A munka világában a szemben álló felek egyenlőtlensége miatt a munkaviszony kapcsán nem érvényesülhet a hasonló gazdasági kondíciójú partnereket feltételező liberális szerződési modell. A szakértők legalábbis ezt jelölik meg az egyik fő okaként annak, hogy a múlt század végén – elsőként Európa német nyelvterületein – a munkajog önálló jogággá alakult.
A munkajognak a civilisztikán belüli elkülönülését fenntartással kezelők elismerik ugyan, hogy a dolgozóknak nyújtott védelem fontos cél, de hozzáteszik azt is: noha az angolszász országokban nem alkalmazzák a kontinentális jogfejlődésnek ezt a megoldását, mégsem hallani arról, hogy például az Amerikai Egyesült Államokban korbáccsal vernék a munkavállalókat. Ugyanakkor általánosnak mondható az a vélekedés, hogy Magyarországon már a jogászok egy részének is nehézséget okoz az a nagy mennyiségű munkajogi szabálytömeg, amelynek átlátása és megértése a laikusok számára gyakorlatilag lehetetlen. A tapasztalatok szerint a szabályozás egyes részleteit csak olyan specialisták tudják követni, mint a MÁV Rt. vagy a BKV Rt. munkaügyi felelősei, akik nap mint nap – a dolgozók munkára való beosztása kapcsán – kénytelenek manőverezni a jogszabályok dzsungelében.
Fő- és mellékszabályok
A hazai munkajogban főszabályként érvényesül, hogy a Munka törvénykönyvétől általában nem lehet eltérni. Azonban úgynevezett sántikáló kogenciáról van szó, mert kivételt jelent, ha a törvényben foglaltaktól való eltérés a munkavállaló számára teremt kedvezőbb helyzetet.
Dr. Tercsák Tamás ügyvéd álláspontja szerint ez az első ránézésre tetszetős szabályhalom a gyakorlatban bizonyos esetekben azt eredményezheti, hogy a Munka törvénykönyve a szabad megegyezés akadályává válik. A legtipikusabb ilyen problémának a munkaidő kérdését tartja, ugyanis e téren olykor a munkavállalók is szívesen vállalnának időleges hátrányokat annak érdekében, hogy ezzel a jövőre nézve erősítsék pozíciójukat, ám a szigorú szabályok ezt nem teszik lehetővé.
A jelenlegi mozgékony gazdasági viszonyok között – ahol a magyar cégeknek nemcsak hazai és európai, hanem a kontinentális munkajogi szabályok által nem korlátozott amerikai és ázsiai versenytársaik is vannak – a munkáltatók könnyen bajba kerülhetnek, hiszen előállhat olyan helyzet is, amelyen a cég túlélése múlhat.
Egy elmés mondás szerint le kell számolni azzal a hamis képpel, hogy ez a pénzeszsákján szivarozó tőkés túlélésének kérdése, hiszen legalább annyira a gyárban dolgozó munkásé is, aki esetleg nem gyűlöli a munkahelyét, mi több, szeretné megtartani azt.
Előbb-utóbb az alkalmazottak is felismerik az áldozatvállalás szükségességét, ha látják, hogy a cég nem azért küszködik nehézségekkel, mert a menedzsment elsikkasztotta a pénzt, hanem mert helyt kell állnia a globális versenyben.
Egy jól működő cég egyaránt szolgálja a tulajdonosok és a munkavállalók érdekeit, de a fogyasztókét, sőt az egész társadalomét is, hiszen mindenkinek kedvező, ha az ország hírnevét jó termékekkel öregbíti egy vállalat, amely – nem mellékesen – a központi költségvetéshez is jelentős befizetésekkel járul hozzá.
A szakértők szerint Magyarországon a kusza és merev jogszabályi környezet mellett – amely a szakjogászok szinte kötelező alkalmazása miatt az úgynevezett tranzakciós költségeket is növeli – épp a hatalmas járulékterhek miatt növekednek a termelési költségek, és kerülhetnek így hátrányba a cégek külföldi versenytársaikkal szemben.
Vitatott érdekegyeztetés
A viták homlokterében áll az érdekegyeztetés kérdése is. A tapasztalatok szerint ugyanis a munka világának a szereplői és a mindenkori kormány képviselői közötti tárgyalások eredményeként létrejövő kompromisszum következménye gyakran a Munka törvénykönyvének módosítása, ami viszont nem feltétlenül hat az egyszerűbb és világosabb szabályrendszer kialakulásának, a logikai tisztánlátásnak az irányába.
A szigorú költségvetési szempontok által vezérelt kormány ráadásul az esetek többségében könnyebben bele is megy a munkajogi szabályok – számára költségmentes – módosításába, mint a minimálbérrel vagy a bérfejlesztés mértékével kapcsolatos engedménybe. Egyesek szerint az sem könnyíti meg a munkaadók dolgát, hogy a magyarországi munkaügyi bíróság gyakorlata korántsem nevezhető "munkavállaló-ellenesnek".
Munkaidőkeret
Egyes vezető cégek a Német Szövetségi Köztársaságban – amely a munkajog hazája, az érdekegyeztetés mintaállama, és ahol erősek a szakszervezetek – a globális kihívásokra többek között a rugalmas munkaidő struktúrájának a bevezetésével reagáltak. Leegyszerűsítve ennek a rendszernek az a lényege, hogy – a hagyományosnál jóval nagyobb mozgásteret teremtve – lehetőséget ad a teljesített munkaórák éves keretben történő elszámolására. Az ügyvéd véleménye szerint ez is hozzájárulhatott például ahhoz, hogy még mindig nem a japán autók uralják a piacot, hanem jelentős súllyal vannak jelen a német gépkocsik is. Tájékoztatása szerint a német cégek szívesen meghonosították volna magyarországi leányvállalataiknál is a rugalmas munkaidő rendszerét, ám ezt a hazai munkajogi szabályok nem teszik lehetővé.
Dr. Tercsák Tamás kívánatosnak tartja a munkavállalók érdekében is álló, operatív gazdasági döntések meghozatalát lehetővé tevő jogszabályi környezet kialakítását. Jelenleg ugyanis – noha a cégek gyors átalakulási képessége akár "életmentőnek" is bizonyulhat – az átszervezések minden lépésénél az üzleti életben elvárható körültekintésnél sokkal óvatosabban kell eljárni a jog túlburjánzása miatt Magyarországon.
