Az Országgyűlés által nemrég elfogadott 1999. évi LVI. törvény egyebek mellett nagymértékben módosította a Munka Törvénykönyvének a leltárhiányért való munkavállalói felelősségre vonatkozó szabályait, amelynek következtében a korábbiakhoz képest megnövekedett a munkáltató döntési szabadsága.
Leltárhiány
A leltárfelelősség speciális felelősségi alakzat, mégpedig a munkavállalót terhelő őrzési felelősség különleges esete, ahol a felelősség alapja a leltárhiány. A Munka Törvénykönyvének (Mt.) új szövege sem határozza meg a leltárfelelősség fogalmát, ám a 170. § (2) bekezdése a korábbitól eltérően definiálja a leltárhiányt. Eszerint leltárhiány az értékesítésre, forgalmazásra vagy kezelésre szabályszerűen átadott és átvett anyagban, áruban (ez a leltári készlet) ismeretlen okból keletkezett, a természetes mennyiségi csökkenés és a kezeléssel járó veszteség (forgalmazási veszteség) mértékét meghaladó hiány.
A régi jogszabályszöveg csak a kezelésre átadott és átvett anyagra, illetve árura vonatkozóan ismerte a dolgozó őrzési felelősségét. A mostani módosítás ezt kiterjeszti az értékesítésre, illetve a forgalmazásra átadott és átvett anyagra, árura is.
Leltárelszámolás
A leltárelszámolás az az eljárás, amelynek során a leltáridőszak végével a leltárhiányért felelős munkavállaló köteles számot adni a megfelelő eljárási keretek között a kezelésre, forgalmazásra vagy értékesítésre rábízott leltári készletről. Ennek során állapítják meg, hogy keletkezett-e a forgalmazási veszteséget meghaladó hiány (leltárhiány) vagy sem.
Objektív kárfelelősség
Az Mt. 170. §-ának (1) bekezdése értelmében a leltárfelelősségi megállapodást kötött munkavállaló vétkességére tekintet nélkül felelősséggel tartozik a leltárhiányért, azaz a munkavállalót e körben objektív kártérítési felelősség terheli. A vétkességére tekintet nélkül" kitétel, amely egyben az objektív felelősséget is jelenti, nem takar mást, mint azt, hogy már maga a károkozás ténye, vagyis a leltárhiány megalapozza a munkavállaló felelősségét, tehát a szubjektív oldal, azaz a munkavállaló károkozásának szándékos vagy gondatlan jellege nem tartalmi eleme ennek a felelősségi alakzatnak.
A leltárfelelősség feltételei
A leltárhiány fennállása szükséges, de nem elégséges feltétele a felelősség megállapításának. A törvény 170/A §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis a leltárhiányért való felelősség feltétele:
- a leltárfelelősségi megállapodás megkötése,
- a leltári készlet szabályszerű átadása és átvétele,
- a leltárhiánynak a leltározási rend szerint lebonyolított, a teljes leltári készletet érintő leltárfelvétel alapján történő megállapítása.
A leltárhiányért felelős dolgozó hozzájárulása
Az Mt. 170/A §-ának (2) bekezdése szerint, ha a leltárhiányért nem felelős munkavállaló is kezeli a leltári készletet, a felelősség megállapításához szükséges az is, hogy a leltárhiányért nem felelős, de a leltári készletet kezelő munkavállalót a munkáltató a leltárhiányért felelős munkavállaló előzetes hozzájárulásával foglalkoztassa az adott munkakörben, illetve munkahelyen. Ez a fordulat lehetővé teszi a leltárhiányért felelős munkavállalónak a felelősségre vonás alóli mentesülését, amenynyiben a leltárhiányért nem felelős, de a leltári készletet kezelő munkavállalót előzetes hozzájárulása nélkül foglalkoztatják. A mentesülésnek ez a formája teljesen érthető, hiszen hogyan is lehetne valakit felelősségre vonni olyan személy magatartásáért, akit még csak nem is ismer, vagy ha ismer is, nem tartja alkalmasnak a feladat ellátására.
Ellenben, ha a leltárhiányért a törvény értelmében felelős dolgozó hozzájárult az illető munkavállaló foglalkoztatásához, akkor már tudja, kit alkalmaznak, és így felelőssé is tehető annak tevékenységéért. A felelősség alapja tehát az, hogy a felelős személynek megfelelő körültekintéssel, odafigyeléssel kell eljárnia a leltárhiányért nem felelős, de a leltárkészletet kezelő munkavállaló kiválasztása során, azaz meg kell fontolnia, kinek a foglalkoztatásához adja a hozzájárulását.
Leltáridőszak
Az Mt. 170/A §-ának (3) bekezdése értelmében csak azzal a munkavállalóval szemben érvényesíthető a leltárhiányért való felelősség, aki a két egymást követő leltározás közötti időszaknak (leltáridőszak) legalább a felében a munkáltatónál, illetve az adott munkahelyen dolgozott. Látható tehát, hogy a felelősség megállapításának további feltétele, hogy a munkavállaló a leltáridőszaknak minimum a felében a munkáltatónál, illetve az adott munkahelyen dolgozzon.
A felelősség mértéke
Az Mt.170/A §-ának (4) bekezdése szerint a leltárfelelősség, illetve a kártérítés mértékének megállapításánál figyelembe kell venni az eset összes körülményeit, így különösen mindazokat, amelyek kihatnak a munkavállaló felelősségére, illetve amelyek befolyásolhatták a biztonságos és előírásszerű kezelést, ezen belül a biztonságos őrzésre vonatkozó munkáltatói kötelezettségek teljesítését. Figyelembe kell venni továbbá a munkavállaló esetleges távollétének időtartamát is. Mindez, csakúgy mint az előzőekben ismertetett rendelkezések, további biztosítékokat nyújt a munkavállaló számára a megalapozatlan felelősségre vonással szemben, azaz védi a munkavállalót az esetleges munkáltatói túlkapásoktól, illetve a felületes, nem minden részletre kiterjedő vizsgálattól.
A kollektív szerződés szerepe
A munkavállalót védő törvényi rendelkezésre azért van szükség, mert az új szabályozás a korábbihoz képest jóval nagyobb szabadságot ad a munkáltatóknak a leltárfelelősséggel kapcsolatos feltételek meghatározása terén. A korábbi szabályok a kollektív szerződés szabályozási körébe utalták a leltárfelelősséget, a törvény csak azokat az elemeket határozta meg, amelyeket a kollektív szerződésnek feltétlenül tartalmaznia kellett, így a felelősség feltételét, terjedelmét, illetve a felelősség megállapításával kapcsolatos eljárási rendet. Ahol azonban nem volt kollektív szerződés, ott az Mt. általános felelősségi szabályai alapján kellett eljárni.
Munkáltatói autonómia
Az új szabályozás természetesen nem csökkenti a kollektív szerződés jelentőségét, ugyanis a munkáltatói szabadság csak akkor érvényesülhet a leltárfelelősségnél, ha hiányzik az erre vonatkozó kollektív szerződéses rendelkezés vagy a felek közötti eltérő megállapodás. Jól mutatja ezt az Mt. 170. §-ának (3) bekezdése, amely szerint kollektív szerződéses rendelkezés vagy a felek eltérő megállapodása hiányában a munkáltató állapítja meg a munkáltató szervezete, illetve a leltározási szempontból önálló szervezeti egység sajátosságainak figyelembevételével
- a forgalmazási veszteség elszámolható mértékét, illetve arányát,
- azoknak az anyagoknak, áruknak a körét, amelyek után az anyag jellegére, méretére, a raktározás, illetve a tárolás feltételeire való tekintettel forgalmazási veszteség nem számolható el,
- a leltári készlet átadásának és átvételének módját és szabályait,
- a leltárhiány meghatározásának szabályait,
- a leltári készlet biztonságos megőrzését szolgáló munkáltatói kötelezettségeket.
A munkáltató a leltári készlet átadása ellenére sem mentesülhet tehát az alól a kötelezettsége alól, hogy a munkavégzéshez szükséges feltételekről neki kell gondoskodnia. Ez a munkavállaló megőrzési felelősségével kapcsolatosan azt jelenti, hogy – a leltári készlet jellegének megfelelően – a munkáltatónak kell megteremtenie a megőrzés feltételeit.
Tájékoztatási kötelezettség
A fenti feltételek vonatkozásában a törvény tájékoztatási kötelezettséget ró a munkáltatóra, aki ennek a leltárfelelősségi megállapodás megkötését, illetve a leltáridőszak kezdetét megelőzően köteles eleget tenni a dolgozóval szemben. Mindezek hiányában a munkavállaló a megállapodás megkötésekor, illetve a leltáridőszak kezdetekor nem tudná, hogy milyen feltételek mellett vállalja a felelősséget, ez pedig visszaélésekre adna lehetőséget.
A leltárfelelősség megállapítására irányuló eljárás
Az eddigiekből kitűnik, hogy az új szabályok a kollektív szerződésben előírt rendelkezés hiányában a munkáltatóra bízzák a leltárfelelősséggel kapcsolatos feltételek meghatározását. Különösen fontos a munkáltatónak az a joga, amelyet az Mt. 170/D §-ának (1) bekezdése nevesít. Ennek értelmében a leltárfelelősség megállapítására irányuló eljárás részletes rendjét – kollektív szerződéses rendelkezés hiányában – a munkáltató állapítja meg.
Leltárfelelősségi megállapodás
Az Mt. 170/B § a leltárfelelősség feltételeként említett leltárfelelősségi megállapodásra vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket. Eszerint a leltárfelelősségi megállapodást írásba kell foglalni, és abban meg kell határozni a leltári készletnek azt a körét, amelyért a munkavállaló felelősséggel tartozik.
Látható tehát, hogy a törvény szigorú alakszerűségekhez köti a korábbi szabályozásban még nem ismert leltárfelelősségi megállapodást. Ennek értelmében csak az írásba foglalt megállapodás érvényes, szóban tehát nem köthető érvényes leltárfelelősségi megállapodás.
A megállapodás tartalmi követelménye, hogy – a munkavállalót védendő – abban pontosan meg kell határozni a leltári készletnek azt a részét, amelyért a munkavállaló felelősséggel tartozik, hiszen ennek hiányában a munkavállaló ki lenne szolgáltatva a munkáltató kénye-kedvének, vagyis a leltári készlet bármely részében bekövetkező hiányért felelősségre lehetne vonni. Márpedig az ilyen határozatlan jellegű megfogalmazásoknál a munkavállaló aránytalanul hátrányos helyzetbe kerülne abból kifolyólag, hogy gyakorlatilag bármire rá lehetne fogni, hogy az a leltári készletbe tartozik, anélkül hogy a munkavállaló ezzel tisztában volna.
Csoportos leltárfelelősségi megállapodás
Amennyiben több munkavállaló kezeli a leltári készletet, velük csoportos leltárfelelősségi megállapodás is köthető. Ebben a leltárfelelősséggel érintett leltárkészlet meghatározásán túl meg kell jelölni azokat a munkaköröket is, amelyek betöltésének megváltozásakor leltározást kell tartani. A leltárfelelősségi megállapodás eszerint nemcsak egy munkavállalóval köthető, hanem abban az esetben, ha a leltári készletet többen kezelik, a munkavállalók összességével csoportos megállapodást lehet kötni, amelyre természetesen ugyanúgy érvényesek a korábban említett alakszerűségek. Fontos körülmény, hogy csak a csoportos megállapodással kapcsolatban érvényesül az a követelmény, hogy meg kell határozni a megállapodásban azokat a munkaköröket is, melyek betöltésének megváltozásakor, azaz a munkavállaló személyében történő változáskor leltározást kell tartani. Az egyénileg kötött megállapodás enélkül is érvényes.
A felelősség megoszlása
Az eddig tárgyalt alakszerűségek szükséges és elengedhetetlen kellékek, vagyis feltétlenül benne kell lenniük a megállapodásban, ezek nélkül ugyanis az nem tekinthető érvényesnek. Az egyéb feltételeket a felek szabadon határozhatják meg, a lehetséges tartalmi elemek közül a törvény csak a felelősség megosztását emeli ki, amely természetesen csak a csoportos megállapodás esetében jöhet szóba.
Az Mt. új szabálya szerint a csoportos leltárfelelősségi megállapodás meghatározhatja a felelősség munkavállalók közötti megosztását is, de egyetemleges felelősség megállapításának nincs helye. (Egyetemleges felelősségnél minden kötelezett – jelen esetben minden munkavállaló – az egész szolgáltatással tartozik, azaz a munkáltató bármelyik munkavállalótól az egész kár megtérítését követelheti. Ha azonban bármelyik munkavállaló teljesít, a többi munkavállaló kötelezettsége is megszűnik a munkáltatóval szemben.) Ha a csoportos leltárfelelősségi megállapodás a felelősség megosztását nem rendezi, a munkavállalók átlagkeresetük arányában felelnek.
Ezt a lehetséges tartalmi elemet azért emeli ki külön a jogszabályszöveg, mert ennek tekintetében a felek nem élveznek teljes szabadságot, azaz nem lehet egyetemleges felelősséget megállapítani, illetve ha a felek nem rendezik a felelősség megosztásának kérdését, akkor csak a törvény szerint, átlagkeresetük arányában tartozhatnak felelősséggel.
A kártérítés mértéke
Az Mt. 170/C §-a a kártérítés mértékével foglalkozik, s kimondja, hogy a leltárfelelősségi megállapodás eltérő rendelkezése hiányában a leltári készletet állandóan egyedül kezelő munkavállaló a leltárhiány teljes összegéért felel. Ha a leltári készletet a leltárhiányért nem felelős munkavállaló is kezeli, a leltárhiányért felelős munkavállaló legfeljebb hathavi átlagkeresete mértékéig felel. Csoportos leltárfelelősségi megállapodásnál a kártérítés mértéke nem haladhatja meg a megállapodást kötött munkavállalók átlagkeresetének hathavi együttes összegét. A kollektív szerződés ettől eltérően is meghatározhatja a kártérítés mértékét.
A törvény szerint nem mindegy, hogy a leltárhiányért felelős munkavállaló kizárólag egyedül kezeli a leltári készletet, vagy pedig más – a leltárhiányért nem felelős – munkavállaló is részt vesz abban, hiszen a két esetben a felelősség mértéke eltérően alakul. Míg az első esetben a munkavállaló a leltárhiány teljes összegéért felel – a leltárfelelősségi megállapodás más mértéket is meghatározhat –, addig a másik esetben a felelősség már mérsékelt, mégpedig a dolgozó hathavi átlagkeresete erejéig.
A különbség oka az, hogy az első esetben kizárólag egy személy jogosult és köteles a kezelésre, más tehát nem tehető felelőssé a leltárhiányért, lévén hogy a dolgozó egyedül vállalta a felelősséget, a másodiknál viszont már olyan személy is kezeli a leltári készletet, akivel a munkáltató nem kötött leltárfelelősségi megállapodást, így leltárfelelősség nem terheli, de a leltárhiányért felelősséggel tartozó személy hozzájárulásával alkalmazzák. Ez utóbbi esetben – a hozzájárulás alapján – a leltárhiányért felelős személy felelős a másik személyért is. Ezt a felelősséget enyhíti valamelyest az a tény, hogy a leltári készletet más is kezeli a leltárfelelősséggel tartozó dolgozón kívül. A felelősség így megoszlik a felelős, illetve a nem felelős munkavállaló között, utóbbi, lévén hogy a leltárhiányért való speciális felelősségi alakzat rá nem terjed ki, az általános szabályok szerint felel.
Hasonlóan megosztott a felelősség akkor is, amikor a leltárhiányért együttesen felelős, csoportos leltárfelelősségi megállapodást kötött munkavállalók egyenként, úgyszintén csak maximum hathavi átlagkeresetükkel tartoznak felelősséggel a leltárhiányért. A kártérítés mértékének megállapítása azonban nem egyenként történik, a munkavállalók összességére vonatkozóan határozzák meg a kártérítés öszszegét, ám ez nem haladhatja meg az egyes munkavállalók esetében számított hathavi átlagkeresetek együttes összegét. Fontos, hogy a törvény lehetőséget ad a feleknek arra, hogy a kollektív szerződésben a törvényi rendelkezésektől eltérve határozzák meg a kártérítés mértékét.
Garanciák
Az Mt. 170/D §-ának (2) és (3) bekezdése alapvető munkavállalói jogokat rögzít, ezek a szabályok garanciákat nyújtanak, biztosítják az ügy pártatlan, tárgyilagos elintézését és az eljárások nyilvánosságának, mint lényeges jogállami kritériumnak, valamint a munkavállaló tájékoztatáshoz való alapvető jogának érvényesülését.
Jog a képviselethez
A leltározásnál lehetővé kell tenni a munkavállaló, illetve akadályoztatása esetén annak képviselője, csoportos leltárfelelősségnél pedig az eljárási szabályokban meghatározott munkavállalók jelenlétét. Ha a munkavállaló nem gondoskodik a képviseletéről, a munkáltató az adott szakmában jártas, érdektelen képviselőt jelölhet ki. Ilyen módon érvényesül a képviselethez való jog, mégpedig oly mértékben, hogy nemcsak hogy joga van a munkavállalónak a képviselő igénybevételére, de amennyiben erről nem gondoskodik, a munkáltató köteles a megfelelő, érdektelen, szakmában jártas képviselőt biztosítani a dolgozó számára. Erre természetesen azért van szükség, hogy az eljárás során a munkavállaló jogai maradéktalanul érvényesülhessenek.
A leltárelszámolás ismertetése, észrevételek
A leltárfelelősséggel tartozó munkavállalóval ismertetni kell a leltárelszámolást és annak eredményét.
A munkavállaló az eljárás során észrevételt tehet, és észrevételeit – kivéve, ha a szabályszerű értesítés ellenére nem jelent meg – meg kell hallgatni. Amellett tehát, hogy passzív félként ismertetik vele az eljárás eredményét, a dolgozó aktív résztvevője is az eljárásnak, azzal hogy észrevételt tehet, és észrevételeit – a fenti kivételtől eltekintve – meg kell hallgatni.
A kárigény érvényesítése
Az Mt. 170/D §-ának (4) bekezdése már a kártérítési igény érvényesítéséről szól, amikor kimondja, hogy a munkáltató a leltárhiánnyal kapcsolatos kártérítési igényét – az (5) bekezdésben foglalt eltérésekkel – az általános szabályok szerint érvényesítheti. Az általános szabályok alatt a törvény 173. §-át kell értenünk, amely szerint a munkáltató a munkavállaló által okozott kár megtérítésére vonatkozó igényét bíróság előtt érvényesítheti.
Az említett § (5) bekezdésében szabályozott, a leltárfelelősségre vonatkozó külön rendelkezés a következő: a leltárhiánynyal kapcsolatos kártérítési igényt a leltárfelvétel befejezését követő hatvannapos jogvesztő határidő alatt lehet érvényesíteni. Büntetőeljárás esetén e határidő harminc nap, amely a nyomozó hatóság, illetve a bíróság jogerős határozatának közlését követő napon kezdődik. Ebből látható, hogy az eltérés kifejezetten az eljárási határidőkre vonatkozik, és különbség van az alapján, hogy indult-e büntetőeljárás az ügyben vagy sem.
Jogvesztő határidő
A határidők jogvesztő jellege nem jelent mást, mint hogy amennyiben a munkáltató a megadott határidőn belül nem érvényesíti igényét, azaz nem fordul bírósághoz, akkor a határidő lejártával végleg elveszti az erre vonatkozó jogosultságát, és nincs lehetősége arra sem, hogy késedelmét a bíróságnál kimentse, vagyis igazolja, hogy miért késlekedett az igény érvényesítésével.
Szélesedő munkáltatói jogkör
A módosítás következtében az Mt.-ben jelentős mértékben megnőtt a munkáltatók szabadsága a dolgozó leltárfelelősségével kapcsolatos kérdésekben, ám ez csak akkor érvényesülhet, ha hiányzik a kollektív szerződés erre vonatkozó rendelkezése. Ha azonban találunk a kollektív szerződésben leltárfelelősséggel kapcsolatos rendelkezéseket, akkor ezek elsőbbséget élveznek, és kizárják a munkáltató részéről a feltételek esetleges egyoldalú megállapítását.
A munkáltatók számára biztosított nagyobb szabadság kötelezettségeket is hordoz magában, hiszen a feltételek meghatározásakor tekintettel kell lenniük a munkavállalók törvényben foglalt jogaira, valamint a Mt., illetve az egész jogrendszer alapelveire.
Nagy Zsombor| Felelősség a leltárkészlet megrongálódásáért |
|---|
|
Amennyiben a leltári készlet csak megrongálódik, a munkavállalót az Mt. 166. §-a alapján, a vétkességi felelősség szabályai szerint terhelheti a kártérítési felelősség, az Mt. 167. §-ában meghatározott mértékig.
Tekintettel arra, hogy a leltári készlet ilyenkor kikerül a munkáltató közvetlen őrzése alól, utasításadási lehetősége pedig korlátozott, a munkáltató sok esetben még a károsodás konkrét körülményeit sem tudja megállapítani, nemhogy bizonyítani tudná a munkavállaló vétkességét. A törvény ezért azt a vélelmet állítja fel, hogy ilyenkor a megrongálódott leltári készlet kizárólagos kezelője, használója vétkes a károkozásért, de a vétlenségét bizonyíthatja. Ez azt jelenti, hogy a leltárkészlet kizárólagos kezelőjét, használóját terheli annak bizonyítása, hogy őt sem gondatlanság, sem szándékosság nem terheli a leltárkészlet megrongálódásáért, vagyis úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. |
