Az országos érdekegyeztetés átalakítását követően (Gazdasági Tanács, az Országos Munkaügyi Tanács) úgymond kormányzati feladat még a közszféra érdekegyeztető fórumainak megújítása is. Hosszas előkészítést követően a közelmúltban készült el a reform tervezete, ami máris komoly nézeteltéréseket okozott a szociális partnerek között. A terveket a kormány csak később, a szakszervezeti és más vélemények mérlegelését követően hagyja jóvá.
A kormányzati terv szerint a 15 ezer költségvetési szervezetnél, intézménynél foglalkoztatott, körülbelül 800 ezer közszolgálati alkalmazott ügyeit a későbbiekben többszintű fórumrendszer keretei között vitathatják majd meg az érdekeltek. A KIÉT (Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsa) utódja az Országos Közszolgálati Konzultatív Tanács (OKKT) lesz. A következő szint a szektorális bizottságoké lenne. Három ilyen szektorális testület létrehozását javasolja a kormányzati előterjesztés. Külön-külön testületet hoznának létre a közalkalmazotti, a köztisztviselői, valamint a hivatásos és szolgálati jogviszonyban állók részére. A szakszervezetek véleménye szerint jelenleg a KIÉT-ben a köztisztviselők, valamint a hivatásos és szolgálati jogviszonyban állók érdekképviseletei olyan – a közalkalmazottakra vonatkozó – vitákban is kénytelenek részt venni, amelyek gyakorlatilag közömbösek számukra. A szektorális fórumok létrehozása megoldást adna erre a problémára.
Ágazati bizottságok
A közszféra érdekegyeztetésének további színtere lenne a kormányzati javaslat szerint az ágazati-szakmai bizottságok köre. A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény hatókörében hat ilyen testületet hoznának létre. Az egyes minisztériumoknál, valamint kormányzati szervezeteknél úgynevezett fenntartói ágazati bizottságokat működtetnének. A települési önkormányzatoknál helyi fenntartói-közszolgálati bizottságokat alakítanának.
A kormány azt javasolja, hogy az OKKT évente néhány alkalommal az aktuális költségvetési irányelv elkészítésének időszakában, majd a következő év költségvetési törvényjavaslatának benyújtása idején ülésezzen. A testület véleménycserét folytatna a közszféra előző évi helyzetéről, valamint a következő évre vagy évekre vonatkozó kormányzati értékelésről, elképzelésekről.
A konzultációk tárgykörébe tartozna a közszféra egészével, így a három szektorral kapcsolatos bér- és foglalkoztatáspolitika, a bérmeghatározás, a létszámgazdálkodás és ennek államháztartási, költségvetési összefüggései. Megtárgyalnák azokat a kérdéseket is, amelyeket a szektorális fórumok országos szintre utalnak. A tanács munkájában a kormányzati oldalon miniszterek vennének részt, a munkavállalói oldalon pedig a közszféra szektoraiban országos reprezentativitást elérő szakszervezeti konföderációk, a szakszervezeti szövetségek, valamint az ágazati szakszervezetek. A tanácsba delegálnák képviselőiket az önkormányzatok országos érdekképviseletei is. A konzultációkat a három oldal által elfogadott ügyrend szerint végeznék.
A szakszervezetek elfogadhatatlannak tartják, hogy az OKKT csak konzultációs jogkörrel rendelkezne. Nyomatékosan figyelmeztetnek rá, hogy az érdekegyeztető tárgyalások alapvető célja nem a kötelezettségek nélküli véleményismertetés, hanem a megállapodások megkötése. A megállapodási jogosultságot nem csupán a fórumok alapszabályában, hanem kormányrendeletben is szerepeltetni kellene. Fontosnak tartják azt is, hogy konszenzusos módon mielőbb alkossák meg az egyes érdekképviseletek tárgyalási jogosultságát rendező reprezentativitási szabályokat. Megfelelő garanciákat jelentene, ha a közalkalmazottakra, a köztisztviselőkre, a szolgálati viszonyban állókra vonatkozó törvények módosításai során is foglalkoznának az új érdekegyeztető fórumokkal, valamint meghatároznák az egyeztetési, a megállapodási, a véleményezési és a konzultációs témák körét.
Törvények összehangolása
Ez nem kis jogalkotási feladatot jelentene, hiszen jelenleg a közszféra körülbelül 800 ezer munkavállalójának jogállását, így munkajogviszonyát, foglalkoztatását, bérezését, juttatásait, munkafeltételeit hat – a köztisztviselőkre, a közalkalmazottakra, a hivatásos szolgálati jogviszonyban állókra, a bírákra, az ügyészekre és a bírósági, ügyészségi alkalmazottakra vonatkozó – törvény határozza meg. A közoktatási, felsőoktatási, kulturális és más szakmai törvények is utalnak e dolgozói körre vonatkozó szabályokra. A törvények végrehajtását nagyszámú kormány- és miniszteri rendelet segíti.
Tájékozódás és véleményezés
A kormányzati javaslat szerint a szektorális bizottságokban a szociális partnereket a törvényekben meghatározott tájékozódási és véleményezési jogosultság illetné meg. A véleményezési jogosultság a munkajogviszonyt szabályozó törvényi rendelkezésekre, az adott szektor foglalkoztatási és bérpolitikai kérdéseire, a szektorális foglalkoztatási, bérmeghatározási, -juttatási szabályokra vonatkozna. Ezen túl a felsorolt témaköröket közvetlenül befolyásoló államháztartási, pénzügyi kérdésekkel is foglalkoznának. A kormányzat kikérné a szociális partnerek véleményét a tervezett intézkedésekről, a lehetőség szerint közelítenék az álláspontokat, adott esetben részegyezségeket kötnének. Amenynyiben sikerülne konszenzuson alapuló álláspontot kialakítani, ajánlást fogalmaznának meg a kormányzati intézkedésre, jogszabály-módosításra.
A közalkalmazottak szektorális testülete az Országos Közalkalmazotti Bizottság (OKB) lenne. A kormányzati oldalon az egyes szaktárcák, valamint a Belügyminisztérium és a Pénzügyminisztérium képviseltetné magát. A munkavállalói oldalt a közalkalmazottitanács-választáson országos reprezentativitást elért szakszervezeti konföderációk, szakszervezeti szövetségek és ágazati szakszervezetek jelenthetnék. Mivel a közalkalmazottak jelentős részét önkormányzati fenntartású intézmények foglalkoztatják, szükséges, hogy az OKB-ban helyet kapjanak a helyi önkormányzatok országos érdekképviseletei is. Célszerűnek látszik, ha a testületben létrehozzák a központi költségvetési, valamint az önkormányzati szekciókat.
A másik szektorális fórum az Országos Köztisztviselői Bizottság (OKtB) lenne. Ez a testület a Köztisztviselők Érdekegyeztető Fóruma (KÉF) hagyományait folytatná. A bizottság kormányzati oldalán a Belügyminisztériumon kívül a Miniszterelnöki Hivatal, a Pénzügyminisztérium, a Gazdasági Minisztérium, illetve más tárcák képviseltetnék magukat. A munkavállalói oldalon a szektorban működő köztisztviselők, ügykezelők, fizikai alkalmazottak körében reprezentatívnak minősülő ágazati szakszervezetek, szakszervezeti szövetségek kapnának helyet. Mivel a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó közszolgálati alkalmazottak 40 százaléka a helyi önkormányzati igazgatásban dolgozik, ebben a testületben is képviseltetnék magukat a helyi önkormányzatok országos érdek-képviseleti szervezetei.
A harmadik szektorális fórum a Hivatásos, Szolgálati, Ágazatközi Bizottság (HSZÁB) lenne. A fórumot a Honvédelmi Minisztérium szervezhetné meg. A kormányzati oldal munkájában részt venne valamennyi fegyveres szervezetet felügyelő tárca. A munkavállalói oldalon a fegyveres ágazatokban a hivatásos szolgálati viszonyban állók jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó dolgozók körében reprezentatívnak minősülő érdekképviseletek képviseltetnék magukat. Célszerű lenne, ha a Legfelsőbb Bíróság és a Legfőbb Ügyészség a bírák, ügyészek és bírósági ügyészségi alkalmazottak jogállását szabályozó törvények mentén ugyancsak létrehoznák a társadalmi párbeszéd intézményeit.
Egyetértés a bizottságokról
A kormányzati és a szakszervezeti vélemény egyezik abban, hogy az egyes közalkalmazotti, szakmai körökben önálló szakmai ágazati bizottságokat kellene létrehozni. Így a kutatási-fejlesztési, a felsőoktatási, a közoktatási, a közművelődési, kulturális és művészeti, a szociális, valamint az egészségügyi dolgozók érdekeinek egyeztetésére. Az egyes szakmai ágazati bizottságok tevékenységét az adott ágazat irányításáért felelős tárcák szervezhetnék meg. A munkavállalói oldalt az ágazatban reprezentatív ágazati szakszervezetek alkotnák. Azoknál a bizottságoknál, ahol meghatározók a helyi önkormányzati fenntartású intézmények, a helyi önkormányzatok országos érdekképviseletei is részt vennének a munkában.
D. J.| KIÉT-történet |
|---|
|
A közszféra a 90-es évek elején, az Érdekegyeztető Tanács (ÉT) megalapításakor még nem rendelkezett önálló országos egyeztető fórummal. Az ÉT egyik bizottságaként jegyezték érdekegyeztető intézményüket, a Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Bizottságát (KIÉB). Ez a bizottság a közszféra önállósodási törekvései nyomán 1992-t követően alakult át az ÉT-től független Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsává (KIÉT).
Bár az ÉT plenáris ülése korábban, a KIÉB idejében sem kérdőjelezte meg e testület közszférára vonatkozó döntéseit, az országos egyenrangúságot azonban később, a KIÉT idejében sem ismerték el általánosan. Ennek oka, hogy az országos megállapodásokat az ÉT keretei között kötötték meg a szociális partnerek a kormánnyal, és az országos általános gazdasági konzultációk éppúgy vonatkoztak a versenyszféra, mint a közszféra ügyeire. A költségvetési intézmények dolgozóinak országos szakszervezeti konföderációi a KIÉT-ben és az ÉT-ben egyaránt képviseltették magukat. Konfliktusokat jelentett, hogy a helyi önkormányzatok csak a KIÉT-ben tolmácsolhatták véleményüket, mint a fórum egyik résztvevői, az ÉT-ben már nem. A KIÉT-et országos egyeztető fórumként a közalkalmazotti törvény ismerte el. A KIÉT keretei között a kormányzat, az önkormányzatok, valamint a munkavállalók és az intézményi munkáltatók képviselői a konfliktusok elkerülése érdekében egyeztették álláspontjukat. Amennyiben lehetséges volt, megállapodásokat kötöttek. Ebben a KIÉT hasonlított az ÉT-hez, illetékességi köre viszont csak a közszférára terjedt ki. |
