Nemrégiben a szociális partnerekkel való egyeztetés nélkül született meg a területfejlesztési törvény módosítása. Szántszándékkal vagy figyelmetlenségből – a korábbi rendszert megváltoztatva –, az operatív megyei testületekből kimaradtak a munkaadói és a munkavállalói szervezetek képviselői.
1996-ban hozott törvényt az Országgyűlés a területfejlesztésről és területrendezésről. A jogszabály megjelölte azokat a feladatköröket, amelyeket a törvénnyel összefüggésben az illetékes kormányzati szerveknek, illetve a szintén e törvény által létrehívott testületeknek kell ellátniuk, s pontosan körülhatárolta a hatásköröket is.
A rendelkezésben foglaltak szerint az Országos Területfejlesztési Tanács, a megyei területfejlesztési tanácsok, valamint az utóbbiak által létrehozható regionális fejlesztési tanácsok működnek közre a területfejlesztéssel és a területrendezéssel kapcsolatos kormányzati feladatok ellátásában, valamint a törvényben meghatározott egyéb esetekben.
Az Országos Területfejlesztési Tanács munkájában 1996 óta részt vehetett az Érdekegyeztető Tanács munkaadói és munkavállalói oldalának egy-egy képviselője, míg a megyei területfejlesztési tanácsokban a szociális partnereket a megyei munkaügyi tanácsok munkaadói és munkavállalói delegáltjai képviselték. A regionális tanácsok munkájában nem vehetett részt munkaadói, illetve munkavállalói képviselő.
A működő megyei szint
Annak ellenére, hogy a területfejlesztés világszerte elismerten az a terület, amelynek a kiegyensúlyozott fejlődés érdekében egyre nagyobb a súlya, nálunk még a megfelelő rendelkezések sem eredményeztek különösebb élénkülést. Az országos tanács munkája esetleges volt. A megyei tanácsok viszont működtek, mert a területfejlesztésre szánt elosztható pénzek komoly hányadának allokálása e tanácsokon keresztül történik, s e tanácsok jogi személyek, valamint munkaszervezetük is van.
A területfejlesztési témakört tehát ideje lenne továbbgondolni, annál is inkább, mert a vágyott Európai Unión belül a kérdés a kiemelten kezelt témák közé tartozik. Közismert az is, hogy ezzel összefüggésben a nem is oly távoli jövőben dűlőre kell jutnunk az ország régiókra való felosztásában. A hatalmi bürokrácia köreiben kevéssé jártas megfigyelő számára ebből vélhetően az következett volna, hogy az arra illetékesek tudományos alapossággal "körbejárják" a problémát, felmérik az igényeket és a lehetőségeket, kimunkálják azokat a megoldásokat, amelyekkel az érintettek egyet tudnak érteni, majd ezek után – a még kötelezően meghozandó döntésekre (lásd régiófelosztás) is figyelemmel, s megfelelő időben – törvényszövegbe öntik a leszűrt eredményeket.
Döntés az érintettek nélkül
Természetesen nem így történt. Az érintettekkel való egyeztetés nélkül, szinte "fű alatt" született meg s lépett életbe a területfejlesztésről szóló törvény módosítása. A változások meglehetősen eklektikusak. Logikusnak tűnt volna, hogy a társadalmi párbeszéd új fórumainak kormány által jóváhagyott rendszere értelmében szabályozzák újra a területfejlesztés intézményrendszerét.
Igaz ugyan, hogy az Országos Területfejlesztési Tanács munkájában részt vevők körét és számát némileg megváltoztatva a munkaadók és munkavállalók egy-egy képviselője "megúszta" a módosítást, de velük együtt az Érdekegyeztető Tanácsra való utalás is bennragadt a felsorolásban. E – formainak is minősíthető – hibánál sokkal fontosabb és sajnálatosabb, hogy a megyei területfejlesztési tanácsok tagjai közül kihagyták a megyei munkaügyi tanácsok munkaadói és munkavállalói képviselőit. Félő, hogy a törvény-előkészítők és törvényhozók a munkavállalói érdekképviseletek hatóköre korlátozásának igyekezetében ismét kihajították a fürdővízzel együtt a gyereket is. Tudniillik egyfelől munkaadói képviselet híján úgy döntenek a fejlesztési pénzek elosztásáról, hogy éppen csak a leginkább érintettekkel nem konzultálnak a területfejlesztési tanácsok, másfelől pedig a törvény hatályban tartott olyan kötelezettségeket, mint például azt, hogy "a megyei területfejlesztési tanács foglalkoztatáspolitikával kapcsolatos feladatait a Megyei Munkaügyi Tanáccsal összehangoltan látja el", vagy azt, hogy a tanács "közreműködik a megyében kialakult társadalmi és gazdasági válsághelyzetek kezelésében".
Előbbi esetben a két tanács közötti koordinációs feladatok eddigi automatikus rendszere (hiszen a területfejlesztési tanács munkaadói és munkavállalói tagjai, lévén tagok a munkaügyi tanácsban is, értelemszerűen képesek voltak az összehangolásra) megszűnik, utóbbi esetben pedig valószínűsíthető, hogy a kialakuló akut válsághelyzetek kezelése a szociális partnerek részvétele híján ugyancsak nehézkesebb lesz.
Levél a miniszternek
Az Országos Munkaügyi Tanács Munkaadói Oldala a kialakult helyzetet olyan súlyúnak ítélte meg, hogy a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterhez fordult annak érdekében, hogy a sérelmezett szabályok megváltoztatását minél előbb kieszközölje. A munkaadói oldal a szociális partnerek megyei munkaügyi tanácsokban való részvételének legsürgősebb visszaállítását követeli.
Ez annál inkább is indokolt, mert a törvénymódosító törvény preambuluma szerint a területfejlesztési intézményrendszer átalakítása elsősorban az ország Európai Unióhoz való csatlakozása miatt szükséges. Csakhogy Nyugaton nem csupán a megfelelő nagyságú régiók körülhatárolása, hanem a szociális partnerek döntéshozatalban való részvétele is is része a rendszernek.
