Amennyiben az adótartozás nem hajtható be a munkáltató bankszámlájáról, úgy a vagyona következik mint a követelés fedezete. Az adótartozások behajtásának szabályaival foglalkozó sorozatunk mostani darabja az ingó és ingatlan vagyonra vezetett végrehajtást járja körül.
INGÓVÉGREHAJTÁS
Foglalás
A végrehajtó foglalási jegyzőkönyvben írja össze az adós ingóságait, és ilyen módon lefoglalja azokat. A foglalás korlátozza, illetőleg megszünteti az adós rendelkezési jogát a tulajdonában levő ingó dolog felett. Rendszerint az adósé marad még egyelőre a birtoklás, a használat és a hasznok szedésének joga. A rendelkezési jog korlátozásával, illetőleg megszűnésével függ össze – mint polgári jogi következmény – az elidegenítési és terhelési tilalom. A lefoglalt ingóság elhasználása (felélése), megsemmisítése, elidegenítése, elzálogosítása vagy a végrehajtás alól más módon való elvonása bűncselekményt valósít meg (zártörés).
Zár alá vétel
A lefoglalt ingóság azonban nem minden esetben marad az adós birtokában. Ha ugyanis valószínű, hogy az adós nem fogja megőrizni a lefoglalt dolgokat, a végrehajtó zár alá veheti azokat. A zár alá vétel az ingóság lefoglalásának módja. Ilyenkor nemcsak az adós rendelkezési, hanem a használathoz való joga is megszűnik. A zár alá vételnek két formája van. Az egyik esetben a végrehajtó megőrzésére alkalmas tárolóban, szekrényben vagy külön helyiségben helyezi el az ingóságot, majd lezárja és lepecsételi. A tároló felnyitása, a pecsét eltávolítása, megsértése zártörésnek minősül. A másik esetben a végrehajtó zárgondnokot jelöl ki a lefoglalt ingóság megőrzésére. Erre akkor nyílik lehetősége, ha az adós nem vállalkozik a lefoglalt dolog megőrzésére, illetőleg hosszabb ideig távol van, vagy ha a végrehajtást kérő zárgondnok kijelölését kérte, és ez a végrehajtó szerint indokolt. A zárgondnok költségét és díját a végrehajtó állapítja meg.
Lefoglalható ingóságok
Végrehajtás alá vonni csakis azt az ingóságot lehet, amely az adós tulajdonában áll. Nem foglalható le az adós őrizetében levő ingóság, ha a rajta levő jelből vagy más körülményből minden bizonyítás nélkül megállapítható, hogy a vagyontárgy nem az adósé. A foglalást addig kell folytatni, amíg a követelés és annak járulékai (késedelmi kamat, esetleges per- és végrehajtási költség) nincs teljesen fedezve.
Mentesség
A gazdasági társaság ellen folytatott ingóvégrehajtás során csak a lábon álló, illetőleg be nem takarított termés, gyümölcs, valamint az a dolog mentesül a foglalás alól, amelyet a felszámolási eljárás során nem lehet az adós vagyonához tartozóként figyelembe venni. Mentes továbbá a biztosítási összeg (kivéve a lefoglalt ingóságért járó összeget), a szakszervezet sztrájkalapjába helyezett összeg, a postára feladott készpénz vagy más küldemény, illetve a közraktárban elhelyezett dolog. A közforgalmú fuvarozónak átadott ingóság addig mentes a fogalás alól, amíg azt a posta, illetőleg a fuvarozó nem adta át az átvételre jogosultnak.
Becslés
A foglaláskor becsléssel állapítják meg a lefoglalt ingóságok értékét. Ezt általában a végrehajtó végzi a forgalmi ár alapján. Amennyiben valamelyik fél kívánja, a végrehajtó szakértő-becsüst is alkalmazhat a foglalásnál. Szakértő-becsüs közreműködésével a foglalás után is módosítható a becsérték, ha ezt bármelyik fél a foglalási jegyzőkönyv kézbesítésétől számított 8 napon belül kérte.
Foglalás harmadik személynél
Ha valószínű, hogy a harmadik személynél van az adós tulajdonában álló, lefoglalható ingóság, a végrehajtó nyilatkozatra hívja fel az érintettet, aki köteles közölni, hogy nála van-e és milyen jogcímen az ingóság, elismeri-e az adósnak az ingóságra vonatkozó tulajdonjogát, igényt tart-e valaki az ingóságra, s ha igen, milyen jogcímen. Az adós tulajdonjogának elismerésekor a végrehajtó azt a helyszínen lefoglalhatja.
A harmadik személy az adóhatósággal szemben felelősséggel tartozik azért a költségért és kárért, amely abból ered, hogy rosszhiszeműen nem ismerte el az adós tulajdonjogát, a felhívás után nem őrizte meg gondosan az ingóságot, vagy meghiúsította a foglalást. A gondos őrzés kötelezettsége, a használat és a rendelkezés terén a harmadik személyre lényegében ugyanolyan kötelezettséget hárít, mint amilyen az adóst terheli a lefoglalt ingósággal kapcsolatban.
Követelés lefoglalása
Ha az adósnak harmadik személlyel szembeni követelése van, illetőleg az adós olyan szerződést kötött harmadik személlyel, amelyből később követelése keletkezik, a végrehajtó nyilatkozatra hívja fel a harmadik személyt, egyben lefoglalja a követelést. Ha jelzálogjog biztosítja a követelést, a végrehajtó megkeresi a földhivatalt, a vízi, illetőleg légi járművek lajstromát vezető szervet, hogy a követelés lefoglalását jegyezze be az ingatlan-nyilvántartásba, illetőleg az említett járművekről vezetett lajstromba.
A harmadik személy köteles a végrehajtóval közölni, hogy elismeri-e a követelést, illetőleg a később keletkező követelésről szóló szerződést. Tájékoztatnia kell arról is, hogy a követelés mikor esedékes, arra ki, milyen jogcímen tart igényt.
A harmadik személy a felhívás után sem az adós, sem más javára nem teljesítheti a lefoglalt követelés szerinti kötelezettségét, hanem köteles legkésőbb az esedékesség napján a követelés összegét befizetni a végrehajtói letéti számlára, illetőleg bírósági letétbe helyezni a követelés tárgyát. Ha a harmadik személy ehelyett bárkinek teljesít, a követelés összegéig felelős az adóhatósággal szemben.
A követelés lefoglalására irányuló eljárás kezdeti szakasza lényegében megfelel a harmadik személy birtokában levő ingóság lefoglalásánál ismertetett szabályokhoz. Lényeges különbség azonban, hogy a harmadik személynél levő ingóságot a végrehajtó csak akkor foglalja le, ha a harmadik személy válaszából meggyőződött arról, hogy van jogalapja a foglalásnak. A harmadik személlyel szemben fennálló adósi követelést ezzel szemben a végrehajtó már a harmadik személyhez intézett felhívásban lefoglalja. A követelés lefoglalására vonatkozó szabályok irányadók akkor is, ha az adósnak valamilyen vagyoni jellegű jogát vonják végrehajtás alá (pl. azt a jogát, hogy a tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését kérheti). A vagyoni kényszer ilyenkor is e jognak a korlátozására, majd elvonására – adott esetben az adóhatóság általi érvényesítésére – és mindezek eredményeként az adós kötelezettségének teljesítésére irányul.
Elsőbbségi igény
Főszabály szerint – összhangban a zálogjogra vonatkozó polgári jogi szabállyal – a végrehajtás során figyelembe kell venni a zálogjog alapján bejelentett elsőbbségi igényeket is, mert a zálogtárgy értékesítéséből befolyt összeget elsősorban a zálogjoggal biztosított követelés kielégítésére kell fordítani.
Ezért a végrehajtó a foglalás után elsőbbségi igényének bejelentésére hívja fel azt, akiről feltehető, hogy szerződéses vagy törvényes zálogjoga alapján a végrehajtást kérőt megelőzően jogosult a követelésének kielégítésére a lefoglalt ingóságból. Az elsőbbségi igényt a foglalástól számított 8 napon belül kell bejelenteni.
Értékesítés
Az adóhatóság a foglalástól számított 15 nap eltelte után haladéktalanul köteles intézkedni az adóstól lefoglalt ingóság értékesítéséről. Ezt követően a végrehajtó a foglalástól számított két hónapon belüli időpontra kitűzi az értékesítést. Kivételt képeznek ez alól a romlandó áruk, amelyeket a foglalás után azonnal értékesíteni kell. A végrehajtó gondoskodik a lefoglalt ingóságnak értékesítési helyre való szállításáról. Ha az elszállítás bármilyen akadályba ütközne, zár alá kell venni az ingóságot. A zár alá vétel szabályait kell alkalmazni akkor is, ha a lefoglalt dologra nézve korábban végrehajtási igénypert indítottak.
Az értékesítés formái
Az értékesítés fő formája az árverés, azonban a jogszabályok lehetőséget adnak más értékesítésre is. Ilyen lehet – meghatározott feltételek mellett – az ingóságok árverésen kívüli, de árverési hatályú értékesítése, vagy a bizományosi értékesítés, amelyet a bemutatóra szóló értékpapírok és a romlandó áruk esetében alkalmaznak. A lefoglalt arany, platina, ezüst, külföldi pénz vagy fizetőeszköz értékesítését kizárólag a Magyar Nemzeti Bank és területi egységei végezhetik. A végrehajtó köteles bírósági letétbe helyezni az arany vagy platina felhasználásával készült tárgyat, a drágakövet és az értékpapírt, a belföldi készpénzt pedig befizetni a végrehajtói letéti számlára.
Árverés
Az árverési vevő a vételár megfizetésével tulajdonjogot szerez az árverésen eladott ingóságon. Az árverés utólagos megsemmisítése nem érinti a jóhiszemű árverési vevő tulajdonjogát, hiszen, aki árverés útján jóhiszeműen szerzi meg az ingó dolgot, az tulajdonossá válik arra való tekintet nélkül, hogy korábban ki volt a tulajdonos. A vevő tehermentesen szerzi meg az ingóságot.
Hirdetmény
Az árverést a végrehajtó árverési hirdetménnyel tűzi ki, amelyen minden esetben fel kell tüntetni a felek nevét, az árverés helyét és idejét, az árverésre kerülő ingóságokat és becsértéküket, valamint azt, hogy azokat az árverés előtt hol és mikor lehet megtekinteni. A jogszabályok nem írják elő kötelező elemként az árverezés feltételeire és jogkövetkezményeire való felhívást, ezért a vevőnek érdemes előre tájékozódnia ezekben a kérdésekben a készpénzfizetési és illetékkötelezettségről, valamint arról, hogy árverezni személyesen vagy képviselő útján lehet.
Az árverési hirdetményt kézbesíteni kell a feleknek és az árverés helye szerint illetékes jegyzőnek. Az ennek hiányában megtartott árverés törvénysértő. Az árverési hirdetmény közzététele a hirdetmény kifüggesztésével történik. A hirdetményt az alábbi helyeken kell kifüggeszteni:
- a bíróság (adóhatóság) hirdetőtábláján,
- a bírósági (adóhatósági) árverési csarnok hirdetőtábláján,
- az árverés helye szerinti polgármesteri hivatal hirdetőtábláján.
A hirdetményt az árverést megelőző harmadik napig – legalább tizenöt napon keresztül – kell a hirdetőtáblán tartani, azonban a végrehajtó bármelyik fél kérelmére az árverést egyéb megfelelő módon is közhírré teheti.
Az árverés helye
Főszabály szerint a bírósági árverési csarnokban kell megtartani az árverést, de a bíróság épületében, a helyi önkormányzat épületében vagy az önkormányzat jegyzője által kijelölt más helyiségben is lefolytatható az árverés. Különleges esetekben a foglalás helyén, az ingóság őrzésének helyén vagy a végrehajtó által megjelölt más helyen is megtarthatják az árverést.
Az ingóárverés lefolytatása
A végrehajtó az árverés megkezdése előtt köteles meggyőzödni arról, hogy fennállnak-e az árverés feltételei, szabályszerű volt-e a hirdetmény kifüggesztése, kézbesítése. A végrehajtó, a végrehajtó közeli hozzátartozója és az adós sem személyesen, sem képviselője útján nem árverezhet, illetve az ingóságot közvetve sem szerezheti meg.
Az árverési sorrendet az adós határozhatja meg. Amenyiben nem él ezzel a jogával, az ingóságokat a foglalási jegyzőkönyvben feltüntetett sorrendben kell elárverezni.
Az árverés kezdetekor a végrehajtó közli az árverezőkkel az ingóság becsértékét (a kikiáltási árat), és felhívja őket ajánlatuk megtételére. Ha a felajánlott vételár nem éri el a kikiáltási árat, azt fokozatosan lejjebb kell szállítani a becsérték egynegyed részéig. Az árverés addig tart, amíg ajánlatot tesznek. Amennyiben további ajánlat nincs, a végrehajtó a legmagasabb vételár háromszori kikiáltása után kijelenti, hogy az ingóságot a legtöbbet ajánló megvette. Az árverési vevő ezután köteles készpénzben azonnal kifizetni a teljes vételárat. Ha ezt a vevő nem teljesíti, az árverést tovább kell folytatni, amelyben a fizetést elmulasztó vevő már nem vehet részt. Ha az ily módon tovább folytatott árverésen az ingóság az első vevő által ajánlott – és meg nem fizetett – árnál alacsonyabb áron talál vevőre, az első vevő köteles az árkülönbözetet megtéríteni (ez természetesen a végrehajtás során befolyt összeget növeli). Az adóhatóság, mint végrehajtást kérő, készpénz nélkül is vásárolhat. Ennek feltétele többek közt, hogy az ingóságot csak az ő követelése fejében foglalták le.
Árverési jegyzőkönyv
Az árverésről a végrehajtó jegyzőkönyvet készít, amelyben – a végrehajtási eljárás során korábban felvett jegyzőkönyv adatain kívül – rögzíti az elárverezett ingóságot, becsértékét és árverési vételárát, az árverési vevő nevét és lakóhelyét, illetőleg székhelyét. A jegyzőkönyv másolatát kézbesítik a feleknek és az árverési vevőnek.
Értékpapír értékesítése
A bemutatóra szóló vagy egyébként korlátozás nélkül forgalomba hozható értékpapírt a végrehajtó bizományi értékesítésre adja át valamelyik értékpapír-ügynökségnek vagy tőzsdeügynökségnek, amely köteles az értékesítésből befolyt összeget – a bizományi díj levonása után – átutalni a végrehajtói letéti számlára. Amennyiben az értékesítés sikertelen volt, az értékpapír-ügynökség az értékpapírt visszavásárlásra ajánlja fel az értékpapír kibocsátójának, amely a visszavásárláskor köteles a végrehajtói letéti számlára átutalni az ellenértéket.
Ha az előzőekben felsorolt módokon nem sikerült az értékpapírt értékesíteni, a végrehajtó azt árverésen értékesítheti.
A névre szóló, tagsági jogot megtestesítő vagy korlátozottan forgalomba hozható értékpapír esetében a végrehajtó értékpapír-ügynökséget bíz meg – értékesítési céllal – azzal, hogy az értékpapírt zárgondnokként kezelje, és az abból származó jövedelmet utalja át a végrehajtói letéti számlára. Ilyen típusú értékpapíroknál azonban, a végrehajtást kérő kívánságára az értékpapírt a forgalmi korlátozásokra tekintet nélkül árverésen kell értékesíteni.
Üzletrész értékesítése
A gazdálkodó szervezet vagyonából az adóst megillető üzletrészt a végrehajtó az általános szabályok szerint foglalási jegyzőkönyvben foglalja le, majd pedig a foglalási jegyzőkönyv másolatának megküldésével értesíti a foglalásról a gazdálkodó szervezetet és a fővárosi, illetőleg megyei bíróságot mint cégbíróságot. Az üzletrész lefoglalását a gazdálkodó szervezet bejegyzi a nyilvántartásába, a cégbíróság pedig a cégjegyzékbe. Az üzletrész lefoglalása után azzal az adós már nem rendelkezhet, az üzletrész tehát változatlan jogi helyzetben marad addig is, amíg nem teszik meg az értékesítést. Ha az üzletrészről értékpapírt állítottak ki, azt éppen úgy kell lefoglalni, mint bármely más értékpapírt.
A lefoglalt üzletrészt a végrehajtó árverésen értékesíti. Ilyenkor az érintett gazdálkodó szervezet tagját, a gazdálkodó szervezetet, illetve az általa kijelölt személyt – ebben a sorrendben – elővásárlási jog illeti meg.
Árverésen kívüli értékesítés
A végrehajtó a felek kívánságára – az általuk megállapított becsértéken – árverésen kívül, de az árverési vétel hatályával is eladhatja az ingóságot az általuk meghatározott vevő részére.
Az ingóság átvétele, visszaadása
Az értékesíthetetlen ingóságot a végrehajtást kérő a becsérték egynegyedének fejében átveheti. A végrehajtandó követelés természetesen ennyivel csökken. Ha a végrehajtást kérő nem veszi át ily módon a vagyontárgyat, úgy azt fel kell oldani a foglalás alól, és vissza kell adni az adósnak. Amennyiben az adós az átvételre szóló felhívástól számított 30 napon belül nem jelentkezett, az ingóságot megsemmisítik vagy hulladékként hasznosítják.
AZ INGATLANÁRVERÉS
Az adótartozások behajtásának leginkább eredménnyel kecsegtető módja az ingatlanokra vezetett végrehajtás, amely az ingatlan jellegére, művelési ágára és az ingatlant terhelő jogra vagy tilalomra tekintet nélkül lefolytatható. Csak az az ingatlan mentes a végrehajtás alól, amelyet a felszámolási eljárás során sem lehet az adós vagyonához tartozóként figyelembe venni.
A végrehajtás alá vont ingatlant megszerző új tulajdonos tulajdonjogát csak a következő jogok terhelhetik: a telki szolgalom, a közérdekű használati jog, az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett haszonélvezeti jog, végül a törvényen alapuló haszonélvezeti jog akkor is, ha nincs az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezve.
Főszabály szerint az ingatlan-végrehajtás kizárólag akkor lehetséges, ha az ingóvégrehajtás és az azt megelőző behajtási eljárás eredménytelen volt, vagy az ennek során befolyt összegből a tartozás nem elégíthető ki. További feltétel, hogy a végrehajtandó tartozás összege meghaladja a 100 000 forintot vagy arányban áll a végrehajtás alá vont ingatlan értékével. Az ingatlant jellegére, művelési ágára és az ingatlant esetlegesen terhelő jogra vagy tilalomra tekintet nélkül végrehajtás alá lehet vonni. A kialakult gyakorlat szerint a más módon behajthatatlan adótartozásnál sem értékesítik az adózó és családja által lakott, a szükséges mértéket meg nem haladó nagyságú, alapterületű, értékű ingatlant, így az tulajdonképpen mentes" a végrehajtás alól.
Az ingatlan lefoglalása
Az ingatlant a végrehajtó foglalja le úgy, hogy megkeresi a földhivatalt a végrehajtási jog ingatlannyilvántartásbeli bejegyzése miatt. A foglalás a végrehajtási jog bejegyzésével valósul meg. Erről a tényről a földhivatal határozatban értesíti a végrehajtót, a feleket, és azokat, akiknek az ingatlanra vonatkozóan az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joguk van. Ezt követően a lefoglalt ingatlanra vonatkozó jogot csak akkor lehet megszerezni, ha az nem sérti a végrehajtást kérő jogát, illetve nem hiúsítja meg a végrehajtás célját.
A foglalás jogkövetkezményei lényegében megfelelnek az ingóvégrehajtás jogkövetkezményeinek. Eltérést okoz azonban, hogy az ingatlanra vonatkozó jogok változása az ingatlan-nyilvántartáshoz kapcsolódik. Az ingatlan lefoglalása – eltérően az ingóság lefoglalásától – nem jelent elidegenítési és terhelési tilalmat. E tilalom mellőzését az ingatlan-nyilvántartás rendszere teszi lehetővé. Az ingatlan lefoglalása a végrehajtás tipikus esetében – a pénzkövetelés behajtására irányuló végrehajtás során – a fentiek szerint korlátozza ugyan az adós rendelkezési jogát, de nem érinti a használathoz, a hasznok szedéséhez fűződő jogot.
Az ingatlan árverésen kívüli eladása
Az ingatlant is értékesíteni lehet a végrehajtási eljárásban olyan módon, hogy a végrehajtó a felek kívánságára – az általuk meghatározott vevő részére és az általuk megállapított becsértéken – árverésen kívül, de árverési vétel hatályával adja el az ingatlant. Ez ilyenkor is azt jelenti, hogy az adós tulajdonjoga megszűnik, és az árverési vevő vagy az ingatlan más megszerzője eredeti szerzésmóddal jut a tulajdonjoghoz. Az ingatlan árverésen kívüli eladásához szükség van azoknak az érdekelteknek a beleegyezésére, akiknek az ingatlanra vonatkozóan az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joguk van.
Az ingatlanárverés előkészületei
A végrehajtó akkor intézkedhet a lefoglalt ingatlan értékesítésről, ha annak törvényes feltételei fennállnak, és a végrehajtási jogot bejegyző földhivatali határozatnak a végrehajtó részére történt kézbesítésétől számított 45 nap már eltelt. Az ingatlant legkésőbb a határozat kézhezvételétől számított három hónapon belül értékesíteni kell. Az értékesítés előtt a végrehajtó – 6 hónapnál nem régebbi hivatalos adó- és értékbizonyítvány figyelembevételével – megállapítja az ingatlan becsértékét, amelyet közöl a felekkel és azokkal, akiknek az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joguk van az ingatlanra. A megállapított becsérték ellen tizenöt napon belül kifogást lehet előterjeszteni, ilyen esetben a becsértéket a bíróság állapítja meg. Az ingatlan-végrehajtás szempontjából igen fontos az ingatlan becsértékének megállapítása, hiszen az ingatlan általában nagy értékű vagyon, ezért a becsérték megállapítása terén a valóságos viszonyoktól való minden eltérés súlyosan érintheti a felek érdekét.
Az árverés helye
Főszabály szerint az árverés helye a bíróság épülete, de az megtartható az ingatlan fekvése szerinti helyi önkormányzat épületében vagy az önkormányzat jegyzője által kijelölt helyiségben, illetve magán az ingatlanon, de akár a végrehajtó által kijelölt más helyen is.
Árverési hirdetmény
A végrehajtó árverési hirdetménnyel tűzi ki az árverést, amelyben feltünteti a felek nevét, az árverés helyét és idejét, az ingatlan-nyilvántartási adatokat (az ingatlan fekvésének helyét, a tulajdonosát, a terheket), az ingatlan tartozékait, épületnél a jellemző sajátosságokat, beköltözhető vagy lakott állapotát, a becsértéket, az árverési előleg összegét és az árverési feltételeket. A hirdetményt kézbesíteni kell a feleknek, és azoknak is, akiknek az ingatlanra vonatkozóan az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joguk van. Ezenkívül meg kell küldeni a hirdetményt az ingatlan fekvése szerinti önkormányzat jegyzőjének, valamint a földhivatalnak is, amely az árverés kitűzését köteles feltüntetni az ingatlan-nyilvántartásban. A jegyző és a földhivatal az árverést megelőző 3. napig – legalább 15 napon át – a hirdetőtáblán kifüggeszti az árverési hirdetményt.
Az árverés menete
Ingatlanra csak az árverezhet, aki a végrehajtónál előlegként letétbe helyezte az ingatlan becsértékének 10 százalékát. Akinek az ingatlanszerzése engedélyhez van kötve, az árverezés előtt igazolni köteles, hogy az engedélyt megkapta. Ingatlanárverésnél is irányadó az a korlátozás, amely szerint a végrehajtó, annak közeli hozzátartozója és az adós nem árverezhet.
Az árverés szabályai lényegében azonosak az ingóárverés szabályaival. Az árverés sikere érdekében azonban a Vht. lehetővé teszi, hogy az ingatlant ne csak a becsértékén, hanem alacsonyabb áron is el lehessen adni. Ezért a kikiáltási árat az ingatlan becsértékének feléig lehet leszállítani.
Árverési vevő az lesz, aki a legtöbbet ajánlotta az ingatlanért. Az árverési vevő által letétbe helyezett előleget be kell számítani a vételárba, a többi árverező az előleget az árverés befejeztével visszakapja. Az árverési vevő rendszerint az árveréstől számított 15 napon belül köteles befizetni a teljes vételárat, a végrehajtó azonban legfeljebb 2 hónapig terjedő halasztást adhat erre. Az árverési vevő egyelőre visszatarthatja az árverési vételárat – illetőleg a vételár megfelelő részét –, ha az elárverezett ingatlanra vonatkozóan az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett követelése van, vagy ha az adós jelzálogos hitelezőjével megállapodott abban, hogy a jelzálogjog az ingatlanon továbbra is fennmarad.
Az árverés sikertelensége
Az első árverés sikertelen, ha nem tettek vételi ajánlatot, vagy ha a felajánlott vételár nem érte el az ingatlan becsértékének felét, továbbá akkor is, ha az árverési vevő nem fizette be a teljes vételárat az árveréstől számított 15 napon, illetőleg a végrehajtó által engedélyezett határidőn belül. Az első árverés sikertelenségének megállapításától számított 3 hónapon belül második árverést kell tartani.
Árverési jegyzőkönyv
Az ingatlanárverésről készült jegyzőkönyvnek – a végrehajtási eljárás során felvett jegyzőkönyvben rögzített adatokon túl – tartalmaznia kell az elárverezett ingatlan ingatlan-nyilvántartási adatait, becsértékét és árverési vételárát, valamint az árverési vevő nevét, születési évét, anyja nevét, lakóhelyét, illetve székhelyét. A jegyzőkönyvnek az árverési vevő által is aláírt másolatát kézbesíteni kell a feleknek és az ingatlanon bejegyzett joggal bíró személyeknek.
Az árverés meghiúsulása
Az árverést meghiúsultnak kell tekinteni, ha az árverést a felettes adóhatóság megsemmisítette, valamint ha a törvényi feltételek hiánya, illetve rendzavarás miatt nem tartották meg a kitűzött árverést.
Az ingatlan átvétele
Ha a második árverés is sikertelen, a végrehajtást kérő – ennek megállapításától számított 15 napon belül – a becsérték felének megfelelő összeg fejében átveheti az ingatlant. Ha több végrehajtást kérő van, az ingatlant az veheti át, aki a becsérték felét meghaladó legmagasabb árajánlatot tette. Több egyenlő árajánlatnál a kielégítési sorrendre vonatkozó általános szabályok az irányadók.
A becsérték felének, illetőleg az átvételi árnak megfelelő összeget be kell számítani a végrehajtást kérő követelésébe. A végrehajtást kérő általi átvétel jogkövetkezménye azonos az árverési vétel jogkövetkezményével. Ha a végrehajtást kérő nem vette át az ingatlant, a végrehajtás mindaddig szünetel, amíg a végrehajtást kérő újabb árverés kitűzését nem kérte. A szünetelés beálltától számított 6 hónapnál korábban nem lehet újabb árverést kitűzni.
A végrehajtás során befolyt összegek elszámolása
Az adózó által részben kiegyenlített tartozást az adóhatóság az esedékesség sorrendjében számolja el. Ha az adótartozást maga az adóhatóság hajtja be az összeget az adók esedékességének sorrendjében, azonos esedékű adóknál a tartozás arányában kell elszámolni.
A végrehajtás során befolyt összegből elsősorban a végrehajtási költséget kell kielégíteni. Az esetek többségében a befolyt összeg nem fedezi a tényleges adótartozást.
Pálkovács Attila| Jogorvoslatok adóügyekben |
|---|
|
A határozat módosítása vagy visszavonása Az adóhatóság az adózó terhére a határozat közlésétől számított egy éven belül, az adózó javára pedig az adó megállapításához való jog elévüléséig módosíthatja vagy visszavonhatja a felettes szerv vagy a bíróság által még el nem bírált, jogszabálysértő határozatát. Az adózó terhére korlátozás nélkül módosítható a határozat, ha
A rosszhiszeműséget az adóhatóságnak kell bizonyítania. Fellebbezés Az adóhatósági eljárásban is megilletik az adózót az államigazgatási eljárás során igénybe vehető jogorvoslatok. A jogorvoslatok körében is utalni kell arra az általános szabályra, hogy ha az adózás rendjéről szóló törvény másként nem rendelkezik, akkor az államigazgatási eljárás általános szabályait kell alkalmazni. Felügyeleti intézkedés A felettes hatóságot megillető felügyeleti intézkedés funkciója az adóigazgatási eljárásban kettős: egyrészt mint jogorvoslati eszköz irányulhat jogszabályt sértő határozat ellen, másrészt lehetőséget nyújt arra, hogy az adózó sérelmezze az adóhatóság határozathozatali kötelezettségének elmulasztását. A felügyeleti intézkedés keretében a felettes szerv megváltoztatja, megsemmisíti a jogszabálysértő határozatot, illetve ha szükséges, a határozat megsemmisítése mellett új eljárást rendel el, vagy utasítja az elsőfokú adóhatóságot a megfelelő eljárás lefolytatására. A végrehajtás felfüggesztése Az adóhatóság az adózó kérelmére vagy felettes szerve rendelkezésére felfüggeszti a végrehajtási eljárást, ha az adótartozást előíró határozat megváltoztatása vagy megsemmisítése várható. A felfüggesztés joghatása a felülvizsgálni kért adóhatósági határozatban előírt adófizetési kötelezettség tekintetében áll be, s nem érinti az adós egyéb jogcímen fennálló tartozásainak behajtását. A végrehajtás alapjául szolgáló adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata nem érinti a határozat végrehajthatóságát, de az ügyben eljáró bíróság az adózó kérelmére felfüggesztheti a végrehajtást a per jogerős befejezéséig. A végrehajtás felfüggesztésének hatálya a felfüggesztést elrendelő adóhatósági vagy bírósági határozat meghozatala napjával áll be. Ettől az időponttól végrehajtási cselekmények nem foganatosíthatók, illetve a foganatosított cselekmények hatálytalanok, még akkor is, ha a felfüggesztésről a végrehajtó később szerzett tudomást. A végrehajtás felfüggesztésének időtartama alatt foganatosított minden végrehajtási cselekmény törvénysértő és egyben hatálytalan. A felfüggesztést elrendelő határozat ellen előterjesztett jogorvoslatnak nincs halasztó hatálya a felfüggesztésre. Végrehajtási kifogás A végrehajtás során az adóhatóság alkalmazottjának törvénysértő intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása ellen a fizetésre kötelezett vagy a behajtást kérő – a tudomására jutástól számított 8 napon belül – végrehajtási kifogást terjeszthet elő. (Az ingatlan-végrehajtás elrendeléséről hozott határozat elleni jogorvoslati kérelem végrehajtási kifogásnak minősül.) A késedelmesen benyújtott végrehajtási kifogást az adóhatóság érdemi vizsgálat nélkül utasítja el. Az ok bekövetkeztétől számított 6 hónap elteltével nincs helye igazolásnak a határidő elmulasztása miatt. A végrehajtási kifogásról a végrehajtást foganatosító adóhatóság felettes szerve 15 napon belül határoz. Az adóson és a behajtást kérőn kívüli személyek által előterjesztett végrehajtási kifogást felülvizsgálatra kell felterjeszteni az APEH Csődeljárási és Végrehajtási Főosztályára. A végrehajtási kifogás tárgyában született elsőfokú határozat elleni fellebbezést az APEH elnöke bírálja el. |
