Egyelőre csak a nagyobb munkáltatók között divat", bár hosszabb távon gondolkodva valószínűleg mindenképpen megéri a munkáltatóknak önkéntes kiegészítő egészségpénztárat működtetni vagy ilyenhez csatlakozni. Az egészségükre vigyázó dolgozók ugyanis kevesebbet betegeskednek, így ritkábban vannak betegállomány miatt távol a munkahelyüktől, ami nem csupán nekik, de a munkaadóknak is forintra váltható hasznot jelent.
Az Állami Pénztárfelügyelet (ÁPF) adatai szerint az elmúlt években Magyarországon körülbelül negyven önkéntes kiegészítő egészségpénztár alakult. Ezek közül ugyanakkor több már megszűnt, jelenleg valamivel több mint harminc létezik, de közülük valójában csak 25-26 működik. A funkcionáló kasszák taglétszáma mintegy 22 ezer fő, többségük három nagy (Honvéd, Dunaferr, Mol) és két közepesen nagy (Vitamin, Vasutas) pénztárhoz tartozik. A nagyobb pénztárak mindegyike ágazati, illetve munkáltatói (a Vitamin a villamosipari dolgozók kasszája).
Az ÁPF közelmúltban végzett felmérése szerint a kasszák vagyona meghaladja a félmilliárd forintot, és bár ez az összeg folyamatosan emelkedik, jóval lassabb ütemben, mint a nyugdíjpénztáraknál. Erre magyarázat, hogy az előbbieknél nem a felhalmozás, hanem a szolgáltatásnyújtás és -vásárlás a cél – magyarázza Molnár Béláné, a felügyelet munkatársa.
Hasonlóak, mégis különbözőek
A pénztárak taglétszámukban, a tagdíj mértékében és a nyújtott szolgáltatások szerint is meglehetősen különbözőek. Van, ahol havonta csak néhány száz forintot kell befizetni, másutt a havi tagdíj több ezer forint, átlagosan 1600-1700 forintra tehető, amelynek általában a háromnegyed részét vállalják át a munkáltatók.
A pénztártagok maguk határozzák meg, hogy a törvény keretei között milyen szolgáltatásokat szeretnének igénybe venni a tagdíj fejében. Ezek három nagy csoportba oszthatók: szűrés-megelőzés, természetbeni szolgáltatás, pénzbeni támogatás. A felügyelet tapasztalatai szerint a szolgáltatások felét ez utóbbi teszi ki, elsősorban táppénz-kiegészítés, gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-támogatás formájában. Szinte mindegyik pénztárnál lehetőség van ugyanakkor különböző szűrővizsgálatok igénybevételére, sokan adnak támogatást a fogászati kezelésekhez, a szanatóriumhoz és az üdüléshez, szerveznek életmód- és sportprogramokat. Van, ahol természetgyógyászati kezelést, szoláriumot, kondicionáló tornát is térítenek.
Az egészségpénztárakon belül sajátos kategóriát jelentenek az olyan, egészségügyi intézményekre települt kasszák, mint amilyen a Mátrai Állami Gyógyintézet szolgáltatásait kínáló Első Szanatóriumi Egészségpénztár vagy a Balatonfüredi Állami Szívkórház Egészségpénztára, amelyekhez már több cég is csatlakozott az elmúlt időben.
És bár az egészségkasszák 1997 nyara óta saját kórházat, rendelőt, üdülőt is működtethetnek, erre a lépésre eddig még egyik pénztár sem szánta el magát.
Az Állami Pénztárfelügyelet a felmérés során arra is kíváncsi volt, hogyan látják a kasszák saját helyzetüket, mit tartanak problémának. A pénztárakat működtetők véleménye megegyezett abban, hogy fejlődésük legfőbb akadálya a kedvezőtlen" adókedvezmény. Az egészségpénztári befizetésekhez kapcsolódó adókedvezmény ugyanis csak feleakkora, mint a nyugdíjpénztáraknál.
Amíg ez utóbbinál a befizetés fele leírható az adóból, addig az egészségpénztáraknál az adókedvezmény csak 25 százalék. Ráadásul az évi legfeljebb 100 ezer forintos összeghatár közös, így az, aki egy nyugdíjpénztárba befizet évi 200 ezer forintot, már nem élvez további adóelőnyt, ha kiegészítő egészségpénztárnak is tagja. Jóllehet az utóbbi időben többen szorgalmazták, hogy az egészség- és a nyugdíjpénztári tagok befizetései az adókedvezmények szempontjából essenek azonos elbírálás alá, a parlament eddig nem változtatta meg az idevágó rendelkezést.
Dinamikus fejlődés, optimista jövő
Gondnak tartják az egészségpénztárak azt is, hogy kötelesek egyfajta szolidaritási alapot létrehozni a befizetések egy részéből. Úgy látják: a kötelező egészségbiztosítás éppen a magas és az alacsony jövedelműek közötti különbség kiegyenlítését szolgálja, a kiegészítő pénztárnál, melybe a tagok önként lépnek be, nem szerencsés fenntartani egy ilyen jellegű kötöttséget.
Az egészségpénztárak mindezen problémák ellenére, ha lassan is, de fejlődnek. Jövőjüket illetően optimistán nyilatkozott a Magyar Önkéntes Egészségpénztárak Szövetségének elnöke. Lukács Marianna szerint ugyan egyáltalán nem szerencsés, hogy az eddig elhangzott nyilatkozatokból nem derül ki egyértelműen, hogyan képzeli el az egészségbiztosítási rendszer jövőjét a kormány, azonban úgy látja, nem lehet eltekinteni attól, hogy az önkéntes kasszák dinamikusan növekednek. Nemcsak taglétszámuk mutatja ezt, de az is, hogy míg 1997 végén 200 millió forint volt a vagyonuk, ez az idei esztendő végére várhatóan megközelíti az egymilliárdot.
Az elnök szerint azok a kijelentések, amelyek szerint a jövőben elismert pénztárak nyújtanák a kötelező és a kiegészítő egészségbiztosítási szolgáltatásokat is, nem feltétlenül negatívak a jelenleg működő önkéntes kasszák számára. Az önkéntes pénztárak számára ugyanis a törvény lehetőséget biztosít arra, hogy elismert pénztárakká váljanak, és mint ilyenek, ne csupán kiegészítő szolgáltatásokat nyújtsanak, hanem olyanokat is, amelyek jelenleg a tb körébe tartoznak. Mindazonáltal Lukács Marianna is fontosnak tartaná, ha mielőbb tisztáznák a döntéshozók, hogy hosszabb távon milyen szerepet szánnak a kötelező, illetve a kiegészítő egészségbiztosításnak.
Az elnök véleménye szerint a munkáltatók közül már sokan felismerték: számukra is fontos, hogy dolgozóik megőrizzék egészségüket. Tény ugyanakkor, hogy ma még elsősorban a nagy cégek engedhetik meg maguknak, hogy egészségpénztárat alapítsanak és működtessenek, illetve hogy beszálljanak a tagdíjba.
Két cég, két kassza
Az önkéntes egészségkasszák közül az egyik legdinamikusabban fejlődő a Vitamin Egészségpénztár, amelyet 1997 márciusában alapított a Magyar Villamosművek Rt., az Országos Villamos Távvezeték Rt. és az Erbe Kft., majd csatlakozott hozzájuk a Villamosipari Dolgozók Szakszervezete is. Gyakorlatilag e cégek dolgozói léptek be az egészségkasszába, amelynek taglétszáma a kezdeti 17-ről mára 1800 főre emelkedett – mondta lapunknak Bolvári László ügyvezető. A háromezer forintos tagdíjnak csupán a tíz százaléka terheli itt a munkavállalókat, a többit a munkáltatók adják támogatásként.
A Vitamin Egészségpénztár kétféle pénzbeni szolgáltatást nyújt: a táppénzen lévők az egyéni számlájuk terhére megkaphatják kieső munkabérüket, illetve a pénztártag halála esetén a hozzátartozó számára megtérítik a temetés költségeit. A szolgáltatások másik köre olyan természetbeni ellátás, amelyet nem vagy csak részben térít az egészségbiztosító: például fogorvosi ellátás, szanatórium, természetgyógyászat. A pénztártagok, illetve családtagjaik maguk választhatják meg a szolgáltatásnyújtó helyet, illetve személyt, jelenleg körülbelül 250 orvossal, céggel, gyógyüdülővel, kondicionálóteremmel van szerződése a pénztárnak.
Az alapító cégek koncepciója elsősorban az volt, hogy igazságosabbá tegyék szociális-jóléti rendszerüket. Az üdülési lehetőséget ugyanis nem mindenki vette igénybe, és bár szűrést korábban is finanszíroztak, az gyakorlatilag csak a menedzserekre terjedt ki. Bolvári László úgy látja: azon túl, hogy a munkáltatók pénztártagi hozzájárulásának más juttatással szemben nincsenek bérjellegű terhei, a cégek azért is érdekeltek az egészségkasszák működtetésében, mert alapvető érdekük, hogy dolgozóik ne betegeskedjenek. És bár már most nyilvánvaló a pénztár nyújtotta szolgáltatások pozitív hatása (sokan készíttettek új szemüveget, többen járnak fogorvoshoz), a vezetőség tervezi, hogy idővel pontosan felméri, milyen hozadéka van a cégek számára a Vitamin Egészségpénztár működtetésének.
Folyamatos értékelés
A Dunaferr Regionális Egészségpénztár még később, 1998 júliusában alakult, így ott egyelőre még kevésbé mérhető a befektetésből származó nyereség. Valószínű azonban, hogy a haszon nem csekély, hiszen egy, a vasmű hétezer dolgozójára kiterjedő 1996-os felmérés azt mutatta: a betegállományra kifizetett pénz, illetve a hiányzó munkaerő pótlása akkor egymilliárd forintjába került a cégnek – tájékoztatott a kassza igazgatótanácsának elnöke. Kapás Zsolt ugyanakkor rámutatott: önkéntes egészségpénztárat működtetni nem csupán ezért hasznos, de azért is, mert ezáltal megteremthetik a lehetőségét annak, hogy a dolgozók gondoskodhassanak saját egészségükről. A cég minden belépőnek átvállalja a háromezer forintos tagdíjat, bár van, aki saját zsebből még kiegészíti ezt.
A Dunaferr mintegy tízezer dolgozója közül eddig 5600-an léptek be a pénztárba, amely négyfajta szolgáltatáscsomagot kínál tagjainak. Ezek közül az egyik a szűrés-megelőzés, ami azt jelenti, hogy a tagok rendszeres időközönként komplett egészségfelmérésen esnek át, és ennek alapján egyéni egészségstratégiát ajánlanak számukra, megjelölve, mit érdemes ehhez igénybe venni a pénztár szolgáltatásai közül. Következő alkalommal pedig mindezt kiértékelik.
Nyújtanak fogászati ellátást is, mégpedig kétféle módon: részben számla ellenében utólag térítik meg a költségeket, másrészt átalánydíjas szerződést kötnek fogorvosokkal, akik ezért bizonyos időközönként ellátják a pénztártagokat. Mindezen felül kétféle pénzbeni szolgáltatás is szerepel a palettán: gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-hozzájárulás. Kapás Zsolttól megtudtuk: szándékaik szerint a jövőben a dunaújvárosi közalkalmazottakat is bevonják a pénztártagok körébe. Az együttműködés lehetséges formáiról még tárgyalnak a városi önkormányzattal.
Haiman Éva
