A munkaadók és a munkavállalók közötti viszonyt alapvetően – a piaci szférában – a Munka Törvénykönyve szabályozza. E jogszabályt többször módosították már az Országgyűlésben. A mostani, úgynevezett harmonizációs kiigazításon túl készül egy átfogó módosítás is...
A kormányváltást megelőzően, 1997-ben a munkaadói érdekképviseletek tartották elfogadhatatlannak, és a szakszervezetek helyeselték a Munka Törvénykönyve módosítását. A munkáltatói képviseletek ahhoz még hozzájárultak volna, hogy a vállalatok, üzemek, üzemrészek tulajdonosváltása esetén is fennmaradjanak a munkavállalók egyéni és kollektív szerződésekből adódó jogosítványai. Még a csoportos létszámleépítés előtti egyeztetés szabályainak szigorítását is tudomásul vették. Azt viszont már élesen ellenezték, hogy a szakszervezeti tisztségviselők munkajogi védelmét a kormányzati javaslat szerint tovább erősítsék. Bírálták az előző kormányt azért is, mert a leltárfelelősség már régóta megoldatlan problémáját a "szőnyeg alá söpörte". Végül az Országgyűlés fő vonalaiban a munkáltatók által kifogásolt és a szakszervezetek támogatását bíró módosításokat fogadta el.
Szakszervezeti tiltakozás
Az új kormány először 1999-ben vitte keresztül a Munka Törvénykönyve jelentősebb változtatását. A munkaadói képviseletek nagyjából egyetértettek ezzel a módosítással, a szakszervezetek viszont élesen bírálták azt. Ebből a változtatásból már nem marad ki a leltárfelelősség kérdésének rendezése. A szakszervezetek szerint mindez indokolatlan többletterheket ró a dolgozókra. Nehezményezték azt is, hogy az üzemi tanácsok lehetőséget kaptak a kollektív szerződések helyett alkalmazandó üzemi megállapodások megkötésére. Értelmezésük szerint ez a kollektív szerződésekre vonatkozó kizárólagos szakszervezeti jogosítvány gyengítését jelenti. A kormányzati szakértők ugyanakkor rámutatnak: az üzemi megállapodások csak ott köthetők meg, ahol nincs szakszervezet, illetve amennyiben az adott munkahelyre kiterjedő hatályú kollektív szerződést kötnek, megszűnik az üzemi megállapodás hatálya. Így tehát alaptalan a szakszervezetek bírálata.
Többek között azt is kifogásolták a munkavállalói érdekképviseletek az 1999-es módosításban, hogy a szakszervezeti tisztségviselők fel nem használt munkaidő-kedvezményének egy részét ezt követően már nem kötelező kifizetni a munkáltatóknak. Ezt csak akkor kell megtenniük, ha erről sikerül megállapodást kötni a szakszervezetnek a munkáltatóval. A kormányzati szakértők szerint ez a változtatás is kifejezi: egyre nagyobb szerep jut a szakszervezetek és a munkáltatók között kötött szerződéseknek.
Az Unió közelsége
Újabb vita alakult ki a szakszervezetek és a kormány között az idén nyáron, amikor az Országos Munkaügyi Tanács (OMT) munkajogi bizottságában a kormányzati oldal előterjesztette a Munka Törvénykönyvének az uniós jogharmonizációval összefüggő módosítását.
A hat országos szakszervezeti konföderáció egységesen lépett fel a tervezett változtatások ellen, s kilátásba helyezték, hogy az Európai Unió figyelmét is felhívják a közösségi irányelveken túlterjeszkedő, a magyar munkavállalók számára kifejezetten hátrányos következményekkel járó elképzelésekre.
A tiltakozásokat követő újabb OMT szakbizottsági egyeztetéseken viszont több kérdésben már körvonalazódott, hogy miként köthető kompromisszum a szakszervezetek és a kormány között.
Átfogó módosítás
Az uniós jogharmonizáció érdekében tervezett módosításokon kívül a kormányzat dolgozik a Munka Törvénykönyve átfogó felülvizsgálatán is. A már 1999-ben megkezdett előkészítő munkába bevonták a munkavállalói, munkaadói érdekképviseleteket, a munkajogi elméleti és gyakorlati szakembereket egyaránt. E kodifikációs bizottság közreműködésével megpróbálják közelíteni az álláspontokat, és így kialakítanak egy előzetes tervezetet. Ezt államigazgatási és érdekegyeztetést követően normaszöveg-tervezetként bocsátják majd jövő év elején a kormányzat elé.
A tervek szerint nem a törvény teljes körű megújítása a cél, bár a paragrafusok száma feltehetően meghaladja majd a százat. Az új normaszöveg valószínűleg átértékeli majd az úgynevezett jóléti elvet. Jelenleg ugyanis a középszintű kollektív szerződések csak a dolgozók javára térhetnek el a Munka Törvénykönyvétől, illetve a helyi kollektív megállapodások a középszinttől. Fontolóra kellene venni a szerződések szabadságát – fogalmazódott meg a kodifikációs bizottság eddigi vitái során. Így a kollektív megállapodások bármiről szólhatnának, ami eleget tesz a szerződéskötők kívánalmainak.
A szakszervezetek bizonyos engedményekért cserébe, az eddigieknél előnyösebb kereseti, szociális juttatásokat érhetnének el. Az alku lehetősége érdekeltebbé tenné a munkáltatókat is a kollektív szerződések megkötésére.
Az OMT például felhatalmazást kaphatna, hogy a minimálbér-emeléshez hasonlóan több más kérdésben is országos hatáskörben döntsön. A kormány a munkaadókkal és a munkavállalókkal meghozott közös döntését ezután kormányrendeletben tenné kötelezővé. A Munka Törvénykönyvétől eltérően a gazdaság aktuális igényei szerint szabályozhatnák így együttesen a munkaidőre, a munka díjazására vonatkozó egyes kérdéseket vagy ágazati sajátosságokat.
Figyelembe kellene venni azt is, hogy más és más szabályokat igényelnek a méretükben, jellegükben eltérő munkáltatók. Ma már kevés a nagy létszámú munkahely. A néhány dolgozót foglalkoztató cégeknél egészen más a viszony a munkáltató és a munkavállaló között. Sokkal nagyobb szükség van ezekben a szituációkban a bizalmi elv érvényesülésére.
A munkavállalókra vonatkozóan is eltérő szabályozást kellene alkalmazni a munka jellegétől függően. Nem biztos ugyanis, hogy ugyanazok a szabályok megfelelően alkalmazhatók a segédmunkásra, a betanított munkásra, valamint az irányító munkakörben tevékenykedő közép- vagy/és felső vezetőre. Az erőteljesebb munkajogi védelemre nyilvánvalóan a munkafeltételeiket kevésbé önállóan alakító munkavállalóknak van szükségük.
| Munkajogi változások 1999-2000. |
|---|
|
1999. évi LVI. törvény a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) módosításáról. Az 1999. augusztus 17-én hatályba lépett módosítás bevezette a szakszervezet munkaidő-kedvezményének a pénzbeni megváltását, az üzemi tanács kollektívszerződés-kötési jogát, illetve a leltárhiányra vonatkozó szabályokat. A törvény módosította a munkaviszony létesítésének a szabályait, a felmondási védelemre vonatkozó, a csoportos létszámleépítésre, rendkívüli felmondásra vonatkozó rendelkezéseket is. A törvény teljes egészében újraszabályozta a vezetőkre vonatkozó rendelkezéseket.
1999. évi XCIX. törvény az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról. A törvény hatályon kívül helyezte az Mt.137. §-ának (2) bekezdésének második mondatát, így 2000. január 1-jétől megszűnt az igazolás nélküli 3 napos betegszabadság. 1999. évi CXXII. törvény az egyes munkaügyi és szociális törvények módosításáról. A törvény a következő jogszabályokat módosította:
1999. évi CXXIII. törvény a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról. A módosítás értelmében a 2000. évben először november 1-je is munkaszüneti nap lesz. A törvény 2000. január 1-jén lépett hatályba. 2000. évi XXXIII. törvény a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról. A módosítás a nyugdíjas munkavállaló fogalmát pontosította, illetve ezzel kapcsolatban a felmondás és a végkielégítés szabályait változtatta meg. A módosítás 2000. május 25-én lépett hatályba. Az Országgyűlés az Mt. módosításával rendszerint együtt változtatja meg a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvényt, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvényt, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvényt, az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvényt, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvényt, valamint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvényt is. K.P. |
