Az Európai Unió statisztikai hivatalának a munkaerő-piaci helyzettel foglalkozó jelentése szerint a szolgáltató ágazatokban Közép-Európában Magyarországon van a legtöbb munkahely. Hazánkban a munkaképes korú lakosság 67,7 százaléka e szektorban ügyködik, s ezzel az aránnyal Magyarország az Európai Unió színvonalán áll. Más lapra tartozik a pontosság, a minőség és a megbízhatóság... Egy-egy szolgáltatási – főként cégszolgáltatói – körben országosan legfeljebb egy-két tucatnyi cég jöhet szóba a szakma jeles képviselőjeként.
A szolgáltatások jelentőségét bármely cég már létének kezdetén megtapasztalja. A megalakuláshoz ügyvédi segédlet kell, s még meg sem kezdődött az igazi cégélet, már bankot kell választani, nyomtatványokat kell beszerezni, ezek kitöltéséhez és a későbbi papírmunka végzéséhez könyvelőt kell keresni. A megfelelő munkatársak kiválasztásához és a későbbi, mind eredményesebb munkához esetleg célszerű tanácsadót felkérni, az iroda bebútorozásához jó szakértőt igénybe venni, a cég informatikai infrastruktúrájának kiépítéséhez, működtetéséhez, karbantartásához ideális partnert kell találni, s nem árt a telephely/iroda őrzéséről-védéséről gondoskodni.
Pénzt – de honnan?
A sort – lévén az üzlet mozgatórugója a pénz – talán érdemes a pénzügyeknél kezdeni. Bár a választást számtalan szempont, egyebek között az iroda és a bank közötti távolság, a személyes kapcsolat, a szolgáltatás költségei is befolyásolják, ma már talán az egyszemélyes vállalkozásoknak sem igen lehet okuk panaszra. A piac nagy részét ugyanis a kereskedelmi bankok mostanra felosztották maguk között, s így már csak a korábban nyűgnek tekintett kisvállalkozói/lakossági ügyfelek magukhoz édesgetésével tudnak újabb és újabb ügyfeleket szerezni. Nem véletlen, hogy mára a legtöbb bank megszüntette a folyószámlanyitás minimumösszegét, és mind több szolgáltatást nyújt jutalékmentesen, illetve vezet be idő- és költségkímélő megoldásokat, így például a vámmal kapcsolatos pénzügyi kötelezettségek teljesítését vagy euroszámla vezetését.
A kamatok tekintetében viszonylag kicsi a mozgástér, s újabban az sem jellemző, hogy a bankok magasabb hozamot garantálnak a cégeknek, mint a magánügyfeleknek. Nem egy pénzintézetnél azonban gyakori a testre szabott, általános kondícióktól eltérő kamat. Ez természetesen csak bizonyos – általában többmilliós – értékhatár fölött jellemző, s mértéke rendre alku kérdése.
Az egyre élesebb verseny miatt a bankok mind új és újabb szolgáltatásokkal igyekeznek ügyfeleket szerezni. Ezek közé tartozik az electronic banking, amelynek révén az ügyfél a telephelyéről személyi számítógéppel és speciális modemmel telefonvonalon keresztül adhat megbízásokat a bankjának. E megoldás nemcsak idő- és idegkímélő, hanem a papíralapú, személyes közreműködést igénylő hagyományos banki műveleteknél jóval olcsóbb is, általában feleannyi jutalékot számolnak fel érte az e szolgáltatásra képes bankok. Más kérdés, hogy az indulás több tízezres költsége általában az ügyfelet terheli, noha létezik pénzintézet – többek között a Budapest Bank –, amelynél nincs telepítési, illetve külön fizetendő havi díj. Egyéb előírás azonban akad, az említett banknál például a minimum 10 ezer forintos egyenleg az alapvető kritérium.
A bankválasztásnál az iméntiek mellett érdemes információt kérni arról is, hogy a pénztári kifizetésekért számít-e fel jutalékot a pénzintézet, s ha igen, akkor mennyit. Előfordul ugyanis, hogy a bankok eltekintenek ettől a bevételüktől. Ahol még fizetni kell, ott általában 1-2 ezrelék körüli költségre számíthat a cég, illetve a vállalkozó. Azok, akik már a választás pillanatában tudják, hogy rendszeresen pluszszolgáltatást kell igénybe venniük a bankjuktól – például különböző igazolásokra lesz szükségük, vagy a vámhatóság számára kell időről időre okmányokat beszerezniük –, jól teszik, ha előre megtudakolják: a kiszemelt pénzintézetben számítanak-e fel díjat ezért a munkáért, s ha igen, akkor egy-egy igazolás kiállítása mennyibe kerül. (Könnyen meglehet, hogy a bank a készpénzfelvételért nem számít fel díjat, ám az igazolásokért, egyebekért oldalanként több száz forintot, netán ennél is nagyobb összeget kér el.)
Annak, aki több-kevesebb rendszerességgel trezorban akar elhelyezni értékeket vagy iratokat, fontos megtudakolnia a választás előtt, hogy az adott bankban van-e széfszolgáltatás. Ha igen, akkor annak ára már nem igazán lehet perdöntő, hiszen a széfbérlettel is foglalkozó bankok nagyjából azonos összegért nyújtják ezt a szolgáltatást, mérettől függően havi pár száztól néhány ezer forintig.
Könyvelő és tanácsadó
Továbbra is a pénznél maradva: a hazai 800-850 ezres kisvállalkozói-vállalati kör jó része nem igazán engedheti meg magának, hogy főállásban alkalmazzon könyvelőt, könyvvizsgálót helyettesítő mérleggépes könyvelőt, illetve adótanácsadót. Nyilván ennek köszönhető, hogy egy időben gombamód szaporodtak az efféle szolgáltatásból élő irodák, társaságok. Adó-tanácsadói képesítéssel például nagyjából 15 ezren rendelkeznek az országban, bár jó részük egyáltalán nem, vagy csak alkalmanként foglalkozik ezzel. A nyilvántartott adótanácsadók száma 3 ezer körüli, de (az akár garanciának is tekinthető) Adótanácsadók Egyesületéhez csak feleennyien csatlakoztak.
Az adótanácsadók egyébként gyakran könyvelők is, ami a szakértők szerint nem túl szerencsés. A polihisztor könyvelő ritkaság, az általa elkövetett hibát pedig a tudathasadásos adótanácsadó korántsem biztos, hogy észreveszi. Ennek árát általában az ügyfél fizeti meg valamilyen adóbírság vagy pótlék formájában.
Ajánlatos tehát, ha mindkét pénzügyi szolgáltatóval írásos szerződés formájában állapodunk meg, sőt, még ha többe is kerül, a felelősség viselését is előre kikötjük. Az adótanácsadó kiválasztásához akár a szakmai egyesülettől is érdemes segítséget kérni. Praktikus azonban előre mérlegelni: vajon csak alkalmanként, visszatérő rendszerességgel, vagy szinte állandó jelleggel van-e szükség az adózási szakértő közreműködésére. A megbízható, garantált szolgáltatás ára ugyanis borsos – bár az adótanácsadó közreműködésével gyakran a többszörösét lehet megspórolni a tiszteletdíjként kifizetett összegnek –, jóllehet a hírnevesebb tanácsadók akár 20 ezer forintos óradíjat is elkérnek. A megbízás jellegétől függően azonban ennek többszöröse is lehet a tiszteletdíj.
A könyvelők tarifája ennél szerényebb: a kisebb cégek – 5-10 millió forint árbevétel körüli betéti társaságok, kft.-k – általában 15-20 ezer forint körüli összeget állíthatnak be könyvelési költségként a terveikbe, míg a részvénytársaságok ennek akár háromszorosával is számolhatnak. Az egyéni vállalkozók vagy az igazán kis cégek 5 ezer forint körüli havi kiadásra számíthatnak. Olyan könyvelő is található a pályán, aki az alacsony havi fix öszszeg mellé tételenként magas díjat számol, vagy fordítva.
Ugyancsak tetemes összegre rúg a könyvvizsgálók díjazása. Rájuk azoknál a cégeknél van szükség, ahol a forgalom 5-50 millió forint közötti, és nem foglalkoztatnak mérlegképes könyvelőt. Az említett kategória alsó határába tartozó vállalkozások esetén is legalább 100 ezer forintot kell szánni a mérleg hitelesítésére. Igaz, a piacon találkozni olyan auditorokkal is, akik a cég bárminemű paraméterére fittyet hányva már pár tízezer forintért ajánlkoznak a hitelesítésre. Az efféle könyvvizsgálat azonban idővel megbosszulhatja magát.
És még mindig a pénzügyeknél időzve, érdemes szót ejteni az üzleti informátorokról, illetve követelésbehajtókról is. Az e szakmába tartozókat a Magyarországi Követelésbehajtók és Üzleti Információt Szolgáltatók Szövetsége tömöríti. Az 1993-ban alapított szervezet tagjai évente több mint 60 ezer céginformációt szolgáltatnak, s körülbelül 5 milliárd forint kinnlevőséget kezelnek.
Tarifáit a legtöbb társaság üzleti titokként kezeli, illetve az adott megbízástól függő szorzókat, befolyásoló tényezőket emleget. Általánosságban elmondható: ha időbérben számolnak, akkor 6000 forint körüli az óránkénti tarifa, adósságbehajtás esetében pedig általában 100 ezer forint az alapdíj és 15 százalék a sikerdíj. A vállalás alsó határa többnyire 1 millió forintnál kezdődik, de a szórás elég nagy a piacon. Külföldön a behajtó cégek a hírek szerint pár tízezer forintos alapdíjért és 25-30 százaléknyi jutalékért vállalnak megbízást.
A legolcsóbbnak, de legalábbis a legrentábilisabbnak a céginformációs szolgáltatás igénybevétele tűnik. Ehhez esetenként 3-8 forintért juthat az igénybe vevő, de találni olyan társaságot, amelytől több tízezerért lehet csak megszerezni egy-egy információt. Igaz, a hírek szerint akad cég, amelynél átalánydíjért is lehet céginformációt igényelni. Az árakat természetesen több tényező, például az adatszolgáltatás gyorsasága befolyásolja.
Fő a biztonság
A követelésbehajtás már-már rokonszakma a biztonsági-őrző-védő foglalkozással. Annak pedig, akinek üzleti ügyei magánnyomozói közreműködést igényelnek, óránként legalább 6 ezer forintos kiadást kell kalkulálnia, igaz, ezért 4-6 fős csoport lesi a kiszemelt minden rezdülését. Testőrhöz – nem gorillához – ennek az összegnek a többszöröséért juthat csak a megrendelő.
Az őrző-védők piacán jóval árnyaltabb a kép. Egy középkategóriájú biztonsági cégnél havi nettó 40-60 ezer egy őr bére, viszont az elit társaságoknál akár 90-120 ezer forint is kerülhet fejenként a borítékba. A különbséget az órabérek is mutatják: akadnak 200 forint alatt keresők, de a legjobbak, a komolyabb felkészültségű biztonsági alkalmazottak ennek akár 5-6-szorosát is megkaphatják. A megrendelők persze nem ezt a díjat, hanem jóval magasabb összeget fizetik a szolgáltatásért az őrző-védő cégnek.
Ha saját rendész, portás vagy biztonsági őr helyett külső őrző-védő cég szolgáltatását akarjuk igénybe venni, a későbbi viták elkerülése, illetve az esetlegesen bekövetkező – gondatlanságból, hozzá nem értésből, netán szándékosan okozott – károk megtérítése érdekében ajánlatos a megbízási szerződés aláírása előtt átnézni a kiszemelt vállalkozás cégpapírjait, biztosításának mellékletét. Sőt, a társaság megbízhatóságáról sokat elárulhatnak az adó- és tb-iratok is, csakúgy, mint a referenciaként felsorolt cégnevek.
A cég azonban korántsem csak az őrző-védők jelenléte révén élvezhet ideális védelmet: szükség lehet az elektronikus vagy mechanikai védelemre is. Szakértők szerint sok baj megelőzhető azzal, ha a megrendelő és a biztonsági vállalkozás előre feltérképezi, honnan, milyen, mire irányuló támadás, illetve veszély fenyegethet a leginkább, s ennek alapján építi ki a védelmi berendezéseket. Ezekre egyébként legalább az őrzendő vagyon, objektum értékének 10 százalékát érdemes fordítani. Négyzetméterenként mindenesetre legalább 1000 forintos költséggel kell számolni. Nagy általánosságban elmondható, hogy gyanút kell ébreszszen a megrendelőben, ha valaki ennél kevesebbért vállalkozik "jó, a kor színvonalának megfelelő" biztonsági rendszer telepítésére. Szakértők szerint ilyen esetben vagy a korszerűség, vagy a beszerzési csatorna lehet kétes, bár előfordulhat az is, hogy a berendezéssel ugyan minden rendben van, az árát is megkérik, csak épp a kivitelezés, a beszerelés lesz fogyatékos.
A védelmi rendszer telepítése előtt ajánlatos a helyi rendőrségnél is informálódni a fellelhető biztonsági berendezésekről, illetve az ajánlott szerelőkről, üzemeltetőkről. Ráadásul mindenképp ellenőrizendő, hogy a kiszemelt rendszerre vonatkozik-e a Magyar Biztosítók Szövetségének ajánlása.
Az irodabelső
Aligha kell külön kiemelni, hogy a munkahelyi környezet fölöttébb fontos mind a dolgozók mindennapjai, mind a cégek sikeres működése szempontjából. A berendezés kiválasztásakor érdemes szakemberhez fordulni. A Lakberendezők Országos Szövetségénél folyamatosan aktualizált névjegyzékkel szolgálnak a legkülönbözőbb igények kielégítéséhez. Tapasztalatuk szerint mind többen kérnek minimális befektetést igénylő szolgáltatást – például a drapériák, szőnyegek, új kárpitok kiválasztásához –, amivel már látványos változást lehet elérni egy-egy lakó- vagy irodahelyiségben. Sok berendezőt azonban úgy tart nyilván a szakma, hogy csak akkor vállal feladatot, ha üres teret bíznak rá, s ott – természetesen a funkcionális szempontok figyelembevételével – az utolsó szög helyéig mindent maga dönthet el a helyiség stílusától egészen annak a hangulatáig.
Nagyjából 2 ezren mozognak ma ezen a pályán, ám a végzettek nem kis része csak műkedvelő berendezőként, hobbiból, ismeretségi alapon próbálkozik tervei megvalósításával. Jó tudni: ha egy megrendelő katalógusból szeretné kiszámítani irodája berendezésének teljes költségét, nem egykönnyen igazodik el az árak és díjak között. A szakmai szövetségnél kidolgoztak ugyan ajánlásokat, de ezek – már csak jellegükből adódóan is – legfeljebb irányt mutathatnak az érdeklődőknek. Ki-ki más-más metodikával számol. Van, aki négyzetméterre, munkaórára, a vásárolt-beépített termékek árának függvényében kalkulál, esetleg ezeket kombinálja, előfordul azonban az is, hogy mindezektől függetlenül, egyedi megállapodás alapján állapítja meg a tarifát.
Iránymutatónak azonban álljon itt néhány adat: tanácsadásért – távolságtól függően – legalább 2000 forintos órabért illik fizetni, tervezésnél viszont a szakemberek 3000-5000 forintot is elkérnek óránként. Az alapterület alapján számított tanácsadás honoráriuma legalább 1000 forint négyzetméterenként, a tervezés pedig 2000 forintnál kezdődik. Ezeket az összegeket persze növelik a különleges igények, illetve az utazási, szállítási, beszerzési és egyéb költségek is.
A berendezkedéssel kapcsolatos kiadásokat jelentősen csökkentheti, ha a lakberendező már a belsőépítészeti munkák során lehetőséget kap véleményének kifejtésére.
Ugyancsak hasznosnak bizonyulhat, ha a lakberendező a cég kommunikációs rendszerének, infrastruktúrájának tervezésekor, kivitelezésekor szóhoz juthat, hiszen nem mindegy, hol húzódnak majd a kábelek, milyen berendezési tárgyakra lesz szükség a számítógépek, nyomtatók, fénymásolók, faxok stb. üzemeltetéséhez, s azokat hová akarják elhelyezni.
Informatikai szolgáltatók
A különböző informatikai, kommunikációs eszközök kívánják egyébként a legnagyobb körültekintést, szaktudást. E területen ugyanis nagyot és nagyon drágán lehet hibázni, tehát itt mindenképp nélkülözhetetlen szakértő közreműködése. Ha a márkát tekintve már választottunk, de legalábbis van elképzelésünk, a kereskedelmi képviselet vagy márkaszerviz biztosan tud megfelelő, akár az egész rendszer kiépítésére képes stábot javasolni. Akkor ugyanis, ha zöldmezős beruházásról van szó, tehát a kábelezéstől az első program elindításáig minden tekintetben új rendszerről van szó, szinte kizárt, hogy egy – általában rendszergazdának nevezett – szakember megbirkózzon a feladattal.
A végső döntés előtt mindenesetre hasznos lehet, ha cégen belüli rendszer- és igényfelmérést végeztetünk és javaslatot kérünk a megoldásra. Erre szolgálnak a tanácsadó cégek (ezek gyakorlatilag valamennyi gyártó termékét ismerik, tesztelik, ellenőrzik), illetve a rendszerintegrátorok.
Bárkihez is fordulunk is, a legjobb, ha referenciát kérünk. Ám itt nem elsősorban az számít, hogy milyen nagy és sikeres vállalatnak teljesített jól a szállító, hanem inkább az, hogy elégedett partnereinek a körében hány, a mienkéhez hasonló profilú, méretű, szervezeti felépítésű cég található.
A választás szempontjai
A döntést nagymértékben befolyásolhatja, hogy például csak a vállalatirányítási rendszerekből szinte átláthatatlan a kínálat: nemcsak termelési profil, de vállalatnagyság, illetve tranzakciószám szerint is lehet válogatni. Akad olyan megoldás, amely a napi rutinfeladatoktól kezdve akár a vezetők stratégiai döntéshozataláig képes támogatást nyújtani.
A választást befolyásolnia kell annak, hogy a rendszer tervezőjével, telepítőjével sikerül-e megállapodni a későbbi együttműködésről, például a szervizelésről, karbantartásról, vagy éppen a továbbfejlesztésről. Ez utóbbi akkor is érdekes, ha például a Novell esetében már olyan – kisvállalati csomagnak nevezett – megoldást kínálnak, amelyben minden továbbfejlesztéshez szükséges eszköz megtalálható a cég munkafolyamatainak automatizálásához, s alkalmazása állítólag oly' egyszerű, hogy még a rendszergazda közreműködése sem szükséges a központi gép e-mail fogadására, faxolásra, nyomtatásra, internetelérésre alkalmassá tételéhez.
Ami pedig az informatikai szolgáltatók másik csoportját – a telefontársaságokat, internetes cégeket, személyhívókat stb. – illeti: az üzleti kommunikáció terén szinte már teljesen szabad a verseny, a piacot majd' minden területen a kínálat jellemzi. Ekképp a választást – a bankokhoz hasonlóan – elsősorban jórészt a kényelmi, illetve a plusz, a költségmentes vagy a költségkímélő szolgáltatások befolyásolhatják.
Eladni tudni kell
Ugyancsak az információs- kommunikációs üzleti területhez sorolandók a marketinggel, piackutatással foglalkozó vállalatok, vállalkozások. Annak, aki efféle szolgáltatásra vágyik, egyáltalán nincs nehéz dolga, már ami a kínálatot illeti. Csak a Piackutatók Magyarországi Szövetsége tömörít ugyanis 15 kisebb-nagyobb társaságot – közöttük például a Hoffmann Research Internationalt, a Mareco Marketingkutató Kft.-t vagy a Marketing Centrum Országos Piackutató Intézetet –, s akkor még nem esett szó azokról a cégekről, amelyek úgymond mellékesen is foglalkoznak ezzel a területtel. Egyelőre azonban hiányoznak a piacról az olyan marketing-tanácsadó és piaci információgyűjtésre szakosodott kis- és közepes cégek, amelyekben jó szakemberek kis rezsivel és a jelenleginél szélesebb megrendelői kör számára is megfizethető áron dolgoznak. Jószerivel ennek is tulajdonítható, hogy a kisebb piackutató vállalkozások főképp a nagyok megrendeléseiből élnek, például a vidéken alakult piac- és közvélemény-kutató vállalkozások jobbára nem a helyi megbízásokból, hanem az országos kutatások rájuk jutó részéből profitálnak.
A piackutatás jelentősége
Szakértők szerint egyébként évek óta nő a piackutatás jelentősége Magyarországon, amit az ágazat nagyjából 6 milliárd forintos forgalma, azaz az egy év alatt elért mintegy 30 százalékos bővülése is mutat. A felmérések szerint Magyarországon a piackutatásra fordított kiadások a nemzetközi átlag kétszeresével nőnek, jelezve, hogy ez a gazdaság egyik legdinamikusabban fejlődő ágazata. A megbízások 57 százalékát különböző termékek gyártásával kapcsolatban kapják a piackutatók, 43 százaléknyi részt pedig a szolgáltatásokhoz fűződő kutatások tesznek ki.
A vállalati döntéseket előkészítő kutatások zömét a tőkeerős cégek kérik – lévén ez a szolgáltatás igencsak költséges –, s a megbízások általában a termékek gyártásával, illetve a szolgáltatások hatásfokával függenek össze. Tapasztalatok szerint legalább 1-1,5 milliárd forintos forgalom kell ahhoz, hogy a megrendelő jelentősebb piackutató programot finanszírozni tudjon. Ezt példázza többek között a GfK Hungária Piackutató Intézet is: az idén tízéves, nagyjából 800 millió – tavaly 670 millió – forintos forgalmat lebonyolító társaság piackutatási megbízásainak zömét a nagy nemzetközi cégek adják, amelyek egyre nagyobb mértékben támaszkodnak a kutatási adatokra. Ezek az adatok alapozzák meg ugyanis a termelési és a marketingdöntéseket.
Egyébként a piacmegdolgozás, illetve a marketing egyik sajátos formája a közvetlen, azaz a direkt marketing. E terület ugyancsak rendelkezik már szervezettel, a Direkt Marketing Egyesülettel. A szervezetnél nyilvántartott adatok szerint az e területen működő vállalkozások jelentős része tavaly megkétszerezte forgalmát, ami jelzi, hogy a megbízók a direkt marketing nyújtotta lehetőségeket is mindinkább a cég-, illetve márkaépítés részének tekintik.
Tanácsok – nem mindenkinek
A szakma szakértői szerint az első megrendelésüket adó vállalatok rendre azt kérik, hogy a szolgáltató cég keresse meg a számukra fontos célcsoportot, azaz a potenciális vevőjelöltek körét. Csakhogy ez, illetve általában a direkt marketing jórészt még a piackutatásnál is drágább, hiszen a szóba jöhető ügyfeleket levelekkel, árumintákkal, telefonokkal kell elsősorban elárasztani. Egy címzett elérésére 100-500 forintot kell szánni. A legegyszerűbb, színes papírra nyomott levél költsége ugyanis 100 forint körüli összeget emészt fel, a telefonos megkeresés pedig ennél jóval drágább. Egy 3-4 telefonvonalas, reggel 8-tól este 8-ig működtetett szolgáltatás például legalább 600 ezer forintjába kerül havonta a megrendelőnek, ráadásul még a telefonszámlát is állnia kell.
A direkt marketinggel foglalkozó társaságok között egyébként olyan nagy múltú, illetve ismert cégek találhatók, mint például az Ogilvy & Mather, a McCann Relationship, a Reader's Digest, a Bell vagy a Telewestel.
Szakértők szerint egy ország gazdaságának fejlettségét a tanácsadói megbízások növekedésével is mérik. A magyar piac ebből a szempontból látványosan változott. Ma mintegy 300 millió dollárra becsülik azt az összeget, amit a hazai cégek vezetési tanácsadókra költenek. Nagy neveknek egyébként nincsen híján a tanácsadó szakma sem, bár közöttük talán nehezebb az eligazodás.
A szakértők a vezetési tanácsadást tartják a szakma alapjának, s így kézenfekvő, hogy majd' tíz évvel ezelőtt alakult is egy szervezet – a Vezetési Tanácsadók Magyarországi Szövetsége – a területen működők képviseletére. A szervezet körülbelül 1000 egyéni tanácsadó tagot számlál, amellett hogy több tucat – nemzetközileg is ismert – cég a tagja. A magyar piacon megtalálni például az Andersen Consultingot csakúgy, mint az Accor Grouphoz tartozó Kennedy Balobot, a Czipin & Partnert vagy a TÜV Rheinlandot. Igaz, a cégekre általában a szakosodás jellemző, a TÜV jellemzően a minőségügyi tanácsadásban, míg például a Czipin a termelékenységi tanácsadásban jeleskedik, a Kennedy Balob pedig részben a vezetőkiválasztásban, azaz a fejvadászatban vált elismertté.
A tanácsadói díjakról azonban az érintettek – rendre üzleti titokra hivatkozva – nem beszélnek szívesen, bár azt tudni lehet, hogy a szolgáltatásért napi 50-200 ezer forint közötti tarifával lehet számolni. Előfordul azonban, hogy egy konkrét feladat elvégzésére előre kialkudott árat számítanak fel.
Igazán látványos fejlődés, mi több, állítólag boom előtt áll az erőforrás-gazdálkodással kapcsolatos tanácsadói szolgáltatás. Az Emberi Erőforrás-gazdálkodási Tanácsadók Országos Szövetségénél úgy vélik, hogy egyre több nagyvállalat ismeri fel: lényegesen célravezetőbb, hatékonyabb lehet, ha nem minden területre, vagy nem mindenáron akarnak kész embereket felvenni, hanem inkább cégen belül, saját igényeik szerint trenírozzák, képezik tovább alkalmazottaikat. Mind több cégnél igénylik a szakképzettséget ugyan nem adó, ám készséget, képességet fejlesztő képzéseket, az úgynevezett tréningeket.
E területen ma nagyjából 200 kisebb-nagyobb cég – közöttük a Concordia, az Omegaglen, a Hay Group International, az Easy Learning Hungary, az Ad Sidera, a McMillan & Baneth és a Mercuri International – található meg, de nagyjából 400 magánzó is kínálja szolgáltatásait. A piac nagyjából évi 2-2,5 milliárd forintos keresletet támaszt e szolgáltatások, azaz a hogyan jöhetnénk ki jobban és érthetnénk meg egymást a cég érdekében?" típusú tanácsadások iránt.
Értsük meg egymást!
A jó üzletmenet érdekében megérteni persze nem csak a közvetlen munkatársakat, a szó szerint egy nyelven beszélőket muszáj. Ám addig, amíg nem nő fel az a vezetői, mi több, beosztotti generáció, amely számára legalább egy idegen nyelv szinte anyanyelvi ismerete már természetes, a fordítók, tolmácsok biztos kenyérre számíthatnak. Csahogy a tolmácsolás és a fordítás felettébb költséges szolgáltatás.
Tapasztalat és kapcsolat híján az efféle szolgáltatás iránt érdeklődők két szakmai csoportosuláshoz – a Magyar Fordítók és Tolmácsok Egyesületéhez, illetve a Magyarországi Fordítóirodák Egyesületéhez – fordulhatnak. Az árak nagy szórást mutatnak: egy profi szinkrontolmács például szemrebbenés nélkül elkérhet egynapi munkájáért egyhavi átlagbérnek megfelelő összeget. Nagy probléma ugyanis akkor sincs, ha a megrendelő visszalép, hiszen a legjobb tolmácsok iránt akkora a kereslet, hogy gyakran egész évre előre telített már a határidőnaplójuk. Az átlagos tolmácsolási díjak egyébként a munka jellegétől – például kíséret, előadás – függenek. Lehet órabérben is számolni, ekkor általában 3 ezertől 7-8 ezer forintig terjed a tarifa, félnapos megbízás esetén viszont 12-15 ezer a minimum, s jócskán 30 ezer feletti a maximum. Egész napért pedig akár 50 ezer forintot is számlázhatnak a tolmácsok.
A fordítók piacán érdekesebb a helyzet, hiszen a szívességi fordítástól a baráti áron át a több ezer forintos – igaz, már hitelesített – oldalankénti szolgáltatási díjig szinte minden megtalálható.
Mindkét szolgáltatásra jellemző azonban, hogy a spórolás könnyen megbosszulhatja magát: meglehet, hogy a feketén", vagy az átlagos árnál jóval alacsonyabban kínált szolgáltatásért kifizetett pénz többszörösét okozza az a kár, amely a megrendelőt éri a félreértett vagy félreértelmezett szöveg miatt. Azaz végső soron többet veszíthetünk a réven, mint amennyit megspóroltunk a vámon...
Háztól házig
S ha már a vám került szóba, ráadásul a kölcsönös megértés is a téma, akkor érdemes megemlíteni: a kis- és közepes cégek számára sem kell hogy feltétlenül gondot okozzon ma már a termékek határjárása". A nagyvállalatok jellemzően még ma is saját vámcsoportot működtetnek, legfeljebb az efféle egységüket úgymond kiszervezik a társaságból, azaz külön céggé alakítják át, de mindenképp saját apparátust működtetnek.
A kisebbek azonban részben maguk futkosnak a hatósághoz – jó esetben a cég érdekeinek leginkább megfelelő módon el is tudják intézni az ügyes-bajos dolgokat –, részben vámügynökséghez fordulnak. Ezekből pedig koránt sincs hiány. A több mint tíz éve alakult Vámügynökségek és Vámközreműködők Magyarországi Szövetsége nagyjából 100 tagot számlál – igaz, közöttük speditőrök, futárcégek, fuvarozók ugyanúgy megtalálhatók, mint például a közvámraktár –, de emellett legalább ennyien vannak, akik vámügynökösködéssel is foglalkoznak.
A futárszolgálatokról az a hír járja, hogy ezek azok a szolgáltatók, akikkel a réven és a vámon egyaránt nyerni lehet. Ez bár költséges, de garantált és rendkívül gyors szolgáltatás, ami ráadásul nemcsak a kézbesítendő dolog célba juttatására, hanem kiegészítésként például a vámoltatásra is vonatkozhat.
Nyilván ennek köszönhető, hogy a magyar piacon jelen levő futárszolgálatok forgalma évről évre jelentősen nő. Az idő pénz elvét ugyanis soha nem vették annyira komolyan az üzleti élet résztvevői, mint manapság. Márpedig telefax- vagy internetlehetőség ide vagy oda, számtalan üzleti dokumentumot, iratot, árumintát stb. csak eredetiben, kézből kézbe lehet eljuttatni.
A magyar piacon működő nemzetközi futárszolgálatok – közöttük a DHL vagy a TNT – jórészt vegyes tulajdonban vannak, amelyek nagy múltú világhálózatok tagjai. A szolgáltatások árai társaságonként, célországonként, a továbbítandó csomag tartalmától, a továbbítás idejétől függően, és még számos más paraméter függvényében rendkívül változóak. (Jellemzően azonban az alapár a fél kilogrammos csomag szállítási ára, amely minden további fél kiló után emelkedik, illetve az, hogy iratanyagért kevesebbet számláznak, mint mondjuk valamilyen áruküldeményért.) Egységesen azt mondani, hogy egyik vagy másik futárszolgálat a legolcsóbb, nem lehet. Mindenesetre sokat mond, hogy Európában a DHL-t és a TNT-t tartják a legerősebbnek, vagy például amerikai célállomásnál az UPS és a FedEx számít kapósabbnak.
Ajánlatok számítógépen
A megrendelők jelentős részénél állítólag nem szeretik a kizárólagosságot. Sok helyütt az a gyakorlat, hogy számítógépen tartják nyilván a futárszolgálatok ajánlatait, megrendelés előtt pedig az aktuális szempontok alapján választják ki a legmegfelelőbb paraméterű szolgáltatót.
Noha az elmúlt hónapok során módosulhattak valamelyest a tarifák, sokat elárul egy pár hónappal ezelőtt készített összevetés az árakról. Ebből – csak a példa kedvéért – érdemes kiragadni két adatsort. E szerint 1 kilogrammig, németországi céllal a TNT 7010, a DHL 8200, a UPS 7500, a FedEx 5300, az EMS pedig 4950 forintért vállalt szállítást. A Japánba szánt, 10 kilogrammos csomag szállítása esetén a TNT 49770, a DHL 49 250, a UPS 46100, a FedEx 42800, míg az EMS 25610 forintért vállalkozott a feladatra.
Futár közreműködését persze ma már nemcsak külföldre irányuló szállítás esetén lehet igénybe venni. Csak Budapesten vagy 20 szolgálat működik. Akad közöttük autós, kisteherautós, motoros, sőt kerékpáros futárszolgálat is. A fővárosban és az agglomerációban általában két órán belüli továbbításra vállalkoznak. Tarifáikat nagymértékben befolyásolja egyebek mellett a távolság, a szállítandó csomag jellege, illetve súlya. A tarifák jellemzően pár száz forintnál kezdődnek, s általában 2000 forint alatt végződnek – egy-egy levél esetében. Árengedményt törzsvevőknek, több megrendelés együttes feladásakor vagy oda-vissza fuvarozáskor adnak.
Vidéki fuvarmegrendelés esetén kilométerfelár a jellemző, ilyen megrendeléskor nagyjából 40 forintos középárral lehet számolni. Futárfeladatokra, kiscsomag-szállításra újabban a klasszikusan személyszállításra szakosodott taxiscégek is vállalkoznak. Az effajta igény azonban leginkább az állandó megrendelőktől érkezik.
A taxistársaságok egyébként általában honorolják az állandó kapcsolatot: az aktuális tarifák negyedét-ötödét is elengedik azoknak, akik szerződést kötnek velük. A szerződés korántsem csak a megrendelő érdekeit szolgálja: társasága válogatja, de a taxisok általában legalább 30-40 ezer forint havi forgalomhoz ragaszkodnak. Ekkora összeget persze a kisebb cégek aligha költhetnek havonta taxizásra, számukra több társaság ajánl taxiutalványt, amelyhez nagyobb tétel vásárlásra esetén árengedménnyel lehet hozzájutni.
Előre megbeszélt, kialkudott feltételekkel jelentős költséget spórolhat meg a megrendelő például akkor, ha tudja, hogy több órán át volna szüksége a taxira. Ilyen esetben ugyanis praktikus túrataxit rendelni, amelynek kilométerdíja nagyjából a fele a normál tarifának, bár óradíjat is számláznak. Ennél huzamosabb idejű – idegen – kocsihasználat esetén azonban az autókölcsönzés már kifizetődőbb és/vagy kényelmesebb megoldás lehet.
Autókölcsönzés
A kínálat – legalábbis papíron – nagy. A cégbírósági adatok szerint ugyanis Magyarországon több mint 10 ezer olyan vállalkozás működik, amely tevékenységi körében szerepelteti az autókölcsönzést. A Magyarországi Autókölcsönzők Szövetségének adatai szerint viszont még a 200-at sem éri el azok száma, akik valóban és komolyan ebből a szolgáltatásból élnek meg. Autókölcsönzőt azonban minden megyében találni, legfeljebb a kocsik márkájában, felszereltségében, minőségében, életkorában lehetnek különbségek. Kisebb-nagyobb utánajárással bárki találhat igényeihez és pénztárcájához illő kölcsönkocsit: a választékban egyaránt megtalálható a Daewoo Tico vagy a full extrás Mercedes, sőt furgonok és kisbuszok is.
Számítások szerint az autóbérlés elsősorban annak kifizetődő, aki évi 130 napnál többet használ kocsit. Az viszont kétségtelen, hogy huzamosabb idejű, vagy több autóra kiterjedő bérlés esetén jelentős árkedvezményt lehet elérni. A kölcsönzés azonban még így is igen drága – noha a vállalkozók nagy része költségként leírhatja az efféle kiadást. Nagyjából jelzi a költség mértékét az országos hálózatot üzemeltető Eurent példája: egy Volkswagen Golf bérleti díja ennél a társaságnál napi 6400 forint, plusz napi 1950 forint biztosítás, plusz 64 forint útdíj kilométerenként, plusz áfa.
Az utazásnál maradva: új üzletágként mind jobban virágzik az úgynevezett corporate travel szolgáltatás, vagyis a vállalatok, intézmények számára végzett idegenforgalmi tevékenység. Korántsem csak utaztatásról van szó, a megrendelő teljes körű kiszolgálást kaphat az autókölcsönzéstől a szállodafoglaláson át a repülőjegy-eladásig. A piac mindenesetre telített: itt van többek között a nemzetközileg ismert és elismert Vista, az American Express, a Carlson Wagonlit mellett például az IBUSZ, az OTP Travel, a Tensi Tours vagy a VIP is. A megrendelők köre folyamatosan bővül, hiszen nyugati mintára már nálunk is a javadalmazás egyik népszerű formájának számít az úgynevezett incentív – azaz ösztönző, jutalomutazás.
Állítólag nem ritka, hogy a nagy megrendelőnek számító ügyfelek 20-40 százalékos kedvezményt is kaphatnak, illetve az állandó, biztos ügyfélszerzés reményében az utazási iroda akár az egész jutalékáról is hajlandó esetenként lemondani. Megrendelés előtt mindenesetre ajánlatos tisztázni az együttműködés kereteit: találni a piacon utazási irodát, amely a nagy utaztatónak számító cégekhez akár ki is települ, vagy részt vesz a vállalat utazási szabályzatának kidolgozásában, esetleg értékeléseket, kimutatásokat is készít a megrendelő számára az utazással kapcsolatos döntések alátámasztásához.
Vendégségben
Végezetül néhány szó a hazai vendégeskedésről, a fogadásokról, találkozókról, partikról és hasonló rendezvényekről. Ezeknek évtizedeken át legfeljebb a szállodák és a jobb éttermek lehettek a házigazdái – igaz, igény sem igazán volt széles körben a rendezvényszervezők szolgálataira. Nagyjából a gazdasági rendszerváltozás idején támadt tömeges kereslet a profi házigazdák, általában a partiszervizek szolgáltatásai iránt. Egy évtized alatt a piac telítődött, a legegyszerűbb – akár snassznak is nevezhető – állófogadás levezénylésére képes cégek mellett az akár nyugati mércével is profinak számító, teljes körű szolgáltatásra alkalmas vállalkozások egyaránt fellelhetők. Az árak ekképp óriási szórást mutatnak. A legáltalánosabbnak tekinthető rendezvénytípust, az állófogadást alapul véve is több kategória jöhet szóba. A kezdő ár fejenként 2000 forint körül van, amibe egy-két pohár ital és egy hidegtál tartozhat, nagyjából kétszer ennyinél kezdődik a teljes menüsort kínáló fogadás, ám a felső kategóriába tartozó – s általában csak a szakma krémje által garantált minőségű – állófogadás fejenkénti ára legalább 10 ezer forint.
Ezeket a költségeket természetesen a pluszszolgáltatások – helyiségbérlet, dekoráció, zenészek-színészek, hoszteszek, biztonságiak, műszakiak – díjazása tetemesen megnövelheti. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a befektetés általában megtérül: az üzletemberek többsége ugyanis mindinkább értékeli, ha kapcsolatait fehér asztal mellett ápolhatja, netán munka közben szórakozhat is.
Pató Zsuzsa
