Az év első hónapjaiban napvilágot látott makrogazdasági mutatók alapján sokan szóvá tették egy esetleges gazdaságpolitikai irányváltás szükségességét. Így van-e, vagy jó pályára állt be a magyar gazdaság? Elkészült a kormány gazdaságstratégiai terve, de mikor lesznek érzékelhetők a tervezett intézkedések a gyakorlatban? Mit végzett a gazdasági tárca az elmúlt kilenc hónapban? Többek között erről kérdeztük Chikán Attila gazdasági minisztert.
Milyen a gazdaság pillanatnyi állapota? Kellenek-e megszorító intézkedések?
– A kormány továbbra sem kíván csomagszerű megszorító intézkedéseket hozni, bár kiigazításokra természetesen szükség lehet, ha a körülmények azt követelik meg. Ettől eddig sem zárkóztunk el, s úgy gondolom, a gazdasághoz ez természetes módon hozzátartozik.
Az esetleges korrekciók nem sodorják-e veszélybe a gazdasági stratégia alapvető törekvéseit?
– Az alapvető célokat és a prioritásokat semmiképpen. De hozzáteszem: a stratégiának nem az a lényege, hogy most kidolgozzuk, aztán majd alkalmazzuk, hanem az, hogy bizonyos fókuszpontokat, valamint a hozzájuk vezető utakat meghatározzuk, és folyamatosan karbantartjuk a feltételek alakulásának függvényében. Az elkészült stratégia ilyen szellemben jött létre, tehát kellően rugalmas ahhoz, hogy figyelembe vegye a külső folyamatok hatásait.
Kutatók és ellenzéki politikusok gyakran a kormány szemére vetik, hogy a stratégia és a költségvetési irányelvek túlzottan optimista prognózisok alapján készülnek, miközben a folyó fizetési mérleg és a makrogazdaság más mutatóinak alakulása éppen ellenkező következtetésekre adhat okot. Mit szól ezekhez a kritikákhoz?
– Nem tartom célszerűnek, amikor a gazdaságról egy-egy hónap mutatói alapján mondanak véleményt, ráadásul a fizetési mérleg legutóbbi adatai már lényegesen kedvezőbbek voltak, mint az egy hónappal korábbiak. Bizonyos ingadozások egyszerűen hozzátartoznak a gazdasághoz, ezért ezeket a gazdaságpolitika szokásos eszközeivel kezelni lehet. Összességében pedig úgy látom: a magyar gazdaság helyzete az elmúlt 100 évben soha nem volt olyan biztató, mint most. Az átmenet a térségben a legsikeresebben zajlott le, Magyarország fejlődési pályára állt, továbbra is vonzó a befektetők számára, s meggyőződésem, hogy a szomszédos országokkal szembeni versenyelőnyünk továbbra is fennmarad.
Nem veszélyezteti-e az exportképességet a forintleértékelés ütemének csökkentése?
– A döntésnek természetesen van exportpotenciál-csökkentő hatása, de az lényegesen kisebb jelentőségű, mint az intézkedés más oldalról mutatkozó pozitív hozadéka. Az ország stabilitása és megbízhatósága szempontjából ugyanis óriási jelentősége van a kiszámítható monetáris politikának. Az exportot viszont hosszú távon sem visszafogni, sem növelni nem lehet árfolyam-politikai eszközökkel, hiszen a kivitel döntő hányadát adó multik nem ilyen alapon hozzák a döntéseiket.
A gazdaság szereplői mikor érzékelhetik a gazdasági stratégia végrehajtását szolgáló intézkedések hatásait?
– Szerintem folyamatosan érzékelhetik. Persze örülök, hogy mindenki türelmetlen és a konkrét intézkedéseket várja, de meg kell érteni, hogy kilenc hónap alatt nem lehet a világot kifordítani a sarkából. Tartalmi átalakítás folyik, nem akarunk működő rendszereknek nekiugrani anélkül, hogy tudnánk, mit csinálunk. Hiszen minden egyes döntésnek milliárdos nagyságrendű következménye van. Bizonyos részstratégiák már elkészültek, számos pedig még folyamatban van, de azt hiszem, időarányosan jól állunk.
A vállalkozók leginkább arra kíváncsiak: világos lesz-e az üzleti tervezés időszakára, mire számíthatnak jövőre?
– A minisztériumban már dolgozunk a kis- és középvállalkozás-fejlesztési stratégia végrehajtásának pénzügyi, szervezeti és információs részletein. Erre van ütemterv, és merem mondani, hogy mielőtt a vállalkozók megérdemelt nyári szabadságukat megkezdenék, tudni fogják, mi lesz jövőre.
A korábbi kormányok mindegyike zászlajára tűzte a kis- és középvállalati (kkv) szektor fejlesztését. Melyek lesznek a valóban új elemek az e területekre érvényes szabályozásban?
– A rendszerbeli áttörő változás – miután ez a költségvetéssel is összefügg – jövőre várható. De a banki finanszírozást már korábban, akár már az idén is föl lehet pörgetni. Ez folyamat, amihez a nemrégiben elfogadott kormányhatározat megteremti az első lépések alapjait.
És megtörténtek-e már ezek az első lépések?
– Már összeültünk a három legnagyobb, országos hálózattal rendelkező bank, az OTP, a Postabank és a Takarékbank vezetőivel, hogy megtárgyaljuk a lehetőségeket. És más bankok is jelentkeztek, amelyek akár olyan áron is részt vennének a folyamatban, hogy bővítik fiókhálózatukat. Ha a szervezeti kérdéseket sikerül tisztázni, és a jövő évi költségvetés is rendben lesz, akkor lehet arról beszélni, hogyan osztják szét az állami támogatást. De hosszú távon az állami pénz súlyának mindenképpen csökkennie kell majd.
A kormány nemrégiben határozatban rögzítette, hogy a vállalkozásfejlesztés központja a Gazdasági Minisztérium. Mennyire összehangolt ma a fejlesztés, hiszen több tárca többféle jogcímen támogatja a vállalkozókat, akik mégis keveslik a törődést?
– Itt komoly problémák vannak. Erre vonatkozólag nem volt megfelelően kialakított információs rendszer, hiányzott a döntések összehangolása. Emellett az is okozott átmeneti nehézséget, hogy az új kormány átalakította a tárcaszerkezetet, így például a területfejlesztés kérdései más struktúrába kerültek. Ezen a helyzeten próbálunk most segíteni, komoly akadályokon kell keresztülverekednünk magunkat. A területfejlesztés (regionális fejlesztés, vidékfejlesztés) ügye szervezetileg nem tisztázott, s amíg ez nem történik meg, addig nagyon jelentős lépést nem lehet tenni. A kisvállalkozás-fejlesztés tipikusan régióhoz, helyhez kötött.
Ön még nem mondott le arról, hogy a településfejlesztés a gazdasági tárcához kerüljön át?
– Nincsenek ilyen ambícióim, és ezt a koalíciós megállapodás sem teszi lehetővé. Amire az ambícióm irányul, az a sokkal jobb koordináció, a Miniszterelnöki Hivatal bevonásával. Ezt másképpen nem lehet csinálni, mint úgy, hogy a MEH fogja össze az FVM, a közlekedési, a gazdasági tárca regionális fejlesztési elképzeléseit és a pénzügyi megfontolásokat. Én ezt sarkalatos kérdésnek tartom a kisvállalkozás-fejlesztés szempontjából, ami nélkül sem a pénzügyek megfelelő kezelését, sem a regionális preferenciák érvényesülését nem lehet elérni. Amíg a regionális pénzalapokat és koncepciókat nem tudjuk a kkv-fejlesztési koncepcióval összehangolni, addig mindig nagy lukak lesznek a rendszerben.
Összességében mennyi központi támogatás jut ma a vállalkozásoknak különböző jogcímeken?
– Nem tudom, de nem hiszem, hogy ma ezt bárki is meg tudná mondani. Kollégáim éppen most dolgoznak ilyen összesítésen a tárcáktól bekért adatok alapján. Ha a tavalyi évre vonatkozó kimutatás elkészül, az adhat valamilyen képet és persze támpontot is a jövőre nézve.
A korábban idézett kormányhatározat előírja, hogy a vállalkozásfejlesztésben érdekelt tárcák, intézmények dolgozzanak ki részletes feladattervet a következő időszakra, amelyek összehangolása, "egységbe kovácsolása" a GM feladata. Jól sejtem, hogy ez nem lesz könnyű?
– Valóban nem. Megvannak a politikai aspektusai is, megvannak a szakmai nehézségei is. A legnehezebbé pedig az teszi az egyeztetést, hogy szakmai különbségek tárcaköntösben jelennek meg. Olykor azért nem tudunk valamilyen kérdésben szakmai egyetértésre jutni, mert a pénzek tárcákhoz kötődnek. E tekintetben sokat segíthet a büdzsé funkcionális felosztása, amelyet a Pénzügyminisztérium elkészít a költségvetés kidolgozása során.
Jelen körülmények között megalapozottnak tartja-e azt a prognózist, miszerint idén 30-50, a teljes kormányzati ciklus ideje alatt pedig 200 ezer új munkahelyet teremtenek?
– Nem mi teremtjük, hanem a gazdaság, de én azt gondolom: ha a tervezett növekedési ütem megvalósul, jó esély van a foglalkoztatás ilyen mértékű bővülésére. A gazdasági stratégia prioritásai: az egészséges vállalati szerkezet kialakítása, a versenyképesség javítása, a befektetések, beruházások ösztönzése, a területi egyenlőtlenségek mérséklése, a tudásalapú gazdaság megteremtése mind-mind ebbe az irányba mutatnak. Ebben az évben pedig csak a multik tervezett beruházásai 5-10 ezer új munkahelyet eredményezhetnek, s várhatóan a kis- és közepes vállalkozások is növelik alkalmazottaik számát.
Ez a versenyszféra. Mi várható a közszférában?
– Valószínűleg további létszámleépítésre lesz szükség, de ezt átszervezéssel, hatékonyságnöveléssel, bérnövekedéssel akarjuk öszszekötni. Minőségi személycsere is lezajlik majd ebben a körben, hiszen az uniós csatlakozással összefüggésben a közszféra bizonyos területein, megfelelő szakképzettségű szakemberekre többletigény jelentkezik majd.
A kormány működésének első néhány hónapjában a szociális partnerekkel való viszony finoman szólva is kritikus volt. Hosszú viták után, de végül el tudták fogadtatni a munkaadókkal és a munkavállalókkal a szociális párbeszéd új rendszerét. Elégedett-e ezzel?
– A párbeszéd intézményeinek új tagolása szerintem értelmes dolog, koncepcionálisan más, mint ami korábban működött. Társadalomfilozófiai és politikai kérdés, hogy erről ki mit gondol. Soha nem fogunk tudni egyetérteni a szakszervezetekkel abban, hogy a bérvitákat illik-e ilyen fórumokon lefolytatni. A kormány szerint nem. Teljesen nyilvánvaló, hogy ebben nem fogunk megegyezni, amíg a világ világ.
A hatalmi pozíció döntött?
– A kormány kormányoz és nem a szakszervezet. Végső soron a gazdasági eredményekért, azok társadalmi következményeiért sem a szakszervezet a felelős, hanem a kabinet. Azt gondolom, hogy ez a rendszer jobb, mint a régi, a Gazdasági Tanács és az Országos Munkaügyi Tanács megalakulása megnyugtató körülmények között zajlott le. Küszöbön áll az Európai Integrációs Tanács megalakulása. Most a hangsúlyt a kölcsönös bizalom erősítésére kell helyezni, mert ez a hatékony működés alapfeltétele. Igen fontos fórumnak tartom a Gazdasági Tanácsot, amely lehetőséget ad arra, hogy a kormány intézményesített formában vitassa meg terveit, eredményeit a gazdasági élet szereplőivel. Most nagyon rövid időn belül, még a tavasszal újra összeült, mert fontosnak tartottuk a költségvetési irányelveket megvitatni, mielőtt az előterjesztés az Országgyűlés elé kerülne.
Elégedett-e a kormány és a tárca csaknem egyéves munkájával?
– Az ember soha nem elégedett, de nagyjából ezt vártam, ami történt, a dolgok menetét illetően nagy meglepetés nem ért. Azért vállaltam el ezt a feladatot, mert azt gondoltam, van elképzelésem arról, milyen irányban kellene a gazdaságot továbbfejleszteni. Ezen a téren sok minden történt, bár nyilván vannak olyan dolgok, amelyekhez négy év is kevés, és kilenc hónap alatt nem lehet látványos eredményeket elérni. De a változások mindenképpen jó irányba mutatnak, a piacgazdasági átmenet nagy léptékű változásainak lezárultával most a hatékony intézmények és működési mechanizmusok megteremtése a cél. Elégedett vagyok azzal, hogy jó a kapcsolatom a kormány politikai vezetésével, sikerül érvényesíteni a gazdaság érdekeit, megvan az a döntési szabadságunk, ami az eredményességhez kell. Elégedett vagyok azzal a kapcsolattal is, ami a gazdaságirányításban részt vevő többi szervezettel kialakult, hiszen a legnagyobb súlyú döntések konszenzussal születtek. Nem vagyok viszont elégedett a GM-ben és a kutatóintézetekben a gazdaságfejlesztésre vonatkozó szakmai háttérrel, ismeretanyaggal. Egy sor kérdésre nem tudjuk a választ, nem mintha nem lehetne tudni, hanem egyszerűen azért, mert még nem foglalkozott vele senki kellő mélységben. Hihetetlen gyors változások zajlottak le ebben az országban, és ehhez sem a gazdasági irányítói, sem a kutatói szféra nem alkalmazkodott olyan gyorsan, ahogyan kellett volna. Bár ez valószínűleg teljességgel nem is lehet másként. Tehát ez a kritika tulajdonképpen a helyzetnek szól, és nem az intézményeknek.
