Cikkünkben a munkavállaló és a munkáltató szempontjából ismertetjük az önkéntes nyugdíjpénztárra vonatkozó rendelkezéseket és ezzel összefüggésben az idei fontosabb változásokat.
Jelenleg Magyarországon többféle pénztári forma működik, így az önsegélyező és egészségbiztosítási pénztárak, az önkéntes kölcsönös nyugdíjbiztosító pénztárak – egyszerűbben önkéntes nyugdíjpénztárak –, valamint a magánnyugdíjpénztárak. Megjegyezzük, hogy annak ellenére, hogy a rendelkezésre álló adatok szerint a nyugdíjbiztosításra alakult pénztárak rendelkeznek jelentősebb tagsággal, 1999. augusztus 31-től a nem pályakezdő munkavállalóknak nincs lehetőségük magán-nyugdíjpénztári tagság létesítésére.
A pénztáraknál általában csak az alapszabályzatukban rögzített célok érdekében célszerű tagságot létesíteni. Ez a kedvezmények ellentételezéseként megjelenő, a tag számláján lévő összeg likviditását korlátozó rendelkezéseknek tudható be, amelyeket a pénztártörvények, illetve az adójogszabályok egységesen rögzítenek.
A pénztárak viszonylag egysíkú szolgáltatást nyújtanak, egy nyugdíjpénztár például a tag elhalálozása – és más biztosítási események" – esetén semmivel sem fizethet ki többet annál az összegnél, ami a tag számláján az adott időpontig összegyűlt.
Nonprofit jelleg
A pénztárak nonprofit szervezetek, melyek a tagság tulajdonában állnak. A pénztárak azon a hozamon túl, amelyet a tagok számláján jóváírnak, semmilyen profitot nem könyvelhetnek el. Ezért a pénztárak hátterében álló, vagy működtetésükben érdekelt pénzintézetek némi áttétellel" érvényesítik az elvárt profitjukat olyan formában, hogy vállalkozásként szolgáltatást nyújtanak a pénztárak részére, amelynek díjai már a profitot is biztosítják. Ilyen szolgáltatás lehet például a tagtoborzás, az adminisztráció üzemeltetése, a vagyonkezelés és az ehhez kapcsolódó befektetői, portfóliókezelői tevékenységek.
A kockázat csökkentése
A pénztárak gazdálkodása és befektetése teljes mértékben a pénztártagok kockázatára történik. Ezért rendkívül fontos stabil pénztárat választani. Ebből a szempontból elsősorban a pénzintézeti (bank, biztosító) háttérrel rendelkező pénztárakat javasoljuk.
A kockázatokat közvetve csökkenti a pénztárak feletti állami felügyelet. Közvetlen garancia azonban kizárólag a magánnyugdíjpénztárak esetében adott a Garanciaalapon keresztül, amelynek fizetőképességéért az állam korlátlan kezességet vállal.
Tb-vonatkozások
A tb-járulékból a bér 6 százalékának megfelelő rész 25 százaléka, azaz a bruttó bér 1,5 százaléka adócsökkentő tétel, függetlenül attól, hogy a járulék 6 százaléka magán-nyugdíjpénztári tagdíjként funkcionál-e, avagy továbbra is a társadalombiztosításhoz kerül.
A tagdíjak adókedvezménye
A pénztári tagdíjak után ez évtől egységesen 30 százalékos mértékű adókedvezményt lehet igénybe venni. A mértékből látható, hogy a nem nyugdíjcélú pénztárak kedvezménye kismértékben nőtt – 25 százalékról 30 százalékra –, az önkéntes nyugdíjpénztári tagdíj után és a magán-nyugdíjpénztári tagdíj-kiegészítés után igénybe vehető kedvezmény viszont jelentősen csökkent.
Kötelező munkáltatói hozzájárulás
A munkáltató főszabályként köteles valamennyi dolgozójának munkáltatói hozzájárulást felkínálni, arról a dolgozó jogszerűen csak írásbeli nyilatkozatban mondhat le. A kevesebb mint hat hónapja alkalmazásban állók tekintetében a munkáltatót ilyen kötelezettség nem terheli. A felajánlott hozzájárulás mértéke azonban a munkáltató által differenciálható. A hozzájárulásnak vagy minden dolgozó esetében azonos összegűnek kell lennie, vagy a munkabér azonos százaléka lehet. Tehát amennyire a munkabér differenciált, annyiban lehet eltérő az egyes munkavállalók esetében a hozzájárulás.
Ha valamely dolgozó nem igényli a hozzájárulást, arról célszerű írásbeli nyilatkozatot készíteni, és azt a munkavállaló személyi anyagában megőrizni, nehogy egy esetleges, későbbi munkajogi vitában a munkáltatót hátrány érje.
A tagdíjfizetési kötelezettséget a pénztárral kötött megállapodás szerint előre, vagy utólag, tehát tárgyhóban, vagy az azt követő hónapban, a hó 10. napjáig kell megfizetni. Amennyiben a munkáltató hozzájárulást fizet, és egyúttal a pénztártag dolgozó béréből a tagdíj további részét ő vonja le, valamint a hozzájárulással együtt átutalja, úgy a pénztártagot megillető adókedvezményt figyelembe lehet (egyes vélemények szerint, kell!) venni havonta, az adóelőleg levonásakor. A személyijövedelemadó-kedvezmény tehát akár havonta is érvényesíthető.
Önkéntes nyugdíjpénztár
Egyéni pénztártag lehet a magyar állampolgár, illetve a hazánkban letelepedett vagy a magyarországi munkavállalási engedéllyel rendelkező nem magyar állampolgár, amennyiben betöltötte a 16. életévét. Egy személy egyszerre több önkéntes nyugdíjpénztárnak is tagja lehet, azzal, hogy erre magánnyugdíjpénztárak esetében nincs lehetőség.
Munkáltatói tag lehet az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, aki (amely) a pénztárral kötött szerződés alapján egészben vagy részben átvállalja munkavállalójának tagdíjfizetési kötelezettségét. A munkáltató a hozzájárulást a pénztárral kötött szerződés alapján teljesíti. Amennyiben a munkáltatók által fizetett hozzájárulás a tagdíjbevétel 50 százalékát meghaladja, akkor a munkáltatók egy képviselőt delegálhatnak a pénztár ellenőrző bizottságába. A pénztárak egy része lehetővé teszi, hogy a nagyobb dolgozói létszám után hozzájárulást fizető munkáltatók pénztártagjai önálló tagozatként, némi autonómiát élvezzenek a pénztáron belül. Képviselőik esetenként tanácskozási joggal részt vehetnek az ellenőrző bizottság munkájában, illetve jelöltet állíthatnak a pénztár testületeinek, igazgatótanácsának, ellenőrző bizottságának választásakor.
A pénztártag tagsági jogviszonyának feltétele, hogy írásban jelezze a belépési szándékát. Erre a pénztárak formanyomtatványokat, úgynevezett belépési nyilatkozatokat rendszeresítettek. A pénztártagnak önmagára nézve kötelezőnek kell elismernie a pénztár alapszabályában rögzítetteket, illetve tagdíjat kell fizetnie.
Tagdíj
Az önkéntes nyugdíjpénztárak meghatároznak egy úgynevezett egységes tagdíjat". Az egységes tagdíj" az a minimális összegű tagdíj, amelyet a pénztártagoktól havi, illetve más rendszeresség szerint elvárnak. A ténylegesen fizetett tagdíj az egységestől felfelé eltérhet, továbbá nem szükséges állandó összegűnek lennie, ami annyit jelent, hogy egy éven belül többször is módosítható.
A tagdíjfizetési kötelezettséget a munkáltatói pénztártag hozzájárulási szerződés alapján részben vagy egészében átvállalhatja.
A tagdíjat a pénztárral kötött megállapodás szerint előre, vagy utólag, tehát tárgyhóban, vagy az azt követő hónapban, a hónap 10. napjáig kell megfizetni.
A pénztárak különböző összegű belépési díjat is felszámítanak, melyet esetenként külön kell befizetni, más esetben az első tagdíjból vonják azt le.
A tagdíjat a pénztárak három alap között osztják meg – az alap" ez esetben elkülönülő elszámolást jelent a pénztár gazdálkodásán belül. Az egyik a likviditási alap, amely a pénztár napi fizetőképességét biztosítja. A likviditási alapba általában a tagdíj kevesebb mint 1 százalékát irányítják, és alapvetően a költségek és szolgáltatások finanszírozására használják fel az itt halmozódó összeget.
A következő a működési alap, amely kimondottan a pénztár szervezésével, működtetésével és napi üzemeltetésével kapcsolatos költségek fedezetére szolgál. Ezek a költségek a jutalék és bérköltségektől, a dologi kiadásokon át, a kötelező közlemények finanszírozásáig a napi működés valamennyi részét felölelik. A működési alapba manapság általában a tagdíjak 2-5 százaléka folyik be.
A pénztártag szempontjából a legfontosabb a fedezeti alap, amely a pénztár szolgáltatásainak a fedezetét biztosítja. Itt gyakorlatilag személyenként, azaz pénztártagonként elkülönített számlán" tartják nyilván azt, hogy kinek-kinek mennyi pénze gyűlt össze a befizetett tagdíjakból, pontosabban a tagdíjak fedezeti alapba befolyó részéből és ennek hozamaiból. A fedezeti alapba általában a tagdíj 93-96 százaléka irányul. Ez a néhány százaléknyi különbség ugyan fontos, de nem feltétlenül döntő szempont a pénztár megválasztásánál.
Támogatás
A munkáltató nemcsak hozzájárulási, hanem támogatói szerződést is köthet. A megállapodás alapján a támogató a pénztár, illetve azon belül egy meghatározott tagsági kör – saját dolgozói – részére egyszeri vagy rendszeres adományt nyújt. Ez az adomány azonban nem helyettesíti a tagdíjat. A támogatás (adomány) közhasznú kötelezettségvállalásnak minősül. Így a pozitív adóalap adójának 20 százalékáig terjedő összegben költségként leírható. A hozzájárulás teljes egészében költség.
A tagdíjfizetés szüneteltetése
Az önkéntes nyugdíjpénztár tagja a tagdíjfizetést egy alkalommal, írásos bejelentése alapján, legfeljebb három hónapig szüneteltetheti. Ez azonban méltányolható esetekben, melyeket részben az Öpt., részben a pénztárak alapszabálya rögzít, megismételhető, illetve meghosszabbítható. Ha tehát a pénztártag munkanélkülivé válik, sorkatonai szolgálatát kell letöltenie, gyesen, gyeden van, vagy netalán tartósan beteg, nem szükséges tagdíjat fizetnie.
A szüneteltetés időtartama azonban nem számít bele a tagsági jogviszony időtartamába, így az úgynevezett várakozási időbe sem, ha csak az esedékes tagdíj utólagos befizetésével a pénztártag a kiesett időt meg nem váltja". A szüneteltetés alatt a tagsági jogok csak korlátozottan gyakorolhatók.
Szükség esetén a munkáltatói hozzájárulás is szüneteltethető. Ez előfordulhat például a munkáltató gazdasági nehézségei miatt. Ilyen esetben az adott munkáltatóhoz tartozó pénztártagok kérhetik, hogy tagdíjfizetési kötelezettségüket ők is szüneteltethessék. Fontos lehet ez minden esetben, ha a tagdíj nagy részét a munkáltatói hozzájárulás fedezi, és a dolgozók által fizetett rész jelentősen elmarad az egységes minimális tagdíj összegétől. A szüneteltetést a munkáltató természetesen egységesen, minden alkalmazott tekintetében érvényesíti. Lehetőség van azonban arra, hogy a munkáltatói hozzájárulás szüneteltetését egy-egy pénztártag kezdeményezze a saját tagdíja tekintetében. Ez a szüneteltetés a többi dolgozó részére fizetendő hozzájárulást nem érinti.
Függőszámla
A befizetett tagdíjak, a munkáltatói hozzájárulás, illetve a támogatás függőszámlára is kerülhetnek. Ez kellemetlen helyzet, minden esetben veszteséggel jár, mivel a függőszámlán lévő összeget a pénztár a vonatkozó törvényi előírások miatt nem fektetheti be.
Minden olyan összeg függőszámlára kerül, amely nem rendelhető egyértelműen valamely pénztártaghoz. Erre leginkább akkor van esély, ha a tagdíjakat, és alkalmasint a hozzájárulást a munkáltató utalja át a pénztár számlájára. Ha valamilyen okból az adatszolgáltatás és az utalt összeg nem feleltethető meg egymásnak, esetleg nem is érkezik adatszolgáltatás, a beérkezett összeget függőszámlán tartják.
Adatszolgáltatási kötelezettsége a munkáltatónak akkor is van, ha netán az adott hónapban mindössze egyetlen dolgozó után utal át tagdíjat és hozzájárulást. Jeleznie kell, ha valamely pénztártag munkaviszonya megszűnik, és emiatt a továbbiakban nem teljesít tagdíjfizetést a részére. Szintén fontos jeleznie, ha az alkalmazottak közül valaki újonnan válik pénztártaggá, és megkezdi részére az átutalást.
Pénztárválasztás
Bár a magánszemélyek egyszerre több önkéntes pénztárnak is tagjai lehetnek, a munkáltatónak nem kötelessége az adott személyre vonatkozó hozzájárulást több pénztár között megosztani. Ilyen esetben meg kell állapodniuk, hogy a dolgozó melyik pénztárnál kéri érvényesíteni a hozzájárulást. A pénztárválasztás a dolgozó joga, hiszen az egyéni számlára kerülő összeg, ha alacsony likviditású is, de az ő tulajdona, befektetése az ő kockázatára történik. Ezért a munkáltató nem kötheti ki, hogy melyik pénztárhoz hajlandó teljesíteni a vállalt kötelezettségeit.
A tagsági jogviszony megszűnése
A tagsági jogviszony megszűnik a pénztártag kilépésével, halálával, más pénztárba történő átlépésével, a tagdíjfizetés elmulasztásával, a pénztár jogutód nélküli megszűnésével, azaz csődjével, továbbá a nyugdíjjogosultság elérésékor a nyugdíjpénztári szolgáltatások teljesítésével, valamint ha a tag úgy tartozik háromhavi tagdíjjal a pénztárnak, hogy nem nyújtott be kérelmet a fizetés szüneteltetése iránt.
A fentiekben ismertetett megszűnési formák közül a kilépésre csak a kötelező várakozási idő, azaz tíz év letelte után van lehetőség. Ebben az esetben az egyéni számlán lévő tőke egy összegben vehető fel, és a mindenkor aktuális jogszabályok szerint jövedelemadó-köteles. Ezek a szabályok nem vonatkoznak arra az esetre, ha valaki a korábban választott pénztárból más pénztárba lép át.
Ahhoz, hogy a nyugdíjjogosult pénztártag adó- és illetékmentesen jusson a pénztárban felhalmozott tőkéjéhez, a szolgáltatás igénybevételekor legalább hároméves pénztártagság szükséges.
Öröklés, kedvezményezettség
Amennyiben a pénztártag a felhalmozási időszakban elhalálozik, úgy az általa megjelölt kedvezményezettek, kedvezményezett jelölés hiányában a törvényes örökösök jutnak az egyéni számlán felhalmozott tőkéhez. Azt akár egy összegben felvehetik, illetve ha szintén rendelkeznek önkéntes nyugdíjpénztári számlával, oda átutalhatják abban az esetben is, ha más pénztárnál van a számlájuk.
Amennyiben a pénztártag már nyugdíjjogosulttá vált, és az egyéni számláján felhalmozódott tőkét egy összegben felvette, a pénztárral szemben további követeléssel nem lehet élni. Ugyanez a helyzet akkor is, ha a pénztártag egyszerű, egy személyre szóló életjáradékot vásárolt a tőkéjéből, garanciaidő nélküli változatban. Garanciaidős változat esetén, amennyiben a garanciatartamra eső szolgáltatásra még igényt lehet formálni, úgy a kedvezményezett, illetve az örökösök jogosultak erre.
A pénztártag halála miatt a kedvezményezettre vagy az örökösre szállt összeget 11-21 százalékos illeték terheli. Ezért esetenként célszerű lehet üzleti biztosítótól megvásárolni a járadékszolgáltatást, amelyre a pénztárak jelentős része nyújt is megoldást; a biztosító szolgáltatása ugyanis illetékmentes.
