Foglalkoztatás feketén és szürkén

A feketefoglalkoztatásnak Magyarországon mély történelmi gyökerei vannak. Kifejeződik benne az állammal való szembenállás amiatt, hogy a foglalkoztatás után adót kell fizetni. Ennek elkerülése rövid távon látszólag mind a munkavállalóknak, mind a munkaadóknak megéri. Hosszú távra gondolva azonban veszélyes, ha egészségbiztosítás és nyugellátás nélkül marad a dolgozó. A feketefoglalkoztatás elleni küzdelem tárháza azonban nem állhat pusztán adminisztratív fenyegetettségből és büntetésből.

Adóelkerülés hagyományosan

A feketefoglalkoztatás fő motivációja ma is az adó- és járulékfizetés elkerülése. Megakadályozásának, visszaszorításának egyik fő lehetősége a foglalkoztatást terhelő adók és járulékok csökkentése, ami összhangban van az EU foglalkoztatáspolitikai irányelveivel is – mondta Herczog László, a Gazdasági Minisztérium munkaügyekért felelős helyettes államtitkára. A gazdaságra nézve mindenképpen káros, mert már önmagában az sem helyeselhető, hogy egyesek megfizetik az élőmunka terheit, mások viszont nem. Ráadásul nem versenysemleges állapotot hoz létre, hiszen egyesek úgy érnek el jobb árakat, jobb piaci pozíciót, hogy nem fizetik be az adókat és járulékokat. A gazdaság érdekeit sem szolgálja, ha a feketefoglalkoztatással lehet előnyt szerezni, nem pedig a jobb minőségű termékkel, szolgáltatással.

Ugyanakkor elhangzik az az érv is – bár morálisan vitatható –, hogy számos ember a feketefoglalkoztatásnak köszönheti a megélhetését. Ez is a történelmi gyökerekhez nyúlik vissza, mivel úgy is meg lehet közelíteni a kérdést, hogy amikor az állam rosszul szabályoz – például a vállalkozókat az elvonásokkal nehéz helyzetbe hozza –, akkor azok esetenként belesodródnak a feketefoglalkoztatásba. Ez nem egyik vagy másik kormány tevékenységének eredménye, hanem régóta meglévő probléma. Abban sem lehet bízni, hogy pusztán az adók és járulékok csökkentése eredményt hozna, mert épp a történelmi gyökerek miatt esetenként, területenként már szokássá vált. Márpedig ha a szokás kialakult, és valaki ebből rendszeresen előnyhöz jut, valószínűsíteni lehet, hogy továbbra is élni fog a lehetőséggel.

A kutatók úgy becsülik, hogy a GDP 30 százalékát állítja elő a feketegazdaság, ami igen jelentős arány. Természetesen különböző formái vannak, az egyik, amikor a dolgozó nincs bejelentve, és nem fizetnek utána sem adót, sem járulékot. Van olyan is, amikor bejelentik minimálbérre, ellátást is kap, ugyanakkor zsebből is fizetnek – ez utóbbi sem szabályos, a fekete és a legális közötti állapot. A kormánynak elemi kötelessége, hogy igyekezzen olyan feltételeket teremteni, hogy a feketegazdaság visszaszoruljon, de látványos, gyors sikerre ne számítson senki, legfeljebb lassú mérséklődést lehet elérni. A feladatot a kormánynak vállalnia kell azzal, hogy a foglalkoztatás terheit lehetőség szerint mérsékli, valamint erősíti a munkaügyi ellenőrzést, főleg létszámban, hatáskörben. Egy jó felügyelet befektetése megtérül, mivel költségvetési szempontból is hatékony tevékenység. Nem elég elrettentő a munkaügyi bírság 3 millió forintos felső határa sem – ezt még 1995-ben állapították meg, azóta nem emelkedett, legalább a valorizáció indokolt lenne. Ugyanakkor ennek az összegnek a kifizetése egy nagy szervezet számára meg sem kottyan, míg a kis szervezetet megrendítheti. Szükség van a szabályozórendszer finomítására is. Jogszabályváltozás leginkább az adó- és járulékcsökkentésnél lenne indokolt – ez egybe is esik a kormány céljaival.

Herczog László szerint az adóelkerülést elítélő magatartás olyan társadalomban alakul ki, ahol az emberek az államot magukénak érzik, ehhez azonban másfajta viszony kellene az állam és az állampolgár között, mint amilyen hazánkban kialakult. A nyugati országokban a közösség büszke a legnagyobb adófizetőjére, míg nálunk őt tartják a legostobábbnak, akinek nem volt annyi esze, hogy elkerülje az adót. Hozzájárulni az állami kiadásokhoz – ez a fejlett társadalmakban egyfajta presztízst jelent, és aki megkárosítja a közösséget, az bűnt követ el. Ezekben az államokban a polgárok hagyományosan büszkék az országukra, hazánkban viszont ez történelmi okok miatt nem így alakult. A nézetrendszer átalakulásához idő kell, és ennek a szemléletnek a hátrányait eddig minden kormány elszenvedte.

Az Unióban is probléma

A feketefoglalkoztatás egyik válfaja a külföldiek engedély nélküli foglalkoztatása, s ez több szempontból is "fekete" – mondta Gáspár Imréné, az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség főosztályvezetője. Már az szabálytalan, hogy nem kérik meg az engedélyt a foglalkoztatásukhoz, ugyanakkor ezek az emberek kiszorítják a magyar munkavállalókat sok olyan munkahelyről, amelynek betöltésére lenne magyar jelentkező is. A feketefoglalkoztatás másik nagy területe a munkajogi szabályok érvényesülése nélküli foglalkoztatás. Az ilyen alkalmazáshoz biztosítási, adózási és egyéb szabályszegések is kapcsolódnak. Munkajogi szempontból az ilyen esetekben a legfőbb probléma az, hogy a munkavállalókat nem védik azok a munkajogi garanciák, amelyek a Munka Törvénykönyvében a munkaviszonyhoz kapcsolódnak. Nincs minimálbér-kötelezettség, a biztosítás, a nyugellátás csak írásbeli munkaszerződéshez kapcsolódik. A munkaviszony igazolása, a munkaidő, a pihenőidő szabályai mind megszeghetők így.

Amikor magyar munkavállalókat foglalkoztatnak szerződés nélkül, kevesebb szabályt szegnek meg, de ez a szabálytalanság tömegesen fordul elő. Nem kötnek szerződést a munkavállalóval, illetve színlelt szerződéseket kötnek, vagyis vállalkozásnak, megbízásnak színlelik a munkaviszonyt. A vállalkozásból és a megbízásból eredő polgári jogi jogviszony, munkaszerződés hiányában a munkavállaló számára nem nyújt munkajogi garanciákat.

Gáspár Imréné szerint a felügyelőségi ellenőrzések tapasztalatai alapján nehéz megbecsülni, hogy a feketemunka a GDP hány százalékára rúg. A feketefoglalkoztatásnak megvannak a maga virulens területei: az építőipar, a mezőgazdaság, a konfekcionáló, bérmunkát végző munkáltatók, vendéglátóipar, kereskedelem. Ezek az év különböző időszakaiban eltérő munkaerőt igényelnek, a munka szezonális jellege miatt a tavaszi-nyári időszakban tehát nagyobb arányú a feketefoglalkoztatás, mint télen.

A felügyelőségek ellenőrzéseik során 1999-ben 206,4 millió forint értékben szabtak ki munkaügyi bírságot a foglalkoztatási jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatokra vonatkozó rendeletek megsértése miatt. Idetartoznak azok az esetek, amikor nem kötnek szerződést, s ez jelentette a legnagyobb tételt a bírságok között. Külföldi munkavállalók engedély és szerződés nélküli foglalkoztatása miatt 270 millió forint bírságot szabtak ki, ami a foglalkoztatási alapba került.

A munkaügyi ellenőrzések tapasztalatai azt mutatják, hogy többnyire szakképzetlen munkaerőt alkalmaznak külföldről, szerződés nélkül, de sok példa van arra is, hogy kvalifikált munkaerő jön, és külföldi érdekeltségű cégeknél engedély hiányában foglalkoztatják. Itt a szerződés megvan, csak a külföldi foglalkoztatására vonatkozó engedély hiányzik. Még egy terület emelhető ki: a kínai kereskedők kiváltják a cégvezetői, vállalkozói engedélyt, ám az eladói tevékenységre nem terjed ki a vállalkozói engedélyük, amit külön kellene kérniük.

A főfelügyelőség szakembere a bírságokat elegendő mértékűnek tartja, bár a munkaügyi bírság 3 millió forintos felső határa esetenként lehetne magasabb is, például 5 millió forint – az erre vonatkozó javaslat nem ment át az egyeztetéseken. A tapasztalatok szerint, ahol már büntettek egyszer, az esetenkénti utóellenőrzések a nagy többségnél javuló helyzetet regisztráltak, van tehát visszatartó ereje a bírságnak.

Kétszáz munkaügyi felügyelő végzi elsődlegesen az ellenőrzéseket. A működő vállalkozások és társaságok száma ezzel szemben körülbelül 5-600 ezer. Könnyen kiszámítható, hogy átlagosan nyolcévenként tudnak eljutni egy-egy munkáltatóhoz. Emiatt koncentrálniuk kell azokra a területekre, amelyek különösen fertőzöttek a feketefoglalkoztatás szempontjából. Az elmúlt évben 44 300 munkáltatót ellenőriztek, valamennyiüknél szükség volt intézkedésre különféle súlyú szabálysértések miatt.

Az Európai Unió hasonló szervezeteinek adataival összevetve a hazai tapasztalatokat kiderül, hogy a feketefoglalkoztatást sehol nem sikerült teljesen felszámolni, eltérés csak a volumenben van. Az EU-ban is gond tehát az illegális munka, csak nem olyan elterjedt, mint Magyarországon sejteni lehet.

A szabályokat, szankciókat a felügyelőségek következetesen alkalmazzák – állította Gáspár Imréné, akinek meggyőződése, hogy a megoldás nem csak a szankciókon múlik. Véleménye szerint ma még nagyon sok kényszervállalkozás van, amelyek anyagilag nincsenek jó helyzetben, ők esetenként rákényszerülnek a szabálytalanságokra a feketefoglalkoztatás és a munkabiztonság területén. Nincsenek például megfelelő eszközeik – ilyen esetben könnyebb belemenni a feketefoglalkoztatásba. Tehát ha a gazdasági helyzet javul, a vállalkozók gazdasági biztonságának növekedése hoz majd eredményt, de arra nem lehet számítani, hogy teljesen megszűnik. A vállalkozó mindig érez késztetést, hogy a nagyobb nyereség reményében bizonyos szabályokat figyelmen kívül hagyjon.

Össznépi játék

A feketefoglalkoztatás a hagyományos nagyipar lebontása után lett erőteljes, alapvetően az úgynevezett svarcolásból, fusizásból alakult ki – állítja Antalffy Gábor, a Kiskereskedők és Vendéglátók Országos Szövetkezetének (Kisosz) ügyvezető elnöke. Amikor nagy tömegben leépítették a vállalati szektort, sok ember kikerült az utcára, és vállalkozóvá válásának támogatására Start-hitelt, újrakezdési kölcsönt és egyéb támogatásokat kapott. Sokan elkezdtek vállalkozni, majd kiderült, hogy nem képesek rá. Ezeknek az embereknek nem maradt más lehetőségük, mint az ügyeskedés – ők a klasszikus feketegazdaság alanyai. Ez azonban csak a szűk értelmezése a feketegazdaságnak.

Tágabban értelmezve beletartozik az is, amikor a legális vállalkozások "svindliznek", ekkor már sokkal nagyobb körről kell beszélni, s oka a szabályozórendszerben keresendő. Magyarországon ma a kitermelhető jövedelemhez képest nagy az élőmunka költsége és magas az általános elvonás, emiatt kialakult, hogy az emberek nem szeretnek adózni. Ez nemcsak vállalkozói, hanem munkavállalói szempontból is így van. A munkavállalót nem a bruttó fizetés érdekli, hanem az, hogy mennyit kap kézbe. Lehet találkozni olyannal, aki munkanélküliként állásért jelentkezik, ám ő maga kéri, hogy ne kössenek munkaszerződést, mert megtartaná a járadékot, és elvinné a fizetés nettó részét is. Össznépi játék lett tehát a zsebbe jutó pénz növelése, akár illegális úton is. A vendéglátóiparban ráadásul vannak speciális, hagyományos természetbeni juttatások: például az étkezés. Ugyanakkor hagyományosan munkaidőn túli foglalkoztatásra kényszerül a munkavállaló, ám ennek ellenértékét nem bruttó fizetésben kéri, mert annak a fele sem maradna a zsebében.

A Kisosz régóta mondja a kormánynak, hogy addig nem lehet felszámolni a fekete- és a szürkegazdaságot, amíg nem kezelik azok helyzetét, akik kikerültek az ellátások köréből. A regisztrált munkanélküliség folyamatosan csökken, és ha ezt párhuzamba állítjuk azzal, hogy a foglalkoztatotti létszám mennyivel nő, láthatjuk, hogy az ellátásból kiszorulók nagy részét elnyeli a feketegazdaság. Egyre több a vesztes vállalkozó is, aki mind kevesebb jövedelmet tud kitermelni. A kiskereskedők nyakára épülnek a bevásárlóközpontok, a kisiparos pedig azt veszi észre, hogy csak az importáru eladható. Ha az egyéni vállalkozó feladja, nem tud mihez kezdeni, mert munkaviszonyban nem alkalmazzák, járadékra nem jogosult, nem tud bekerülni a munkanélküli-ellátó rendszerbe. Azt tudja tenni, hogy egy ideig nem fizeti a közterheket, utána pedig bekerül a feketegazdaságba. A Kisosz szerint akkor lehetne következetes szigorúságot alkalmazni az adócsalókkal szemben, ha az állam gondoskodna azokról a személyekről, akik kényszervállalkozói pozícióba kerültek, de azok szemlátomást nem tudják megállni a helyüket. Gondoskodni kell arról, hogy a vesztes vállalkozó bekerülhessen az ellátásba, és általában az összelvonási terhet is csökkenteni kellene. Aki pedig ennek ellenére a feketegazdaságot választja, azt meg kell büntetni.

A kormányzat a járulékcsökkentésbe belekezdett ugyan, de ez önmagában kevés ahhoz, hogy a vállalkozásokat kifehérítse – véli Antalffy Gábor. Ugyanakkor a retorziók nagyok. Például a szabálysértési tételek megemelkedtek, bevezették a fogyasztóvédelmi bírságot, a munkavédelmi és munkabiztonsági felügyelőségek szigorúan ellenőrzik a feketefoglalkoztatást, nem is beszélve az APEH által létrehozott adórendőrségről. Megindult tehát a harc a feketegazdaság ellen, de ezt nem hangolták össze a működési feltételek könnyítésével. A Kisosz szerint előbb meg kell teremteni a feltételeket, hogy elvárható legyen egy tiszta gazdasági magatartás, és utána lehet lecsapni azokra, akik nem tartják be a szabályokat – ezt nem lehet megfordítani.

Az állam nem lenne vesztes, ezt alátámasztja az a példa, hogy amikor a társasági adót lecsökkentették 36 százalékról 18 százalékra, az év végi adófeltöltésnél kiderült: annak ellenére, hogy az adó a felére csökkent, másfélszer több adó folyt be. Tehát ha az adóprés csökken, az önkéntes adófizetési szándék nő, mert az emberek szeretnek nyugodtan aludni. Ha komplexen nézzük, van esély arra, hogy kifehérítsük a gazdaságot.

Egy Kisosz által készített felmérés azt bizonyította, hogy a feketegazdaság cégmérettől függetlenül minden tisztességesen működni akaró vállalkozást zavar. A kiskereskedők például úgy nyilatkoztak, hogy nagy hátrányt jelentenek számukra az utcai, illegális árusok, akik nem fizetnek semmilyen közterhet, ezzel ők nem tudják felvenni a versenyt.

A Kisosz javaslata szerint szükséges lenne, hogy az önfoglalkoztató egyéni vállalkozóknál is vezessék be az adójóváírás intézményét, vagyis aki önmagát foglalkoztatja és kitermeli a terheket, azt az alkalmazotti kedvezmény is illesse meg. Ez már valódi adóprésenyhülést jelentene. A második javaslat a tételes egészségügyi hozzájárulás megszüntetése, a százalékos hozzájárulás ugyanis kezelhetőbb lenne a kisebbek számára. Támogatják a kormányzat járulékcsökkentési kezdeményezéseit is. A helyi adókat viszont korlátozás alá vonnák, mert sok olyan adófajta van, amely nem a jövedelemhez igazodik. Javasolták ezért, hogy a helyi adók rendszerét vizsgálják felül. A kisvállalkozók számára nagy könnyebbség lenne az is, ha a jelenlegi gyakorlattól eltérően nem kellene megfinanszírozniuk a megrendelés áfatartalmát, ami egy nagyobb tételnél komoly teher.

Az építőipar a legellenőrizhetetlenebb terület

Az építőipar az az ágazat, amelyben jellemzőnek nevezhető a feketefoglalkoztatás, ennek az a magyarázata, hogy a tevékenység igen nehezen ellenőrizhető – fejtette ki Nagy János, az Építési Vállalkozók Országos Szövetségének (ÉVOSZ) ügyvezető igazgatója. Minél nagyobb ugyanis egy beruházás, annál több alvállalkozó bevonására van szükség. A generálvállalkozónak nincs mindenhez kapacitása, ezért továbbadja a munkát. Egy nagy céget, amelyik nem osztja szét a munkát, egyszerűen lehet ellenőrizni, a bonyodalom akkor kezdődik, amikor az alvállalkozó alvállalkozója teljesít egy feladatot. Így egyre felderíthetetlenebb, hogy az építési területen melyik munkás melyik céghez tartozik, és ezzel egyre nagyobb az esélye, hogy feketén is foglalkoztatnak dolgozókat. Ugyanakkor az egyes cégek tevékenysége is nehezen követhető, hiszen a helyszínek változnak, ma itt építkeznek, holnap ott, ezzel szemben egy telepített üzem pontosan ellenőrizhető. Minél távolabb kerül egy munkafolyamat a felelős vezetőtől, annál nagyobb az esélye az illegális foglalkoztatásnak.

Az ÉVOSZ ezzel a témával foglalkozik az Építési Fórumon szeptemberben, akkor alakítja ki véleményét. Azt azonban már most el lehet mondani, hogy a feketefoglalkoztatás nagy nyomást jelent a tisztességes vállalkozások számára. Javaslatuk szerint megoldást jelentene, ha az építési felügyeleteket növelnék. A felügyeletek a közigazgatási hivatalokhoz telepítve működnek, a számuk tehát 19 a megyéknek megfelelően. Gyakorlatilag országszerte 35 ember látja el ezt a munkát, ami rendkívül kevés – ennyi legalább Budapesten kellene – állítja Nagy János.

Ma Magyarországon 78 ezer építési vállalkozás működik, ezeknek kevesebb mint egy százalékát tömöríti az ÉVOSZ 550 fős tagsága. Az ÉVOSZ-tagok befizetik a költségvetésbe az adót, ám a vállalkozások túlnyomó részére nincs rálátása a szervezetnek. A tisztességes építési vállalkozókat a feketefoglalkoztatás azért érinti hátrányosan, mert a feketemunkások lenyomják az árat, irreálisan alacsony bérért vállalnak munkát. A szakemberek szerint 800 forint rezsiórabér alatt nem gazdaságos már a munka az építőiparban, eközben információk szerint illegálisan 3-500 forintért is lehet munkást kapni. Ismert, hogy sok idénymunkás érkezik a szomszédos országokból, akik elszegődnek egy-egy vállalkozóhoz. Itt vagy minimálbérre vannak bejelentve, vagy egyáltalán nem, és ez mindenképpen torzítja a versenyt.

A feketefoglalkoztatás dömpingje az építőiparban értelemszerűen nyáron van, és az ágazat valamennyi területén megjelenik. A feketemunka az építőiparban sem azonosítható a képzetlen munkaerővel, hanem elsősorban azt jelenti, hogy nem hivatalosan foglalkoztatják a munkaerőt, tehát nem fizetik be utána az adót. A zöme valóban szakképzetlen, de nem lehet kijelenteni, hogy csak segédmunkásokat alkalmaznának illegálisan. A legdrágább épületekhez is igénybe vesznek feketemunkát – gyakran szakmunkások révén. A feketefoglalkoztatás nemcsak Budapesten jellemző, hanem országszerte mindenhol, a legkisebb faluban is. A fővárosban legfeljebb azért fordul elő sűrűbben, mert nagyobb volumenben folyik építkezés.

Az ÉVOSZ kidolgozott egy jogszabálytervezetet, amely már tárcaközi egyeztetés alatt van, és amely szabályozná a felelős műszaki vezető feladatkörét. Eszerint a jogszabályban meghatározott építkezéseken legyen felelős műszaki vezető, aki regisztrált, kellő végzettséggel és szakértelemmel, tapasztalattal rendelkezik, és pontosan nyomon tudja kísérni az építési folyamatot. Várható, hogy ezzel is tisztul az építőipar – mondta Nagy János.

Ott virágzik, ahol nincs érdekvédelem

A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) a feketefoglalkoztatás legfőbb hátulütőjét a társadalombiztosítási járulék és az adó elkerülésében látja, ami a munkavállaló számára első pillanatra nem tűnik problémának – mondta Bálint Attila, a szakszervezet szóvivője. A dolgozónak nincs szabályozott munkaviszonya, ami azzal jár, hogy a Munka Törvénykönyve nem segítheti őt, nincs védelme munkaügyi vita esetén. Ebből következően nemcsak az egyéni, hanem a kollektív jogi védelem is lehetetlenné válik. Ezek a tényezők abszolút kiszolgáltatott helyzetbe hozzák a munkavállalót, gyakorlatilag nincs lehetősége arra, hogy megvédje magát.

Az MSZOSZ azt tudja javasolni a munkavállalónak, hogy ne higgyen a szirénhangoknak, ne dőljön be a pillanatnyi látszólagos előnynek, mert ebből később csakis kára származik. Akkor is, ha első pillanatban anyagilag előnyösnek tűnik az ügylet, a tapasztalatok azt mutatják, hogy hosszú távon a munkavállaló az, aki ráfizet.

A szakszervezet szerint a feketefoglalkoztatás csökkentését elsősorban a munkaügyi ellenőrzésről szóló rendszabályok betartásával lehet elérni. Olyan ellenőrző apparátust kell működtetni, amely megfelelő létszámú, és megfelelően képes rendszeres ellenőrzéseket végezni. A jelenlegi munkaügyi ellenőri létszám többszörösére lenne szükség. A szakszervezet másik észrevétele, hogy a szankciók nem eléggé elrettentőek. A munkaügyi törvénykezéshez is hozzá kellene nyúlni tehát abban a tekintetben, hogy a szankciók szigorodjanak, és valóban eltántorítsák a munkaadókat a feketefoglalkoztatástól. Ma bizony nemegyszer előfordul, hogy "mellényzsebből" kifizetik a büntetést, így nehéz elképzelni, hogy komoly visszatartó ereje lenne.

Általában a munkaadó kezdeményezi a szerződés nélküli foglalkoztatást, aki el akarja kerülni az adó- és tb-járulék-fizetést – állította Bálint Attila.

A szakszervezetek esetenként részt vesznek a munkaügyi ellenőrzésben, de ez csak olyan munkahelyeken lehetséges, ahol van szakszervezet. Ugyanakkor a feketefoglalkoztatás többnyire ott virágzik, ahol nincsenek jelen az érdekvédők. Nyilván csak a rendszeres munkaügyi ellenőrzés lehet az egyetlen olyan eszköz, amely mérsékelheti az illegális foglalkoztatást, másrészt lehetőséget nyújt arra, hogy minél hatékonyabban alkalmazzák a szankciókat.

A szakszervezet adatai megerősítik, hogy a szektorokat tekintve az építőipar és a kereskedelem áll az élen a feketefoglalkoztatás tekintetében. Cégméret szempontjából nem egyértelműek az adatok, azonban abból ki lehet indulni, hogy egy jó nevű, nagy cég ritkán enged meg magának ilyesmit. Egyfelől a stabil cégek nem szorulnak illegális eszközökre ahhoz, hogy talpon maradjanak, másrészt a filozófiájuk is az, hogy tisztességesen akarnak működni. Nagyobb érdekük fűződik ahhoz, hogy elismertek legyen, semmint hogy ezzel veszélybe sodorják a piaci jó hírüket. Egy munkavállaló számára tehát mindenképpen biztosíték lehet a feketefoglalkoztatás elkerülésére, ha egy jól prosperáló, jó nevű céghez megy dolgozni. Továbbá olyanhoz, ahol van szakszervezet, amely nem nézi el a feketefoglalkoztatást – mondta Bálint Attila.

Jobban kellene támaszkodni az önkormányzatokra

Mára kiépültek azok a intézményes rendszerek, amelyek a feketefoglalkoztatás kiszűrésére hatékony választ tudnak adni – állítja Bencze József dandártábornok, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának rendészeti főigazgatója, aki a korábbi években a feketegazdaság visszaszorítására létrehozott Gazdaságvédelmi Koordinációs Bizottság vezetője volt. Meglátása szerint a piac tisztább lett az elmúlt években a kezdeti, úgynevezett "vad időszak" után, amikor a hatóságok még nem voltak kellőképpen felszerelve. A helyzet javulása annak is köszönhető, hogy a bírságoknak, az ellenőrzéseknek visszatartó ereje van.

A pénzügyőrök ellenőrzései azt támasztják alá, hogy csökkent a feketegazdaság az elmúlt 3-4 évvel ezelőtti időszakhoz képest. A kereskedőknél, a piacokon jellemzőbbé vált a jogkövető magatartás, de bizonyára új megoldások is megjelentek a feketegazdaságban. A jogszabályi feltételek alapvetően adottak, még egy átlátható nyilvántartási rendszer felállítására lenne szükség – mondja Bencze József.

A dandártábornok szerint a munkaügyi központok és más hatóságok, közöttük az idegenrendészet tevékenységét még jobban össze kellene hangolni, hiszen az esetek jó része egyszerre több hatóság érdekeltségi körébe is tartozik. Például a külföldiek illegális foglalkoztatását segíti az a jelenség, hogy egyes mezőgazdasági munkákra egyszerűen nem találnak hazánkfiát. Vannak szezonális feladatok, amelyeket gyorsan el kell végezni, ám nincs idő az engedély megérkezését megvárni, ami 3 hónapba is beletelhet. Emiatt a külföldiek foglalkoztatásának rugalmasabb módszereire lenne szükség. Nyugat-Európában is fennáll ez a probléma, ezért is olyan szigorúak a migrációs szabályok. A külföldi munkaerő ugyanis mindig olcsóbb, mint a hazai, különösen akkor, ha meg lehet kerüli az adókat és egyéb közterheket. A piacon a tisztességes munkaadók azonban ezzel nem tudják felvenni a harcot.

Bencze József szerint a feketefoglalkoztatás mindig helyhez kötött, ezért sokkal nagyobb mértékben kellene a helyi közösségre, önkormányzatra támaszkodni. Ha valaki, ők igazán ismerik, hogy kinél, hol végeznek feketemunkát. A jogszabályok ezért több felelősséget és eszközt adhatnának az önkormányzatoknak, illetve a polgármesteri hivataloknak.

A gazdaság fejlődése ezen a területen egy sor kérdést megold majd – fogalmazott a dandártábornok. Az adminisztrációt és az engedélyeztetési rendszert egyszerűbbé, gyorsabbá kellene tenni, részint ösztönözni kellene azt, aki tisztességesen foglalkoztatna embereket. Évek óta várat magára, hogy a munkaügyi nyilvántartási rendszereket végre jól működő formában összefogják.

Bencze József megemlítette, hogy a minimálbér miatt a legális foglalkoztatásban is kialakul egy fekete-szürke zóna, amikor legálisan bejelentik a munkavállalót, ám bérének egy részét zsebből kapja. Ebből következik, hogy a jövedelem egy része sem a munkaadó, sem a munkavállaló oldaláról nem adózik. A minimálbér emelésére vonatkozó kormányzati szándék, amely elfogadhatóbb bérviszonyokat céloz meg, egy részről pozitív, a másik oldalról azonban felvetődik: ha a minimálbér nő, még többen igyekeznek majd elkerülni a kifizetését.