A Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat már jó néhány éves múltra tekint vissza. A munkaadók és a munkavállalók közötti konfliktusok rendezése során gazdag tapasztalatokat szereztek a szervezet képviselői, de a tavaszi tisztújítás után szükségessé vált az új tagok oktatásának megszervezése.
Az 1990-es taxisblokád ráirányította a kormányzat és a törvényalkotók figyelmét a társadalmi konszenzusteremtés szükségességére és különféle lehetőségeire. Ennek kapcsán felértékelődött az érdekegyeztetési mechanizmus, aminek egyik következménye, hogy a Munka Törvénykönyvének új, 1992-es megfogalmazásába bekerült az egyes munkaügyi viták esetén kötelező döntőbíráskodás előírása. A szükséges intézményrendszer megteremtésére azonban csak évekkel később került sor. Vélhetően az 1995-ös nagy vasutassztrájknak is szerepe volt abban, hogy végül is az Érdekegyeztető Tanács döntött, és 1996-ban elindulhatott a szolgálat. (A sztrájkot kiváltó konfliktus megoldásában a közvetítők hatékony szerepet vállaltak.)
Hiányzó szakma
Világszerte számos helyen működik hasonló szervezet. Feladatuk mindenütt a munkahelyi konfliktusok megelőzése, rendezése, a kollektív tárgyalások, végső soron a munkáltatók és a munkavállalók közötti kapcsolatok segítése, a munkabéke megőrzése.
A szolgálat segítségének igénybevétele – egy, a Munka Törvénykönyvében meghatározott esetet kivéve – önkéntes, a vitában álló felek szabad akaratán nyugszik. A szervezet feladata még a közvetítés és döntőbíráskodás meghonosítása, elterjesztése, konkrétan a munkaügyi viták esetén a felek igényeinek leginkább megfelelő, képzett közvetítő, döntőbíró felajánlása.
Ahhoz, hogy e feladatot az MKDSZ elláthassa, mindenekelőtt megfelelő, felkészült és képzett döntőbírákra, illetve közvetítőkre van szükség. Ám a szükséges ismereteket Magyarországon korábban sehol sem oktatták.
Az MKDSZ alapszabálya eleve tartalmazza azt a kötelezettséget, hogy a listára – gondos válogatás után – felkerült közvetítők és döntőbírák az önként vállalt konfliktuskezelési feladataik minél eredményesebb ellátása érdekében képzésen vegyenek részt.
Nemzetközi segítség
Az MKDSZ megalakulása után megkezdte a listán szereplő tagjainak alapképzését, ezzel párhuzamosan kiépítette a további oktatási rendszert, kidolgozta annak módszereit és tematikáját.
Ma már a közvetítők és döntőbírák első listájának mandátuma lejárt, ez évtől kevesebb tagja van a szolgálatnak, s a régiek közül csupán 16-an kerültek fel ismét a listára.
Az első körben szereplők számára viszonylag jó lehetőségek nyíltak a szakmai ismeretek elsajátítására. Képzésüket a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) és a PHARE is támogatta, így az első alapképzésre Torinóban, az ILO Képzési Központjában került sor. Az oktatást az amerikai FMCS (az ottani szolgálat) vállalta. E kurzuson elsősorban módszereket, eljárásokat gyakorolhattak a résztvevők.
További, kétszer egyhetes képzést tartottak Budapesten az ACAS, az angol közvetítői és döntőbírói szolgálat oktatói. Ezen túlmenően a belga Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium is szervezett kétszer egyhetes tréninget, amely a tárgyalási technikák és módszerek gyakorlását tette lehetővé.
Noha az MKDSZ tagjai bizonyították, hogy nem veszett kárba a képzésükre fordított igen sok költség és energia, az ez évben újonnan listára került közvetítők már koránt sincsenek az előzőekhez hasonló elkényeztetett helyzetben. Első képzésükre a Szociális és Családügyi Minisztérium egyik kis tárgyalójában került sor, s immár hazai, a szolgálat előző ciklusban "felcseperedett" tagjai közül kikerült oktatókkal. Mindemellett elmondható, hogy a képzés rendkívül sikeres. Az oktatást a Friedrich Ebert Alapítvány támogatja.
Helyzetgyakorlatok
A képzés gerincét a helyzetgyakorlatok adják. Felkészítik a résztvevőket azokból az ismeretekből is, amelyek nélkülözhetetlenek egy-egy közvetítés vagy döntőbíráskodás levezetéséhez. Kiképezik a tagokat azokból az alapvető szabályokból, amelyek a szolgálat munkáját jellemzik. Így tisztában kell lenniük azzal, hogy a szolgálat igénybevétele önkéntes, valamint hogy csak a felek kölcsönös megegyezése és bizalma alapján kerülhet sor rá. De ismertetik azokat – az általában a gyakorlat és a szokásos konvenciók alapján kialakult – momentumokat ("forgatókönyvet") is, melyek egy-egy ülés levezetését jellemezhetik. Ebbe beleértendők olyan, tulajdonképpen evidensnek látszó, de a gyakorlatban fontos részek, mint a közvetítés helyszínének a kiválasztása, az esetleges szálláshely biztosítása, a résztvevők körének meghatározása...
Az is a legtermészetesebbnek mondható, hogy a közvetítés megkezdésekor a közvetítőnek be kell mutatkoznia. Az azonban már az eredmény szempontjából sem mindegy, hogy hogyan. Hiszen messzemenő következtetéseket vonhatnak le a vitában álló felek, ha egy közvetítő túl sokat vagy túl keveset mond el saját magáról, ha túlzottan kihangsúlyozza saját szerepét stb.
Módszereket tanulnak meg a közvetítők arra vonatkozóan is, hogy mikor és hogyan folytassanak le a felekkel közös és külön megbeszéléseket, no meg, hogy mi legyen e megbeszélések tartalma és formája. Így például a közös megbeszélések fontos mozzanata lehet, hogy milyen elánnal veti bele magát a közvetítő a tárgyalásokba. Általános jó tanács, hogy célszerű a lassabb tempóhoz ragaszkodni. Általában előny, ha egy közvetítő nem egyes szám első személyben fogalmaz, ha inkább kérdez, mint kijelent, ha fogalmazásmódjával, de még testtartásával is visszafogottságot, de nem gyengeséget mutat. Meg kell tanulni, hogy miként lehet a felek által elmondottakat lényegi változtatás nélkül újra megfogalmazni, hogyan kell az elhangzottakat összegezni. Bármilyen furcsa, de esetenként a csend szerepe is fontos lehet. Gyakorlatot kell szerezni abban, hogyan kell irányítani egy vitát, mikor kell és mikor lehet szünetet elrendelni, mikor célszerű külön-külön egyeztetni a felekkel.
A különmegbeszélés hasznos eleme a közvetítésnek, mert lehetővé teszi a bizalmas légkört, segít elkerülni az ellenségeskedést, kiszűrni a negatív hatásokat és megvizsgálni a megállapodás lehetőségeit. A közvetítőnek meg kell tanulnia, hogy ne "hírvivő" legyen, hanem diplomata. Ésszerű megoldásokat kell ajánlania, olyan javaslatokat kell kidolgoznia, amelyek – ha nem is azonnal elfogadhatók, de – továbbgondolhatók.
A felek álláspontjának közelítésére szolgáló módszerek rendkívül változatosak. Lehet ötletbörzét tartani, lehet kételyeket ébreszteni a felekben, lehet albizottságokat létrehozni egyes részproblémák megtárgyalására, lehet tartani nem hivatalos megbeszéléseket stb.
Viselkedési formák
A közvetítő személyisége igen fontos összetevője a közvetítés sikerességének. A higgadt, de nem szenvtelen, a pártatlan, de nem érdektelen, a felkészült, de nem mindent jobban tudó közvetítő vélhetően nagyobb eséllyel bonyolít le megállapodással végződő tárgyalást, mint az ezzel ellentétes típus. Persze a viselkedési formák, a tárgyalás alatti helyes magatartás is megtanulhatók.
A képzés nem csupán a helyes tárgyalási magatartás elmélyítését, de a jó és a rossz kommunikációs fordulatok megismertetését is feladatának tekintette. Az olyan mondatok különbsége, mint hogy: "Na, akkor elmondom neked, miért tévedsz...", illetve hogy "Én a dolgot így látom... És te hogyan látod?" meglehetősen szembetűnő, pedig lényegében ugyanazt jelentik.
A képzés legérdekesebb s a hallgatók által is leghasznosabbnak ítélt része természetesen az esetjáték. Egy elképzelt munkahelyi konfliktust kellett a résztvevőknek megoldaniuk, amelyben az egyes szakaszok új fordulatait csak a szakaszhatárok lezárása után ismerhették meg. A konfliktus megoldása során a szerepek rendre cserélődtek, aki egyszer munkaadó volt, az máskor munkavállaló, megint máskor közvetítő. Így mindenki kénytelen-kelletlen beleélte magát az összes résztvevő helyzetébe. Az esetjáték olyannyira életszerűre sikeredett, hogy még asztalcsapkodás is előfordult....
A hallgatók egyöntetű véleménye szerint a közvetítői és döntőbírói képzés nagyban segíti őket az esetleges "éles"-ben előforduló munkahelyi viták megoldásában. E szerepjátékokat a konfliktusok "előidézésében" részt vevő felek – a munkaadók és a munkavállalók – is gyakorolhatnák, természetesen az éles helyzeteken kívül...
