Mai világunkban igencsak felértékelődött az ismeret, a szellemi tevékenység szerepe, amelynek egyenes következménye, hogy megnőtt a szellemi termékeket létrehozók jogvédelmi igénye. Nincs a gazdaságnak olyan szereplője, amely – felhasználóként – valamilyen módon ne kerülne kapcsolatba a szerzői jogi szabályrendszerrel, hiszen elég egy szoftvert vásárolnia, vagy barokk muzsikával szórakoztatnia a telefonkapcsolásra váró ügyfelét.
Most induló cikksorozatunk az Európai Közösség irányelveivel összhangban álló szerzői jogi törvény rendelkezéseit veszi sorra. Elsőként a személyhez fűződő jogokkal ismerkedünk meg.
A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény szerint szerzői jogi védelem alá tartozik – függetlenül attól, hogy e törvény megnevezi-e – az irodalom, a tudomány és a művészet minden alkotása. Ilyen alkotásnak minősül különösen:
- az irodalmi (például szépirodalmi, szakirodalmi, tudományos, publicisztikai) mű,
- a nyilvánosan tartott beszéd,
- a számítógépi programalkotás és a hozzá tartozó dokumentáció (szoftver) akár forráskódban, akár tárgykódban vagy bármilyen más formában rögzített minden fajtája, ideértve a felhasználói programot és az operációs rendszert is,
- a színmű, a zenés színmű, a táncjáték és a némajáték,
- a zenemű, szöveggel vagy anélkül,
- a rádió- és a televíziójáték,
- a filmalkotás és más audiovizuális mű (filmalkotás),
- a rajzolás, festés, szobrászat, metszés, kőnyomás útján vagy más hasonló módon létrehozott alkotás és annak terve,
- a fotóművészeti alkotás,
- a térképmű és más térképészeti alkotás,
- az építészeti alkotás és annak terve, valamint az épületegyüttes, illetve a városépítészeti együttes terve,
- a műszaki létesítmény terve,
- az iparművészeti alkotás és annak terve,
- a jelmez- és díszletterv,
- az ipari tervezőművészeti alkotás.
A szerzői jogi védelem az alkotást a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg. A védelem nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől.
Nem tartoznak e törvény védelme alá
- a jogszabályok, a nyilvános határozatok, a hatósági közlemények és az ügyiratok, valamint a szabványok és más hasonló rendelkezések,
- a gazdálkodó szervezetek és a gazdálkodó szervezetnek nem minősülő jogi személyek feladat-, illetve tevékenységi körében végzett ügyintéző tevékenység során keletkezett és bármely formában rögzített intézkedései, valamint azok tervezetei,
- valamely ötlet, elv, elgondolás, eljárás, működési módszer vagy matematikai számítás,
- a folklór kifejeződései (ez nem érinti a népművészeti ihletésű, egyéni, eredeti jellegű mű szerzőjét megillető szerzői jogi védelmet).
Az előadóművészek, a hangfelvétel-előállítók, a rádió- és a televíziószervezetek, valamint a filmelőállítók teljesítményei a törvényben meghatározott védelemben részesülnek.
Elsődleges-másodlagos alkotások
A szerzői jogi védelem körében meg kell különböztetnünk az elsődleges és a másodlagos alkotásokat. Az elsődleges alkotások tartalmukban és formájukban egyaránt önállóak, más műtől nem függenek. A szerzői jog azt illeti meg, aki a művet megalkotta. Szerzői jogi védelemben részesülnek azonban a másodlagos alkotások is, amelyeknek jellemzője, hogy akár tartalmukban, akár formájukban, akár mindkét vonatkozásban egy másik szerzői alkotástól függenek. E körbe tartozik más szerző mű- vének feldolgozása, adaptálása, fordítása. A másodlagos szerzői alkotás védelme azonban az elsődleges alkotás védelmétől függ. Ez azt jelenti, hogy a szerzői jogi védelem csak abban az esetben illeti meg a másodlagos mű alkotóját, amennyiben a művét az eredeti mű szerzőjét megillető jogok sérelme nélkül hozta létre. A másodlagos alkotásokat csak abban az esetben illeti meg a védelem, ha függőségük ellenére egyéni, eredeti jellegük van. A valamely műről készített szó szerinti nyers szövegfordítás tehát nem eshet védelem alá.
Közös művek
A gyakorlatban többször előfordul, hogy egy műnek több szerzője van, az alkotók közös művet hoznak létre. A törvény a jogi védelem tekintetében az alkotás jellegére figyelemmel kétféle szabályozást tartalmaz. Ha a több szerző közös művének egyes részei nem használhatók fel önállóan, a szerzői jog az alkotókat együttesen illeti meg. Kétség esetén a szerzői jogok egyenlő arányban illetik a szerzőtársakat. Ha azonban a szerzői jogokat megsértik, bármelyik szerzőtárs önállóan léphet fel a jogsértés ellen és folyamodhat jogvédelemért.
Összekapcsolt művek
Az úgynevezett összekapcsolt művek esetén a közös alkotás egyes részei önállóan is felhasználhatóak. Ebben az esetben a szerzőtársak saját részük tekintetében önállóan gyakorolhatják szerzői jogaikat. Amennyiben az együttesen alkotott, összekapcsolt művekből álló közös mű valamelyik részét más művel kívánják összekapcsolni, ahhoz az eredeti közös mű valamennyi szerzőjének hozzájárulását kell kérni.
Együttesen létrehozott mű
Szerzői mű létrehozása olyan módon is lehetséges, hogy annak megalkotását a szerzőtársak felkérésével természetes személy, vagy jogi személy, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező társaság kezdeményezi, irányítja, és a művet saját nevében hozza nyilvánosságra. Ebben az esetben együttesen létrehozott műről beszélünk. Az együttesen létrehozott műnél az alkotásban együttműködő szerzők hozzájárulásai úgy egyesülnek a létrejövő egységes műben, hogy nem lehet külön-külön meghatározni az egyes szerzők jogait. Ezért az együttesen létrehozott műre a megalkotását kezdeményező irányító és a művet nyilvánosságra hozó személyt illeti meg a szerzői jog.
Gyűjteményes mű
A szerzői jogi védelem kiterjed a gyűjteményes művekre is, ha a gyűjtemény tartalmának összeválogatása, elrendezése vagy szerkesztése egyéni, eredeti jellegű. A szerzői jogi védelem a gyűjteményes mű egészére a szerkesztőt illeti meg. Ha a gyűjteménybe felvett egyes művek szerzőijog-védelem alatt állnak, a mű egészére kiterjedt jogvédelem nem érinti az egyes művek szerzőinek önálló jogát. A védelem azonban a gyűjteményes művet akkor is megilleti, ha annak egyes részei, összetevői nem részesülnek, illetve nem részesülhetnek szerzői jogi védelemben. A gyűjteményes műnek minősülő számítástechnikai eszközökkel vagy bármely más módon működtetett adattár szerzői jogi védelem alá esik, azonban ez nem terjed ki a tartalmát képező adatokra és egyéb alkotóelemekre.
Név nélkül, felvett néven nyilvánosságra hozott mű
Ha a szerzői alkotást név nélkül vagy felvett néven hozták nyilvánosságra, az alkotáshoz fűződő szerzői jogokat az gyakorolhatja, aki a művet először hozta nyilvánosságra. E jogait addig gyakorolhatja, amíg a szerző fel nem lép a saját jogán.
SZEMÉLYHEZ FŰZŐDŐ JOGOK
A szerzőt a művével kapcsolatban személyhez fűződő jogok és vagyoni jogok illetik meg. A szerző személyhez fűződő jogait másra nem ruházhatja át, azok másként sem szállhatnak át, és a szerző nem mondhat le róluk. A vagyoni jogokra általánosságban ugyanazok a korlátozások vonatkoznak, mint a személyhez fűződő jogokra, tehát nem ruházhatók át, egyéb módon sem szállhatnak át másra, és lemondani sem lehet róluk.
A mű titokban tartása
A mű alkotójának, a szerzőnek legfontosabb kizárólagos személyhez fűződő joga, hogy eldöntheti, műve nyilvánosságra hozható-e. Ez a jog voltaképpen a titokhoz fűződő, a polgári jog általános eszközeivel védett jog egyik sajátos megnyilvánulása.
Ahogyan a Polgári Törvénykönyv védi a személynek a levéltitokhoz és egyéb bizalmas, személyes titokhoz fűződő jogát, a szerzői jogi törvény is védelemben részesíti a szerzőnek azt a jogát, hogy alkotását addig tarthassa titokban, ameddig akarja. A nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos döntés jogát erősíti az a jogszabályi rendelkezés is, mely szerint a mű nyilvánosságra hozatala előtt csak a szerző hozzájárulásával szabad a nyilvánosság számára tájékoztatást adni a mű lényeges tartalmáról. A szerzői alkotás nyilvánosságra hozataláról való döntés joga csak az első közlésig tart, az első nyilvánosságra hozatallal megszűnik.
A felhasználási szerződés megkötésekor – ellenkező kikötés hiányában – a szerző a felhasználó részére hozzájárulását adja ahhoz, hogy a felhasználás céljának megfelelő módon a nyilvánosság számára tájékoztatást adjon a mű tartalmáról. A szerzői művek felhasználása ugyanis általában úgy történik, hogy a szerző felhasználási szerződést köt egy céggel, például a kiadóval. A kiadó érdeke természetesen az, hogy már a megjelentetése előtt felhívja a közönség figyelmét a műre. Ennek érdekében tájékoztatja a nyilvánosságot a megjelenő mű tartalmáról. A szerző azonban a felhasználási szerződésben kikötheti, hogy a felhasználó a mű megjelenése előtt semmiféle tájékoztatást nem adhat a nyilvánosságnak.
Előfordul, hogy a szerző haláláig nem hozta nyilvánosságra a művét. Halála miatt a nyilvánosságra hozatal jogát, mint személyhez fűződő jogot, nem gyakorolhatja. Ha a nyilvánosságra hozatal felől való döntés jogát feltétlennek tekintenénk, értékes művek maradnának örökre elzárva a nyilvánosság elől. Ennek elkerülése érdekében a törvény azt a vélelmet állítja fel, hogy ha a szerző vagy jogutódja ellenkező nyilatkozatot nem tett, vagy ha az ellenkezőjét másképp nem bizonyítják, akkor a művet úgy kell tekinteni, hogy a szerző azt nyilvánosságra hozatalra szánta.
Ha azonban a szerző vagy jogutódja ezzel ellenkező tartalmú nyilatkozatot tett, akkor úgy kell tekinteni, hogy a szerző a művét nem nyilvánosságra szánta, hanem a titokvédelem alá eső személyes iratként kívánta kezelni. Ilyen nyilatkozat esetében a mű felhasználására nincs törvényes lehetőség.
A nyilvánosságra hozatali engedély visszavonása
A szerzőt alapos okból megilleti az a jog, hogy írásban visszavonja a mű nyilvánosságra hozatalához korábban megadott engedélyét, illetve megtilthatja a már nyilvánosságra hozott művének további felhasználását. Ebben az esetben azonban köteles megtéríteni azt a kárt, amely ennek következtében a felhasználót érte.
A munkáltató jogai
Ha a szerző munkaviszony keretében alkotta meg a művét, amelynek létrehozása munkaköri kötelezettsége is volt, a mű felhasználására a munkaviszony tartalma alapján a munkáltató jogosult. A műnek a munkáltató részére történő átadása a nyilvánosságra hozatalhoz való hozzájárulásnak minősül, és a munkáltató az átadást követően a működési körén belül gyakorolhatja a felhasználás jogát.
A munkaviszony keretében alkotott műnél a nyilvánosságra hozatalhoz adott szerzői engedély visszavonása nem érinti a munkáltató jogát a mű felhasználására. Amennyiben a szerző a művéhez fűződő vagyoni jogokat átruházta, a nyilvánosságra hozatalhoz adott engedélyének visszavonása nem érinti az átruházás folytán jogot szerző személyt az átruházott vagyoni jogokon alapuló felhasználásban.
Szerzői névjog
A mű szerzőjét megilleti az a jog, hogy szerzőként feltüntessék a művén és a művére vonatkozó közleményen (a közlemény terjedelmétől és jellegétől függően). Ezt a jogot szerzői névjog elnevezés alatt tartják számon. A szerzői névjog pozitív és negatív irányú lehet.
Pozitív irányú névjog
A pozitív irányú névjog alapján a szerző követelheti, hogy a nevét tüntessék a művén fel. A pozitív irányú névjog alapján, ha a létrehozott mű másodlagos, tehát át- vagy feldolgozás, illetve fordítás, az alapul szolgáló mű szerzőjének nevét is fel kell tüntetni.
Negatív irányú névjog
A szerzői névjog érvényesül negatív irányban is, és ennek alapján a szerző jogosult a művét a nevének megjelölése nélkül, vagy felvett néven is nyilvánosságra hozni. A negatív irányú szerzői névjog alapján a szerző a korábban nevének feltüntetésével nyilvánosságra hozott mű újabb jogszerű felhasználása esetén is megkívánhatja, hogy a művét a továbbiakban nevének feltüntetése nélkül használják fel.
A szerzői névjoggal szorosan összefüggő szerzői személyhez fűződő jog, hogy a szerző követelheti, hogy senki se vonja kétségbe a szerzői minőségét. A szerzőnek ez a jogosultsága minden körülményre tekintet nélkül fennáll, még abban az esetben is, ha a mű eredetileg név nélkül, vagy felvett név alatt jelent meg.
A mű egységes védelme
A törvény védelme a mű egységére is kiterjed, biztosítva ezzel a szerző jelentős személyhez fűződő jogát. Jogsértésnek minősíti a jogszabály a mű mindenfajta olyan jellegű eltorzítását, megcsonkítását, vagy más módon történő megváltoztatását vagy megcsorbítását, amely sérelmes a szerző becsületére vagy hírnevére.
A hatályos szabályozás a korábbihoz képest rugalmasabban kezeli a szerző személyhez fűződő jogainak gyakorlását. Régebben ugyanis a mű bármiféle megváltoztatása a szerző személyhez fűződő jogának megsértését jelentette. Irodalmi műveknél például a mű szerzőjének jogában állt annak eldöntése, hogy alkalmazhatók-e képek, illusztrációk a mű kiadása során. A jelenlegi szabályozás – igazodva a Berni Uniós Egyezményhez – csak a mű eltorzítását, illetve megcsonkítását, valamint minden olyan más megváltoztatását és csorbítását minősíti jogsértésnek, amely sérelmes a szerző becsületére, illetve hírnevére.
Személyhez kötöttség
A szerző személyhez fűződő jogai személyhez kötöttek, másra nem ruházhatók át, tehát forgalomképtelenek. A szerző életében saját maga gyakorolja az alkotáshoz kapcsolódó, személyhez fűződő jogait. Ha a felhasználási szerződésben a szerző megállapodott a mű felhasználójával abban, hogy egyes személyhez fűződő jogai védelme érdekében a felhasználó is felléphet, akkor a személyhez fűződő jogokat a felhasználó is gyakorolhatja. Ehhez azonban a szerző kifejezett hozzájárulása szükséges.
A szerző halálát követően a személyhez fűződő jogok megsértése miatt a 70 éves védelmi időn belül elsősorban az jogosult fellépni, akit erre a szerző még életében kijelölt. A szerző természetes vagy jogi személy részére is megbízást adhat, amelynek alapján a megbízott a szerző halálát követően ellátja a szerző irodalmi, tudományos vagy művészi hagyatékának gondozását. A szerző halálát követően a műveihez kapcsolódó személyhez fűződő jogok megsértésekor a hagyaték gondozásával megbízott személy jogosult fellépni. Amennyiben hagyaték gondozásával megbízott személy nincs, vagy a megbízott nem intézkedik, akkor a jogsértő magatartással szemben az léphet fel, aki a szerzői vagyoni jogokat öröklés jogcímen megszerezte.
A 70 éves védelmi idő leteltét követően a szerző emlékének megsértése ellen az érintett közös jogkezelő szervezetek vagy szerzői érdek-képviseleti szervezetek léphetnek fel. E szervezetek fellépési joga olyan magatartások ellen irányul, amely a védelmi időn belül sértené a szerző jogát arra, hogy a művén vagy a művére vonatkozó közleményen szerzőként feltüntessék. Elsősorban tehát a névjog és a mű egységéhez fűződő jog védelméről van szó.
Amennyiben a szerző felhasználási szerződésben kifejezetten hozzájárult ahhoz, hogy egyes személyhez fűződő jogai védelmében a felhasználó is felléphet, a felhasználót ez a jogosultság természetesen a szerző halálát követően is megilleti.
