A munkavédelmi ellenőrzések azt mutatják, hogy a vállalatok többféle módon alkalmaznak munkavédelmi szakembereket. A munkavédelemmel foglalkozó vállalkozások között is vannak jók és kevésbé jók, pedig itt gyakran emberek egészségéről, sőt életéről van szó. Ezt sokan csak utólag fogják fel, amikor már késő.
– A munkavédelmi ellenőrzések tapasztalatai azt mutatják, hogy a nagyvállalatok többsége tisztességesen teljesíti munkavédelmi kötelezettségét. Bajok a 100-500 alkalmazottat foglalkoztató cégeknél, valamint a 100 fő alatti létszámmal dolgozó vállalkozásoknál adódnak. Ilyetén kategóriájú vállalatok nem szívesen alkalmaznak munkavédelmi megbízottat – összegezte tapasztalatait Lantos Géza, az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség főosztályvezetője, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara szakértője.
A munkavédelmi megbízottak alkalmazására vonatkozó, 1979-ben megjelent 47/1979-es kormányrendelet előírta, hogy minden munkáltatónak munkavédelmi megbízottat kell alkalmaznia. Abban az időben nagyüzemek jellemezték a gazdaságot, a több ezer munkavállalót foglalkoztató vállalatoknál a munkavédelmi megbízott alkalmazása magától értetődő volt, az ilyen munkakörben alkalmazottak képzettsége és szakértelme viszonylag magas színvonalú volt.
A múlt öröksége
A kilencvenes években a nagyvállalatok szétestek, a vállalkozások száma ugrásszerűen megnőtt. A munkavédelmi törvény előkészítése során talán ezért is jelentkezett az igény, hogy az állam ne tegye kötelezővé a munkáltatónak a speciális munkavédelmi ismeretekkel rendelkező személy foglalkoztatását. A törvényalkotók vagy attól féltek, hogy anyagilag lehetetlen követelményt állítanak a cégek elé, vagy attól, hogy sok vállalkozás úgysem talál majd szakembert, s a szigorú előírás ezért lesz teljesíthetetlen. A gyakorlat is azt mutatja, hogy a munkáltató a kisebb cégeknél általában nem rendelkezik a szükséges munkavédelmi ismeretekkel.
A munkavállaló biztonságának és egészségének védelme komoly szakmai ismereteket igényel, ezért született az a megoldás, hogy a munkavédelmi törvény felhatalmazza az illetékes minisztert e kérdés szabályozására. A miniszter dönti el, hogy milyen veszélyességi tevékenységet ellátó gazdálkodó szervezetnél, milyen foglalkoztatotti létszám mellett, hogyan kell megoldani a munkavédelmi szakember alkalmazását, foglalkoztatását. A munkavédelmi törvény meghatározza azokat a tevékenységeket, amelyek ellátásához munkavédelmi szakképesítés kell. Ilyen például az üzembe helyezést megelőző munkavédelmi felülvizsgálat, továbbá a balesetveszélyes berendezések felülvizsgálata, az egyéni védőeszközök kijelölése, meghatározása, a súlyos balesetek kivizsgálása.
Azt viszont nem szabják meg, hogy a vállalkozás milyen formában alkalmazza a munkavédelmi szakképesítéssel rendelkező munkatársat. Ezért a gyakorlatban a munkavédelemmel foglalkozó munkatársat többféle jogi formában alkalmazzák. A 100-nál több embert foglalkoztató vállalkozás esetében a veszélyesség és a létszám figyelembevételével választják ki a munkavédelmi szakembert. A jogszabály három veszélyességi osztályt határoz meg. Minél veszélyesebb kategóriába tartozik a vállalkozás, ettől függ, hogy milyen időtartamra és milyen képesítésű munkavédelmi szakembert kell alkalmazni. A gyakorlatban előfordul az is, hogy munkavédelem ellátására jogosult személyt megbízási szerződéssel alkalmaznak 8 órában. A munkavédelmi megbízott vállalkozóként is alkalmazható, de lehet főállású is. Lényeg az, hogy a munkáltató bizonyítani tudja: veszélyességi kategóriájának megfelelő óraszámban, a megfelelő képességű személy ellátja nála a feladatot szolgáltatás vagy munkavállalás keretében. Például az 1000 főt alkalmazó vállalatnak I-es veszélyességi kategóriában 1 fő felsőfokú munkavédelmi szakképesítésű személyt kell alkalmazni teljes munkaidőben. A jó munkavédelmi szakembertől elvárható, hogy hosszú szakmai gyakorlattal rendelkezzen, továbbá széles körű jogszabály- és szabványismerete is legyen. Az utóbbit indokolja, hogy a munkáltatóra jelenleg mintegy 600 olyan szabvány vonatkozik, ami a munkahelyi biztonságot, egészséget érinti.
A tapasztalat nem nélkülözhető
Nincs elegendő jó szakember. Egy időben nagyon sok munkanélküli keresett szakmát, ezért átképzés keretében sokan középfokú munkavédelmi képzettséget szereztek korábbi tapasztalat nélkül. A középfokú munkavédelmi végzettségű szakemberek azonban eléggé alacsony szintű ismeretekkel rendelkeznek. A felügyelők az ellenőrzések során találkoztak alapvető szakmai ismeretekkel sem bíró, de középfokú képesítésű munkavédelmi feladatot ellátó személlyel. Jellemző ezeknél az eseteknél, hogy vállalkozói megbízásként kapják a feladatot több cégtől is, és a feladatot nem tudják jól ellátni. Talán ugyancsak a gazdasági struktúraváltás következménye az is, hogy ott sem megy minden rendben, ahol a munkavédelmis megfelelő képzettséggel és odaadással dolgozik. A munkabiztonsági felügyelők olyan esetekkel is találkoznak, hogy a munkavédelmi szakember megfelelő javaslatokat tesz a munkaadónak és felhívja a figyelmet a hiányosságokra, viszont ezeket a munkaadó figyelmen kívül hagyja. Ennek gyakran az az oka, hogy a vállalkozás költségeinek megtervezésekor eszébe sem jutottak ezek a kiadások, s a tulajdonos erre utóbb már nem szívesen költ. Hiányzik még sokaknál a hosszú évek tapasztalata, ami arra int, hogy a munkavédelmi előírások szigorú betartása gazdaságilag is a legkifizetődőbb. Általában ugyanis addig nincs baj, amíg egy baleset kapcsán vagy helyszíni ellenőrzés során a hibák nem kerülnek napvilágra. Az elmulasztott munkavédelmi intézkedés súlyos milliókba kerülhet a felelőtlen cégnek.
Szaporodó vállalkozások
Lassan tipikus lesz, hogy a vállalatok vállalkozásba adják ki a munkavédelmi tevékenységet. Ebben bizonyos veszély is rejlik, mert vannak olyan vállalkozások, amelyek erkölcstelenül mindent vállalnak, és nem tudnak eleget tenni a követelményeknek. A munkabiztonsági felügyelők olyan munkavédelmi vállalkozóval is találkoztak, aki a hatóság nevével visszaélve oktrojálta szolgáltatását". Arra hivatkozott, hogy a felügyelőség nevében jár el. Azt mondta, ő bejáratos a felügyelőségre, s tudja, hová készülnek az ellenőreik, de ő szívesen segít, hiszen ismeri a körülményeket. A munkáltató nem nagyon mer ellene fellépni, mert nem ismeri a jogi helyzetet, megijed, és inkább megbízza az ajánlkozót, aki legrosszabb esetben besöpri a szolgáltatási díjat, de nem tesz semmit az előírások érvényesítéséért.
Persze vannak a gyakorlatban tisztességes, magas színvonalon dolgozó munkavédelmis vállalkozások, szakemberek is. A megoldás mindenképpen ezek alkalmazása lesz a kis cégeknél. Az általuk foglalkoztatottak tudnak tanácsot adni ott is, ahol tényleg felesleges és ésszerűtlen lenne bárkit alkalmazni csak erre a feladatra, és a dolgozók közül senki sem alkalmas arra, hogy más munkája mellett ellássa a munkavédelmi feladatokat is.
P. E.
