyi kapcsolatokat eredményezett e területen. Az ok a kereskedelem sajátosságában keresendő. Mégpedig egyrészt a leltárhiányért való felelősség miatt minden érintett – munkaadók és munkavállalók egyaránt – belátta a kollektív szerződés szükségességét. Másrészt pedig a munkaidő és az ezzel kapcsolatos kérdések szabályozása miatt nem nélkülözhető a kollektív szerződés. E területen egyébként évente országos szintű bérajánlás születik az ÉFEOSZ és a KASZ között. Az ágazati szövetség munkáját nagyban elősegíti a 16 működő megyei szövetség. Ezek részt vesznek – egyebek mellett – a területfejlesztési tanácsok, a munkaügyi tanácsok munkájában, valamint a megyei szakképzési bizottságokban is. E szervezetek információikkal nagyban megkönnyítik az ÉFEOSZ munkáját. A terület békéjét mutatja, hogy folyamatos a kapcsolat a munkaadói oldal és a szakszervezet között. Így például a szakszervezet képviselői minden évben részt vesznek az ÁFÉSZ-ek legfontosabb éves eseményén, a mérlegzáró küldöttgyűlésen, s a munkaadók is rendszeresen kapnak meghívást a szakszervezeti rendezvényekre. A jelenlegi helyzeten persze lehetne javítani, hiszen ez csak hazai viszonyok között minősül jól működő rendszernek. Ám ha a mi gyakorlatunkat a némethez hasonlítjuk, akkor már szembetűnő az elmaradás – mondta Dávid Ferenc. Nagy előrelépés lenne, ha középszintű kollektív szerződés születne. Ennek azonban fő akadálya a kereskedelemben az ország egyes területei között meglévő különbség. Ugyanis teljesen más bér- és munkafeltételekkel dolgoznak mondjuk Sopron és Szombathely körzetében, mint Szabolcs megyében. De kívánatos lenne bevonni az érdekegyeztetésbe az Országos Kereskedelmi Szövetséget is, s az is üdvös lenne, ha sikerülne egy bértarifatáblát megalkotni, s ajánlásként elfogadni. Emellett jó lenne kollektív szerződésben szabályozni olyan kérdéseket, mint a képzés, továbbképzés, átképzés; azt, hogy leépítés esetén mi a teendője a vállalatnak, s megoldásra vár a munkakörülmények szabályozása is.

Hiányzik a bizalmi légkör

Nagyon fontos lenne a középszintű érdekegyeztetés fejlesztése, ám ma ez a kormányváltás után kialakult, a kormány és a szociális partnerek között meglévő feszült viszony miatt irreális elvárás – fogalmazott Hanti Erzsébet, az MSZOSZ szakértője. A szakszervezet már hosszú ideje szorgalmazza a Munka Törvénykönyve (Mt.) átfogó módosítását, aminek része kellene, hogy legyen a középszintű érdekegyeztetés törvényi szabályozása is. Az alapvető probléma abban van, hogy az Mt. jelenleg még csak meg sem említi a középszintű érdekegyeztetést mint lehetőséget. Magyarországon az elmúlt évtizedekben kialakult valamiféle hagyománya a vállalati tárgyalásoknak, kollektív szerződések kötésének, míg az elmúlt évtizedben – a közelmúltat kivéve – gyakorlattá vált az országos egyeztetés. Ám a középszintről mindeddig mindenki megfeledkezett. A szakszervezetek ugyan próbálkoznak megtalálni partnerüket az egyes ágazatokban, sőt régiókban is, ez azonban ma még több esetben problémát jelent. Az ágazatok esetében a legnagyobb gond, hogy míg a szakszervezeteknél megvoltak az ágazati szerveződések már a rendszerváltás előtt is, s így volt mire építkezni az 1990-es évektől, addig ugyanez a munkaadóknál nem volt adott. Az MSZOSZ tapasztalatai szerint előfordult már olyan eset, amikor a szakszervezet megtalálta a partnert, lehetett is tárgyalni vele, ám e munkaadói szervezetnek nem volt felhatalmazása kollektív szerződés kötésére. Akadt arra is példa, hogy volt partner, volt felhatalmazás is, ám a munkaadók képviselői úgy látták helyesnek, ha nem kötnek kollektív szerződést. Ezekről az MSZOSZ úgy vélekedik, még saját érdeküket sem tudják képviselni. Ez főképp az olyan területekre igaz, ahol jelentős a rejtett gazdaság. Itt a munkaadók nem érdekeltek a kollektív szerződés megkötésében, sokan fizetnek ugyanis zsebből zsebbe, megspórolva a járulékokat. Az MSZOSZ álláspontja szerint a több munkáltató által folytatott tárgyalások, megkötött kollektív szerződések is a középszint fontos részei. Induláshoz ugyanis ez az első, jelentős lépés. Ezek a tárgyalások és megállapodások egyébként sokszor felérnek szinte az ágazati egyezségekkel, hiszen egy-két nagyobb cég esetenként lefedi egy-egy ágazat túlnyomó hányadát. Így ezek igen értékes részei az érdekegyeztetés folyamatának. Az EU több országában is bevett szokás, amire Magyarországon is van jogi lehetőség és már jó példa is: a kollektív szerződések kiterjesztésének gyakorlata, ami minden esetben a partnerek közös kérésére történik. A sütőipar jó példa erre. A legnagyobb szakszervezeti szövetség álláspontja szerint – az érintett ágazati szervezetek mellett – a kormánynak is hatékonyabban kellene ösztönözni a középszintű érdekegyeztetés kialakulását. Ennek előmozdítása érdekében az MSZOSZ már évekkel ezelőtt megfogalmazta javaslatait, amelyek – mint Hanti Erzsébet elmondta – ma is hatékonyak lehetnének. Így például a közbeszerzési törvényben a pályázatok elbírálási szempontjai közé be kellene venni a rendezett munkaügyi kapcsolatok meglétét. Ugyanez a feltétel kellene a különféle állami támogatások elnyeréséhez is. Az MSZOSZ úgy látja, megérett az idő arra, hogy az Országos Munkaügyi Tanácsban is áttekintsék a középszintű érdekegyeztetés helyzetét s a fejlesztés érdekében teendő lépéseket. Erre azonban egyelőre nincs határozott központi akarat.

Szakmai szövetségek hátrányban

Az MGYOSZ egyik tagszervezete, a Magyar Könnyűipari Szövetség számára egyelőre még terv az ágazati kollektív szerződés megkötése. Cseh József titkár úgy látja, a gondok az ágazati-szakmai szervezetek létrejöttéig nyúlnak vissza, hiszen az alakulás feltételei mind a mai napig kihatnak a mindennapi munkára. E szervezetek többsége ugyanis induló vagyon – ingatlan – nélkül alakult meg. Esetenként a szervezéshez szükséges készpénzt és az induláshoz nélkülözhetetlen irodagépeket, eszközöket támogatásként kapták. Kisebbségben vannak azok a szervezetek, amelyek megörökölték jogelődjük ingatlanját, vagyonát, esetleg a területen tájékozott, gyakorlott ügyintéző apparátusát. A szövetségnél úgy látják, ilyen szempontból a szakszervezetek is kedvezőbb helyzetben vannak, mint a legtöbb munkaadói szervezet, hiszen volt valamiféle vagyonuk az induláskor. E gondokra vezethető vissza az évi rendszeres gazdálkodási probléma, nevezetesen, hogy nehezen tudják fedezni a kiadásokat. Ez azt jelenti, hogy az érintett szervezetek a megalakulásuk szintjén működnek, messze nem felelnek meg a szerteágazó szakmai feltételeknek, s ugyanígy az EU magasszintű elvárásainak sem. Éppen ezért szükség lenne minden nehéz gazdasági helyzetben lévő szakmai szövetség anyagi megerősítésére; ez a feladat az államra vár. A segítség körébe tartozhat például a nemzetközi szövetségek tagsági díjainak kormányzati átvállalása, de ugyanígy pénzügyi támogatásra lenne szükség az EU-csatlakozással kapcsolatos feladatokhoz is.