A számítástechnika fejlődésével ma már minden cég kiépítheti saját számítógépes hálózatát, beszerezheti a megfelelő hardver- és szoftvercsomagokat. Összeállításunkban elsősorban a kisebb cégek számítástechnikai problémáiról, rendszerválasztásairól, valamint az alkalmazott ügyviteli és irodai szoftverekről írunk.
A céges informatika kezdeteit néhány PC hadrendbe állítása jelentette, amelyekre később általában hálózati operációs rendszert telepítettek. A hálózatra ezt követően olyan alkalmazások kerültek, amelyek már többé-kevésbé lefedték a vállalati adminisztráció teljes körét. A fejlődés e szakaszát az úgynevezett szigetmegoldások jellemezték, amelyek legfőbb hátránya, hogy gyakorlatilag párhuzamosan működtek az egyes programok és rendszerek. Az elkülönülő részek összekapcsolása állandó fejtörést okozott, az egyedi megoldások többek között a fejlesztéseknél jelenthettek gondot, hiszen többnyire csak maga a programozó értett annyira a szoftverekhez, hogy felülírja, javítsa azokat. Másrészt a sokféle adatbázis szinkronizálása – ami az integrált rendszerek alapja – ilyen esetekben szinte lehetetlen, s ez nemcsak többletmunkát jelent, de a hibalehetőségek száma is megsokszorozódik. Minden területen külön-külön kell ugyanis rögzíteni az adatokat, és gondoskodni az adatállomány frissítéséről. Összehangolatlan adatbázisok esetében gyakori továbbá, hogy ugyanaz az adat másként szerepel az egyes helyeken – elírás vagy egyszerűen szóhasználati különbségek miatt –, ami értelemszerűen zűrzavart okozhat.
Strukturált adatbázis
Az előbbiekből jól látszik: ez az állapot egy prosperáló cég számára hosszú távon mindenképp tarthatatlan. Több megoldás is lehetséges. Amennyiben az elszigetelten működő szoftverek fejlesztői utolérhetők, meg lehet próbálni az integrációt. Az összekapcsolás lényege az adatok közös, strukturált adatbázisba történő gyűjtése, ahonnan bármelyik terület elérheti a szükséges információkat. Mára általánosan az úgynevezett strukturált – SQL – adatbázisokat alkalmazzák, amelyeknél a legkülönfélébb szempontok alapján kérhetők le az adatok, természetesen jogosultságtól függően.
A szigetek összekapcsolásának az az előnye, hogy lényegesen olcsóbb, mint egy új integrált rendszer vásárlása, így nem meglepő, hogy sokan ezt az utat választották. Az, hogy hosszabb távon kifizetődő-e egy ilyen toldozott-foltozott rendszer, már kétséges, főleg egy dinamikusan fejlődő cégnél, ahol az informatikai rendszernek együtt kell fejlődnie a feladatokkal.
A másik megoldás egy integrált rendszer beszerzése és telepítése lehet, ami mindenképp nagyobb költséggel jár. Ez azonban akár befektetésnek is tekinthető, hiszen a bevezetés után hosszú évekig használható a rendszer, és a fejlesztés költségei a kezdetekhez képest már elhanyagolhatók.
Rendszerintegrátori segítség
Az informatika dinamikus fejlődésével a felhasználóknak egyre nehezebb lépést tartaniuk, hiszen képtelenség külön stábot tartani a szoftver, a hardver és a kommunikációs kapcsolatok ellenőrzésére, fejlesztésére.
A gazdaságilag fejlettebb régiókban ilyen esetekben a rendszerintegrátorokhoz szokás fordulni, akik az elvi döntések és stratégiák szellemében gondoskodnak a gyakorlati megvalósításról. Első lépésként mindenképp érdemes tanácsadó céget felkeresni, amely segít az informatikai stratégiai elvek kidolgozásában. Ilyenkor az ügyfél elmondja, mely területek hatékonyságát szeretné javítani, és mennyit hajlandó minderre áldozni. A tanácsadók ennek megfelelően kidolgozzák a követendő stratégiát, ennek körülbelüli költségeit is meghatározzák. Ennek köszönhetően az ügyfél pontos adatokkal rendelkezik arról, milyen infrastrukturális beruházásokat, fejlesztéseket, képzéseket kell végrehajtania.
A tanácsadók segítségével meghatározott elvek gyakorlati megvalósítása már a rendszerintegrátorok feladata. Ők azzal, hogy a különböző gyártók termékeit tesztelik, kipróbálják, ellenőrzik, óriási terhet vesznek le ügyfeleik válláról. A termékek gyártói és a rendszerintegrátorok ennek következtében egymás stratégiai partnerei, ám nem szerencsés, ha a két tevékenység egy kézben van.
A megfelelő partner kiválasztása roppant felelősségteljes feladat, hiszen az integrátor cég szakemberei munkájuk során akarva-akaratlanul bepillantást nyernek a vállalat belső folyamataiba is. Ezenkívül könnyen belátható, az integrált rendszer összeomlása végső soron az egész vállalatot megbéníthatja.
Érdemes tehát olyan partnert választani, amelyik kellően széles termékskálával rendelkezik, amelyben akár konkurens termékek is helyet kapnak. Másik lényeges szempont a cég nagysága, hiszen ez egyben sok gyártó partnert, valamint megbízható szakértelmet is feltételez.
A kisebb cégek – többnyire szűkös – büdzséjéből nagyon nehéz kigazdálkodni a vállalati informatika fejlesztésének költségeit.
Ajánlat kicsiknek...
A Cobra számviteli és pénzügyi rendszerével éppen az évente 50-100 ezer adatot feldolgozó cégeket célozta meg. Ebből is látszik, hogy vállalatirányítási rendszert nem annyira a cég tényleges nagysága, mint inkább a bizonylatok mennyisége szerint érdemes választani. A rendszer használata szempontjából lényeges másik szempont, hogy egyidejűleg mennyi felhasználó használhatja a rendszert – ezt szokás konkurenciának is hívni –, hány munkahelyről lehet rajta dolgozni.
A Cobra Conto program erőssége, hogy nagyszámú bizonylat feldolgozására képes, ám konkurenciája viszonylag kicsi. A Cobra honlapjáról a teljes program letölthető, mégpedig ingyen, hiszen hosszú távon az üzemeltetése úgysem képzelhető el szakértői segítség nélkül.
A Progen Kft. saját fejlesztésű, Nagy Machinátor névre keresztelt teljes körű vállalatirányítási rendszerével van jelen a piacon. A program ideális az 5-500 főt foglalkoztató cégek teljes adminisztrációjának elvégzésére. A cég honlapján nemcsak információkat lehet megtudni a rendszerről, hanem a demóverzió le is tölthető. Ez pontosan úgy működik, mint a teljes program, ám csak 100 tétel beírásáig használható.
Középvállalatok számára kínálja rendszerét a SchwAr Rendszerfejlesztési és Szervezési Kft. is. Platformfüggetlenségének köszönhetően csaknem tetszőleges hardveroperációs rendszer környezetben működik, így a már meglévő eszközökhöz is rugalmasan alkalmazkodik. A SchwAr Systemen belül vezetői információs, controlling, pénzügyi-számviteli, készletgazdálkodási, belföldi áruforgalmi, exportkereskedelmi, tárgyi eszköz, termelésirányítási, humán erőforrás és orvoslátogatói rendszerek működnek, amelyek további modulokból épülnek fel.
Aktualizált változatok
A Bienko Cégszerviz Közös Vállalat egy szoftverfejlesztő, valamint egy könyvelő-szolgáltató cég közös vállalkozása. Integrált rendszerük, a SZÁMADÓ, a középvállalatok ügyviteli problémáira kínál megoldást. A program felhasználói között főként kereskedelmi vállalatokat találni, bár a komplett termelésirányítási modul elkészültével a termelővállalatok felé is fokozottabban nyitni kívánnak. A szoftver természetesen kezeli a könyvelés minden elemét, forintban és devizában egyaránt. Ezentúl folyószámlát vezet és kipontoz, figyeli a határidőn túli kintlevőségeket, a nyitott tételeket, elkészíti az áfabevallást, a mérleget, az eredménykimutatást.
A Kulcs-Soft ügyviteli rendszerei a kis- és közepes vállalatok pénzügyeivel kapcsolatos adminisztrációk teljes körét lefedik. A cég korszerű, Windows alapú rendszereinél a dátumváltás nem jelent problémát, a DOS-os verziókhoz képest az átláthatóság, a grafikai megjelenés is jelentősen javult. Kínálatukban szerepel a Főkönyvi kettős könyvelési, a Bér- és munkaügyi, az Építőipari költségvetés-készítési, az Útnyilvántartás-készítési, a Készletgazdálkodási és számlázási, a Pénztárkönyv-könyvelési, a Naplófőkönyv-könyvelési és a Tárgyieszköz-nyilvántartási, valamint a Komplex kereskedelmi rendszer is. Az egyes modulok együttesen, illetve külön-külön is használhatók.
Szintén a pénzügyekre kínál megoldást a Nexon Kft. Berenc programja, ami vállalatok, gazdasági társaságok bér- és táppénzszámfejtési, bérfeladási, személyi jövedelemadó-elszámolási, személyzeti és munkaügyi tevékenységének feldolgozását teszi lehetővé. A Berenc korlátlan számú cég akár több tízezer dolgozójának adatait is kezeli, bérük teljes körű számfejtésével egyetemben. A feladat jellegéből adódóan a programot folyamatosan a jogszabályi változásokhoz igazítják, így mindig a megfelelő változattal dolgozik. Szintén fontos jellemzője a programnak, hogy más ügyviteli rendszerekbe könnyen beintegrálható, valamint paraméterezhető, azaz a felhasználó igényei szerint történik az adatok átadása.
A piacon az ismertetteken kívül találkozhatunk még többek között a Mikro Volán Elektronika, a Wintorm, a Comex, a VT-Soft, a TCL, illetve más fejlesztő társaságok szoftverei. A bőséges kínálatból választani nem egyszerű...
Mi lesz az ezredfordulón?
A korszerű programok moduláris felépítésűek, azaz az egyes elemek a vállalat tevékenységének egy-egy szeletét fedik le. A moduláris felépítésből következik, hogy a rendszereknek csak azon részeit érinti a 2000. évi dátumváltás, ahol évek közötti dátumkezelésre van szükség. Ilyen kritikus terület például a tárgyieszköz-nyilvántartás, a bérszámfejtés vagy a kinnlevőségek kezelése. Ezeken a pontokon valóban jelentkezhet probléma: például a XXI. századra áthúzódó kintlevőség rendezésének időpontja megelőzheti a számla keltezését, ami könnyen káoszt okozhat. Ezenkívül még számos buktatóra számíthatunk, ám egyértelmű, minél összetettebb egy rendszer, annál nagyobb galibát okozhat a szoftver meghibásodása.
Manapság egyre divatosabb az igazolások begyűjtése, amivel a vállalatok informatikusai később védekezhetnek: ők minden tőlük telhetőt megtettek. A multinacionális és vegyesvállalatok szintén nagy "papírgyűjtők", ők többnyire felülről jövő utasítás alapján kérik be a szoftverek "évezredállóságát" igazoló tanúsítványokat.
Pánik nem indokolt
A cégvezetők többsége vagy túldimenzionálja a problémát, vagy egyszerűen nem vesz róla tudomást. Az informatikusok szerint a pánik semmiképp sem indokolt. A Cobra Conto ügyviteli program mindenesetre képes kezelni a jövő évezred dátumait is, amiről a cég – a többi fejlesztőhöz hasonlóan – igazolást is ad.
Mások véleménye szerint csak az ezredfordulón derül majd ki, melyik rendszer mennyire vált be. Az SAP mindenesetre felkészült, hiszen korábbi, R2-es rendszerének egyes verziói már 1993 óta kezelik az ezredfordulót, míg a korszerű R3-at eleve így fejlesztették ki.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy az R3-at működtetők máris fellélegezhetnek, hiszen például egy nem megfelelő operációs rendszer vagy adatbázis-kezelő még így is okozhat gondokat. A programok másik sebezhető pontja az egyes rendszereket egymással összekapcsoló kommunikációs csatorna, aminek leállásával maguk a rendszerek is lebénulhatnak. Ezért sokan úgy vélik, az ezredforduló nem anynyira informatikai, mint inkább szervezési problémát jelent, amit a vállalatok vezetőinek – és nem az informatikusoknak – felsőbb szinten kell orvosolniuk.
A Montana programja, a Forrás több mint három éve 2000. év kompatibilis. A cég munkatársa azonban úgy véli, régebbi programoknál sem kell cégleállásokra számítani, hiszen néhány apró trükkel a nem "megfelelő" szoftverek is életben tarthatók, legalább az új rendszerre történő átállásig. A Montana által forgalmazott másik integrált rendszer, a Scala vásárlói mára mindannyian átálltak – a dátumkezeléssel megbirkózó – Scala 5. verzióra.
A rEVOLUTION Software termékei esetében a dátumkezelés problémája fel sem vetődött, hiszen kezdettől Windows 3.0 alá fejlesztették programjukat. Ennek adatbázis-kezelő módszerét vették át, ami az évszámot eleve négy biten tárolja. Az Iroda ++ integrált rendszert használóknak ezért nincs mitől tartaniuk, nyugodt szívvel várhatják az új évezredet. A rEVOLUTION új, egyelőre még fejlesztés alatt álló rendszere már SQL szerver alapra készül, így kapacitása igény szerint, gyakorlatilag bármeddig bővíthető. Ez az utóbbi, egyelőre Zenith munkanév alatt futó program számára a "különleges" dátumok szintén nem jelenthetnek problémát.
A SZÁMADÓ minden esetben 4 bájton ábrázolja a dátumokat, így az időpontok szerinti besorolást, illetve sorba rendezést minden esetben képes korrektül kezelni. A dátum megjelenítése egynémely esetben az év utolsó két karakterével történik, ám az adatbázisban az évszázad ilyenkor is rögzítve van. Ezen esetekben is megjelenik az évszázad, azonban nem módosítható adatként. Ennek oka, hogy jelenleg a rendszer csak éves könyvelés kezelésére alkalmas. Az újabb fejlesztések teszik csak lehetővé az évközi könyvelési év kezdetet. A cég nem vár problémát az ezredfordulón.
Rendszerek nagyoknak...
Az integrált vállalatirányítási rendszerek csúcsán azok a rendszerek találhatók, amelyek akár egy multinacionális cég teljes működését is képesek lefedni. Ezek közül az SAP R/3-asával találkozni leggyakrabban. Ez a rendszer a vállalati folyamatokat real-time, azaz valós időben integrálja, ezért percrekész információkat szolgáltat a felső vezetőknek. Felhasználói szempontból nem elhanyagolható szempont, hogy a rendszer az egyik legnyíltabb a piacon, így futtatható minden jelentős – Windows NT és UNIX – platformon, valamint az IBM AS/400-asán és nagygépein is. Általában azt mondják, az R/3-at a kétmilliárd forintnál nagyobb forgalmú és legalább száz főt foglalkoztató vállalatoknál érdemes bevezetni, bár újabban ennél kisebb cégeknél is felbukkan. A meglehetősen költséges bevezetés megtérülési ideje vállalattípustól és tevékenységi körtől függ, de sokat segíthet az is, ha bevezetés előtt felmérés készül arról, melyik terület hatékonyságát lehet a leginkább növelni. A legtöbb helyen a jobb átláthatóság és a valós idejű vezetői kontrolling révén szoríthatók le leginkább a költségek. Multinacionális cégeknél, ahol a bevezetés költsége több ország között oszlik meg, az arányok még kedvezőbbek lehetnek. Egy ilyen rendszer költsége néhány tízmillió forintnál kezdődik, de a teljes logisztikára, azaz a számvitelre, kontrollingra és emberierőforrás-gazdálkodásra kiterjedő projekt ára akár a százmillió forintot is elérheti. Ez azonban már a szükséges szoftverkörnyezetet, a szoftverlicenceket és a bevezetéshez elengedhetetlen tanácsadás költségeit is magában foglalja.
Hálózat az irodában
Egyre több lakásban, irodában működik több számítógép, ezek azonban gyakran nincsenek összekötve. Ennek az az oka, hogy a legtöbben nem mernek egyedül nekilátni egy kis helyi hálózat kiépítésének.
Az egyik legfontosabb és a mindennapokat leginkább befolyásoló fejlemény a számítástechnika területén a hálózatok gyors terjedése. A legnagyobb és legismertebb persze az internet, de mind több cégnél található helyi hálózat (LAN). Néhány gépből álló hálózatot különösebb szakértelem nélkül is bárki összeállíthat – akár otthon, vagy az irodában is. E hálózatok esetleg csak arra szolgálnak, hogy közös nyomtatót használva az összes gépről kényelmesen lehessen nyomtatni. Két mai irodai (Windows 95/98-as) PC összekötése körülbelül nyolcezer forintba kerül, tehát igazán olcsón megoldható.
Az alapok
Mindenekelőtt rövid ismertető a hálózatok felépítéséről. Az említett kis irodai, illetve otthoni hálózatok esetén két főbb hálózati típus jöhet számításba: a koaxiális (tévéantenna kábeléhez hasonló) kábelt használó 10Base-2 és a telefonvezetékhez hasonló csavart érpárú (UTP) 10Base-T. A két hálózat topológiája (azaz kábelezési "térképe") különböző: az előbbi esetében a számítógépek egyetlen központi sínre csatlakoznak, míg az utóbbinál egy központi egységből csillagszerűen ágaznak ki a vezetékek. Kisebb, csak néhány gépből álló hálózatoknál egyszerűbb a síntopológiát, és ezzel a koax kábelt választani. A 10Base-T hálózat esetében szükséges egy központi egység, a hub is, és ez némileg megnöveli a költségeket. Ezzel szemben, mivel itt minden egység saját vezetékkel csatlakozik, a kábel sérülésekor csak az adott eszközzel "vész el a kapcsolat". Ugyanez a sín esetében az egész hálózat leállását okozza. Természetesen ezen két megoldás kombinálása is elképzelhető: egy irodaház emeletei egymással csillagpontos kapcsolatban vannak, míg az egyes emeleteken a számítógépek az egyszerűbb sín topológiával vannak összekötve.
Az eddig említett két hálózati típus átviteli sebessége egyaránt 10 Mbit/s – ez egy irodában általában elég lehet, de ha nagyobb mennyiségű adat továbbítására van szükség, akkor a gyorsabb 100Base-T hálózat kiépítésére lehet szükség. Ezzel 100 Mbit/s-os adatátvitel érhető el.
Mint a nevéből is látszik, ez a "háló" nagyon hasonló a 10Base-T-hez, ugyanolyan csillagtopológiát használ.
Amikor szerelni kell
Lássuk, mi is kell egy kis irodai vagy otthoni hálózathoz (small office – home office). Természetesen szükséges gépenként egy-egy hálózati kártya és megfelelő kábel is. Ez utóbbi általában készen kapható a számítástechnikai boltokban. Ezek után 10Base-T és 100Base-T hálózat esetén szükség lesz arra a bizonyos hubra, központi egységre – mégpedig legalább annyi "portosra", ahány gépet össze akarunk kötni. (Általában 5, 8 és 16 csatlakozóval ellátott hub kapható.)
Ha a 10Base-2 mellett döntöttünk, szükség lesz még a hálózat két végére egy-egy 50 W-os lezáró ellenállásra is. A hálózati kártyához általában jár egy T-elosztó, amivel az adott kártya csatlakoztatható a sínre. Ha mindent sikerült megvásárolni, akkor be kell szerelni a kártyát a gépbe – ez szerencsés esetben azonnal működik, a számítógép bekapcsolás után érzékelni fogja, hogy új alkatrészt tettünk be (Plug&Play), majd kéri a meghajtó lemezt.
Irodai, vállalati hálózatok esetében gyakran szükség van egy kijelölt központi gépre (szerverre), amelyiken elérhetőek a leggyakrabban használatos adatok. Ezeken a gépeken nem Windows 95/98 fut, hanem valamilyen hálózati operációs rendszer: Windows NT, Novell, illetve újabban a Linux. Nagyon fontos egy szünetmentes tápegység beszerzése. Ezzel megóvható a "központi agy" az esetleges áramszünet okozta problémáktól.
A hálózat összekötése a következő: csillag esetében az összes számítógépet bekötjük a központi egységbe, és ezzel készen is vagyunk. Sín esetén ez egy kicsit másképp történik: a gépeket egymással kötjük össze sorban a T-elosztók segítségével, majd a hálózat két végét lezárjuk a már említett 50 W-os ellenállásokkal.
A szoftverek konfigurációja
A számítógép beállításához nyissuk ki a Control Panelt (Vezérlőpult). Ezután a Network (Hálózat) ikonra kattintva megjelenik a hálózatok beállítási lehetőségeit tartalmazó ablak. Ebből az ablakból az Add (Hozzáadás) gomb megnyomásával lépjünk tovább. Ekkor nyílik lehetőségünk arra, hogy kiválaszszuk, milyen hálózati összetevőket kívánunk telepíteni. Válaszszuk ki a Client (Ügyfél) ablakból a Microsoft/Client for Microsoft Network opciót, majd a Service (Szolgáltatás) ablakból a Microsoft/Microsoft Networks File and Printer Sharinget (Fájl- és nyomtatómegosztás). Jól jöhet még (játékokhoz egyenesen nélkülözhetetlen) a Protokollok közül a Microsoft IPX/SPX és a TCP/IP telepítése.
Ha ezzel elkészültünk, a Network (Hálózat) ablak Identification (Azonosítás) fülre kattintva adhatunk nevet gépünknek, amivel később a hálózaton elérhetjük. A Workgroup (Munkacsoport) sorba írjuk minden gépnél ugyanazt. Ha telepítettük a TCP/IP protokollt, akkor ezt kiválasztva, majd a Properties (Tulajdonságok) gombra kattintva egy újabb ablak jelenik meg, ahol most csak az IP address (IP-cím) füllel kell törődnünk. Ez az IP cím lesz a gép egyedi azonosítója, ha valamelyik program a TCP/IP protokollal kommunikál. Ez egyébként az internet által használt protokoll is. Itt válasszuk ki a Specify an IP address (IP cím megadása) pontot, majd adjuk meg a következő címet: 192.168.0.x, ahol az x lehet 0-tól 255-ig bármi, csak az a lényeg, hogy mindegyik gépnél más legyen. Ha mindezt végrehajtottuk, akkor indítsuk újra a gépet. Ilyenkor az indulásnál megjelenik egy bejelentkező ablak, ahol megadhatunk magunknak egy nevet, illetve jelszót, majd ha ezt megtettük, a gép bejelentkezik a hálózatra. Ha minden jól működik, akkor a képernyőn megjelenő Network Neighborhood (Hálózatok) ikonra kattintva láthatjuk a többi, hálózatra csatlakoztatott gépet is.
Ha ezután szeretnénk esetleg mások fájljait, könyvtárait használni, vagy a kollégáknak lehetőséget biztosítani arra, hogy a mi állományainkhoz hozzáférjenek, akkor a következőt kell tenni: a megosztani kívánt könyvtárra vagy meghajtóra klikkeljünk az egér jobb gombjával, majd a megjelenő menüből válasszuk ki a Sharing (Megosztás) opciót. Az itt megjelenő menüben beállíthatjuk, hogy milyen néven akarjuk a könyvtárat megosztani, és milyen hozzáférést akarunk engedélyezni.
Bármikor kiépíthetünk így egy kis irodai vagy otthoni hálót. Még egyszer hangsúlyozni kell: komolyabb hálózatok építését bízzuk inkább szakemberre.
A legtöbb irodai munka elvégzéséhez nem szükségesek különleges szofverek. Általában elegendő valamilyen szövegszerkesztő, táblázatkezelő program, kiegészítve egy egyszerű rajzolószoftverrel. Az ilyen programokat külön is meg lehet vásárolni – több nagy cég is kínálja őket együtt, egy csomagban. Ezek a csomagok már kicsit túlnőttek a szövegszerkesztő-táblázatkezelő szinten, és egy sor olyan kiegészítőt is tartalmaznak, melyekre jóval ritkábban van szükség.
Irodai szoftvercsomagok
A legismertebb ilyen programcsomag a Microsoft Office, amely jelenleg a 2000-es változatnál tart. Az Office-nak több változata van, aszerint, hogy milyen összetevők találhatók a csomagban, létezik Standard, Small Business, Professional és Premium. A Standard verzióban megtalálható a Word és az Excel, valamint az Outlook nevű levelezőszoftver és a PowerPoint. A Professional változatban a már említetteken túl egy adatbázis-kezelő (Access) és egy weblapszerkesztő (FrontPage) található. Magyar nyelven egyébként csak ez a két kiadás kapható, a többi egyelőre csak angol nyelvű.
A kisebb irodák számára készített Small Business változatban, a PowerPoint helyett a Publisher nevű kiadványszerkesztő található. Ez azonban kizárólag OEM változatban kapható, ami azt jelenti, hogy csak új számítógép vásárlása esetén, a bolt által telepítve lehet hozzájutni.
Persze nemcsak a Microsoft kínál ilyen "mindent egybe" termékeket. A Sun által kifejlesztett StarOffice 5.1 és a Corel WordPerfect Office 2000 terméke egyaránt versenytársai a Microsoft termékének.
A StarOffice különleges abból a szempontból, hogy ingyenes. Bármely komponense tetszőlegesen letölthető az internetről, de CD-lemezen is kapható. Fizetni csak abban az esetben kell, ha segítségre (support) van szükség. Ha minden különösebb probléma nélkül tudjuk használni, akkor gyakorlatilag ingyen jutunk egy komplett programcsomag birtokába. A csomagban gyakorlatilag a konkurencia termékeinek megfelelő programokat találunk: szövegszerkesztőt, táblázatkezelőt és így tovább.
A Corel WordPerfect Office nevű terméke – a Microsofthoz hasonlóan – a cég különböző, akár egyesével is megvásárolható programjainak gyűjteménye. Szinte mindenben megegyzik az előző két említett csomaggal, ami az összetevőket illeti.
Mi az előnye egy ilyen integrált programcsomagnak? A különböző alkotórészek között igen szoros a kapcsolat, így az egyes programok közötti adatátvitel könnyű. Mindegyik gyártó törekszik arra, hogy a programok kinézete, kezelőfelülete egyforma legyen, így viszonylag kevés tanulással el lehet sajátítani az alapvető kezelési ismereteket. Nem utolsó szempont, hogy külön-külön megvásárolva az egyes programokat, sokkal drágább lenne összeállítani a megfelelő eszköztárat.
