A munka világának "újkori" szabályozása tulajdonképpen a Munka Törvénykönyvének megalkotásával kezdődött, s azóta szinte önálló jogággá fejlődött. Napjainkban az Európai Unióhoz történő csatlakozás határozza meg a jogalkotás irányát. A szociális partnerek, a kormány és a törvényalkotók a célokat illetően egyetértenek, ám az oda vezető útról még vita van...
Uniós felkészülés: terv szerint
A szociális ügyek és foglalkoztatás fejezet átvilágítása 1998 október-novemberében megtörtént. Azóta, a közösségi joganyag bővülésének, változásának megfelelően, két alkalommal került sor úgynevezett aktualizáló átvilágításra. A fejezet fő tárgyalói szintű tárgyalási fordulójára 1999 szeptemberében került sor, de a fejezetet még mindig nem zárták le.
Dr. Ónodi Irén, a Szociális és Családügyi Minisztérium európai uniós ügyekért felelős vezetője elmondta: a fejezet főbb témakörei a munkajog, a szociális párbeszéd, a nők és a férfiak esélyegyenlősége, a foglalkoztatáspolitika, az Európai Szociális Alap, a szociális biztonság, a munkahelyi egészségvédelem és a biztonság.
Az átvilágítások során az Európai Bizottság megállapította, hogy a szociálpolitika területén a kötelező érvényű joganyag vonatkozásában – a korábbi évek tudatos jogharmonizációs lépéseinek köszönhetően – a harmonizáció szintje relatíve magas.
Alapvetően új, minőségében is más tartalmú szabályozást csupán néhány területen kell bevezetni. Ilyenek az önfoglalkoztatókra vonatkozó különböző rendelkezések, a szolgáltatásnyújtás keretében kirendelt munkavállalókat érintő szabályozás és a munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatottak státusának rendezése.
Szükség van ugyanakkor több területen is a hatályos joganyag pontosítására, finomítására. Többek között a férfiak és a nők esélyegyenlőségének biztosítása, illetve több munkabiztonsági irányelv teljes körű átvétele érdekében. Jelenleg folyik a Munka Törvénykönyvének – csomag jellegű – módosítása, amelynek keretében egy alkalommal kerülne sor több munkajogi irányelv átvételére.
A szociálpolitika egészét tekintve, a teljes harmonizációhoz szükséges jogszabály-módosítások legkésőbb 2002. december 31-ig elvégezhetők. Ehhez kapcsolódóan szükség van a jogalkalmazást és jogérvényesítést elősegítő hatósági tevékenységet folytató intézmények jelentős mértékű fejlesztésére mind a munkaügy, mind a munkabiztonság, illetve a munkaegészségügy területén.
A felkészülés sajátos és fontos területét alkotják azok a foglalkoztatáspolitikai, szociálpolitikai kérdések, amelyek az Európai Unióban a tagállamok kompetenciájába tartoznak.
Kiemelt jelentősége van annak, hogy Magyarország felkészüljön az Európai Foglalkoztatási Stratégia megvalósításában való közreműködésre, hogy érvényesíteni tudja a foglalkoztatási irányvonalakban megfogalmazott prioritásokat. Elvárásként fogalmazódik meg a csatlakozni kívánó országokkal szemben, hogy nemzeti foglalkoztatáspolitikáikat az irányvonalakkal összhangban alakítsák, és fokozatosan átvegyék a különböző nyomon követő és hatáselemző, értékelő módszereket.
1999-ben kezdődött meg az úgynevezett foglalkoztatáspolitikai áttekintés, aminek eredményeként az EU Bizottság és a magyar kormány illetékesei közös foglalkoztatási értékelést készítenek. Ez a csatlakozás várható időpontjáig előretekintve meg fogja határozni azokat a legfontosabb foglalkoztatáspolitikai prioritásokat, eszközöket, feladatokat, amelyek alkalmassá teszik Magyarországot az uniós tagságra a foglalkoztatás, a munkaerőpiac területén.
Az 1997 végén született dokumentumok (Agenda 2000, Amszterdami Szerződés, foglalkoztatáspolitikai irányvonalak) már azt jelzik, hogy a szociálpolitikáról és azon belül is a foglalkoztatáspolitikáról való európai gondolkodás új szakaszához érkezett. Az Amszterdami Szerződés egy teljesen új fejezetet iktatott be Foglalkoztatás címmel. Az EU nemcsak sikeres gazdaságpolitikát, hanem eredményes foglalkoztatáspolitikát is megkövetel a tagállamaitól.
Az esélyegyenlőségi közösségi program elsődleges célkitűzése a nemek közötti esélyegyenlőségnek mint elvnek valamennyi közösségi és tagállami politikában és eljárásban történő érvényesítése, valamint a gazdasági és szociális szféra minden szereplőjének ösztönzése az esélyegyenlőség elősegítésére. Magyar részről két projekt már lezárult (a két nem esélyegyenlőségének javítása a magyar munkaerőpiacon és az ezt megteremtő jogalkotás és jogalkalmazás), további három végrehajtása pedig folyamatban van.
A személyek szabad áramlása fejezet átvilágítása – amelyre 1999 áprilisában került sor – három fő témakörre terjedt ki: a szakképesítések kölcsönös elismerésére, a személyek szabad mozgására vonatkozó általános közösségi joganyagra, valamint a migránsok szociális biztonságának koordinációjára.
A szakképesítések kölcsönös elismerése területén a magyar szabályok harmonizációja még nem teljes. A különböző konkrét szakképesítésekkel foglalkozó ágazati irányelvek esetében a megfelelő jogi és intézményi háttér megteremtése, valamint a szabályok alkalmazása még megvalósítandó feladat, ami 2001 végéig teljesíthető.
A személyek szabad mozgására vonatkozó általános magyar joganyag nem összeegyeztethető az európai közösségi joggal. A jelenlegi hazai helyzet szerint nincs általános engedélymentesség az EU polgárainak munkavállalására, a nyugdíjasok és a magukat önerőből eltartók mozgására. A diákok mozgására vonatkozó szabályozás is kiegészítésre szorul.
A migráns munkások szociális biztonságának koordinálásáról szóló közösségi joganyag alkalmazásával kapcsolatban átmeneti mentességre vonatkozó igény bejelentését nem tartottuk szükségesnek, annak alkalmazását a csatlakozástól kezdődően javasoltuk. Az alkalmazás bevezetését attól függetlenül pártoljuk, hogy a munkaerőmozgásra vonatkozóan az EU tervez-e esetünkben átmeneti időszakot, vagy sem.
Az Európai Unió szigorú szabályok alkalmazását várja el a tagországoktól a harmadik országból érkezők munkavállalásának szabályozására. Ugyanakkor hazánknak érdeke, hogy egyes szomszédos országok munkavállalói részére – korlátozott keretek között – az általánostól kedvezőbb feltételekkel tegye lehetővé a magyarországi munkavállalást. Ennek érdekében célszerű kétoldalú foglalkoztatási egyezményeket kötni az érintett országokkal, és ezeket a csatlakozást követően is fenntartani. Hasonló foglalkoztatási egyezmények megkötése célszerű lehet olyan államokkal is, amelyek várhatóan velünk együtt csatlakoznak az Európai Unióhoz.
Rugalmasabb a munkaidőkeret
Geiger Éva, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének munkajogi szakértője szerint a munkaadók számára az egyik legfontosabb kérdés, amiben előrehaladást szeretnének elérni, a munkaidő rugalmas kezelése. Ez azért is különösen fontos, mert a Magyarországon egyre több multinacionális cég működik, amelyek az anyaországban rugalmasabb munkaidőkerethez szoktak, de a többi munkáltató is így tud megfelelni a piac kihívásainak. Úgy tetszik, hogy az őszi parlamenti ülésszakon pont kerülhet az több hónapja zajló vita végére. A Munka Törvénykönyvének a jogharmonizáció jegyében várható módosítása az uniós irányelvekhez igazodva szabja majd meg a munkaidő-számítás módját.
A munkaadók szempontjából, a minimálbér tervezett emelésének kérdése a másik kritikus téma, amely az OMT őszi ülésén lesz napirenden. Ezzel kapcsolatban az MGYOSZ kikérte szakmai szövetségeinek véleményét, amelyek mintegy hatezer céget képviselnek. Az egyik kérdés arra vonatkozott, hogy mekkora lenne az a minimális béremelés, amit a vállalatok bérfeszültség és gazdasági probléma nélkül meg tudnak valósítani. A válaszok eddigi feldolgozásából egyértelműen kiderül, hogy a könnyűipari és a kiskereskedelmi vállalkozások a 40 ezer forint körüli minimálbér-emelést nem tudják elviselni, mivel e két ágazat átlagjövedelme 49-50 ezer forint körül van, ami tartalmazza már a közép- és felsővezetők fizetését is.
Ezzel szemben a multinacionális vállalatok válaszaiból egyértelműen megállapítható, hogy számukra nem jelentene gondot a 40 ezer forintos minimálbér bevezetése, de a velük kapcsolatban levő beszállító cégeknél már igen. Ezért már most kijelenthető, hogy a minimálbér-emelési viták során az MGYOSZ olyan véleményt fog képviselni, ami megfelel az általa képviselt cégek eltérő helyzetének.
Az MGYOSZ megkérdezte a szakmai szövetségeket arról is: ha mégis magasabb minimálbért kellene fizetni, akkor ezt milyen adó- és járulékcsökkentés tudná kiegyenlíteni? A válaszadók közül a legtöbben az egészségügyi hozzájárulás eltörlését javasolták.
A munkaadói szervezetek véleménye szerint a szakképzés merev rendszerét át kell alakítani, mivel nehezen tudja követni a piac igényeit. A munkaadók például hasznosnak tartanák, ha a szakképzési járulék minél nagyobb hányada maradna helyben, ezzel szemben vannak olyan kormányzati elképzelések, amelyek csökkentenék a cégeknél továbbképzésre fordítható hányadot. Így fennáll a veszélye annak, hogy a szakképzés elmélete és gyakorlata még jobban elszakad egymástól. Célszerű lenne egy monitoringrendszert felállítani, ami a munkaadókkal való szorosabb kapcsolat révén, a piaci igények szerint iskolázná be a szakmát tanulni vágyó fiatalokat.
A munkajogalkotás kétéves mérlege
– A foglalkoztatási bizottságban zajló viták 1998 ősze óta egysíkúvá váltak, az ellenzékiek csak mondják a maguk monológjait, ám ezek sem dialógussá, sem pedig érdemi vitává nem nemesülnek – jelentette ki Filló Pál, az Országgyűlés Foglalkoztatási és Munkaügyi Bizottságának szocialista elnöke.
Az elnök hiányolja az előző kormányciklusban kialakult szakmaiságot, ami lehetővé tette, hogy a kormányzó pártok szakmai ügyekben elfogadják az ellenzéki képviselők indítványait, és háttérbe tudják szorítani a politikai szempontokat.
– Az elmúlt két év bizottsági munkájában ez alapvetően megváltozott. A döntések többnyire politikai síkon zajlanak, és a kormányzó pártok honatyái szinte automatikusan szavazzák le az ellenzékiek szakmailag helyénvaló előterjesztéseit, a kormány indítványait futószalagon fogadják el a többségben lévő jobbközép erői – emelte ki Filló Pál.
Mindazonáltal elismerte, hogy a bizottságon belül az ellenzéki és kormánypárti képviselők közötti emberi kapcsolatok jók, és a többi bizottsággal összehasonlítva példaértékűnek nevezhető együttműködés alakult ki. Példának említette a munkanélküli-ellátásban részesülők körének felülvizsgálatáról szóló országgyűlési határozatot, amelyet csaknem egyhangúlag szavazott meg az Országgyűlés. Ennek a módosításnak egyik fontos eleme, hogy miként lehet kiterjeszteni a munkanélküli-ellátást az egyéni vállalkozókra.
Nagyon jó az együttműködés a kihelyezett üléseken és a politikai, illetve szakmai vitanapokon. Egy ilyen vitanapot szervezett a bizottság az idén a pályakezdő munkanélküliek helyzetéről.
A foglalkoztatási bizottság képviselői folyamatosan küszködtek a Munkaügyi Minisztérium megszűnése és ennek következményeként a különböző szakmai területek több – gazdasági, oktatási, szociális – tárcához való kerülésének problémájával. A kormányváltás után legalább fél évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megtudják: melyik szakmai területnek ki a felelőse, és melyik tárcánál található.
– Félelmeim vannak, hogy a gigantikus államigazgatási szervezetté váló GM-en belül mennyire tudnak a munkaügy területére kellő figyelmet fordítani. Az átszervezés kapcsán sok jó munkaügyi szakembert is szélnek eresztettek, ami nagyon rossz hír, mivel kevés jó munkaügyes szakember található Magyarországon, és nem tudni, mennyire lesznek felkészültek a helyükre kerülők. Csak remélni lehet, hogy a GM törvényjavaslatai emiatt nem veszítenek szakmaiságukból, és nem a bizottságnak kell majd átfogalmazgatnia azokat, mivel nem ez lenne a feladata – mondta az elnök.
A politika oldaláról a munka világának kezelése az elmúlt két évben nem volt megfelelő, ha a területet osztályozni kellene, legfeljebb egy elégségest tudnék adni, de azt sem igazán. Az egyik oldalról folyamatosan szigorították például a munkanélküliek ellátását, ami súlyosan sérti a munkavállalók érdekeit. Ráadásul a szigorítások azokra vonatkoznak, akik a jövőben fognak kikerülni a munkahelyekről. A szigorítások csak akkor lennének indokoltak, ha ezzel párhuzamosan a bérre rakódó munkaadói és munkavállalói terheket csökkentenék. Ugyan a munkaadók terheit némileg mérsékelték, ám a munkavállalókét növelték, ami csupán átcsoportosítást jelent. Hiszen mindkét oldalon csökkenteni lehetett volna, ráadásul a Munkaerőpiaci Alapba befizetett összegeket nemcsak munkahelyteremtésre használják fel, hanem elfolyik a központi költségvetésbe.
– Súlyos gondnak érzem – mondta Filló –, hogy az elmúlt években elszaporodott a munkaadók részéről a minimálbéren történő foglalkoztatás, és a további jövedelmeket zsebbe fizetik. Kényszervállalkozóvá teszik az alkalmazottakat. Ha ez hosszú távon így marad Magyarországon, akkor nem lehet csökkenteni a bérterheket, ez pedig sem a munkaadóknak, sem pedig a munkavállalóknak nem jó. A szabályozói rendszert úgy kellene átalakítani, hogy miközben az egyik oldalon megnehezítenénk a Munka Törvénykönyve alóli kibújást, a másik oldalon csökkentenénk a bérterheket.
A szocialisták az Országgyűlés őszi ülésszakán több olyan önálló törvénymódosító indítványt nyújtanak be, amelyik szorosan érinti a munka világát. Így például a foglalkoztatási törvényhez, a Munka Törvénykönyvéhez, a szakképzési törvényhez, a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvényhez, valamint a területfejlesztési törvényhez.
A területfejlesztési tanácsokat az utóbbi években egyre szélesebb jogkörrel ruházta fel a törvény, ezért hibásnak tartjuk azt a gyakorlatot, hogy a szociális partnerek ezek munkájából kimaradnak. Szeretnénk elérni azt, hogy 2001-től a munkavállalók és a munkaadók képviselői kötelezően bekerüljenek a területfejlesztési tanácsokba – mondta Filló Pál.
A szakképzési törvénnyel kapcsolatban arra teszünk javaslatot, hogy egy állandó konzultatív fórum jöjjön létre a munkaadók bevonásával, azért hogy a szakképzés rendszere naprakészebb legyen, és így a fiataloknak nagyobb esélyük legyen az elhelyezkedésre.
A munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény módosításával azt szeretnénk elérni, hogy a szankciók szigorodjanak, és emelkedjen a munkaügyi ellenőrzéssel foglalkozó szervezet létszáma is.
A foglalkoztatási törvény keretein belül az MSZP azt javasolja, hogy a 45 éves kor feletti munkavállalók részesüljenek pozitív diszkriminációban, és a munkaadók támogatási rendszere is ehhez igazodjon. Vagyis a munkáltatókat érdekeltté kell tenni abban, hogy 45 év felettieket alkalmazzanak. Bízunk abban, hogy ezt a javaslatot a kormánypártok is támogatni fogják.
Végül, de nem utolsósorban úgy látjuk: a stabil gazdasági növekedés lehetővé teszi a reálbérek növelését. Ezért javasoljuk, hogy 2001-ben a nettó keresetek 12 százalékkal, 2002-ben 10 százalékkal növekedhessenek.
A foglalkoztatási bizottság munkája kormánypárti szemmel
Bernáth Ildikó, a foglalkoztatási bizottság fideszes alelnöke a plénum elmúlt kétéves munkájáról elmondta: meglepte, hogy noha az ellenzéki képviselők a sajtóban hevesen támadják a kormány által benyújtott törvényjavaslatokat, inkább a médiában fejtik ki véleményüket, a bizottsági vitákban kevesen vesznek részt.
Bernáth Ildikó megerősítette, hogy az ellenzék tagjaival nagyon jók az emberi kapcsolatok, a kihelyezett ülések, a politikai, illetve szakmai vitanapok szervezésével kapcsolatban pedig kiválónak minősíthető az együttműködés.
– Kezdeményezésemre a bizottság az idén megszervezett egy nyílt napot a pályakezdő munkanélküliek helyzetéről, amelyen részt vett a társadalmi, a civil és a szakmai szervezetek több mint 300 képviselője is. Ez a rendezvény nagyon sikeres volt, és a bizottság a jövőben is szeretne hasonlókat szervezni. Úgy látjuk, hogy a munka világának szereplői – a munkaadók, a szakszervezetek és a civil szféra képviselői – igénylik, hogy a foglalkoztatási bizottság rendszeresen meghallgassa véleményüket. Másrészt azt is fontosnak tartjuk, hogy a munka világába most belépni szándékozó fiatalok érezzék, foglalkozunk az ő problémájukkal.
Az alelnök cáfolta azt a véleményt, miszerint az ellenzéki javaslatokat politikai szempont miatt utasítanák el a kormánypárti képviselők. Véleménye szerint egy-egy ellenzéki javaslat megítélésével kapcsolatban a bizottság kormánypárti képviselőinek egyetlen szempontja az, hogy ennek milyen hatása lehet a munkavállalók helyzetére.
Bernáth Ildikó számára érthetetlen, hogy némely kormányjavaslatot – a költségvetéssel, a gyermekkedvezménnyel, a minimálbérrel kapcsolatban – az ellenzék miért nem értékelt, noha azok a munkavállalók érdekeit szolgálják.
Bernáth Ildikó ugyanakkor elismerte, hogy a foglalkoztatási bizottság munkájára nem voltak jellemzőek a – más parlamenti bizottságokban gyakori – hosszú és meddő ügyrendi viták, ehelyett mindkét oldal képviselői igyekeznek lényegre törően fogalmazni felszólalásaikban.
Az alelnök nem ért egyet azzal a véleménnyel, hogy a Gazdasági Minisztérium hatalmas gépezetében elveszne a munkaügy megfelelő kormányzati szintű kezelése. Ehelyett úgy fogalmazott, hogy e kérdés mögött látásmódbeli, illetve felfogásbeli különbség van. Meglátása szerint ugyanis azt kell vizsgálni, hogy a foglalkoztatáspolitika területe melyik tárcánál van megfelelő helyen. A Szociális és Családügyi Minisztériumnál inkább a munka világából kikerülőkkel, azok passzív ellátásával foglalkoztak. Ezzel szemben a foglalkoztatáspolitika e probléma aktív megoldását szeretné elérni. Nem elég ugyanis, hogy csökken a munkanélküliek száma, fontosabb, hogy növekedjen a foglalkoztatottak létszáma. A gazdasági növekedés, bár jó ütemben halad, önmagában nem fog tudni több embert bevonni a munka világába, ehhez olyan adó- és járulékpolitikát kell kialakítani, amely elősegíti új munkahelyek teremtését. Bernáth Ildikó elismerte: támogatni tud minden olyan ellenzéki indítványt, amelyik a munkavállalók érdekeit védi és szakmailag helytálló.
Az alelnök úgy véli, többet kellene a nők helyzetével foglalkozni, mert akár a pályakezdők, akár az idősebbek kiszolgáltatott helyzetben vannak. Ezért mielőbb, széles körben meg kellene teremteni a részmunkaidős munkavállalás törvényi feltételeit, ami nem áll távol a kormány családpolitikai elképzeléseitől.
A munkavállalók védelme ma jogilag nem biztosított
Borsik János, a munkavállalói oldal munkajogásza, az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke szerint a kormány kezdettől fogva ellenséges a szakszervezetekkel, nem kezeli őket partnerként, ami nehezíti a munkabéke fenntartását. Az érdekegyeztetésben súlyos probléma, hogy az Országos Munkaügyi Tanácsnak érdemben nincs beleszólása a lényeges törvények – adó, költségvetési – előkészítésébe, vitájába és döntésébe. Ezért látszatfórummá vált.
– A munkavállalók védelme a jogi szabályozásban nem kellően biztosított. Például a munkavállalók egy részénél a munkáltatók szívesen kötnek polgárjogi, megbízási, vállalkozási szerződést, és ezzel a munkavállaló védtelenné válik, hiszen így kikerül a Munka Törvénykönyvének ernyője alól. Erre a jelenlegi módosító javaslat sem reagál.
A munkáltatók nagy törekvése és igénye, hogy a rugalmas foglalkoztatást fogadják el a munkavállalók és szakszervezeteik, viszont nem születnek olyan javaslatok, amelyek növelnék a munkavállalók védelmét. Én e két dolgot elválaszthatatlannak tartom, hiszen garanciát csak a kollektív erejű megállapodások és az egyéni munkaszerződések együtt adhatnak.
Gyenge a munkajogi ellenőrzésről szóló törvény végrehajtása és ereje, amelynek többek között célja a törvénysértő munkáltatói magatartást szankcionálása, a megelőző hatás érdekében.
A mindenkori kormánynak erőfeszítéseket kellene tennie, hogy nagyobb védelmet biztosítson a munkavállalóknak, hiszen objektíve lehetetlen, hogy a munkavállalók valaha is azonos erővel és feltételekkel képviseljék saját magukat a munkáltatóval szemben egy-egy munkaszerződés megkötésekor vagy egy munkáltatási folyamat során.
Alapvető problémának látom, hogy az elmúlt két évben a munkajogi szabályozás irányultsága nem segíti a kollektív szerződések megerősödését, nem szolgálja a kiegyensúlyozott munkaügyi kapcsolatokat és a helyi érdekalkukat.
Alapvető követelésünk – az alkotmányból és a jogalkotásról szóló törvényből le tudjuk vezetni a közvetlen összefüggést –, hogy a jogszabályok előkészítésénél érdemben vonják be a szakszervezeteket a munka világát érintő kérdésekbe. A kormánynak más az álláspontja, általában csupán tájékoztatásra és véleménycserére szorítkozik.
Ezt súlyosbítja, hogy másfél éve az Mt. módosítása kapcsán több szakszervezet, így az ASZSZ is, az Alkotmánybírósághoz (AB) fordult. Ebben az érdekképviseletek kifogásolták az Mt. módosításának eljárási rendjét, mert valójában nem volt előzetes egyeztetés a szakszervezetekkel. Tartalmában pedig azzal nem értettek egyet, hogy az üzemi tanácsokat felruházták a kollektív szerződések megkötésének jogával. A panaszt az AB a mai napig nem tárgyalta.
Borsik János szerint 1990-től 1998-ig rendkívüli éles viták árán ugyan, de megállapodások születtek a munkajogi szabályozásokról az Érdekegyeztető Tanácsban. Példaként említette az Mt. tervezetének 1991. évi vitáját, ahol a tervezet 80-90 százalékát az ÉT három oldala támogatta és elfogadta. Ez a fajta érdekegyeztetés az elmúlt két évben szinte teljesen lehetetlenné vált.
Az Európai Szakszervezeti Szövetség javaslatára – az ASZSZ elnöke július közepén személyesen tárgyalt Brüsszelben – feltehetőleg a Nemzetközi Munkaügyi Szervezethez fogunk fordulni, ha ez a tervezet nem változik érdemben. Másrészt azt ajánljuk a hat országos szakszervezeti szövetségnek, hogy közösen keressük meg a hat parlamenti pártot, és próbáljunk meg ez ügyben velük is egyeztetni – hangsúlyozta Borsik János.
A szakszervezeti javaslatok célja, hogy nagyobb jelentőséget kapjon a kollektív szerződés a munkaügyi kapcsolatokban, stabilizálódjanak az egyéni munkaszerződések, és ne lehessen "kiszerződni" a munkavállalót az Mt. hatálya alól, jobb működési feltételeket élvezzenek az érdekvédelmi szervezetek, hatékonyabb legyen a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény végrehajtása. Ha szélesítem a dolgot, akkor pedig a társadalombiztosítás gazdálkodásának járulékfizetési ellenőrzését is meg szeretnénk valósítani.
Az országos érdekegyeztetés tönkretétele kifejezetten a kormány számlájára írható, hiszen az ÉT 1998 előtt eredményesen működött. A kormány a jelentősebb munkáltatói érdekképviseletekkel, a jelentősebb hazai tőkéscsoportokkal időről időre nagy készséget mutat a konzultációkra, ám ugyanez nem tapasztalható a szakszervezetek vonatkozásában.
