Írásunkban áttekintést adunk a társadalombiztosítási ellátások megtérítésére vonatkozó munkáltatói felelősség formáiról, valamint a felelősség megállapításának szabályairól.
A balesetből eredő igények és a munkavédelem
A baleset
Baleset az emberi szervezetet ért olyan egyszeri külső hatás, amely a sérült akaratától függetlenül, hirtelen vagy aránylag rövid idő alatt következik be, és sérülést, mérgezést vagy más – testi, illetve lelki – egészségkárosodást, avagy halált okoz. Ez a – baleset fogalmi elemét képező – viszonylag rövid időtartam a baleset elbírálási ügymenete és a kapcsolódó általános bírói gyakorlat szerint a pillanatok alatti behatástól esetleg néhány órán át, legfeljebb egy műszak vagy munkanap terjedelmen át tarthat. Ezzel szemben nem baleset, hanem úgynevezett egészségügyi ártalom a szervezetre irányuló tartós, többször ismétlődő ráhatás. Nem minősül balesetnek az sem, ha a sérülést, a mérgezést vagy más egészségromlást, esetleg a halált az azt elszenvedő személy szándékos vagy célzatos magatartása idézte elő, illetve ezeket ő maga okozta.
Balesetek és ellátási formák
A balesetek közül a társadalombiztosítási baleseti szolgáltatás igénybevételére az üzemi balesetek esetében van lehetőség. Azok a balesetek (sérülések), amelyek nem minősülnek üzemi balesetnek, a jogszabályi feltételek megléte esetén általános társadalombiztosítási – egészségbiztosítási, illetve nyugdíj-biztosítási – ellátásokra jogosítanak. Így például a háztartásban, avagy szabadidőben bekövetkező balesetek miatti kereső- képtelenségre általános szabályok szerint jár tehát táppénz, illetve maradandó egészségkárosodás esetén rokkantsági nyugdíj.
Munkavédelem
A munkavédelem a szervezett munkavégzésre vonatkozó biztonsági és egészségügyi követelmények, továbbá a munkavédelem céljának megvalósítására szolgáló jogszabályi, szervezési, intézményi és végrehajtási előírások rendszere.
Munkavédelem és társadalombiztosítás
A munkavédelmi szabályok szoros kapcsolatban állnak a társadalombiztosítási jogszabályokkal, ezért a munkavédelmi értelmező rendelkezések (baleset, kockázat, munkabaleset, munkahely, munkáltató) nagy hangsúlyt kapnak az üzemi balesetek elbírálása során.
Az értelmezéshez ezen túlmenően elengedhetetlen az óvó rendszabály ismerete is, elsősorban a mulasztáson alapuló baleseti megtérítési kötelezettségek vizsgálatánál, továbbá annak megállapításánál is, hogy a munkáltató eleget tett-e az egészséget nem veszélyeztető és a biztonságos munkavégzés követelményeinek, illetve azokat megszegte-e és amennyiben igen, milyen módon.
A balesetek kivizsgálása
Az Mvtv. előírásai szerint a munkabalesetet és a foglalkozási megbetegedést be kell jelenteni, ki kell vizsgálni, és nyilvántartásba kell venni. A tényfeltárást a baleset bekövetkeztekor kell teljeskörűen elvégezni, mert a tanúk emlékezete, a helyszín és egyéb körülmények az időmúlás alatt megváltozhatnak, vita vagy kétség esetén rekonstrukcióra ugyanis már nincs lehetőség.
Az üzemi baleset kivizsgálása
A munkabaleset fogalmi körébe nem tartozó üzemi balesetet a munkáltató köteles kivizsgálni, és a vizsgálat eredményét az úgynevezett üzemi baleseti jegyzőkönyvben rögzíteni.
Üzemi balesetnek nem minősülő balesetek kivizsgálása
A társadalombiztosítási ellátások megtéríttetését segíti elő azoknak a baleseteknek a vizsgálata, melyek üzemi balesetnek ugyan nem minősülnek, de keresőképtelenséget okoznak, és így társadalombiztosítási kiadást – egészségügyi szolgáltatásnyújtást, táppénzfizetést – jelentenek.
A baleset okozója
A baleset okozójának megnevezése a sérült döntésétől függ. Ez azt jelenti, hogy amennyiben kívánja, közli a balesetet okozó adatait, ha viszont bármilyen okból nem nyilatkozik, arra nem kötelezhető.
A biztosított nyilatkozata
Az eset feltárása érdekében a táppénzben részesülő biztosítottnak az üzemi balesetnek nem minősülő balesetéről az előírt nyomtatványon nyilatkoznia kell.
Ha a nyilatkozatból az állapítható meg, hogy a balesetet nem a biztosított, hanem más személy okozta, az illetékes megyei egészségbiztosítási pénztár (MEP) intézkedik a sérülés okozójával szemben a társadalombiztosítási ellátás megtéríttetéséről.
A munkáltató, foglalkoztató megtérítési kötelezettsége
A társadalombiztosítási jogszabályok által biztosított ellátásoknak a munkáltatóval, foglalkoztatóval szembeni megtérítésére az Nytv. 87. §-ának, valamint a Ptv. 67. §-ának a rendelkezései az irányadók.
Az előzőekben hivatkozott rendelkezések alapján a munkáltató, illetve a foglalkoztató köteles megtéríteni a baleseti rokkantsági nyugdíjat, a baleseti hozzátartozói nyugellátást akkor, ha a baleset annak a következménye, hogy ő vagy megbízottja a reá nézve kötelező munkavédelmi szabályzatnak, valamint az Mvtv. előírásainak nem tett eleget, illetőleg ha ő vagy alkalmazottja (tagja) a balesetet szándékosan idézte elő. Ugyanilyen megtérítési kötelezettség terheli az üzemi baleset vagy a foglalkozási megbetegedés miatt felmerült egészségbiztosítási ellátás tekintetében is.
A megtérítésre kötelezett munkáltató, foglalkoztató a ténylegesen nyújtott nyugellátásért, illetőleg a ténylegesen megállapított és folyósított egészségbiztosítási ellátásért, valamint az egészségbiztosítás keretében igénybe vett, finanszírozott egészségügyi szolgáltatásért felelős.
A megtérítés összege nem csökkenthető azért, mert a megtérítés alapját képező nyugellátás, illetve egészségbiztosítási ellátás az ellátásban részesülőt egyéb címen is megilleti.
Kártérítési felelősség
A munkáltató kártérítési felelősségének feltételeit az Mt. 174. §-a határozza meg, amely feltételek valamennyi kártípusra kiterjednek, és valamennyi kártípus esetén a felelősség vétkesség nélkül fennáll. Ez az úgynevezett objektív (tárgyi) felelősség, amelynek alapján a munkáltató a teljes kár megtérítésére köteles.
Az Mt. 175. §-ának (1) bekezdése alapján a fentiektől eltérően a legfeljebb tíz főállású munkavállalót foglalkoztató magánszemély munkáltató azonban kizárólag vétkes magatartás esetén felel a munkavállalónak okozott kárért.
A felelősség alapja
A munkáltató a munkavállaló balesetével és megbetegedésével kapcsolatban bekövetkezett kárért, illetve egészségkárosodásért akkor felel, ha az a munkaviszonnyal összefüggésben keletkezett, vagyis amely károsodás a munkaviszony létesítésével, teljesítésével és megszűnésével összefügg. A felelősség alóli mentesülése érdekében a munkáltató köteles bizonyítani, hogy a munkavállaló balesete, egészségkárosodása a munkaviszonyától függetlenül következett be.
A felelősség kiterjesztése
A munkáltató felelőssége a fentieken túlmenően akkor is fennáll, ha a baleset, a megbetegedés
- a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő tevékenységek,
- a munkavégzéstől el nem választható személyes szükségletek elvégzése (étkezés, tisztálkodás),
- a tényleges munkavégzés, továbbá
- a munka befejezésével együtt járó teendők során következett be.
A felelősség különleges esetei
A munkáltató felelősségének úgynevezett speciális, nevesített esetei is vannak.
Baleset szállítási eszközön, munkáltatói útvonalon
A munkáltató tulajdonában álló, avagy használatában lévő közlekedési eszközön szállított munkavállalók vonatkozásában a járművön bekövetkezett balesetért a munkáltatót terheli a felelősség.
Ugyancsak felel a munkáltató, ha a munkavállalót a munkahelyre menet vagy onnan jövet olyan úton éri baleset, melynek kezelője vagy használója a munkáltató.
Telephelyen kívüli munkavégzés
A balesetért, sérülésért a munkáltató akkor is felelős, ha a munkavállaló a munkáltató telephelyén kívül teljesíti a munkavégzési kötelezettségét.
Tanfolyam, továbbképzés
A munkáltató utasítására végzett tanulmányok, tanfolyamon való részvétel vagy továbbképzés során bekövetkezett károkért szintén felel a munkáltató.
Tevékenység a munkáltató érdekében
Megalapozza a munkáltató kártérítési felelősségét, ha a munkavállaló a munkakörén kívül, de a munkáltató érdekében végzett tevékenység során szenved balesetet.
Munkáltató által szervezett rendezvény
A munkáltatónál vagy az általa szervezett – például kulturális – rendezvényen bekövetkezett balesetért (kárért) a munkáltató akkor felel, ha a munkavállaló azon a munkáltató utasítására, illetve munkaköréből adódóan vett részt.
Úti baleset – korlátozott felelősség
A munkahelyre menet és jövet történt baleset kizárólag a társadalombiztosítási ellátásra való jogosultság szempontjából minősül üzemi balesetnek, a munkáltatót azonban nem terheli kártérítési felelősség, kivéve ha a munkavállaló a munkáltató által üzemben tartott szállítóeszközön utazott.
Mentesülés a felelősség alól
A munkáltató két esetben mentesülhet a kártérítési (objektív) felelősség alól. Ennek megfelelően a munkáltatót nem terheli felelősség, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok, vagy kizárólag a károsult munkavállaló elháríthatatlan magatartása okozta.
A törvény azt a vélelmet állítja fel, hogy a munkaviszonnyal összefüggő káreset okozati kapcsolatban áll a munkáltató tevékenységével, ezért a munkáltató csak akkor mentheti ki magát a felelősség alól, ha a fenti két tényállás valamelyikét bizonyítja.
A munkáltató működési körén kívül eső ok
A kárt előidéző ok akkor minősül a munkáltató működési körén kívül esőnek, ha az független a munkáltató tevékenységétől, tehát közte és a tevékenység között nincs okozati összefüggés. Ebben a vonatkozásban lényeges, hogy a működési kör nem mindig korlátozódik a munkáltató telephelyére. Azt, hogy a kárt előidéző ok az adott esetben a munkáltató működési körén kívül esik-e, a gyakorlatban a munkáltató működése és objektív ismérvek alapján kell vizsgálni. Például egy építőipari cég esetében az építkezés színhelye kimeríti a munkáltató működési körének fogalmát, azonban értelemszerűen nem tekinthető telephelynek.
A munkáltató felelőssége azonban fennáll, ha a károsodás ugyan működési körén kívül eső ok miatt következett be, de az ok a munkáltató részéről objektíve elhárítható lett volna.
A károsult munkavállaló magatartása
A munkáltató felelősség alóli mentesülését eredményezi, ha a kárt kizárólag a munkavállaló – nem feltétlenül vétkes – magatartása okozta, és a károkozás a munkáltató részéről elháríthatatlan volt.
Kármegosztás
Ha a kár (baleset) bekövetkezése nem kizárólag a munkavállaló magatartására vezethető vissza, hanem abban olyan ok is közrehatott, amely a munkáltató működési körébe esik, vagy bár azon kívüli, azonban a munkáltató részéről elhárítható lett volna, a munkáltató nem mentesül a felelősség alól. Ilyenkor a kármegosztás alapjául kizárólag a munkavállaló vétkes magatartása szolgál. A kárviselés arányát ebben az esetben az dönti el, hogy a munkavállaló vétkes közrehatása milyen mértékű volt.
Kárigényfajták
A munkáltató kártérítési felelőssége alapján a munkavállaló igényelheti az egészségkárosodása miatti kártérítést, a munkahelyre bevitt dolgaiban bekövetkezett kár megtérítését, valamint a munkaviszonnyal összefüggésben okozott egyéb kárának megtérítését.
Felelősség szerződésen kívül okozott károkért
A korábbiakban említettük az üzemi balesetnek nem minősülő baleset fogalmát is, és a társadalombiztosítási ellátásokra való jogosultság szabályozásának ismertetésén túl utaltunk arra is, hogy a felelősség megállapítása és a megtérítése vonatkozásában hogyan kell eljárni.
Megtérítési kötelezettség
Az Nytv. 88. §-ának (1), valamint a Ptv. 68. §-ának (1) bekezdése szerint, aki a nyugellátásra jogosult személy megrokkanásáért vagy haláláért, illetve az egészségbiztosítási ellátásra jogosult személy betegségéért, keresőképtelenségéért vagy haláláért felelős, köteles az amiatt nyújtott nyugellátást, egészségbiztosítási ellátást megtéríteni.
A kötelezettség mértéke és a felelősség megállapítása
A megtérítési kötelezettség olyan mértékben áll fenn, amilyen mértékben a felelősség megállapítható. A felelősség megállapítására pedig a Ptk.-nak a szerződésen kívül okozott károkért fennálló felelősségre vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a felelősség abban az esetben is fennáll, ha az ellátásra jogosultnak nincs vagyoni kára.
Az általános, vétkességen alapuló felelősség
A Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján, aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ez a polgári jogi kártérítési felelősség alapvető szabálya, amely szerint a felelősség megállapításának négy feltétele van. Ezek a feltételek a jogellenes magatartás, a kár bekövetkezése, az okozati összefüggés a jogellenes magatartás és a bekövetkezett kár között, valamint a vétkesség.
A károsultnak kell bizonyítania a kár tényét, annak nagyságát, valamint a károkozó jogellenes magatartása és a kár bekövetkezése közötti okozati összefüggést is.
Kár
Kár minden olyan hátrány, amely valakit valamely károsító esemény folytán személyében vagy vagyonában ér. A kárnak két fajtája van, a vagyoni és a nem vagyoni kár.
A vagyoni kár
Vagyoni kár a ténylegesen felmerült kár, a dologban beállott értékcsökkenés, valamint az elmaradt vagyoni előny.
Nem vagyoni kár
Nem vagyoni kár például a természetes személy esetében a társadalmi életben való részvétel, hivatás vagy tanult szakma gyakorlását akadályozó helyzet létrejötte, jogi személy esetében pedig az állami, gazdasági vagy kereskedelmi tevékenység eredményességét, a cég jó hírnevét veszélyeztető vagy akadályozó körülmények kialakulása.
Okozati összefüggés
A felelősség megállapításának feltétele, hogy a kár okozati összefüggésben álljon a károkozó jogellenes magatartásával.
Vétkesség
A Ptk. a vétkesség megítélésénél az adott helyzetben általában elvárható magatartást tekinti vétlen magatartásnak, az ezzel ellentétes magatartást pedig felróható, azaz vétkes magatartásnak.
A jogellenes magatartás azonban nem minden esetben minősül egyben felróhatónak is, azonban fordítva ez nem igaz, ami annyit jelent, hogy jogellenesség nélkül nincs felróhatóság. A felróhatóság általános megnyilvánulási formája a vétkesség. A vétkességnek két fokozata van: a szándékosság és a gondatlanság.
Mentesülés és bizonyítási teher
A vétkességen alapuló kártérítési felelősség körében a törvény vélelmezi a károkozó vétkességét. Ennek alapján a károkozó kizárólag akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy nem volt vétkes a károkozásban, illetve úgy járt el, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható.
A kártérítési felelősség speciális alakzatai
A veszélyes üzem működéséből eredő károk
Aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, köteles az ebből származó kárt megtéríteni.
A károkozó mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik. Ezeket a szabályokat kell alkalmazni arra is, aki az emberi környezetet veszélyeztető tevékenységével másnak kárt okoz.
A mentesülésre alapot adó elháríthatatlan ok lehet például az erőhatalom (földrengés, vihar, villámcsapás, árvíz, egyéb természeti csapás, háború, tömegszerencsétlenség stb.), a károsult, vagy harmadik személy elháríthatatlan közrehatása, elháríthatatlan külső erő (például állat) közrehatása.
A fokozott veszéllyel járó tevékenységek teljes felsorolása lehetetlen, de kétségtelenül idetartozik egyebek mellett a robbanó-, mérgező-, sugárzóanyagok előállítása, tárolása, felhasználása stb.
A fokozott veszéllyel járó tevékenységért való felelősség – vétkességre tekintet nélkül – az üzemben tartót terheli. Üzemben tartó az, akinek az érdekében a veszélyes tevékenységet végzik.
Ez azt jelenti, hogy például a BKV Rt. által üzemeltetett autóbusszal okozott kárért nem az autóbusz vezetője, hanem a busz üzemben tartója, vagyis a BKV Rt. felel.
Felelősség az alkalmazott által okozott kárért
Ha az alkalmazott a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, a károsulttal szemben a munkáltatót terheli a felelősség.
Államigazgatási jogkörben okozott kár
Az államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha az rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetve ha a károsult a kár elhárítására alkalmas jogorvoslatot igénybe vette.
A munkáltatói felelősség feltétele
A munkáltató csak akkor felelős az alkalmazottja által okozott kárért, ha az alkalmazottja a munkaviszonyával összefüggésben, vétkesen okozott kárt.
A kár megtérítése
A kárért felelős személy köteles az eredeti állapotot helyreállítani, ha pedig az nem lehetséges, avagy a károsult azt alapos okból nem kívánja, köteles a károsult vagyoni és nem vagyoni kárát megtéríteni. A kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes.
A kárt pénzben kell megtéríteni, kivéve ha a körülmények a kár természetben történő megtérítését indokolják.
Teljes kárpótlás
Kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges.
Általános kártérítés
Ha a kár értéke pontosan nem számítható ki, a bíróság a károkozásért felelős személyt olyan összegű általános kártérítés megfizetésére kötelezheti, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas.
| Jogi szabályozás |
|---|
Az igényérvényesítés és kártérítés szempontjából fontos jogszabályok:
A nyugdíjtörvény tartalmazza:
Az egészségbiztosítási törvény tartalmazza:
|
