A cikk összefoglalja azokat az ismereteket, amelyeket a rokkantsági nyugdíjról tudni érdemes.
A nyugdíj feltételei
Orvosi vonatkozású feltételek
Rokkantnak az tekinthető, aki a munkaképességét 67 százalékban elvesztette, és ebben az állapotában javulás egy évig nem várható. A rokkantság fokát, illetve a munkaképesség-csökkenés mértékét az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Országos Orvosszakértői Intézetének orvosi bizottságai véleményezik.
Ha az orvosi bizottság a rokkantságot megállapította, a rokkantsági nyugdíjra jogosultságot nem zárja ki az, hogy a nyugdíj megállapításának napjától az ismételt orvosi felülvizsgálat időpontjáig egy évnél rövidebb idő van hátra.
Szolgálati idő
További feltétel, hogy az igénylő a szükséges szolgálati időt megszerezze. A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 24. §-a tartalmazza. E szerint a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő
- 22 éves életkor betöltése előtt 2 év,
- 22-24 éves életkorban 4 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 3 év,
- 25-29 éves életkorban 6 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 4 év,
- 30-34 éves életkorban 8 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 6 év,
- 35-44 éves életkorban 10 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 8 év,
- 45-54 éves életkorban 15 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 12 év,
- 55 éves életkor betöltésétől 20 év, korkedvezményre jogosító munkakörben 16 év.
Munkavégzés
Az utolsó feltétel, hogy az igénylő ne dolgozzék rendszeresen, vagy keresete lényegesen kevesebb legyen a megrokkanás előtti kereseténél. Ez nem jelenti azt, hogy a rokkantsági nyugdíj megállapítására munkavégzés mellett nincs lehetőség. Nem kell tehát adott esetben az igénylőnek például megszüntetnie a munkaviszonyát. Ez két esetben lehetséges:
Az egyik, amikor az igénylő nem dolgozik rendszeresen. Ilyennek tekintendő, ha az igénylő a munkakörére megállapított törvényes munkaidőnél rövidebb munkaidőben dolgozik. Ilyenkor ha a megrokkanását megelőzően is rövidebb munkaidőben dolgozott, akkor a megrokkanást követően a munkaidőnek tovább kell csökkennie. Az sem tekinthető rendszeresen munkát végzőnek, aki az igénybejelentését megelőző 180 nap alatt keresőképtelensége miatt megszakításokkal legalább hetvenkét napon át nem dolgozott.
Ha az igénylő nem dolgozik rendszeresen, a rokkantsági nyugdíjra jogosultságot nem érinti, hogy milyen összegű a keresete, tehát a kereset nagyságától függetlenül megállapítható a nyugdíj.
A munkaviszonyt akkor sem kell megszüntetni a rokkantsági nyugdíj miatt, ha az igénylő keresete lényegesen kevesebb a megrokkanás előtti kereseténél. A megrokkanást követően elért kereseteket ugyanis össze kell hasonlítani a nyugdíj alapját képező havi átlagkeresettel. Az átlagkereset kiszámítására vonatkozó szabályok szerint először ki kell számítani a nyugdíj alapját képező átlagkeresetet. A kereseteket ilyen esetben a megrokkanás időpontjáig kell figyelembe venni. Ezt követően azt kell megnézni, hogy az igénylőnek a megrokkanást követően elért havi keresete kevesebb lesz-e legalább húsz százalékkal ennél az átlagnál. Ha igen, akkor a keresete lényegesen kevesebbnek tekinthető a megrokkanás előtti kereseténél. A megrokkanást követően elért kereseteket a magánszemélyek jövedelemadójával csökkenteni kell.
Végkielégítés
Fontos változás 1998. január 1-jétől, hogy az, aki a munkaviszonyának megszűnésével összefüggésben a munkajogi szabályok szerint végkielégítésben részesült, rokkantsági nyugdíjra csak a végkielégítéssel meghosszabbodott biztosítási idejének megszűnését követően lesz jogosult. Ez azt jelenti, hogy az, aki munkaviszonya megszűnésekor végkielégítést kapott, rokkantsági nyugdíjra csak annyiszor 30 nap eltelte után lesz jogosult, ahány havi átlagkeresetének (illetményének) a végkielégítés megfelel.
Rokkantsági csoportok
A rokkantság foka szerint 3 rokkantsági csoportot különböztetünk meg:
- a III. rokkantsági csoportba tartozik az, aki rokkant, de nem teljesen munkaképtelen,
- a II. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen, de mások gondozására nem szorul,
- az I. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen, és mások gondozására szorul.
Rokkantsági teljes nyugdíj
Erre az a személy jogosult, aki a Tny. 24. §-ának (1) bekezdésében előírt – az életkorának megfelelő – szolgálati időt megszerezte. A szükséges szolgálati időt mindig a megrokkanás időpontjában betöltött életkor szerint kell nézni.
Rokkantsági résznyugdíj
Rokkantsági résznyugdíj [Tny. 24. §-ának (3) bekezdése] annak állapítható meg, aki
- a megrokkanás időpontjában a 45. életévét már igen, de az 55. életévét még nem töltötte be, és legalább tízévi szolgálati időt szerzett,
- az 55. életévét 1993. július 1-je előtt már betöltötte, és legalább tízévi szolgálati időt szerzett,
- az 55. életévét 1993. június 30-át követően és 2009. január 1-je előtt töltötte (tölti) be, és legalább tizenöt évi szolgálati időt szerzett.
A rokkantsági teljes és a rokkantsági résznyugdíj összegének a megállapításánál az öregségi nyugdíjra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
Kedvezmények
Aki 22 éves kora előtt megrokkan, és az iskolai tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül szolgálati időt szerzett, a szolgálati idő tartamára tekintet nélkül jogosult rokkantsági nyugdíjra.
Előfordulhat, hogy a kérelmező korkedvezményes és egyéb szolgálati időt is szerzett. Ilyenkor, ha sem a korkedvezményes, sem az egyéb idő önmagában nem elegendő a jogosultsághoz, a korkedvezményes időt egyéb szolgálati időre kell átszámítani. A jogosultsághoz szükséges szolgálati idő megállapításához a korkedvezményes munkakörben eltöltött minden évet egy és negyedévenként kell számításba venni.
Ha valaki a megrokkanás időpontjában betöltött életkora szerint szükséges szolgálati időt nem szerezte meg, akkor is jogosult rokkantsági nyugdíjra, ha az alacsonyabb korcsoportban az előírt szolgálati időt megszerezte, és ezt követően a szolgálati idejében a megrokkanásáig harminc napnál hosszabb megszakítás nincs.
A nyugdíj mértéke
Magán-nyugdíjpénztári tagdíj
Ha a rokkantsági nyugdíjra jogosult magánnyugdíjpénztárba is fizetett tagdíjat, és saját döntése alapján az egyéni számláján lévő összeget nem utalták át a Nyugdíjbiztosítási Alap részére, a szolgálati időtől, az átlagkereset összegétől és a rokkantság fokától függően kiszámított összeg 75 százalékát kell részére rokkantsági nyugdíjként megállapítani.
Mitől függ a mérték?
A rokkantsági nyugdíj mértéke három tényezőtől függ:
- a megrokkanás időpontjában betöltött életkortól,
- a nyugdíj megállapításáig szerzett szolgálati idő tartamától,
- a rokkantság fokától.
A megrokkanás időpontjában betöltött életkort kell figyelembe venni a rokkantsági nyugdíj mértékének a megállapításánál akkor is, ha a nyugdíj megállapításának az időpontjában az igénylő életkora ettől már eltérő. Huszonöt év vagy ennél hosszabb szolgálati időnél a III. rokkantsági csoportban a rokkantsági nyugdíj mértéke azonos az öregségi nyugdíj mértékével. A II. rokkantsági csoportban – az a rokkant, aki teljesen munkaképtelen, de mások gondozására nem szorul – a havi átlagkereset 5 százalékával, az I. rokkantsági csoportban pedig 10 százalékával több, mint a III. rokkantsági csoportban.
Havi átlagkereset
A rokkantsági nyugdíj alapját képező havi átlagkereset megállapításakor az öregségi nyugdíjra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ha azonban a rokkantsági nyugdíjra jogosultsághoz szükséges és a figyelembe vehető szolgálati idő együttesen is rövidebb a Tny. 22. §-ának (1) bekezdésében meghatározott átlagszámítási időszaknál (ami szerint az öregségi nyugdíj összegét az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért – a kifizetés idején érvényes szabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló –, a személyi jövedelemadót is tartalmazó, csökkentés nélküli bruttó kereset, jövedelem havi átlaga alapján kell kiszámítani), a rokkantsági nyugdíjat e rövidebb idő alatt elért kereset havi átlaga alapján kell megállapítani. Ilyen esetben, ha nincs legalább 30 napi keresete, a nyugdíj megállapítását megelőző hónapban érvényes minimális bért kell havi átlagkeresetnek tekinteni.
Állapotváltozás
A rokkantsági nyugdíjas állapotváltozása miatt más rokkantsági csoportba is kerülhet, mint amelynek alapján a nyugdíjat megállapították. Állapota javulhat, de rosszabbodhat is. Ha állapotváltozás következik be, a rokkantsági nyugdíjat ennek megfelelően módosítani kell. A rokkantsági nyugdíjnak azt az összegét kell emelni, illetve csökkenteni rokkantsági csoportonként öt százalékkal, amely az állapotváltozás időpontjában megillette.
Állapotváltozás miatt azonban a rokkantsági nyugdíj mértékét az öregségi nyugdíjra jogosító életkor betöltése után módosítani nem lehet. Az 1999. január 1-jétől hatályos rendelkezések szerint a rokkantsági nyugdíj felemelésére az állapotváltozást követő hónap első napjától, állapotrosszabbodás bejelentése esetén legkorábban az állapotrosszabbodás bejelentését követő hónap első napjától kerülhet sor.
A nyugdíj megszüntetése
Megszűnik a rokkantságinyugdíj-jogosultság, ha
- a nyugdíjas már nem rokkant, illetőleg
- rendszeresen dolgozik, és keresete négy hónap óta lényegesen nem kevesebb annál a keresetnél, amelyet a megrokkanás előtti munkakörében rokkantság nélkül elérhetne [Tny. 30. §-ának (1) bekezdése].
Az öregségi nyugdíjra jogosító életkor betöltése után a rokkantsági nyugdíjat a rokkantság hiánya miatt már nem lehet megszüntetni.
Nem rendszeres munkavégzés
A rokkantsági nyugdíjas akkor nem dolgozik rendszeresen, ha a munkaideje a munkakörére megállapított törvényes munkaidőnél rövidebb. Ilyen esetben a rokkantsági nyugdíjat akkor sem lehet megszüntetni, ha a keresete lényegesen nem kevesebb annál a keresetnél, melyet a megrokkanása előtti munkakörében rokkantság nélkül elérhetne.
Nyugdíjasként elért keresetek
A nyugdíjasként elért kereseteket abban az esetben kell vizsgálni, ha a nyugdíjas rendszeresen dolgozik. Ilyenkor meg kell nézni, hogy a megrokkanást megelőzően milyen munkakört töltött be. A munkáltatóval igazoltatni kell, hogy jelenleg megrokkanás nélkül milyen összegű lenne a keresete. Ezt a keresetet kell összehasonlítani azzal a keresettel, melyet nyugdíjasként elért.
A nyugdíjasként elért kereseteket a magánszemélyek jövedelemadójával csökkenteni kell. Ha ezeknek a kereseteknek az összege egymást követő négy hónapon át lényegesen nem kevesebb – legalább 20 százalékkal – annál a keresetnél, melyet a megrokkanása előtti munkakörében rokkantság nélkül elérhetne, a rokkantsági nyugdíjat meg kell szüntetni.
A nyugdíjjogosultság feléledése
A rokkantsági nyugdíjra jogosultság a szolgálati idő tartamától függetlenül feléled, ha a jogosultság feltételei a nyugdíj megszüntetése után 5 éven belül újra bekövetkeznek. Ilyenkor lényegében a kérelmező "visszakapja" a korábbi rokkantsági nyugdíját. A nyugdíjat tehát úgy kell tekinteni, mintha a megszüntetésre nem került volna sor, ezért az időközben esedékessé vált emelésekkel ki kell egészíteni.
Feléledés helyett kérhető a rokkantsági nyugdíjra jogosultság új igényként történő elbírálása is. Ilyen esetben a rokkantsági nyugdíj megállapítására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
Szolgálati idő
A nyugdíj mértékének meghatározása a szolgálati idő tartamától is függ. Ezen túlmenően az öregségi és a rokkantsági nyugdíjra, valamint a hozzátartozói nyugellátására való jogosultság is meghatározott szolgálati idő megszerzésétől függ.
A biztosítással járó jogviszonynak 1997. december 31. utáni időtartamából az az idő számít szolgálati időnek, amelyre az előírt nyugdíjjárulékot megfizették. Ez alól a főszabály alól az alábbi esetek a kivételek: Ha a foglalkoztató a biztosított keresetéből, jövedelméből a nyugdíjjárulékot levonta, azonban annak befizetését részben vagy egészben elmulasztotta, illetve ha a biztosítás ténye a társadalombiztosítási nyilvántartásokból megállapítható, azonban a nyugdíjjárulék levonásának (befizetésének) ténye az okmányok alapján sem állapítható meg, vagy az okiratok hiányában, illetőleg a foglalkoztató megszűnése miatt nem bizonyítható, akkor a nyugdíjjárulék levonását vagy a megfizetését vélelmezni kell.
Továbbra is szolgálati időként vehető azonban figyelembe a katonai (polgári) szolgálatban eltöltött idő, és az egyházi szervek által kiállított igazolás alapján az egyházi személyként és szerzetesrendi tagként ilyen minőségben eltöltött idő. Az ilyen minőségben 1997. december 31-ét követően eltöltött csak az az időtartam számítható be szolgálati időként, amelyre az előírt nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulékot az egyházi szervek megfizették.
Az 1997. december 31-e utáni időtartamból nem vehető figyelembe szolgálati időként a fizetés nélküli szabadság, illetve a munkavégzés alóli mentesítés időtartama, ha erre az időre nyugdíjjárulék alapjául szolgáló kereset-, jövedelemkifizetés nem történt. Ennek alapján, függetlenül attól, hogy a biztosított hány napig volt fizetés nélküli szabadságon, ennek időtartama már nem számítható be szolgálati időként.
Az 1998. január 1-je előtt eltöltött idő vonatkozásában továbbra is azt a szabályt kell alkalmazni, mely szerint a biztosításban eltöltött idő harminc napot meghaladó tartama nem számítható be szolgálati időként, ha erre az időre a biztosított munkabérben (díjazásban) nem részesült, illetve a biztosítás szünetelt.
Fizetés nélküli szabadság
Az 1997. december 31-ig eltöltött időnél a fizetés nélküli szabadság harminc napot meghaladó tartama is szolgálati időnek számít, ha
- a biztosítottat 3 évesnél (tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek esetén 12 évesnél) fiatalabb gyermek gondozása vagy tízévesnél fiatalabb gyermek ápolása címén illette meg,
- a biztosított tartós külföldi szolgálatot teljesítő, nemzetközi szervhez tagként vagy munkatársként kiküldött, külföldön munkát vállaló, illetőleg külföldi ösztöndíjas tanulmányúton részt vevő házastársával külföldön tartózkodott, ha a szabadságot 1992. március 1-jét megelőzően kapta, és erre az időre a nyugdíjjárulékot megfizette,
- a biztosított a fizetés nélküli szabadságot közeli hozzátartozója otthoni ápolása, illetőleg gondozása, vagy saját lakás magánerőből történő építése céljából kapta, és ha erre az időre a nyugdíjjárulékot megfizette. Ilyen címen azonban szolgálati idő csak 1992. december 31-éig vehető figyelembe.
Tekintettel arra, hogy az új társadalombiztosítási jogszabályok alapján a már megszerzett jogosultságot nem lehet elvenni, az 1998. január 1-je előtti idő vonatkozásában – függetlenül attól, hogy a nyugdíj megállapítására 1997. december 31-ét követően mely időpontban kerül sor – szolgálati időként továbbra is beszámíthatók azok az időtartamok, amelyek az 1997. december 31-én hatályos rendelkezések szerint szolgálati időnek minősültek.
1968. január 1-je előtti szülés
Az anya ténylegesen megszerzett szolgálati idejét annyiszor 365 nappal (egy évvel) kell növelni, ahány gyermeke született 1968. január 1-je előtt. A tartósan beteg, illetve fogyatékos gyermek után 550 naptári nap vehető figyelembe. A kedvezmény alkalmazásának feltétele, hogy az anya egyéb – bármilyen időtartamú – szolgálati idővel rendelkezzék. Ha szolgálati ideje egyáltalán nincs, az 1968. január 1-je előtti szülés(ek) címén szolgálati idő nem számítható be.
A kedvezményt annál lehet alkalmazni, aki 1968. január 1-je előtt szült. Ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy a gyermeket nem ő nevelte fel, állami gondozásba adta vagy a gyermeket örökbe fogadták. Az örökbe fogadó anya szolgálati ideje azonban ilyen címen nem növelhető, mivel a gyermeket nem ő szülte.
Az anya 550 nappal való növelésre akkor jogosult, ha a gyermeke a 18. életévét megelőző időponttól tartósan beteg vagy fogyatékos (volt). Ezt a tényt a családi pótlékra vonatkozó jogszabályokban előírt orvosi igazolással kell bizonyítani.
Felsőfokú tanulmányok
1988. január 1-jét megelőzően felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányi idő címén csak a rokkantsági nyugdíj megállapításánál volt lehetőség szolgálati idő beszámítására. Az 1987. december 31-ét követő időponttól megállapított nyugellátások esetében már az öregségi nyugdíjnál is szolgálati időnek számít (Tny. 41. §-a).
Csak a felsőfokú oktatási intézményben és csak a nappali tagozaton eltöltött idő számítható be szolgálati időnek. Ezenfelül itt legfeljebb az az időtartam vehető figyelembe, amely a tanulmányok folytatása idején a képesítés megszerzéséhez szükséges volt. A tanulmányok kezdetét magában foglaló hónap első napjától a végét magában foglaló hónap utolsó napjáig eltelt idő számít szolgálati időnek. Figyelembe kell venni a két egymást követő tanulmányi időszak közötti tanulmányi szünet idejét is. A tanulmányok kezdete a beiratkozás napjával kezdődik. A tanulmányok folytatása címén legfeljebb az első államvizsga-időszak utolsó napjáig terjedő idő vehető figyelembe.
Több képesítés
Több képesítés megszerzésére irányuló tanulmányok folytatása esetén legfeljebb az egyik képesítés megszerzéséhez szükséges idő vehető figyelembe. A tényleges tanulmányi idő szolgálati időként akkor is beszámítható, ha a tanulmányok befejezésére nem került sor.
Külföldi tanulmányok
A külföldi felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok idejét szolgálati időként akkor lehet figyelembe venni, ha a külföldön szerzett képesítést honosították, illetőleg a tanulmányok idejét hazai felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányi időbe beszámították.
Nem kell a honosítást, illetve a beszámítást igazolni, ha a külföldi tanulmányokra 1944 után került sor, és a hallgató magyar ösztöndíjasként vagy az illetékes magyar hatóság engedélyével államközi egyezmény alapján külföldi alapítványból, nemzetközi szervezet által biztosított keretből, külföldi szervnél – magánkezdeményezésre – pályázat elnyerésével vagy meghívás alapján ösztöndíjban részesült, és így végezte tanulmányait. A felsőfokú tanulmányokat a leckekönyvvel vagy az oktatási intézmény által kiállított igazolással lehet bizonyítani.
1998. január 1-je előtti tanulmányok
Az öregségi nyugdíj megállapításánál a felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán eltöltött időből csak az 1998. január 1-je előtt eltöltött idő számítható be szolgálati időként, ha a nyugdíj megállapítására 1997. december 31-ét követő időpontban kerül sor. Azok tehát, akik 1997. december 31-ét követően folytatnak felsőfokú nappali tagozatos tanulmányokat, az öregségi nyugdíj megállapításánál ezen idejüket már beszámítani nem lehet, természetesen az 1998. január 1-je előtt ilyen címen eltöltött idő – a nyugdíj megállapításának időpontjától függetlenül – változatlanul szolgálati időnek számít.
A rokkantsági nyugdíj megállapításánál továbbra is szolgálati időként kell figyelembe venni a felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán 1997. december 31-e után eltöltött időt is.
A szolgálati idő igazolása
A szolgálati idő igazolására elsősorban a társadalombiztosítási szervek nyilvántartásai szolgálnak.
Igazolni lehet a szolgálati időt
- a munkakönyvnek a kiállítás napját követő időre vonatkozó bejegyzéseivel,
- egykorú okirattal,
- a munkáltató vagy jogutódja által az eredeti nyilvántartások alapján kiállított okirattal,
- hitelt érdemlő egyéb módon is.
Hitelt érdemlő módon bizonyítottnak számít a tanúvallomással igazolt idő is.
A nyugdíj összegének újbóli megállapítása
Ha a nyugdíj megállapítását követő szolgálati idő tartama alatt a nyugdíjasnak legalább 36 havi keresete van, a nyugdíj összegét kérelemre újból meg kell állapítani. Ezt a rendelkezést az öregségi, rokkantsági és a baleseti rokkantsági nyugdíjak esetében is alkalmazni kell. Ennek a rendelkezésnek az a lényege, hogy a nyugdíjasként elért keresetek alapján a nyugdíjat újból meg lehet állapítani. Ennek akkor van jelentősége, ha a nyugdíjasként elért keresetekkel a nyugdíjas magasabb összegű nyugdíjra lenne jogosult, mint a folyósított ellátás.
Az újbóli megállapításnál csak az 1996. február 26-ig terjedő időben elért kereseteket lehet figyelembe venni, 1993. március 1-jétől 1996. február 26-áig pedig csak azt a keresetet, amely után nyugdíjjárulékot fizettek.
Figyelembe vehető szolgálati idő
Az újbóli megállapításnál a nyugdíjazás időpontjában elismert szolgálati időt kell figyelembe venni. A nyugdíjazást követően szerzett szolgálati idő akkor számítható a már korábban elismert szolgálati időhöz, ha a nyugdíjat korlátozva folyósították vagy esetleg szüneteltették. Ez azt jelenti, hogy ha a nyugdíjas a nyugdíját teljes összegben megkapta, és nem korlátozott összegben folyósították vagy szüneteltették, a nyugdíjasként szerzett szolgálati időt nem lehet beszámítani.
Havi átlagkereset megállapítása
A havi átlagkereset megállapításánál az utolsó 36 havi keresetet kell figyelembe venni. A korábbi nyugdíjazáskor már figyelembe vett szolgálati idő és az utolsó 36 havi kereset alapján kiszámított átlagkereset alapján meg kell állapítani, hogy a kérelmezőt milyen összegű nyugdíj illetné meg. Ehhez az összeghez a nyugdíj megállapítását követően kapott emeléseket nem lehet hozzászámítani, kivéve a legutolsó évi emelést. Az így kiszámított nyugdíj összegét kell összehasonlítani azzal a nyugdíjösszeggel, melyet a kérelmező ténylegesen kap.
A nyugdíj újbóli megállapítására akkor kerül sor, ha az újból kiszámított nyugdíj összege magasabb a folyósított összegnél.
