A bíróságoknak számtalan feladatuk van az európai uniós csatlakozással összefüggésben. A jogalkalmazók ezzel kapcsolatos teendőiről, az igazságszolgáltatásnak a gazdasági életben betöltött szerepéről, a piaci folyamatokra gyakorolt hatásáról nyilatkozott lapunknak Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság főtitkára. Lomnici Zoltán, aki 1990 óta legfelsőbb bírósági bíró, a Magyar Közigazgatási Bírák Egyesületének elnökeként tevékenykedik a – véleménye szerint mind nagyobb jelentőségű – közigazgatási bíráskodás pozíciójának megerősítéséért.
A rendszerváltás gyökeres fordulatot hozott az élet minden területén. A bírósági jogalkalmazás hogyan viszonyult a gazdasági, társadalmi, jogi környezet átrendeződéséhez?
– Azt hiszem, a bíráskodás gazdasági szerepének áttekintésekor mindenképpen ki kell térni az előzményekre is. Köztudomású, hogy Magyarországon a rendszerváltást megelőzően a bíráskodás szerepe a maihoz nem volt mérhető, sem menynyiségében, sem minőségében nem közelítette meg a feladat nagysága a mostanit. A rendszerváltást megelőzően a gazdasági jellegű perek szerepe egészen más volt, mint napjainkban. Úgy is fogalmazhatnék, hogy alibiperek sorozata indult például fuvarkárügyekben, illetve egyéb gazdasági ügyekben. Ez abból eredt, hogy az állami vállalatoknak, a gazdálkodó szervezeteknek a veszteségeket valahogyan le kellett könyvelniük, aminek egyik módja volt a probléma bíróság elé vitele, amely vagy megítélt összegeket, vagy nem.
Milyen mennyiségi és minőségi változások figyelhetők meg a '90-es években a megelőző időszakhoz képest?
– Ezeknek a pereknek a mennyisége a '80-as évek második felére emelkedett, én magam négy éven keresztül tárgyaltam kifejezetten gazdasági ügyeket. Sematikusak voltak, igazi érdekek tehát nem húzódtak meg mögöttük, és általában ezeknek az értéke sem volt túlságosan magas. A rendszerváltás gyökeres változást hozott e területen is, hiszen egyrészt a vállalatok átalakultak, az állam gazdasági szerepe lényegesen csökkent, a privatizáció folytán kialakultak az önálló gazdasági társaságok. Újak is születtek természetesen, egy részük privatizáció, más részük önálló megalakulás útján. A gazdasági társaságoknál, amelyek már a magánszférát képviselték, az esetleges jogviták eldőlte már nem alibi volt, ez már vérre ment", hiszen a társaságok léte vagy nem léte függött mindettől. A perek száma is fokozatosan növekedett. Általánosságban elmondható: a rendszerváltást megelőző időszakban 2-2,5-szeresére emelkedett az ilyen jellegű jogviták száma.
A piacgazdasági viszonyok kialakulásának milyen további hatása volt tapasztalható a bíróságok elé kerülő ügyek alapján?
– A kifejezetten gazdasági pereknek minősülő jogviták mellett az 1990-es évek elejétől megjelentek azok az úgynevezett másodlagos gazdasági perek, amelyek adó-, vám-, illeték-, jövedéki ügyekként jelentkeztek. Ezeknél az egyik fél, az alperes szükségszerűen valamilyen hatóság. Az ilyen pereknek a sajátossága szintén az, hogy egyre nagyobb perértékkel találkozhatnak a bírák. Ma már nem ritka, hogy milliárdos nagyságrendű adó-, vám-, illeték- és jövedéki viták is kialakulnak. Ezen túlmenően magával a privatizációval kapcsolatban is nagyon komoly perek indultak. Az önkormányzati vagyonjogi vitáknál az összperérték – amelyeket többéves ütemezésben tárgyalunk – meghaladja a 700 milliárd forintot. Itt olyan ügycsoportokra is gondolni kell, mint például a gázközművekkel kapcsolatos vagyoni viták, ahol nagyon nagy eltérések vannak az álláspontok között. A patikaprivatizációval kapcsolatos ügyek is óriási volumenű jogviták voltak, tehát ezeknél a pereknél is lényegi változást jelentett, hogy komoly érdekek, késhegyig menő viták húzódtak meg mögöttük.
Hogyan alkalmazkodott a bírói kar a változásokhoz?
– Újabb feladat volt a bíróságok számára, hogy a piacgazdasághoz igazodó, lényegesen megváltozó jogszabályokat fokozatosan megtanulják. Ha áttekintjük a 10-15 évvel ezelőtti, illetve a jelenleg hatályban lévő jogszabályoknak a minőségét és mennyiségét – hiszen itt egészen új jogintézmények és jogszabályok keletkeztek –, akkor elmondhatjuk, hogy a bírói kar rendkívül nehéz helyzettel találta magát szembe, és ezekkel a nehézségekkel a mai napig küszködik.
A bírósági ügyforgalom mekkora hányada a gazdasági jellegű per?
– A vagyonjogi természetű vitáknak a pontos számát nem lehet megbecsülni, hiszen nagyon sok polgári per is van a háttérben. Az elmondható, hogy a bíróságokra évente befutó 1,5 millió ügynek egy jelentős része olyan jogvita, ami kifejezetten gazdasági pernek minősül, vagy a privatizációhoz kapcsolódik, illetve a közigazgatási hatóságok döntéseivel függ össze.
Milyen összefüggés van a közigazgatási bíráskodás és a gazdasági élet átalakulása között?
– A közigazgatási bíráskodás bevezetése a rendszerváltás egyik fontos eredménye volt. Például korábban az adóhatározatoknál egy nagyon szűk körű, és inkább csak formai felülvizsgálatra nyílt lehetőség, a vámhatározatok esetében pedig erre nem is volt mód. Ez megváltozott annyiban, hogy az adó-, vám-, illeték- és jövedéki határozatok mind a jogalap, mind az összegszerűség tekintetében a rendszerváltást követően már felülvizsgálhatók voltak, sőt adóhatározatok esetében még megváltoztatási jogköre is van a bíróságnak, tehát maga hozhat döntést az összegek tekintetében is. Ebben az ügykörben 1992-ben még csak 622 per indult, majd ez a szám az 1997-es évre meghússzorozódott, tehát mennyiségében is rendkívül dinamikus a fejlődés. A perérték is hasonlóképpen változott, a néhány tízmillió forintot kitevő összperértékű adó- és vámperek már tavaly együttesen megközelítették az 50 milliárd forintot. A vámperekben a vitatott érték tavaly 20 milliárd forint körül volt, és 20-25 milliárdra tehető az adóperekben vitatott érték, figyelemmel a befektetési kedvezményekkel kapcsolatos ügycsoportra is, amely mind számában, mind anyagi kihatásában is rendkívül jelentős tényező volt.
Az említett mennyiségi és minőségi változások hogyan befolyásolták az ügyek elbírálásának időtartamát, azaz a perek befejezésének elhúzódását?
– A bírák létszáma 1990-hez képest csekély mértékben növekedett, miközben az ügyérkezésnek a mennyisége több mint duplájára emelkedett. A Legfelsőbb Bíróságra például 1990-hez képest az elmúlt esztendőben már 2,5-szer annyi, tehát 15 ezer ügy érkezett úgy, hogy a bírói létszám gyakorlatilag változatlan maradt, illetve valamelyest még csökkent is. A megnövekedett ügymennyiség is összefüggésben van a rendszerváltással, annak gazdasági következményeivel. Nem véletlen, hogy a legterheltebb a Legfelsőbb Bíróságon is a polgári kollégium gazdasági szakága és maga a polgári kollégium egésze, amely vagyonjogi jellegű, gazdasági társaságokat érintő vitákat is tárgyal. A közigazgatási kollégium leterheltsége Európában, sőt talán az egész világon is egyedülálló. Már van olyan tanács a közigazgatási kollégiumban, ahol elérte, sőt meg is haladta az ügyek száma az ezret. Ez azt jelenti, hogy a nagy perértékű, országos jelentőségű ügyekben is sokszor hónapokat, éveket kell várni. A most beérkező ügyeknél például 1,5-2 éven belül a tárgyalást sem tudom kitűzni, mert olyan sok ügy vár a sorára.
Van-e mód arra, hogy a nagy horderejű ügyek elbírálása előnyt élvezzen a kisebb jelentőségűekkel szemben?
– A problémák megoldásában az sem segít, hogy bizonyos ügyekben, így például a közbeszerzéseknél és a kétmillió forintot meghaladó pénzügyi perekben, soronkívüliséget rendel el a törvény. Így tehát adó-, vám-, jövedék- vagy illetékhatározat megtámadása iránt indított perekben is soronkívüliséget ír elő a törvény, azonban ennek csak viszonylagos a jelentősége, mert csupán azt tudjuk biztosítani, hogy az ilyen soron kívüli ügynél fél éven belül megtartjuk a tárgyalást. Azokról a nagy jelentőségű vagyonjogi vitákról, ahol ezek a szabályok nem érvényesülnek, az mondható el, hogy sajnos 1,5-2 évig a tárgyalás kitűzésére sem kerül sor.
Miként reagált a bírói kar ezekre a kihívásokra?
– Összességében elmondható, hogy az elmúlt tíz év a bírói kar stabilizálódásának időszaka volt, hiszen megszűnt a fluktuáció, és egy nagyon erős tanulási folyamatnak lehettünk részesei. Ma már a gazdasági vagy a közigazgatási perekben szakszerű döntések születnek, a gyors döntés azonban nem várható el, hiszen az ítélőtáblák felállításának elhalasztása miatt a Legfelsőbb Bíróság munkája teljesen elnehezült. A lényeg az, hogy a bírói kar jelesre vizsgázott.
A bírói kar hogyan birkózik meg a majdani európai uniós tagsággal járó feladatokkal?
– Közismert, hogy az uniós csatlakozást követően mintegy 80 ezer oldalnyi joganyag a belső jog részévé válik, ez tehát azt jelenti, hogy a Ptk., a gazdasági társaságokra vonatkozó jogszabályok és az adójogszabályok mellett a bíráknak ismerniük kell majd a közösségi jog szabályait, valamint az Európai Bíróság döntéseit is. Hozzátenném, hogy gazdasági területen a jogszabályok mintegy 80 százaléka közösségi eredetű jogi norma lesz, amely részben már harmonizált hazai jogszabály, részben pedig tisztán közösségi normában fog jelentkezni.
A jogásztársadalom más tagjai milyen új követelményekkel találják szembe magukat a belépés után?
– Ennek a kérdésnek a megválaszolására nem mernék vállalkozni, hiszen itt nemcsak a bírói karról, hanem például az ügyvédekről, jogtanácsosokról is szó van, akik a cégek képviselete során a gazdasági döntések meghozatalában segédkeznek. Az uniós jogszabályok ismerete elemi érdekük lesz, hiszen különben nem tudnak majd a piacon megmaradni. A kihívás nagy, és ezeknek a feladatoknak a megoldása rendkívüli nehézséget fog okozni. Halaszthatatlan a bírák, ügyészek, jogtanácsosok és ügyvédek felkészítése, ami borzasztóan nehéz, hiszen a hatályos jogi anyagot is tanulni kell, ami ráadásul folyamatosan változik. Egy teljesen átalakuló és leülepedettnek vagy megállapodottnak semmiképpen nem minősíthető magyar jogrendszer mellett még az európai jogi normákat is el kell majd sajátítani.
Az EU-csatlakozás várható nehézségei után térjünk vissza a mához. A gazdasági társaságok mennyiben tartják be a rájuk irányadó szabályokat és milyen az adómoráljuk?
– Összességében pozitívnak mondható a kép, azonban kétségtelen tény, hogy részben a jogszabályok nehéz értelmezhetőségéből, sok esetben pedig a hiányos jogi szabályozásból adódóan számos hiba és félreértés tapasztalható a cégek gyakorlatában. Egyre több esetben találkozunk szándékos jogszabálysértéssel is, ami részben az ellenőrzés hiányosságaiból, részben pedig a jogszabály által biztosított kiskapukból következik.
Milyen példát tud mondani a legjellemzőbb visszaélések közül?
– A saját praxisomból megemlíteném az áfa-visszaigényléssel kapcsolatos tapasztalatokat, ahol látható, hogy sok milliárd forint áfát igényeltek vissza az elmúlt évek során jogellenesen. Ezt a jelenséget maga a jogalkotó is észlelte, és folyamatosan törekszik e probléma kezelésére. Előfordult, hogy olyan fiktív cégek jöttek létre, amelyek semmi más tevékenységre nem szakosodtak, mint számlák kiállítására. Általánosságban elmondható azonban, hogy a gazdasági társaságok egyre inkább a jogszabályok előírásainak megfelelően működnek, az összkép pozitív, egyre inkább figyelemmel kísérik a bírói gyakorlatot. Ennek jogfejlesztő szerepe egyértelműen nyomon követhető a gazdasági társaságokra vonatkozó szabályozásnál, a Polgári Törvénykönyv időszakos módosításánál és az adótörvények újraalkotásánál.
Miért lényegesek a bírói gyakorlat által kimunkált értékek?
– A jogrendszerbe stabilitást vihetnek, és figyelemre méltó, hogy Nyugat-Európában ezeket a döntéseket a jogalkotásnál figyelembe veszik. Magának a gazdasági társaság döntéshozójának is segítséget nyújt, ha ismer egy legmagasabb szintű bírói döntést, mert biztos lehet abban, hogy ha annak megfelelően jár el, akkor nem követ el hibát, hiszen olyan jogszabály, amely azzal ellentétes, Nyugat-Európában nem születhet. Álláspontom szerint Magyarországon is a jogrendszer stabilitását eredményezi majd az, ha a bírói gyakorlatot nagyobb mértékben figyelembe veszik.
Ez értelmezhető úgy, hogy ön szerint az elkövetkező években fokozódhat a bíróság jogfejlesztő szerepe?
– A háború előtt erre volt példa, hiszen a királyi kúriának a döntvényeit komolyan figyelembe vették a jogalkotásnál, azt megkerülni nem lehetett. Ugyanakkor ma Németországban például az adótörvények – egyébként több mint tíz kötetet kitevő – kommentárját gyakorlatilag a bírói ítéletek, a bírói határozatok teszik ki.
Jelenleg mik mutatnak ebbe az irányba?
– Az igazságszolgáltatási reform eredményeként új jogintézmény jelentkezett a bírói gyakorlat egységesítése érdekében: ez a jogi lehetőség a jogegységi eljárás. Lényege, hogy ha eltérő gyakorlat tapasztalható a megyékben, tehát ugyanazon törvény ugyanazon szakaszát eltérő módon értelmezik a bíróságok egyik vagy másik megyében, akkor a jogbiztonság érdekében jogegységi eljárás lefolytatásának van helye, és a Legfelsőbb Bíróság valamennyi bíróságra kötelező jelleggel állapítja meg a helyes tartalmát az adott jogszabályi rendelkezésnek. Születtek már olyan jogegységi döntések, amelyek a gazdasági élet szereplői szempontjából is lényegesek, ilyen például a belterületi ingatlanokkal kapcsolatos kamatkövetelésekre vonatkozó döntés, amely az önkormányzati gazdálkodást befolyásolta. A több tízezer adófizetőt érintő, befektetési kedvezményekkel kapcsolatos jogegységi döntések gazdasági jelentősége is teljesen egyértelmű.
Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács a különösen nagy horderejű perek soron kívüli tárgyalását is elrendelheti. Volt-e már erre példa gazdasági ügyek kapcsán?
– Olyan soronkívüliségi kérelemről, amely kifejezetten gazdasági pert érintett volna, nem tudok, de gazdasági bűncselekményekkel kapcsolatos ügyekben már volt erre példa. Ezek közül legutoljára az Agrobank egyik volt vezetőjének ügye került az érdeklődés homlokterébe.
Az elmúlt években több olyan büntetőper is folyt, amelyeknek vádlottjai üzletemberek, a gazdasági élet prominens szereplői voltak. Sok esetben a vádlottak maguk sem vitatták, hogy megtették mindazt, ami a vádiratban szerepelt, csak éppen álláspontjuk szerint tevékenységük nem minősült bűncselekménynek. Van-e magyarázat arra, hogy a bíróság gyakran mégis megállapította büntetőjogi felelősségüket?
– Borzasztóan nehéz ezekben az ügyekben az elhatárolás, hiszen sokszor nem egyértelműek a jogszabályok, és nehéz előre prognosztizálni, hogy a gazdasági döntések, a gazdasági cselekmények, amelyeket a társaságok elvégeznek, utóbb nem kerülnek-e egy büntetőeljárásban a tényállás elemei közé. Éppen ezért a jogszabály precíz, szabatos megfogalmazása elkerülhetetlenül fontos lenne, hiszen önkéntes jogkövetést várunk el. Olyan esetekben, amikor még a bíróságok sem tudják egyöntetűen megadni az adott törvényszakasz helyes értelmezését, tehát megyénként eltérő döntés születik, akkor nehéz elvárni a gazdasági élet szereplőitől azt, hogy betartsák ezeket a rendelkezéseket. A változó életkörülmények között is törekedni kell a jogrendszer relatív stabilizálására, és itt lép be a bírói gyakorlat szerepe, mert az kijelölhet olyan elvi pontokat, amelyek biztos támpontot jelentenek a gazdálkodásnál, és amit a jogszabályok változásánál is tiszteletben tartanak.
