Gazdasági tendenciák

Használják-e a hazai vállalkozások a kormányzat és a gazdaságkutatók makro-, illetve mikrogazdasági előrejelzéseit? Egyértelmű válasz ugyan nincs a kérdésre, de az biztonsággal állítható, hogy a kis- és közepes vállalkozások csak ritkán lapozzák fel a prognózisokat azelőtt, mielőtt terveketkovácsolnának a jövőre nézve.

Ha általánosnak nem is mondható, mindenesetre a kisebb cégekre jellemző megállapítás, amit egy magát megnevezni nem kívánó, százötven főt foglalkoztató vállalkozó fogalmazott meg: jobban hisz a saját tapasztalatainak, mint a kormánynak vagy a gazdaságkutatóknak.

Persze nem mindenki ilyen bizalmatlan. A nagyobb cégek, főként a külföldi tőkével működők, gyakran veszik igénybe tervezésekor az előrejelzéseket.

A GKI Gazdaságkutató Rt. minden évben rendszeresen megkérdez kétezer vállalatot arról, miképpen látják a gazdaság helyzetét. Hegedűs Miklós, a GKI ügyvezető igazgatója azonban úgy tapasztalja, hogy ezen vállalatoknak csak egy része figyeli állandóan a folyamatokat, míg a többi csupán ad hoc jelleggel. A GKI-nak azonban van 80-100 olyan vállalati előfizetője is, amelyik igen nagy hangsúlyt fektet a tervezésre, illetve az Európai Unióhoz való csatlakozással kapcsolatos felkészülésre.

Jövőképalkotás

Hegedűs Miklós elmondta, általában is igaz: ahhoz képest, hány vállalat működik az országban, csak nagyon kevesen használják a kormányzat, illetve a kutatóintézetek előrejelzéseit. Az ügyvezető úgy vélte, hogy az egymillió bejegyzett vállalkozásból mindössze két-háromszáz olyan komolyabb kis- és közepes vállalkozás van az országban, amelyik tervezéskor felhasználja ezeket a prognózisokat. Más a helyzet az itt megtelepedett multikkal, amelyek már csak az anyavállalati hagyományok miatt is másképpen terveznek, mint a hazai cégek döntő többsége. A multik szofisztikált terveket készítenek és számítási modelleket is alkalmaznak.

A hazai termelővállalatok nagy része tervezéskor az előző időszak tapasztalatai alapján képzeli el a jövőt, s főként a rendelésállományára alapoz. A kereskedelmi és a szolgáltató cégek viszont már figyelembe veszik az inflációs folyamatokat, valamint az árak és a bérek alakulását is.

A hazai nagyvállalatokhoz képest a kis és közepes cégek még kevésbé látják előre a jövőjüket. Ôk úgy élnek és dolgoznak, ahogyan lehet, s többnyire úsznak az árral. Ebből is látszik, hogy Magyarországon még gyerekcipőben jár a tudatos vállalati konjunktúra- és stratégiai tervezés.

Igaz, az elmúlt négy-öt évben már tapasztalható volt némi elmozdulás, s a rendszeresen és megalapozottan tervező cégek száma némileg növekszik.

Ehhez hasonlóan nő azon cégek száma is, amelyek tudatosan készülnek az uniós csatlakozásra. Szomorú azonban, tette hozzá Hegedűs Miklós, hogy a cégek zöme semmit sem tesz ezzel kapcsolatban.

A kutató szerint mindennek részben az áll a hátterében, hogy a vállalatok vagy nem jöttek még rá, miszerint a makrogazdasági, illetve a részpiaci információk hasznosak lehetnek számukra, vagy nem tudják megfizetni az ilyen, területükkel kapcsolatos kutatásokat.

Előrejelzések használata

A gazdasági előrejelzésekkel kapcsolatban Szekeres Gábor, a Westel 900 pénzügyi igazgatóhelyettese elmondta: cégük nemcsak az éves, hanem a középtávú tervezés során is támaszkodik a prognózisokra. Amikor terveket készítenek, akkor elsősorban a pénzügyi folyamatokkal összefüggő előrejelzéseket veszik figyelembe, de támaszkodnak a gazdaság általános állapotával összefüggő kutatásora is. Így például kalkulálnak azzal, hogy milyen mértékű növekedést jeleznek előre a kutatók, illetve a kormány. Tervezéskor a felelősök több előrejelzést is megnéznek, mivel a cégnek nincs saját elemzőrészlege. Támaszkodnak a bankok prognózisára is, s végül egy úgynevezett konszenzusos előrejelzést fogadnak el.

A Westel az üzleti terv készítésekor leginkább a devizaárfolyamra, az inflációra és a kamatlábakra vonatkozó prognózist figyeli. Már csak azért is, mert nagyon sok terméket importál, s ezért nem mindegy, milyen árfolyamok alakulnak ki. A telekommunikációs szolgáltatások igénybevételének alakulását az igazgatóhelyettes elmondása alapján a józan észre hallgatva, s a hasonló fejlettségű országokkal való összevetés és a már lejátszódott fejlődési trendek alapján kalkulálják. E tekintetben a fejlettséget és az ellátottságot vetik leginkább össze, s ennek alapján vázolják fel a fejlődési görbét.

A tapasztalatok szerint az előrejelzésekre alapozott tervek általában bejönnek, s csak akkor van baj, ha valamilyen, előre senki által nem látható, földcsuszamlásszerű változás következik be – ilyen volt például az orosz vagy a távol-keleti krízis.

Részben hasonló tapasztalatokról számolt be Ozorai Gábor, a Pannon GSM kontrollere is. Elmondta, hogy rendszeresen figyelik a kutatóintézetek előrejelzéseit, s a GKI anyagait is rendszeresen elemzik. Hozzátette azonban, hogy a tervek készítésekor nagy súlylyal esnek a latba a saját tapasztalataik. Főként az inflációs előrejelzéseket használják, míg a növekedés kalkulálásakor inkább saját informácóik alapján terveznek. Vizsgálják más országok trendjeit, a hazai gazdasági és szociális folyamatokat, háztartási paneleket, s ezeket összevetve, elemezve alakítják ki saját elképzeléseiket.

A prognózisok tartalma

A lényeg persze a prognózisok tartalma. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara felmérése alapján két markáns, de ellentétes irányú tendencia egyidejűleg érvényesül. A vállalkozók egyrészt erőteljesen érzékelik a hazai kereslet növekedését, másrészt azonban visszafogottabbá váltak a várakozásaikat illetően. A BKIK által megkérdezett vállalkozások 22,1 százaléka tavaly azt nyilatkozta, hogy az orosz válság valamilyen módon hatással van működésére. Ezen cégek 28 százaléka közvetlenül, 72 százaléka közvetett módon érintett a krízis által. A felmérés szerint egyébként elsősorban az ipari és kereskedelmi, míg kisebb mértékben a gazdasági szolgáltató és építőipari vállalkozások érzékelik a válság hatásait. Az orosz válság hatása kimutatható mind a forgalom és a megrendelések, mind a jövedelmezőség, mind pedig a kapacitáslekötések alakulása terén.

Ugyanakkor érdekes, hogy a válságban érintett vállalkozásoknak csupán a 3,8 százaléka tervez termékszerkezet-váltást, míg 38,5 százalékuk új piacok keresésével próbálja áthidalni a kialakult helyzetet. A cégek 40,4 százaléka pedig úgy nyilatkozott, hogy a kedvezőtlen hatások ellenére sem változtat üzletpolitikáján.

A vállalkozók gazdasági közérzetét elemezte a Kopint Datorg Rt. is. Megállapította, hogy a feldolgozóipari vállalkozások rövid távú prognózisai nem javultak, sőt borúlátóbbak, mint júliusban és az elmúlt év januárjában voltak. A cégek 58 százaléka szerint helyzetük 1999 első félévében változatlan lesz, s csak 29 százaléka szerint javul. Több mint 10 százalékuk pedig attól tart, hogy romlik a helyzete.

Az elemzés szerint a válaszok megoszlása egyértelműen azt mutatja, hogy a feldolgozóipari vállalkozások optimizmusa 1998 nyara óta jelentősen megcsappant, s az elmúlt hónapokban sem erősödött. Ezen belül például a fa-, papír- és nyomdaipari, valamint az építőanyag-ipari cégek többsége jó helyzetének megőrzésére törekszik, míg helyzetük javulásában az egyéb iparba tartozó és az élelmiszer-ipari cégek reménykednek. A legpesszimistább prognózist a kohászati és fémfeldolgozó vállalkozások adták.

Általános tendencia, s ezt több gazdaságkutató véleménye is alátámasztja, hogy a külföldi tőkével működő vállalkozások között jóval kisebb a rosszabbodást jelzők aránya, mint a kizárólag hazai tulajdonúak között. Az exportőrök várakozása viszont nem tér el számottevően a csak hazai piacon értékesítőkétől: a helyzete javulását és rosszabbodását prognosztizálók aránya mindkét vállalatcsoportban ugyanakkora. A termék jellege szerint a fogyasztói piacra értékesítők némileg bizakodóbbak, mint a beruházási cikkek gyártói, és határozottan bizakodóbbak, mint az alapanyagok és félkész termékek termelői.

Mérséklődő optimizmus

A BKIK elemzése alapján általában is mérséklődött a cégek jövőbeli optimizmusa: ma már kevesebben mondják azt, hogy üzleti helyzetük jó. A várakozásokat tekintve csökken azoknak a száma is, akik üzleti helyzetük javulásában reménykednek. Különösen figyelemre méltó, hogy a felmérés szerint tavaly a második félévben a nagyvállalkozások sokkal kedvezőtlenebbnek tartották üzleti kilátásaikat, mint az első félévben.

Lényeges különbségek mutatkoznak a várakozások és a későbbi valóság között is: tavaly az első félévben az egyéni vállalkozások 21,6 százaléka, a betéti társaságok 14,3 százaléka és a kft.-k 6,8 százaléka gondolta úgy, hogy romlik üzleti helyzete. Ehhez képest a második félévben a tapasztalatok alapján minden szervezeti formában csökkent azoknak az aránya, akik jónak ítélték üzleti helyzetüket. Változott az is, hogy a vállalkozások ma már nem hozzák feltétlenül összefüggésbe megrendeléseik kedvező alakulását a külföldi piacokkal. Ennek hátterében részben az áll, hogy az elmúlt időszakban kizárólag azok tudták külföldi megrendeléseiket bővíteni, akik nem érdekeltek az orosz piacon.

A BKIK összegzése szerint a következő félévben a vállalkozásoknak csak a 36 százaléka kalkulál a forgalom és a megrendelések növekedésével. Ennél nagyobb, 44,2 százalékuk azonos helyzetre, 16,2 százalékuk csökkenésre, míg 3,6 százalékuk semmilyen megrendelésre nem számít. Ha mindezt összevetjük az előző félévi várakozásokkal, kiderül, hogy a bővülésben reménykedők aránya enyhén csökkent, a változatlanságra számítók aránya pedig emelkedett.

Kereskedelmi konjunktúra

A következő félévet tekintve a legkedvezőbb várakozások a kereskedelmi cégeket jellemzik, míg a korábbinál visszafogottabban nyilatkoztak az ipari vállalkozások; fél évvel ezelőtt mintegy 55 százalékuk számított megrendelései növekedésére, most ez az arány alig haladja meg a 40 százalékot. Ezzel együtt emelkedett a csökkenést várók aránya is. Ezen belül az építőiparban, a szállítás, illetve az ingatlan- és gazdasági szolgáltatás területén inkább pozitívak a várakozások, míg az idegenforgalmi válaszadók alapvetően stagnálást jeleztek előre a következő félévre. Ezzel szemben a humánszolgáltatókat továbbra is enyhe bizakodás jellemzi.

A GKI Gazdaságkutató Rt. előrejelzése szerint a várakozásokat tekintve továbbra is a külföldi többségű cégek bizonyulnak a legderűlátóbbnak. Az ágazatok közül leginkább az építőipari cégek tekintenek optimistán a közeljövőre, míg az iparvállalatok derűlátása már csak átlag körüli. A mezőgazdasági termelőknek a saját vállalkozásukat illető várakozásai pedig már-már aggasztóan borúlátóak.

A GKI felmérésében részt vevők 1999-ben az értékesítés mintegy 4 százalékos bővülésére számítanak. Ez lényegében azonos az 1998. szeptemberi felmérés eredményével, s a GKI Rt. szerint nagyjából megfelel a realitásoknak, illetve ez a lehetőségek felső határa.

A Kopint Datorg Rt. felmérése szerint a vállalkozások menedzserei úgy vélik, hogy eladásaik nőnek a következő hat hónapban, de a bővülés az elmúlt nyáron jelzettnél sokkal kevésbé lesz általános. A válaszadó cégek 44 százaléka eladásai növekedésével, 42 százaléka változatlan szintjével, 14 százaléka pedig csökkenésével számol. Ezen belül a Kopint belföldi értékesítési prognózisa valamivel rosszabb, mint az októberi volt, és kedvezőtlenebb az egy évvel korábbinál is. Belföldi piacra a vállalkozások 33 százaléka többet, 55 százaléka legalább ugyanannyit tervez eladni, mint eddig, míg 12 százalékuk csökkenéssel számol.

Ágazatok várakozásai

A Kopint ágazati bontásában a fa-, papír-, nyomdaipari, az élelmiszer-ipari és az építőanyag-ipari cégek számítanak az átlagosnál kedvezőbb belföldi értékesítésre. Megállapítja azt is, hogy a fogyasztási cikkek előállítói és az alapanyaggyártók az átlagosnál optimistábbak, a félkész termékek és a beruházási cikkek termelői pedig pesszimistábbak belföldi értékesítési lehetőségeiket illetően. A belföldi értékesítés csökkenésétől az átlagosnál kevésbé tartanak a külföldi tőkével működő budapesti cégek.

Az exporttervek nem különböznek számottevően a belföldi értékesítési elképzelésektől: a vállalkozások 38 százaléka növeli, 50 százaléka legalább szinten akarja tartani kivitelét, és 12 százalék számol csökkenő exporttal. A kivitel bővítésének reménye leginkább a gépipari cégekre jellemző, különösen ha vegyes vagy tisztán külföldi tulajdonban vannak.

A Kopint elemzése kitér a vállalatok rendelésállományára is: e szerint a cégek összes rendelésállományukat 1998 tavasza óta negyedévről negyedévre rosszabbnak minősítik. Az összes rendelésállományt tekintve egyébként a ruházati, valamint a gépiparba tartozó cégek értékelik az átlagosnál kedvezőbbnek, míg a kohászati, fémfeldolgozó-ipari s a vegyipari cégek kedvezőtlenebbnek. A belföldi rendelésállományukkal elégedett cégek többnyire a fa-, papír- és nyomdaiparban találhatók, az export-rendelésállomány pedig a ruházati és a gépipari cégek körében kedvezőbb az átlagosnál.

A cégek várakozásait jelentősen befolyásolja a kapacitáskihasználás is. E tekintetben a feldolgozóipari vállalkozások meghatározó kapacitásainak kihasználtsága 1999 januárjában mintegy 79 százalékos volt, ami valamelyest alacsonyabb, mint az elmúlt év során jelzett átlagos kihasználtság – állapítja meg a Kopint elemzése. Az átlagosnál alacsonyabb kihasználtsági szintet az élelmiszer-ipari, valamint a kohászati és fémfeldolgozó-ipari cégek jeleztek, míg az átlagosnál magasabbat az egyéb és a ruházati iparba, valamint a híradás-technikai ágazatba tartozó cégek említettek.

Az akadályok

A Kopint Datorg Rt. felmérésében a termelést akadályozó tényezők közül a válaszadók 58 százaléka jelölte meg a kereslethiányt. Visszatekintve megállapítható, hogy ez az ok nyolc éve első helyen áll a termeléskorlátozó tényezők között. A kereslethiányt követően a válaszadók termeléskorlátozóként említették a nem megfelelő gazdasági környezetet és a finanszírozási problémákat. Igaz, a bizonytalan gazdasági környezet említettsége az utóbbi években fokozatosan csökkent, s a finanszírozási problémákra is egyre kevesebben hivatkoznak. Ezzel együtt szaporodott a "nincs akadály"-t megjelölők száma. A nem világos gazdasági rendeleteket a válaszadók csupán 10 százaléka említette, anyaghiányra pedig 2 százalékuk hivatkozott. Az akadályozó tényezők között ugyanakkor jelentős súllyal szerepel a szakképzett munkaerő hiánya: ezt a megkérdezettek 20 százaléka említette.

Részben hasonlóan látja a helyzetet a GKI is: elemzésében úgy véli, hogy a termelés és a szolgáltatások bővítése előtt álló legfontosabb akadályok köre évek óta változatlan. A válaszadók elsősorban a belföldi kereslethiányra, a tőkehiányra, valamint az egyre élesedő versenyre panaszkodnak.

A GKI Rt. felmérései szerint egyre gyakoribb a tisztességtelen eszközök használata is. A vevők fizetési késedelmessége 1997 ősze óta ismét erősödőben van. Az állam magatartásának kiszámíthatatlansága a tavalyelőtti csúcsponthoz képest vesztett jelentőségéből, említési gyakorisága azonban 30 százalék körül stabilizálódni látszik.

A külföldi többségű cégek azonban itt is kedvezőbb helyzetben vannak, hiszen az átlagosnál sokkal kevésbé érinti őket a tőkehiány és kapacitásaik alacsony műszaki színvonala. Igaz viszont, hogy az átlagosnál gyakrabban szembesülnek a kiélezett versennyel.

Tőke- és kereslethiány

Tény az is, hogy a kis- és középvállalkozásoknak nagyobb gondokat okoz a tőkehiány, illetve a tisztességtelen verseny, mint a nagyvállalatoknak. A mezőgazdasági termelők az átlagosnál jóval gyakrabban említették a külpiaci keresleti korlátokat, a tulajdonosi és szervezeti bizonytalanságot, valamint az állam magatartásának kiszámíthatatlanságát. A tőkehiány leginkább az építőiparban okoz gondokat, a kiélezett verseny pedig a kereskedőknek jelenti a legtöbb problémát. A tisztességtelen verseny két legfőbb terepe – immár hagyományosan – a kereskedelem és az építőipar.

A kereslethiánnyal kapcsolatos megállapításokat osztja a BKIK is: elemzése szerint az üzleti tevékenység akadályai közül a vállalkozók továbbra is ezt említik a leggyakrabban. Igaz, már jóval kevesebben hivatkoznak erre, mint korábban. A kamara úgy véli, mindez pozitív változást tükröz, és egyben igazolja a belső piac élénkülését is.

Ezzel együtt a rossz külső körülményeket, a tőkehiányt, valamint a változékony gazdasági szabályozórendszert még mindig gyakran említik a vállalkozók a negatívumok sorában. Ebből következően a BKIK szerint megállapítható az is, hogy a jól prosperáló vállalkozásokat elsősorban a tőkéhez, szakemberekhez és egyéb erőforrásokhoz való korlátozott hozzáférés akadályozza a további fejlődésben, míg a kevésbé sikeres cégek erőteljesebben érzékelik a külső tényezők, a gazdasági helyzet, a kereslet és a szabályozórendszer bizonytalanságából fakadó nehézségeket.

A BKIK elemzése kitér a jövedelmezőségre is: e szerint ma a vállalkozók jövedelmezőségüket kissé kedvezőbben ítélik meg, mint fél évvel ezelőtt: a BKIK válaszadóinak több mint fele kielégítőnek tartja jövedelmezőségét, s tovább csökkent a rossz jövedelmezőségűek aránya. A következő fél évet tekintve viszont kevésbé derűlátóak a vállalkozások, mint fél évvel ezelőtt: az akkori 31 százalék helyett csak 23 százalékuk számít javulásra, s nőtt a romlást várók aránya is. A jövedelmezőség vállalati kategória szerinti különbségei némileg mérséklődtek ugyan, de a BKIK szerint továbbra is kimutatható, hogy a kisebbek általában kedvezőtlenebb helyzetben vannak.

Új jelenség, hogy a legnagyobb, 250 főnél többet foglalkoztató vállalkozások jövedelmezőségüket igen kedvezőtlennek tartják. A BKIK mindebből arra következtetett, hogy a problémákkal küszködő mikro- és kisvállalkozások mellett, a korábbiakban tapasztaltaktól eltérően, megjelentek a legnagyobb vállalkozások is. A kamara véleményét megerősíti a GKI is, amikor megállapítja azt, hogy a korábbi felmérések során tapasztalt nagyvállalati derűlátás immár a múlté. A csak hazai piacon megjelenő cégek növekedési prognózisa 1-2 százalékos, míg az erősen exportorientált vállalkozások 10 százalék körüli növekedési ütemre számítanak.

Agrárgondok

A gazdaságkutatók külön fejezetet szentelnek az agrárágazatnak, ezen belül a mezőgazdaságnak és az élelmiszeriparnak. Megállapításuk szerint azonban e terület fejlődése még az átlagosnál is nehezebben ítélhető meg. A bizonytalansági tényezők között megemlítik az időjárást, így a nagy havat, a késői kitavaszodást, valamint az ár- és belvízkárokat. Kétségtelen, ez utóbbiak hatására ebben az évben jelentős területek esnek ki a művelés alól, illetve a késői előkészítő munkák miatt egyes növényi kultúrákat csak a tervezettnél kisebb vetésterületen lehet termeszteni, sok helyen pedig más növényféleséggel kell helyettesíteni. Egyes élelmiszerekből, például hús- és húskészítményekből túltermelés van, aminek hátterében részben az áll, hogy az élelmiszerek külföldi és belföldi kereslete immár évek óta érezhetően csökken.

Az ágazat teljesítményét befolyásolják a részben még mindig rendezetlen birtokviszonyok, s az, hogy sokan túlságosan kicsi területen gazdálkodnak. Általában megállapítható, hogy több élelmiszer-ipari ágazat, illetve mezőgazdasági kultúra jövedelmezősége nem megfelelő, aminek azonban nemcsak értékesítési, hanem hatékonysági okai is vannak.

A KSH Gazdaságelemző és Informatikai Intézetének (Ecostat) prognózisa szerint a kalászosok csökkenő vetésterülete miatt 1999-ben mintegy 11 millió tonna gabonatermés várható, ami kevesebb, mint 1998-ban volt. Az összes gabonatermelésen belül 3-3,5 millió tonna búza és 6-6,5 millió tonna kukoricatermés valószínűsíthető.

Az orosz piacon tapasztalható krízis jelentősen befolyásolja az agrártermékek exportját is. E tekintetben a különböző alágazatok milliárdos nagyságrendű veszteségeket szenvedtek. A válság azonban tovább tart, így az agrárium jobbára csak a CEFTA-országokkal bővülő kereskedelem alapján számíthat nagyobb külpiaci eladásra. Ehhez azonban komoly agrárdiplomáciai erőfeszítésekre is szükség lesz.

Ha végül összegezzük az előrejelzéseket, megállapítható, hogy a mezőgazdaság idei teljesítménye valamelyest elmarad a tavalyitól, s az ágazat bruttó termelési értéke várhatóan 2-3 százalékkal csökken. Ezen belül a szántóföldi növénytermesztés, a szőlő- és bortermelés nem éri el a tavalyi eredményt, viszont a zöldség- és gyümölcstermelésben 4-6 százalékos növekedéssel lehet számolni. Az állattenyésztés 1-3 százalékkal növekszik.

Az alapanyag-termeléssel öszszefüggésben az élelmiszeripar termelése is csökken, jóllehet ezen belül erőteljes differenciálódás várható. Az átlagot meghaladóan bővülhet a baromfifeldolgozás, a növényolajgyártás és -feldolgozás, valamint a dohánytermékek előállítása.

Bár más okokból, de az agráriumhoz hasonlóan, az idén az idegenforgalom teljesítménye is csak bizonytalanul jelezhető előre: s jóllehet Jugoszlávia bombázása főképp a tranzitutasok számának a csökkenésében mutatkozhat meg, az sem kizárható, hogy a válság negatívan hat majd a magyarországi tartózkodási céllal beutazó vendégek számára is. Ugyanez a kockázati tényező viszont a magyar vendégforgalom növekedését válthatja ki. Mindezt számításba véve a külföldi vendégek számának további csökkenése várható, amit a belföldi vendégforgalom további bővülése és részben a szállásdíjak drágulása talán ellensúlyozhat. Így végül a prognózisok az ágazat bevételeinek a szinten maradását vagy kismértékű, 1-2 százalékos csökkenését valószínűsítik.

A válaszadó cégek igen derűlátó beruházási terveket fogalmaztak meg, 1999-ben 13 százalék körüli beruházásivolumen-növekedésre számítanak. Ez azonban, figyelembe véve az államháztartás által finanszírozott beruházások várható stagnálását és a lakásépítések növekedését, a GKI Rt. összesen 8 százalékos beruházási növekedési prognózisához képest kissé optimistának látszik.

A vállalkozások modernizációját segítő gazdaságpolitikai lépések közül továbbra is az adók, illetve a tb-járulék csökkentése a legnépszerűbb. Az állami fejlesztési támogatások iránti igény az állami többségű cégek 60 százalékánál, a közép- és nagyvállalkozások 48-50 százalékánál, valamint a mezőgazdasági termelők 75 százalékánál jelenik meg. Az adminisztratív kötelezettségek csökkentése elsősorban a kis- és középvállalkozások szívügye.