Régi probléma oldódott meg az idén. Egyértelműen rendeződött az azokban az országokban foglalkoztatott magyar munkavállalók hazai járulékfizetéseés biztosítása, amelyekkel Magyarország a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményt kötött.
Járulékfizetési problémák
A tartósan, vállalkozási szerződés keretében külföldön foglalkoztatott munkavállalók társadalombiztosítási ellátása vonatkozásában sem 1997-ben, sem 1998-ban nem voltak összhangban a kettős adózás elkerüléséről szóló egyezmények és a magyar társadalombiztosítási jogszabályok.
Tekintettel arra, hogy a kettős adózás elkerüléséről szóló egyezmények szerint a tartósan külföldön foglalkoztatott munkavállaló nem önálló tevékenységből származó jövedelme (tehát a bérjövedelme) külföldön adózik (így Magyarországon értelemszerűen adóelőleget sem kell vonni belőle), ezeknek a munkavállalóknak Magyarországon a társadalombiztosítási jogszabályok alapján nem volt járulékalapot képező jövedelmük. Nem volt ugyanis olyan jövedelem, amelyet a magyar személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint öszszevont adóalapba tartozónak, illetve az adóelőleg számításánál figyelembe vehetőnek lehetett volna tekinteni, s amelyből meg lehetett volna határozni a társadalombiztosítási járulék alapját.
A társadalombiztosítási szabályok alapján a külföldi munkavállalás ideje is beszámít a biztosítási időbe – tehát a külföldön dolgozó magyar állampolgár társadalombiztosítási jogviszonya nem szakad meg a külföldi munkavállalás idejére –, s a külföldön töltött idő, mint munkaviszony, nyugdíjra jogosító szolgálati időnek minősül. Viszont ha a járulék alapja nulla, akkor az ellátások alapja is nulla, ami méltánytalan helyzetbe hozta a külföldön munkát vállalókat. Elvileg tehát biztosítottak voltak, hiszen a magyar munkáltatóval munkaviszonyban álltak, a gyakorlatban azonban ezzel a biztosítással Magyarországon nem mentek semmire, hiszen a táppénz, a terhességi gyermekágyi segély alapja nulla volt, amennyiben pedig külföldön üzemi balesetük volt, itthon nem tudtak részükre sem baleseti táppénzt, sem baleseti járulékot, sem baleseti rokkantsági nyugdíjat megállapítani. Nem beszélve arról, hogy hiába voltak biztosítottak, a nyugdíj alapját képező szolgálati időbe sem számított be a külföldön töltött időszak. Ezt a helyzetet próbálták kiküszöbölni 1998-ban a Tbj. (1997. évi LXXX. törvény) 4. §-ának k) pontjával, miszerint a külföldön foglalkoztatott után a járulékot úgy kell megfizetni, mintha adó-, illetőleg adóelőleg-fizetés terhelné a jövedelmet.
Járulékalap = személyi alapbér
A jogszabály azonban nemigen érte el a célját, hiszen a kettős adózás elkerüléséről szóló egyezmények felülírják a magyar jogszabályokat, a Tbj. azonban ennek ellenére járulékkötelessé tette a teljes külföldön adózó jövedelmet, ami hatalmas költségterheket rótt a munkáltatókra. Megjegyezzük, hogy a vállalkozási export keretében külföldön dolgozó munkavállalók általában a minimálbérnek megfelelő juttatást forintban kapják meg, s ehhez járul a külföldi pénznemben fizetett díjazás. Tehát ezek a dolgozók itthon általában minimálbérben részesülnek, csak az erre jutó adót munkáltatójuk – a kettős adózás elkerüléséről szóló egyezmények értelmében – külföldön fizeti meg. Éppen ezért a vállalkozási export keretében foglalkoztató magyar cégek, érdekképviseleteik és a gazdasági kamarák részéről felmerült az a jogszabály-módosítási javaslat, miszerint a tartósan külföldön foglalkoztatott dolgozók után arra az időszakra, amelyre vonatkozóan az adó-, illetve az adóelőleg-számításnál figyelembe vehető magyarországi jövedelem nem keletkezik, járulékalapot képező jövedelemként a mindenkori minimálbért vegyék alapul.
1999. január elsejével módosult a Tbj. 4. §-ának k) pontja, e szerint a foglalkoztató által külföldön foglalkoztatott biztosított és a Magyarországon biztosítással járó jogviszonyban álló külföldi személynél adóelőleg-alapot képező jövedelem hiányában a munkaszerződésben meghatározott személyi alapbér számít járulékalapot képező jövedelemnek.
Szolgálati idő "vásárlása"
Az 1998. évi LXVII. tv. 22. § (6) bekezdése lehetőséget ad arra, hogy akár a biztosított, akár a foglalkoztató visszamenőleges megállapodást kössön a nyugdíjigazgatósággal, hogy az 1996. december 31-e és 1999. január 1-je közötti időszak beszámítson a szolgálati időbe, amennyiben vállalják az említett időszakban érvényes mértékű nyugdíj-biztosítási és nyugdíjjárulék egyösszegű, utólagos megfizetését. Megállapodás nemcsak a két év teljes időtartamára, hanem annak egy részére is köthető.
A szolgálati idő elismerésére és a nyugellátás alapjául szolgáló kereset figyelembevételére a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény és végrehajtási rendeletének rendelkezései az irányadók azzal, hogy a nyugellátás alapját képező kereset meghatározásánál azt az összeget kell figyelembe venni, amely után a nyugdíj-biztosítási és a nyugdíjjárulékot megfizették. A nyugdíj-biztosítási járulék mértéke mindkét évben 24 százalék volt, a nyugdíjjárulék pedig 1997-ben 6 százalék, 1998-ban pedig 7 százalék. A megállapodás megkötésére és a járulékfizetés egyösszegű utólagos teljesítésére 1999. június 30-áig van lehetőség. A megállapodás megkötését a foglalkoztató székhelye szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóságnál (kirendeltségnél), a vasutaknál a MÁV Rt. Nyugdíjigazgatóságánál lehet kezdeményezni.
Egyéni munkavállalók
Azoknak a biztosítottaknak, akik nem belföldi foglalkoztató munkavállalójaként, hanem egyénileg vállalnak külföldön munkát, itthon változatlanul meg kell fizetniük a mindenkori minimálbér 11 százalékának megfelelő egészségbiztosítási járulékot, vagy pedig különmegállapodás keretében szerezhetnek jogosultságot teljes vagy részleges társadalombiztosítási ellátásra.
