Az év elején a munkaadók többsége végiggondolja, mit vár ettől az esztendőtől. A konkrét gazdálkodási kérdések mellett sokan azt is számba veszik, hogy honnan indulva meddig jutottak el, és hová tartanak a közeli jövőben. A következő kérdés pedig az: mit kell tenni azért, hogy a magyar gazdaság elérje az uniós színvonalat, s ezzel európai életkörülményeket teremtsen a társadalomnak. A gazdasági életben más és más szerepet betöltő embereket kérdeztünk arról, hogy miként látják az idén a munkaadói terhek és különösen az élőmunka terheinek alakulását, és hogyan hatnak ezek a magyar gazdaság versenyképességére. A válaszok legalább annyira eltérőek, mint a válaszadók pozíciója a gazdaságban. Egy dologban azonban szinte mindenki egyetért: tavalyhoz képest nem történt jelentős elmozdulás a cégek helyzetében, termelékenységük növelésének esélyei alig változtak. Pedig a sikeres felzárkózáshoz a magyarországi vállalkozások versenyképességét javító, állami intézkedésekre volna szükség.
Csökken az elvonás
A kormány elkötelezte magát a vállalkozásbarát gazdasági környezet fejlesztése mellett, és ezzel összefüggésben tovább csökkenti az élőmunka terheit – hangsúlyozza Járai Zsigmond pénzügyminiszter.
A pénzügyi tárca vezetője elmondta, hogy nem sikerült e téren jelentős javulást elérni az adó- és járuléktörvények legutóbbi módosításakor, az adórendszer főbb vonalaiban változatlan maradt, de a vállalkozások bérköltsége így is figyelemre méltó mértékben csökkent 1998 óta. Ez szerinte nagyban hozzájárult versenyképességük azóta tapasztalt javulásához, ami határozottan megmutatkozik a termelékenység és az exportteljesítmény javulásában.
A munkaadóknak minden minden 100 forint bérköltségből 29,50 forintot kellett befizetni 1998-ban a társadalombiztosítás büdzséjébe és 23,2 forintot az adóhatóságnak. Ez az összességében 52,7 százalékos teher csökkent két év alatt 47,9 százalékra. A munkaadóknak az idén a tb-nek 25,3, az adóhatóságnak 22,6 százalékot kell fizetniük. Munkavállalói szempontból ez úgy néz ki, hogy egy átlagos kétgyermekes alkalmazott 1998-ban a bruttó bér 67,2 százalékát, 2000-ben viszont már 74 százalékát viheti haza, ha nem változik a fizetése, és 72,1 százalékát, ha a tervezett átlagnak megfelelően emelik a bérét.
A vállalkozások szempontjából a pénzügyminiszter szerint ugyancsak fontos mutató, hogy az állam a gazdaságban keletkező jövedelem hányad részét vonja magához. E tekintetben is folyamatos javulás tapasztalható. Az állam 2000-ben a tavalyi 42,2 százalék helyett már csak a keletkező jövedelmek 41,7 százalékát vonja el, s ez az arány 2001-ben, illetve 2002-ben további egy-egy százalékponttal csökken a kormányzati szándékok szerint.
A pénzügyi tárca vezetője megerősítette, hogy az élőmunka terheit tovább szándékozik csökkenteni a kormányzat. Ez azonban szerinte csak akkor lehetséges, ha ezzel párhuzamosan emelkednek a tőkejövedelmek adóterhei.
Javul a termelékenység
A magyar ipar relatív versenyképessége enyhén javulni fog 2000-ben is, de már korántsem olyan ütemben, mint az elmúlt 2-3 évben – véli Hegedűs Miklós, a GKI Gazdaságkutató Rt. igazgatója.
A GKI azzal számol, hogy az idén 13 százalékkal emelkednek a bruttó bérek, miközben a foglalkoztatottság 1 százalékkal bővül, de mivel a tb-fizetési szabályok módosulása miatt a bérköltségnek ez a része mérsékeltebben nő majd a bruttó bérnél, a teljes bérköltség növekedése nem haladja meg a 13 százalékot. Ezek az adatok – figyelembe véve az intézet által prognosztizált idei 9 százalékos inflációt, 4,5 százalékos forintleértékelést és az importárak várható 1,5 százalékos növekedését – a fajlagos bérköltség enyhe javulását vetítik előre.
Az igazi kérdés azonban Hegedűs Miklós szerint nem az, hogy önmagához képest mennyit javul a magyar ipar versenyképessége, hanem az: miként aránylik ez a magyar gazdaság főbb partnereinél és vetélytársainál jelentkező elmozdulásokhoz. E tekintetben is biztató a helyzet. Cseh- és Lengyelországban a magyarnál jelentősebb béremelésekre számítanak, és az Európai Unió trendje is ebbe az irányba mutat.
Az is fontos kérdés a kutató szerint, hogy meddig lesz tartható a termelékenységnek a béremeléseket meghaladó növekedési üteme. A legutóbbi hónapok ipari termelési adatai meglepően erőteljes növekedést mutattak (1999 novemberében 18 százalékkal haladta meg az ipari termelés szintje az előző év novemberit), s ez alapján várhatóan két számjegyű lesz a termelés növekedése az idén is. Így folytatódhat az egy foglalkoztatottra számított termelési érték, azaz a termelékenység növekedése. Hegedűs Miklós szerint ennek a versenyképességre gyakorolt kedvező hatását nem ronthatja le, hogy az adótörvények szinte alig változtak.
A pozitív tendenciák további érvényesülésére utal a gazdaságkutató szerint az a tény is, hogy nem állt le a struktúraváltás a magyar iparban. A fajlagosan magas energiaigényű ágazatok visszaszorulnak, és olyan nagy reményű ágazatok fejlődnek rohamléptekkel, mint a számítástechnika, amely néhány év alatt megnegyvenszerezte hozzájárulását a GDP-hez.
Szavak helyett tetteket!
Az Ipartestületek Országos Szövetsége arra számított, hogy 2000-ben – a kormányzati ígéretek alapján – megvalósul az adóreform, és a társadalombiztosítási járulék jelentősen csökken, amiből semmi sem lett – hangsúlyozza dr. Szabó István, az IPOSZ ügyvezető igazgatója, aki az érdekvédelmi szervezet erőfeszítéseinek tulajdonítja, hogy nem romlott a helyzet. Az IPOSZ úgy látja, hogy a vállalkozók változatlanul nehéz körülmények között dolgoznak. Hiába hatályos január óta a kis- és középvállalkozói törvény, hiába készült el tavaly a kormányzat kkv-fejlesztési stratégiája, a vállalkozások támogatása ebben a ciklusban is mintha megrekedt volna a retorika szintjén. A kis- és középvállalkozói szektor – ahova az IPOSZ tagságának legnagyobb része tartozik – 1,9 millió munkavállalót foglalkoztat, miközben a nemzeti össztermék több mint egyharmadát állítja elő. Ezzel szemben az összes hitelállománynak csak a 4 százaléka javítja a kis- és közepes vállalkozások finanszírozási helyzetét.
A termeléshez szükséges források könnyebb előteremtése érdekében az IPOSZ is ott volt a két hitelgarancia-szövetkezet megalapítói között, amelyek létrejöttéhez a gazdasági tárca is hozzájárult húsz-húsz millió forinttal. Egyelőre a 7 statisztikai régió közül csak kettőben, az Észak-Dunántúlon és Kelet-Magyarországon jöttek létre a szövetkezetek, de ígéretet kaptak arra, hogy a munka folytatódik; ez azonban nagymértékben függ a GM új vezetésétől.
Csodát persze a garanciaszövetkezetektől sem lehet várni, hiszen azok hitelt nem nyújtanak, csak garanciát adhatnak a banki hitelekhez. A kezdeményezés tehát csak akkor lehet eredményes, ha mögé a kereskedelmi bankok is felsorakoznak. Ehhez azonban komoly szemléletváltásra volna szükség.
Az ügyvezető igazgató szerint igazi áttörést mindenekelőtt az hozhatna e téren, ha a kormányzati politika végre – több ciklus után először – gyakorlati intézkedésekben is testet öltene, a gazdaságirányítás nem csak a szlogenek szintjén lenne vállalkozásbarát. Szeretnék, ha nemcsak a makrogazdasági mutatók alakulnának kedvezően, hanem olyan gazdaságélénkítés folyna, amelynek hozadékát azok az állampolgárok is érzékelnék, akik az IPOSZ-tagok számára a piacot jelentik.
Kormányzati rásegítést!
Több munkaadói szervezethez hasonlóan a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége is arra számított korábban, hogy az élőmunka terheinek csökkentése, ha kisebb mértékben is, de folytatódik 2000-ben. Ungvárszky Ágnes, az MGYOSZ közgazdasági igazgatója szerint azonban a terhek némiképpen még növekedtek is, az egészségügyi hozzájárulás emelkedésével. Ez ugyan a nagyobb átlagjövedelműeket foglalkoztató cégeket kevésbé érinti, az alacsony bérűeket alkalmazók számára viszont nagy érvágást jelenthet. Különösen úgy, hogy ebben az évben a költségvetésből már semennyit sem különítettek el az egészségügyi hozzájárulás kompenzációjára. Erre tavaly 800-900 millió, tavalyelőtt pedig még 1,5 milliárd forintot szántak a központi büdzséből.
Az adózási feltételek lényegében nem változtak, de az MGYOSZ szakértője szerint jelentősen emelkednek majd a helyi adók. Úgy látja: azok az önkormányzatok, amelyek eddig megtehették, hogy az iparűzési adó viszonylag alacsony szinten tartásával próbálták térségükbe csalogatni" a vállalkozókat, a központi intézkedések hatására az iparűzési adó emelésére kényszerülnek. Ezt ugyan valamelyest ellentételezi majd, hogy ez az adónem nettó adó lett, de még így is növekedésre lehet számítani.
Ungvárszky Ágnes úgy értékeli: az exportra dolgozó társaságok versenyképességét némiképp hátrányosan befolyásolja a forint leértékelési ütemének mérséklése. Ugyanakkor az infláció apadása minden vállalkozó érdeke, így természetesen az MGYOSZ nem ellenzi a leértékelési ütem csökkentését. Úgy tűnik egyébként, hogy a kormányzat az utóbbi időben elégedett a kivitel alakulásával, s ezért úgy véli, nincs is szükség rásegítésre". Holott az export dinamikája gyakorlatilag csak a hazánkba települt multinacionális cégek esetében, illetve a vámszabad területeken magas. A vámterületi gazdaságban negatív a szaldó, tehát igenis szükség lenne az export támogatására – állítják az MGYOSZ-nál.
A belső piacra termelő cégek közül sokakat érint majd hátrányosan, hogy a központi beruházások volumenének a reálértéke idén sem nő. Az igen széles kis- és középvállalkozói kör támogatására létrehozott Kisvállalkozói Célelőirányzat pedig a beígért 15 milliárd forint helyett csak 5 milliárd forinttal gazdálkodhat. És még abban sem lehetünk biztosak, hogy úgy költik majd el, ahogyan kellene – mondta az MGYOSZ közgazdasági igazgatója.
Aggasztónak tartja azt is, hogy a magyar gazdaság fő versenyképességi tényezője továbbra is az olcsó munkaerő. Ez szerinte hosszú távon nemcsak a munkavállalók, de a munkaadók számára sem kedvező perspektíva.
Európai béreket!
A 2000. évi adójogszabályok a pénzügyi tárca nyári, a szociális partnerek által élesen bírált elképzeléseihez képest lényegesen kedvezőbbek ugyan, ám az ez évi változások legnagyobb hibája éppen a változatlanság – állítja Wittich Tamás, az MSZOSZ alelnöke. A személyijövedelemadó-táblák és -kulcsok érintetlenül hagyásával szerinte fennmaradt a tavalyi, teljesen torz szerkezet, s ez az átlag alatti és átlagos jövedelműeket sújtja, miközben a magasabb jövedelműek terhelése arányaiban sokkal kisebb. Az is kifogásolható, hogy ezúttal nem valorizálták a kulcsokat, így az MSZOSZ számításai szerint a jövedelmek idei adóterhei átlagosan 1 százalékkal nőttek a tavalyihoz képest.
A szakszervezetek magasnak tartják a magyarországi munkaadók munkaerőhöz kötődő terheit is. Partnerek lennének ezek csökkentésében, kiváltképp ha a megtakarításon a munkavállalók is osztozhatnának.
A szakszervezeti vezető szerint tarthatatlan és semmi sem indokolja, hogy miközben a magyarországi teljesítmények különböző mutatók alapján elérik az EU-átlag 50 százalékát, a bér csak egytizede az európainak, s még vásárlóparitáson mérve is jó, ha eléri a 30 százalékot. A munkaerő tehát teljesítményéhez képest mélyen alulértékelt.
Noha az alacsony bér továbbra is komoly versenyképességi tényező, a következő években már nem lehet erre berendezkedni. Wittich szerint el kell érni a versenyképességnek egy magasabb szintjét, amelyben már nem az alacsony bér, hanem a minőségi munkavégzés, a határidők precíz betartása a döntő. A magyarországi munkaadóknak és munkavállalóknak mielőbb le kell folytatniuk egy vitát erről – amelyből a kormányt sem érdemes kihagyni –, s a végén felvázolni közösen egy olyan jövőképet, amely hozzásegít ahhoz, hogy a bérek terén is megkezdjük a felzárkózást az Európai Unióhoz. Ennek a vitának része az is: nem biztos, hogy a GDP-hez kell viszonyítani a bérek alakulását. Erre alkalmasabb és reálisabb mutató az ipari teljesítmény növekedése. Ezzel együtt az MSZOSZ alelnöke úgy látja: nem biztos, hogy rövid távon megközelíthető az Unió bérátlaga, de belátható időn belül el kell érni az alsó határt, tehát a portugál, a görög, a spanyol szintet. Ez nemcsak a munkavállalók, de a munkaadók érdeke is.
Béremelés adócsökkentéssel
Herczog László, a Gazdasági Minisztérium helyettes államtitkára úgy látja, hogy elengedhetetlen a magyar bérek emelése, ami persze csak a termelékenység növekedésével párhuzamosan történhet. Csökkentheti a bruttóbér-igényeket, s az e területen megjelenő feszültségeket, ha az állam mérsékli a személyi jövedelemadó mértékét – véli a szakember. A helyettes államtitkár szerint a magyar bérek elmaradása az EU-országokétól közismert: míg hivatalos árfolyamon az egy lakosra jutó magyar GDP az EU-átlag mintegy 20 százaléka, az átlagkereset csak 10 százalék, a vásárlóerő-paritáson az egy lakosra jutó GDP megközelíti az EU átlag 50 százalékát, míg a bérek a 30 százalékos arányt érik el. Ugyanakkor 1996-ban a kötelező társadalombiztosítási járulékok a munkaerőköltség 29,2 százalékát adták, ami nemzetközi viszonylatban magasnak számít.
Ezek az adatok kijelölik a követendő utat. A megvalósítás azonban korántsem egyszerű, nem csupán felismerés kérdése. A bérek, pontosabban a bérköltségek emelését behatárolja a termelékenység javulása, ami ugyan optimizmusra ad okot, de gyors kiegyenlítődésre nem számíthatunk. Az EU-s csatlakozás, illetve a magyar gazdasági potenciál lehetővé teszi az EU-s átlagot meghaladó gyors és fenntartható gazdasági növekedést, de ne felejtsük el: versenytársaink sem fognak stagnálni. A járulékterhek csökkentése – bármennyire is kézenfekvőnek tűnik – ütközik a lakosság ugyancsak jogos igényével a magasabb nyugdíj és a jobb egészségügyi ellátás iránt. A tb-alapok évről évre ismétlődő deficitje csak az egyidejűleg pénzhiánnyal küszködő és pazarló egészségügy átfogó reformjával számolható fel.
A helyettes államtitkár szerint a személyi jövedelemadó csökkentésének feltétele az, hogy hozzá merjünk nyúlni az adószerkezethez, azaz ne féljünk új adót bevezetni. Változatlan adószerkezetben ugyanis minden évben bele fogunk ütközni a költségvetési egyensúly egyre szigorodó korlátaiba. Ha viszont például olyan adót vezetnénk be, amely a környezetvédelem szempontjait kívánja érvényesíteni, akkor egyidejűleg nagyot lépnénk előre az EU-s csatlakozás egyik gátjának lebontása (környezetvédelem) ügyében és a nettó bérek növelésében, anélkül, hogy a bérköltségek változnának. Ugyanez a technika a tb-járulékok csökkentésére is alkalmas, feltéve persze, hogy a tb-alapok finanszírozása megoldott.
T. É.-P. A. P.
