Aktív foglalkoztatáspolitika

Minden munkaadó és a legtöbb munkavállaló tisztában van azzal, hogy a munkaviszonyban lévő foglalkoztatottak keresete után munkaadói és munkavállalói járulékot kell fizetni. Azt azonban már jóval kevesebben tudják, hogy ez a pénz a Munkaerőpiaci Alapot (MpA) gyarapítja, s azt még kevesebben, hogy az alapban lévő összegeket mire fordítják.

Ugyan sokaknak van ismeretük arról, hogy a munkanélküliek járadékát és támogatását a Munkaerőpiaci Alapból finanszírozzák, de az kevéssé került előtérbe, hogy az egyre többször kiemelt feladatként emlegetett aktív foglalkoztatáspolitika is innen nyeri a támogatásokra fordítható eszközeit. Az Aktív Foglalkoztatáspolitikai Célelőirányzat (AFC), amelyet a Gazdasági Minisztériumban kezelnek, számos, elsősorban a munkahelyteremtést és -megőrzést szolgáló projekt támogatását hivatott megoldani. Egy régi kínai közmondás szerint, hogyha egy éhező emberen igazán segíteni akarsz, akkor ne halat adj neki, hanem tanítsd meg halat fogni. Ennek fényében lehet csupán megítélni, hogy helyesek-e az arányok a Munkaerőpiaci Alap eszközeinek felosztásakor. Tagadhatatlan, hogy az AFC-be irányított 1999. évi 1550 millió forinthoz képest a 2000. évre betervezett 2580 millió forint önmagában jelentős növekedés, de ez az összeg az MpA teljes költségvetéséhez viszonyítva, ha nem is elenyésző, de nem is meghatározó.

Az AFC-nek ugyanis pontosan az a feladata, hogy különféle programok révén „megtanítsa halat fogni" az éhezőket.

Késői pályázatok

Persze az sem mindegy, hogy – akármennyi is legyen a felhasználható öszszeg – azt mire és hogyan költik el. Az AFC felhasználásainak szabályairól 1999-ben miniszteri rendelet született, miszerint az előirányzatból új munkahelyek teremtésén, a régiek megőrzésén túl a munkaerő szakmastruktúrájának korszerűsítéséhez fűződő foglalkoztatáspolitikai célok elérésére és a foglalkoztatást elősegítő programok megvalósítására is adható támogatás.

Természetesen e célkitűzésekkel nem lehet nem egyetérteni, már csak az a kérdés, hogy azok hogyan valósulnak meg. Kétség sem fér hozzá, hogy az illetékesek komolyan vették feladatukat, s alapvetőnek ítélték a munkahelyteremtést és -megőrzést, de az eredményesség eleve megkérdőjelezhető, ha egy egyéves futamidejű pályázat feltételeinek kidolgozására és meghirdetésére májusban kerül sor. Márpedig a múlt évben ez történt.

A Gazdasági Minisztérium a pályázatokat az ország három leghátrányosabb helyzetű megyéjében (Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Nógrád), valamint a területfejlesztésről szóló kormányrendelet által meghatározott kedvezményezett területeken, illetve a szénbányászat szerkezeti átalakítással érintett területein megvalósuló munkahelyteremtő fejlesztések támogatására hirdette meg. Ráadásul azzal a feltétellel, hogy az AFC-ből csak olyan pályázatok támogathatók, amelyek már a Gazdaságfejlesztési Célelőirányzatból (GFC) támogatást nyertek. Ez utóbbi feltétel indítéka világos, nevezetesen, hogy sok esetben célszerű a rendelkezésre álló anyagi eszközöket koncentrálni. Ám mechanikusan feltételként előírni az együttes támogatást: igen nagy hibának bizonyulhat. Egyrészt ezzel az AFC eleve degradálja saját önállóságát (ez a kisebbik baj), másrészt esetleg igen értékes pályázatokat utasít el pusztán azért, mert az a GFC-ből nem részesült (esetleg meg sem pályázta).

Zavarok az elbíráláskor

Az 1999-es teljesítési statisztika jól mutatja, hogy a pályáztatási, döntési mechanizmusban hibák lehetnek. A benyújtott, összesen 73 pályázat (ne felejtsük: májusban hirdették meg!) közül 69 munkahelyteremtést szolgáló beruházásra, 2 beruházáshoz kapcsolódó képzésre, 2 pedig munkahelymegőrzésre vonatkozott, 17-et be sem fogadtak (2-t visszavontak). A befogadott 54 pályázat összességében 1,4 milliárd forintra tartott igényt (a megvalósítandó beruházások összes költsége 47 milliárd forint lenne), és 11 300 fő foglalkoztatását vállalta volna. 1999. december 14-ig a gazdasági miniszter mindössze 17 pályázat támogatásáról döntött, alig több mint félmilliárd forint odaítélésével, és további 6 pályázat várt döntésre – 130 millió forint erejéig –, melyek támogatását a szakértők javasolták. Néhány technikai kiadási tételt is kalkulálva, összességében a tervezetthez képest körülbelül 45 millió forint „ragadt benn" az egyébként sem elégséges keretből.

Támogatási feltételek

Hasonló helyzet alakult ki az úgynevezett K+F (azaz kutatás-fejlesztési) munkahelyteremtés támogatása esetében is. Itt a pályáztatás lebonyolítását – szerződés alapján – az OMFB végezte. Az előirányzott összegből 44 millió forintot kellett ez évre átcsoportosítani, mert a tárgyévben nem sikerült felhasználni.

Az egészségügyi hozzájárulás kompenzációja külön eset. A múlt évben e célra megállapított 300 millió forintos keret eleve töredéke volt annak, amit a munkaadók az egészségügyi hozzájárulás 1999. évi emelése kapcsán igényeltek volna. Ehhez képest a kompenzáció igénybevételének feltételeit az illetékesek úgy állapították meg, hogy alig akadt olyan vállalkozás, amely azoknak eleget tehetett. Ezek után szinte természetes, hogy a rendelkezésre álló keretnek közel felét nem lehetett igénybe venni. A maradék (126,7 millió Ft!) átvándorolt az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány 2000. évre szóló programjainak finanszírozására. Ami természetesen szintén támogatandó. Csak nem egy másik program rovására.

A további támogatási célok – egy kivétellel – lényegében megvalósultak. Az ózdi ipari parkhoz kapcsolódó bontási tevékenységre megítélt támogatást maradéktalanul felhasználták, miként azokat az összegeket is, melyeket a megyei foglalkoztatásfejlesztési programok összeállítására és a Munkaerőpiaci Alap irányító testületének a nemzeti foglalkoztatásfejlesztési programban való közreműködésére irányoztak elő.

Módosítási javaslatok

A fenti tapasztalatokból kiindulva a Gazdasági Minisztérium is úgy ítélte meg, hogy alkalmazkodni kell a gazdaságpolitika változó súlypontjaihoz – igazodva az ebből fakadó foglalkoztatáspolitikai elképzelésekhez –, megváltoztatja az Aktív Foglalkoztatáspolitikai Célelőirányzat felhasználási irányait.

A legfontosabb változásokat a következőkben jelöli meg:

• prioritást kell adni a vállalkozói övezetekben megvalósuló munkahelyteremtő beruházásoknak,
• elérhetővé kell tenni a támogatási rendszert a termelői szféra mellett a szolgáltatásokban is,
• a beruházási és képzési jellegű költségeken túlmenően támogatni kell a foglalkoztatott többletlétszám bérköltségét is,
• lehetőséget kell teremteni a jövőbeni munkát megalapozó foglalkoztatási célú kutatások, felmérések, hatásvizsgálatok elvégzésének, valamint az EU-csatlakozással összefüggő foglalkoztatáspolitikai ismeretek megszerzésének finanszírozására is.

A megvalósítás érdekében célszerűnek látszik a minisztérium szerint, hogy az AFC kapcsolódjék a GM-ben működő egyéb támogatási rendszerekhez (GFC, KKC).

Hogy e célkitűzéseket milyen új, az eddigieknél hatékonyabb módszerekkel tervezik megvalósítani, egyelőre nem tudható.