Fejlesztési stratégia

A mikro-, kis- és középvállalkozások állami fejlesztését a rendszerváltozás óta minden kormány a zászlajára tűzte, ám maguk az érintettek eddig nem sokat profitáltak a hatalmasságok igyekezetéből. Az Orbán-kabinet mindenesetre újult erővel rugaszkodik a feladatnak, s azt ígéri, hogy négy év alatt a felére csökkenti a vállalkozók adó- és járulékterheit. Ezenkívül jelentős állami pénzeket is kilátásba helyeztek arra, hogy hitelek és támogatások segítségével tegyék a kis- és közepes vállalkozásokat a gazdasági fejlődés motorjává, s egyben az itt működő vállalkozókat a társadalom stabil rétegévé.

Magyarországon egymillió bejegyzett vállalkozás van, igaz, ezek közül csak mintegy 750 ezer működik. Többségük, 96-97 százalékuk mikro-, kis- és középvállalkozás. Az e körbe tartozó vállalkozások jelentőségét mutatja, hogy a bruttó hazai termék (GDP) 46-47 százalékát állítják elő, s ezek a cégek foglalkoztatják az alkalmazottak 35 százalékát, mintegy kétmillió munkavállalót. A szavazóbázisként sem lebecsülendő vállalkozói körnek a kormány sok mindent kilátásba helyezett a következő négy, de ma már inkább csak három évre. Fónagy János, a Gazdasági Minisztérium politikai államtitkára például több fórumon is megígérte az elmúlt hónapokban az adminisztrációs, adó- és társadalombiztosítási terhek jelentős mérséklését. Ez utóbbi kettő esetében a ciklus végére 50 százalékos mérséklődésről beszélt például a kormány több tagja is. Ígérnek pénzt is: ebben az évben 11-12 milliárd forintot, jövőre pedig 50 milliárdot szán a kormány a vállalkozások fejlesztésére.

Több forrásból

A forintok persze még nincsenek egy kupacban. Az idei milliárdok Fónagy János szerint különböző forrásokból származnak, jövőre pedig a vállalkozók 50 milliárdja már önálló költségvetési célelőirányzatként szerepel a költségvetésben. Nagy kérdés azonban, hogy végül mennyi jut a vállalkozásoknak az idei büdzséből akkor, amikor a pénzügyminiszter a folyó fizetési mérleg és a költségvetés nem várt magas deficitje miatt már február végén bejelentette az idei állami tartalékok zárolását, s a jegybank elnökével és a gazdasági miniszterrel együtt takarékossági intézkedéseket helyezett kilátásba. A legkönnyebb ugyanis azt a pénzt elvenni, amit még oda sem adtak a mikro-, kis- és középvállalkozásoknak.

Ha pénz egyelőre még nincs is, arról már döntöttek, hogy ki lesz jövőre a költségvetésben önálló célelőirányzatként szereplő új vállalkozásfejlesztési alap gazdája: a Vállalkozásfejlesztési Tanács, a minisztériumok, a gazdasági kamarák és az érdek-képviseleti szervek képviselőiből álló grémium. De segíti majd a vállalkozókat az Országgyűlés gazdasági bizottságán belül alakuló kis- és középvállalkozásokkal foglalkozó albizottság is.

A kormánynak – programszinten – mindenesetre már most is fontos a vállalkozások fejlesztése, hiszen tőlük reméli a foglalkoztatás növelését is: sajátos logika szerint ugyanis ha a vállalkozások közül csak minden harmadikban alkalmaznának a jelenleginél eggyel több embert, máris 200 ezerrel megnőne a foglalkoztatottak száma. Hogy ez valóban így lesz-e, azt még nem tudni. Ám az már biztos, hogy a Gazdasági Minisztérium elkészítette és ki is nyomtatta „A kormány mikro-, kis- és közepvállalkozásokat segítő stratégiája" című kiadványt. Ebben egyebek mellett az áll, hogy „a gazdálkodási feltételek egyik fő akadálya az államháztartási elvonások magas szintje, elsősorban az élőmunkával összefüggő magas terhek, valamint a bonyolult és gyakran változó szabályok. Az adó-, a társadalombiztosítási és a számviteli jogszabályokban előírt adminisztrációs kötelezettségek e vállalkozásokra, sok esetben, olyan túlzott terheket rónak, amelyek a vállalkozások függvényében nem kellően differenciáltak."

Törvényi támogatás

Többen megfogalmazták azt is: a kormány és a bankok közös érdeke, hogy erős vállalkozások működjenek, hiszen ez nemcsak a gazdaság erősödésével jár, hanem a hitelintézetek ügyfélkörének a bővülését is eredményezi. Kunszt Antal, az Erste Bank igazgatóságának tagja például úgy vélte a Bankszövetség január végi rendezvényén, hogy a hitelintézetek már most a kis- és középvállalkozások mint leendő ügyfélkör felé fordulnak, mivel a multinacionális cégek finanszírozásában egyre szűkül a betéti és hitelkamatok közötti rés. Ez pedig azt eredményezi, hogy a következő években a bankok jövedelmezőségét is növelheti a kis-közepes cégek finanszírozása. Az Erste Bank vezető szakembere szerint a kormánynak olyan hitelkonstrukciót kellene kidolgoznia, amely az állami garancia, az adókedvezmény és a kockázati tőke valamilyen vegyítésével segítene a kis és közepes cégek tőkehiányán, illetve finanszírozási gondjain.

A kormány idei tervei között szerepel a kisvállalkozói törvény megalkotása is: az elképzelések szerint a törvény tervezete március elejére készül el, az Országgyűlés pedig az első fél évben tárgyalja meg, illetve fogadja el. A törvény meghozatalát gazdasági szakemberek is rendkívül lényegesnek tartják: Papanek Gábor, a GKI Gazdaságkutató Rt. ügyvezető igazgatója például értetlenségét fejezte ki, hogy miért nem született meg még ez a szerinte is alapvető fontosságú jogszabály. A gazdaságkutató leszögezte: a magyar gazdaság legfontosabb növekedési tartalékait a kis- és középvállalkozások rejtik. A szakember elmondta azt is, úgy látja, ma még az is vitatott, hogy kinek kell támogatnia a kisvállalkozásokat. Nem egyértelmű a támogatási gyakorlat sem, hiszen az elmúlt években többször is előfordult, hogy politikusokhoz közel álló, nem éppen kisvállalkozások kaptak támogatást az e kör számára elkülönített keretből. Nemegyszer megtörtént az is, hogy nagy külföldi cégek részesedtek a kisvállalkozóknak szánt forrásokból.

Gát a jogbizonytalanság

Papanek Gábor szerint a kisvállalkozások alapvetően nem csak pénzt igényelnek. A gazdaságkutató felméréseiben évek óta kifogásolják például azt, hogy Magyarországon nem korrekt a verseny, és ez tevékenységüket akadályozó tényező.

A tisztességtelen üzleti tevékenység terjedésének szomorú következménye a cégek növekvő jogbizonytalansága. Gyakran nem tudják például érvényesíteni a tulajdonhoz és a szerződéshez fűződő jogokat. Ha például nem fizet a vállalkozó üzleti partnere, akkor csak nagyon nehezen, de legtöbbször sehogyan sem lehet behajtani rajta az adósságot. Újabb probléma, hogy a telekkönyvek az évekkel korábbi tulajdonviszonyokat tükrözik, s nem megbízhatóak a cégbíróság regiszterei sem.

Az információk áramlására jellemző, hogy a vállalkozók nem tudnak tájékozódni leendő üzleti partnereik hitelképességéről. Ha pedig peres eljárásra kerül sor, a bíróságok évekig nem hoznak jogerős ítéletet az ügyben. Így aztán nem csoda, hogy minden második vállalkozás fejlődésének gátjaként említi meg a jogbizonytalanságot és az inkorrekt versenyt.

A kisvállalkozások fejlesztésének másik alapvető kérdése, hogy ki kezelje és használhassa fel a támogatásukra szolgáló állami pénzeket. Az intézmények többsége egymaga szeretne a milliárdok felett rendelkezni, ám ezt a funkciót nem lenne szabad kisajátítani. A leghasznosabb az lenne, ha pályázatokon kellene versenyezniük az intézményeknek az állami pénzekért, s később el is számoltatnák őket, hogy mire mennyit költöttek – vélekedett Papanek Gábor. A sokkal nagyobb kontrollt egyébként az teszi szükségessé, hogy ma gyakorlatilag nincs sok haszna a kisvállalkozások fejlesztésére elköltött összegeknek. Legalábbis így vélik azok a vállalkozások, amelyeket a GKI rendszeresen megkérdez erről. Az állam túlzott nagyvonalúságának a jele az is, hogy a kutató szerint a kisvállalkozások segítésére létrejött intézmények gyakran el sem számolnak azzal, mire költötték a számukra átadott központi forrásokat.

Amihez nem kell pénz, az sem könnyű

A kormány szándékainak megvalósítása azonban nem csak azért nem lesz könnyű, mert a jelentős adómérséklés jelentős állami bevételkieséssel jár. Gátja lehet a vállalkozások adminisztrációs könnyítésének például az is, hogy ez a törekvés sérti a különböző hivatalok érdekeit. Azt ugyanis jól látják, hogy az adminisztrációs terhek csökkentésével párhuzamosan egy sor főosztályra már másnap nem lenne semmi szükség. A kormány mindenesetre azt ígéri, hogy a ma még egymás ellen ható erőket egy cél érdekében mozgósítja, s jövőre megvalósul az adóreform, 2002-re pedig az adminisztrációs terhek is fokozatosan a felére mérséklődnek. Első lépcsőként például a vállalkozók számára lehetővé teszik az évi kétszeri adóbevallást és -befizetést.

Ezzel szemben a százezer, egyéni vállalkozói formában tevékenykedő mikrovállalkozót tömörítő Ipartestületek Országos Szövetsége (Iposz) olyan átfogó adóreformot sürget, amely alapvetően eltér a jelenlegi adófilozófiától. Az Iposz szerint az adóreform részévé kellene tenni az adminisztrációs kötelezettségek csökkentését, és ki kellene szélesíteni az átalányadózás lehetőségét. Az érdek-képviseleti szervezet szorgalmazza azt is, hogy a célelőirányzatok 30 százalékát a mikro- és kisvállalkozások számára különítsék el. A pályázatokon pedig egy bizonyos összeghatárig részesüljenek előnyben ezek a vállalkozások. Ezen túlmenően az Iposz kéri azt is, hogy a kisebb összegű beruházásokat a kormány részesítse kedvezményben.

Az Iposz azt is javasolja a Gazdasági Minisztériumnak, hogy hozzon létre hét, az érdek-képviseleti szervezet országos hálózatára épülő regionális központot, amelyek a mikrovállalkozások versenyképességének javítását, felzárkóztatásukat és forráshoz jutásukat segítenék. Az Iposz és a gazdasági tárca egyformán elismeri azt is, hogy a vállalkozások fennmaradása, illetve felzárkóztatása nem lehetséges a szakmai és az üzleti tudás fejlesztése nélkül. Ezen belül például helyre kellene állítani a szakmai képzés becsületét, s meg kellene teremteni az információhoz jutás lehetőségét. Persze nem csak ez a két utóbbi kívánság tartozik egyelőre a vágyak birodalmába...

Jogszabályok célvizsgálata

A vállalkozások működési feltételeinek javítása a kormány mikro-, kis- és középvállalkozásokat segítő stratégiája alapján elengedhetetlen. A kormánynak az érdek-képviseleti szervezetek és a gazdasági kamarák bevonásával folyamatosan értékelnie kell a gazdasági szabályzórendszert, illetve annak tervezett módosításait, és az egyes elemek kisvállalkozásokra gyakorolt hatását. Fontos szempont, hogy a szabályozás egyszerű, hatékony és gyakorlatias legyen. A foglalkoztatás növelése és a feketegazdaság visszaszorítása érdekében a cél az élőmunkát terhelő elvonások és az adminisztrációs kötelezettségek csökkentése. A társadalombiztosítással összefüggő terhek mérséklésén kívül kiemelt feladat a feketefoglalkoztatás legálissá tételének ösztönzése.

A kormány célja, hogy állandóan figyelemmel kísérje a kisvállalkozások adó-, társadalombiztosítási és adminisztrációs terheinek csökkentését, az egyszerűsített eljárások körének bővülését – különösen a társadalombiztosítással kapcsolatos nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségekét, valamint az áfa-bevallási rendszer, továbbá a vállalkozó gépjárműhasználatával kapcsolatos adminisztratív teendők könnyítését. A kormány szándéka, hogy tovább bővíti az átalányadózás körét, és segíti az úgynevezett egyablakos ügyintézési rendszer általánossá válását.

A kormány a gazdasági teljesítmény növelése és a versenyképesség javítása érdekében ösztönözni kívánja a kisvállalkozások reálbefektetéseit és kutatás-fejlesztési tevékenységét. Az adókedvezményeknek a 2000. évi adóreformhoz kapcsolódó felülvizsgálata nyomán a kisebb vállalkozások átlagos jövedelemadó-terhelése a nagyvállalatokéval hasonló mértékű lehet.

Intézkedéseinek kidolgozásakor a kormány figyelembe fogja venni és nyilvánosságra hozza az adott intézkedéseknek a vállalkozóra gyakorolt hatását is. Munkájában a kormányzat nagy fontosságot tulajdonít a szolgáltató közigazgatásnak és az egyszerű, közérthető szabályozásnak.

A finanszírozási lehetőségek bővítése

A vállalkozások állami támogatásának alapelve az intézmények finanszírozása helyett a programok finanszírozása lesz. Az állami forrásokhoz jutás feltételeit és követelményeit a kormány úgy fogja meghatározni, hogy ezzel a gazdasági fegyelem javítását is elősegítse. Követelmény lesz, hogy valamennyi forrás felhasználását és hasznosulását megfelelő monitoringrendszerben rögzítsék, és a programok hatékonyságának értékelése folyamatos legyen. A költségvetési kis- és középvállalkozás-fejlesztési programok megfelelő átláthatóságát, koordinációját és tervezhetőségét egy önálló – a Gazdasági Minisztérium felügyelete alatt működő – kis- és középvállalkozói célelőirányzat létrehozása fogja garantálni.

A célelőirányzat felhasználási területei a következők: mikrohitelprogramok finanszírozása; kis- és középvállalkozások fejlesztési hiteleinek támogatása; regionális kisvállalkozói kockázatitőke-alapok kialakításának elősegítése, az innovációt segítő kockázatitőke-alap létesítéséhez való hozzájárulás; kisvállalkozások technológiai fejlesztését szolgáló konstrukciók támogatása; garanciarendszerek bővítése, decentralizált garanciatársaságok létrehozása, a viszontgarancia és a garanciadíj támogatása; kisvállalkozások nemzetközi piacra jutásának előmozdítása; franchise-rendszerekhez történő csatlakozások elősegítése, logisztikai központok létrehozásának ösztönzése; beszerzési társulások létrejöttének támogatása; beszállítói programmal összefüggő feladatok finanszírozása; inkubátorházak létrejöttének, fenntartásának támogatása; a kis- és középvállalkozások EU-csatlakozásra való felkészítését segítő infrastrukturális és egyéb programok támogatása; üzleti információs rendszerek fejlesztése, valamint a kisvállalkozás-fejlesztéssel kapcsolatos kutatás és PR- tevékenység, kisvállalkozói minősített oktatási, képzési programok támogatása.

Banki hitelek

A kis- és középvállalkozások hitelezése alapvetően a hitelintézetek feladata, ezért nincs szükség önálló kisvállalkozói bank létrehozására. A kormány a kisebb vállalkozások hitelezési kondícióinak javítását a vállalkozók speciális igényeinek megfelelően differenciált programokkal, pályázatokkal és a pénzügyi intézményrendszer fejlesztésével is támogatja. Az induló és a mikrovállalkozások finanszírozási lehetőségeinek javítását célozza a PHARE mikrohitelprogram felülvizsgálata, kormányzati forrásokkal való kiegészítése és a konstrukció szükség szerinti módosítása, valamint a hitelösszeg maximumának 1 millió forintról 3 millió forintra való felemelése. A regionális alapon szerveződő kockázatitőke-alapok a gyors fejlődésre képes kis- és középvállalkozások tőkehelyzetét befektetéseikkel javíthatják. Az alapok sikeres működéséhez azonban forrásellátottságukat javítani kell, amihez a PHARE program is felhasználható. A kisvállalkozások hitelezésével összefüggésben – a kamatterhek esetenkénti mérséklése mellett – fontos a banki kockázatok csökkentése, illetve a hitelelbírálás gyorsítása is. A kis- és közepes méretű vállalkozások beruházási programjait – speciális programokhoz kapcsolódva (például beszállítói program strukturális programokkal) – kamattámogatással is lehet segíteni. Az önkéntes alapon létrejövő garanciaszervezeteket a viszontgarancia-vállalás megteremtésével indokolt támogatni. A kormány az exportképes termékek piacra jutását az export-előfinanszírozás bővítésével is elő kívánja segíteni.

Innovációs képességek

A fejlett országokban ma már egyre határozottabb igény mutatkozik a kisvállalkozások innovációs képességének erősítésére. Ennek a szektornak a nemzetgazdaságok műszaki fejlődésében kitüntetett szerepe van. Különösen a technológiaorientált vállalkozások fejlesztése szempontjából fontos a regionális fejlesztési feladatokat is ellátó, technológiaátadó intézmények, innovációs központok és parkok, technológiai inkubátorcentrumok, demonstrációs központok létrehozása. Ezek a kamarák, az önkormányzatok vagy például a felsőoktatási intézmények kezdeményezésére is létrejöhetnek. Megalakulásukat a módszertani segédlet rendelkezésre bocsátásával, a nemzetközi együttműködés feltételeinek megteremtésével, a regionális fejlesztés céljait szolgáló alapok innovációorientált mozgósításával, valamint célorientált pályázatok működtetésével is segíteni kell. A kutatás-fejlesztés egyik alapkérdése a vállalkozások együttműködése, bizonyos kutatási-fejlesztési infrastruktúrák és kapacitások közös fenntartása és finanszírozása, amelyek alkalmasak a fajlagos költségek csökkentésére. Ezek egyben elősegítik az állami, közösségi támogatások hatékonyabb felhasználását.

Az üzleti információs rendszer

A ki nem elégített információigény lehetetlenné teszi a kis- és közepes méretű vállalkozások megfelelő segítését. Az oktatási, képzési rendszert felhasználva meg kell találni annak lehetőségét, hogy mindenki megszerezhesse a számára fontos szakmai, jogi és pénzügyi ismereteket. A kisvállalkozásoknak ugyanis az üzleti információk hiánya lényegében azonos súlyú gondot okoz, mint a tőkehiány. Ahhoz, hogy a vállalkozások döntéseiket statisztikai felmérésekre és gazdasági elemzésekre alapozva hozhassák meg, illetve ezek alapján módjuk legyen alkalmazkodni a változó körülményekhez, segítséget kell nekik nyújtani ahhoz, hogy megszerezzék a szükséges gazdasági információkat. Ennek érdekében naprakész információs anyagot kell összeállítani a piaci tendenciákról, az egyes ágazatok piaci lehetőségeiről, gondoskodni kell ezek közzétételéről.

A kisebb vállalkozások döntéshozóit folyamatosan naprakész ismeretekkel kell ellátni. A termékeiket, szolgáltatásaikat felvevő piacokról, az üzleti lehetőségekről, a lehetséges partneri körről katalógusok, vállalati kiadványok, a versenytársakra és a szállítókra vonatkozó információk, valamint a szabályozási kérdésekkel kapcsolatos információk közreadásával módot kell adni hatékonyabb működésükre. A kisvállalkozások közbeszerzésekben való részvételének előmozdítására olyan információs bázist indokolt létrehozni, amely e területen is segítséget nyújt különböző együttműködési formák kialakítására.

A költségvetési forrásból támogatott programokról, pályázatokról nyújt széles körű információt a Gazdasági Minisztérium által kidolgozott úgynevezett Forrástérkép (megtalálható a Gazdasági Minisztérium Internet-honlapján: http//www.gm. hu). Folyamatos korszerűsítést és bővítést igényel az adatbázis tartalma úgy, hogy bővüljön céginformációkkal, a vállalkozás indításához és vezetéséhez nélkülözhetetlen ismeretekkel és a nemzetközi piacon működő vállalkozók adataihoz való kapcsolódási lehetőségekkel. A hatékony információáramlást elősegíti az elektronikus eszközökön alapuló korszerű technológiák és hordozóanyagok (például az Internet, CD, elektronikus kereskedelem) elterjesztése a kisvállalkozások körében. A vállalkozók információkkal való ellátása – a kormányzattal egyeztetett területeken – elsődlegesen a gazdasági kamarák feladata.

A vállalkozói kultúra fejlesztése

A szakismeretet előtérbe helyező vállalkozói kultúra általánossá válása központi kérdés. Ezért vitathatatlan, hogy ösztönözni kell minden olyan törekvést, amely a fogyasztói és vállalkozói magatartás megsértőivel szembeni határozottabb fellépést tűzi ki céljául. Elengedhetetlen a piacgazdaság főbb szabályai megismerésének, valamint a speciális vállalkozói ismeretek megszerzésének ösztönzése az alapfokú képzéstől a felsőoktatásig. Az alapismeretek oktatásának színtere egyre inkább az intézményes alap-, közép- és felsőfokú oktatás – szükség szerint –, kiegészítve a posztgraduális képzéssel. A kormány vállalkozói körben is ösztönözni kívánja a szakmai tovább- és átképzéseket, hogy ezáltal megalapozza a minőségi szakmai kultúra kialakítását. Több területen indokolt a szakmagyakorlás képesítési feltételeinek és a szakképző intézményekkel kapcsolatos követelményeknek a szigorítása. Fontos, hogy a szakember-utánpótlás nevelésébe az eddiginél szélesebb körben vonják be a vállalkozókat, és nekik az állami intézményekkel azonos támogatási feltételeket biztosítsanak. A kormányzat figyelmet kíván fordítani a pályakezdők továbbfoglalkoztatásának ösztönzésére. A munkaerőpiac hatékonyságának növelése, a strukturális munkanélküliség csökkentése érdekében a szakképző intézményekben állami forrásból csak a piac igényeinek megfelelő szakmák képzését célszerű támogatni.

A piac és az intézmények igényeinek összehangolásában a gazdasági kamarák nagyobb szerepet kaphatnak. A mikro- és kisvállalkozások számára lényegesek a felzárkóztatási programok, melyeknek fontos elemei a speciális képzések. A helyi vállalkozást támogató intézmények speciális képzéssel segíthetik elő a személyre szabott programok hatékonyságának javítását. A kormányzat a maga intézkedéseivel is elő kívánja segíteni, hogy indokolatlanná váljék a vállalkozások negatív megítélése és erősíteni kívánja az önkontroll mechanizmusait a vállalkozások önszerveződései, illetve köztestületei révén. Kívánatos a vállalkozói életstílus, szemlélet kialakítását elősegítő oktató, tájékoztató anyagok, sajtó- és kulturális termékek előállításának támogatása.

Felkészülés a csatlakozásra

A csatlakozásnak a hazai kis- és középvállalkozókra gyakorolt hatása nagymértékben függ attól, hogyan képesek a piaci kihívásokra reagálni. A csatlakozásig előttünk álló időszak alapvető feladata, hogy a vállalkozások erre megfelelően felkészüljenek. Az Európai Unió harmadik, az 1997 és 2000 közötti évekre szóló kis- és középvállalkozási (SME) programja keretében az Unió a jogi alapot és a költségvetési forrásokat biztosítja a kis- és középvállalkozás-fejlesztési akciókhoz. E program öt célt jelöl meg:

• a vállalkozások adminisztratív és üzleti környezetének egyszerűsítése és javítása,
• a finanszírozási lehetőségek bővítése,
• a világpiacra való kilépés segítése az információszolgáltatások fejlesztése révén,
• a kutatási eredményekhez és képzéshez való hozzáférési lehetőségeknek a könnyítése, valamint
• a vállalkozói szellem erősítése. Magyarország felkészülését segíti, hogy az unió 1998-tól a társult országok számára megnyitotta a kis- és középvállalkozói programjait.

Az intézményrendszer korszerűsítése

Az elmúlt évben kialakult intézményrendszert kisebb átalakítás után alkalmassá lehet tenni a kormányprogram végrehajtására. A kormányzat a jövőben, egyes feladatok megoldásakor, nagy szerepet kíván szánni a speciális szakmai tudást és segítséget kínáló szervezeteknek. A kormány a Gazdasági Minisztériumot tette a kisvállalkozás-fejlesztés kormányzati koordinálásának fő felelősévé. A tárca stratégiai és szabályozó munkája során támaszkodik a gazdasági kamarák, az érdek-képviseleti szervezetek, a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, valamint – a pénzügyi koordináció, szakmafejlesztés területén – a Magyar Fejlesztési Bank Rt. együttműködésére.

A kormány a vállalkozásfejlesztési programot, illetve intézkedéseit elsősorban e szervezeteken keresztül kívánja megvalósítani. A Vállalkozásfejlesztési Tanács a stratégiaformálás és -egyeztetés fóruma. A tanács szakbizottságainak feladatai közé tartozik az egyes részfeladatok konszenzuson alapuló kidolgozásának elősegítése. A Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány kiemelten közhasznú tevékenységet végző alapítvány formájában fog tovább működni. Szükséges, hogy a kormányzati együttműködés módosításával az állami források felhasználásának szorosabb kontrollja valósuljon meg. A helyi vállalkozói központok egyedi szerződéses kapcsolataikon kívül a mikrohitel- és garanciaprogramokhoz, válamint az egyéb támogatási programokhoz is kapcsolódhatnak. A gazdasági kamarák köztestületi és egyéb funkcióinak a gazdaság igényeihez igazításával egyidejűleg csökkenni fog az állami beavatkozás, hatékonyabbá válik a piacszabályozás. Ennek lényeges eleme a vállalkozások tevékenységének szakmai minősítése, az egyablakos ügyintézés továbbfejlesztése, valamint az eddigieknél magasabb színvonalú szaktanácsadás és információszolgáltatás a vállalkozások számára.

Kamarai feladatok

A gazdasági kamaráknak a jövőben kiemelt feladatuk, hogy közreműködjenek a kis- és középvállalkozások EU-csatlakozásra való felkészítésében. Az információszolgáltatáson kívül közvetlenül kapcsolódhatnak a makrogazdasági szintű társadalmi párbeszéd folyamatába, illetve a kockázati tőkéhez kapcsolódó és a finanszírozást bővítő programokhoz. A szakmai és érdek-képviseleti szervezetek az egyes speciális programok kidolgozásában és működtetésében, a társadalmi és szakmai párbeszédben jutnak nagyobb szerephez.

A finanszírozás intézményei a hitelintézetek és a garanciatársaságok, valamint az elkülönített állami források maradnak. A Magyar Fejlesztési Bank Rt. regionális fejlesztési társaságai jelentős szerephez jutnak a felzárkóztatási programok finanszírozása és a kockázatitőke-alapok működtetése során. Az önszerveződő hitel- és garanciarendszereket a jog és a finanszírozás eszközeivel is segíteni kell. Tevékenységüket kamarai, érdekvédelmi és garanciaintézmények viszontgaranciájával is segíteni kell.