A vállalkozó szellemű munkáltatók részt vehetnek a büntetés-végrehajtásban is, ha vállalják a közérdekű munkára elítéltek foglalkoztatását. A munkahely ettől persze még nem lesz börtön.
A közérdekű munka az 1978. évi IV. törvényben (Btk.) meghatározott speciális büntetési nem. A közérdekű munkára ítélés azt jelenti, hogy a bűncselekmény elkövetője köteles a bíróság ítéletében meghatározott munkát végezni. Az elítélt díjazás nélkül, hetenként legalább egy napon (általában a heti pihenőnapon) vagy a szabadnapján végzi a közérdekű munkát. Az elítélt személyi szabadsága egyébként nem korlátozott, így ő a közérdekű munkavégzés napjának kivételével a szabad emberek életét élheti.
A bíróság csak olyan munkára kötelezheti az elítéltet, amelyet – figyelemmel egészségi állapotára és képzettségére – előreláthatóan képes elvégezni. Fiatalkorú bűnelkövetővel szemben csak akkor lehet elrendelni közérdekű munkát, ha az elítélt az ítélet meghozatalakor már betöltötte a tizennyolcadik életévét. Ilyen eset a hazai büntetőbíráskodás történetében nem egyedülálló, hiszen sajnos elég gyakran előfordul, hogy évek telnek el a bűncselekmény elkövetése és az ítélet megszületése között.
A kiszabható közérdekű munka legrövidebb tartama egy nap, leghosszabb tartama ötven nap. Főszabályként egynapi közérdekű munkának hat óra munkavégzés felel meg, de a bíróság ettől eltérően is dönthet, viszont legalább négy óra, legfeljebb nyolc óra lehet a napi munkaidő.
A bíróság munkahelyül intézményt vagy gazdálkodó szervezetet jelöl ki, persze csak olyat, amely foglalkoztatni kíván ilyen munkára ítélteket. A bíróság a munkaügyi központok rendszeresen tájékoztatása alapján nyilvántartást vezet azokról a munkahelyekről, amelyek foglalkoztatni kívánnak közérdekű munkára ítélteket.
A bíróság felhívja az elítéltet, hogy a munkáltatónál a közérdekű munka végrehajtásának megkezdésére mikor jelentkezzék, közli a munkáltatóval a közérdekű munkára ítélés tényét és azt, hogy az elítélt mikor köteles megkezdeni a büntetést. Az ítéletben kijelölt munkáltatóval közli, hogy az elítélt munkabéréből, munkadíjából, részesedéséből levont összeget hova kell befizetni, és felhívja a munkáltatót annak közlésére, hogy az elítélt mikor kezdte meg a közérdekű munkát, valamint hogy mikor hiányzott.
A munkavégzés
A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (Bv. tvr.) 61. §-ának (1) bekezdése szerint a kijelölt munkahellyel a közérdekű munka tartamára nem létesül munkaviszony, viszont az elítéltet megilletik azok a munkaviszonyból eredő jogok, illetve terhelik azok a kötelezettségek, amelyek nem ellentétesek a büntetéssel. Ilyen lehet a munkavédelemhez való jog és az együttműködési kötelezettség is.
A közérdekű munkára ítélt és az őt foglalkoztató intézmény vagy gazdálkodó szervezet között a kártérítési felelősséggel, továbbá a munkavégzéssel öszszefüggésben álló jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatos vitában a munkaügyi bíróságok járnak el. A közérdekű munka végrehajtása során az elítéltnek az általa okozott kárért való felelősségére, illetőleg az elítéltet ért kárért a munkahely felelősségére a Munka Törvénykönyvének erre vonatkozó szabályait kell alkalmazni. Az elítélt károkozásánál az anyagi felelősség mértékét a hasonló munkakörben foglalkoztatott munkavállalók átlagkeresetének figyelembevételével kell megállapítani.
A munkáltató kötelezettségei
A kijelölt munkahely vezetőjének legfőbb kötelessége közérdekű munkával foglalkoztatni az elítéltet, ezenkívül köteles megtéríteni az elítélt utazási költségét, ha az nem a lakóhelyén végzi a közérdekű munkát. A munkáltató feladata, hogy vezesse a bíróság által megküldött nyilvántartó lapot. A munkáltató köteles megadni a bíróság által az elítélttel kapcsolatban kért felvilágosítást is. A munkáltatónak haladéktalanul értesítenie kell a bíróságot, ha az elítélt megkezdte a büntetést, de akkor is, ha kitöltötte azt. Ugyanígy értesítenie kell a bíróságot, ha a közérdekű munkára más munkahelyet kell kijelölni, vagy ha az elítélt nem tesz eleget a munkakötelezettségének.
A pártfogó
A bíróság hivatásos pártfogó útján ellenőrzi a közérdekű munka végrehajtását. A pártfogó a munkahely kijelölésekor és a munkavégzés ellenőrzésében kap szerepet. Az ítélet jogerőre emelkedése után a bíróság a közérdekű munkára ítélésről szóló összes iratot átadja a hivatásos pártfogónak. Ezután a pártfogó a nyilvántartásból kiválasztott közérdekű munkáltatóval egyezteti, hogy melyik időponttól és milyen közérdekű munkára van igénye, majd jegyzőkönyvet készít a munkáltató ezzel kapcsolatos nyilatkozatáról. Ezt követően 15 napon belül javaslatot tesz a bíróságnak a közérdekű munkahely kijelölésére. A munkahely-kijelölés és a munkába állás után a hivatásos pártfogó ellenőrzi, hogy az elítélt eleget tesz-e a munkakötelezettségének, de vizsgálja azt is, hogy a munkaadó eleget tesz-e a büntetés-végrehajtási kötelezettségeinek. A pártfogó jogosult bármikor ellenőrzést tartani a munkahelyen, az ellenőrzés alatt megvizsgálhatja a munkáltatás körülményeit, és ezekről jegyzőkönyvet is készíthet.
Az elítélt kötelezettségei
Az elítélt legfőbb kötelezettsége a közérdekű munkavégzés. Ha az elítélt önként nem tesz eleget a munkakötelezettségének, a munkahely értesíti erről a bíróságot. A bíróság ilyenkor a közérdekű munkát átváltoztatja szabadságvesztésre, vagy ha ezt nem látja szükségesnek, kijelölhet más munkahelyet az elítélt számára.
Szabálysértés
Mivel a közérdekű munka egyfajta büntetési nem, a végrehajtásához különös érdekek fűződnek. A büntetés-végrehajtás ellenőrzése a többi büntetési nemhez képest speciális, hiszen nem büntetés-végrehajtási intézetben bűnhődik az elítélt, hanem egy munkahelyen. A büntetés végrehajtásának ellenőrzése folyamatos, arra nemcsak a pártfogó, hanem az ügyész is jogosult. Amennyiben a munkáltató megszegte a büntetés-végrehajtási kötelezettségeit, ellene a hivatásos pártfogó szabálysértés miatt feljelentést tehet.
Az egyes szabálysértésekről szóló 17/1968. (IV. 14.) Korm. rendelet 80. §-ának (1) bekezdése szerint az a munkáltató részéről eljáró személy, aki a közérdekű munka végrehajtásával összefüggő kötelességét megszegi, húszezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. A gyakorlat azt mutatja, hogy ilyen szabálysértés miatt elég ritkán indul eljárás, ennek talán az lehet az oka, hogy azok a munkaadók, akik elítélteket foglalkoztatnak (nincsenek túl sokan), tisztában vannak feladataikkal és komolyan is veszik azokat.
Nagy Zsolt
