Megállapodás a bérekről

Az érdekegyeztetés történetében nem volt még ilyen sokfordulós makroszintű bértárgyalás, mint az 1999. évre vonatkozó béremelési ajánlások és a minimálbér meghatározásánál. A megállapodást egész évre kötötték a szociális partnerek, de egy részét májusban újratárgyalják. Az év elején kezdődő bértárgyalások megkezdéséhez a munkahelyi partnerek előtt így ismertté váltak az ún. sarokszámok.

A hosszúra nyúlt bértárgyalások egyik oka volt, hogy kezdettől fogva nagyon távol álltak egymástól a szociális partnerek "sarokszámai", és a kormány magatartása sem segítette elő a megállapodást. A munkaadók szempontjából – az irreálisan magas szakszervezeti követeléseken túl – két kérdés töréspontot jelentett, aminek megoldását a kormányzattól várták.

Az első kérdés az egészségügyi hozzájárulás megfelelő kompenzálása volt. A hozzájárulás drasztikus emelése nehéz helyzetbe hozza az alacsony kereseti lehetőséget biztosító cégeket. Ennek hatása a keresetnövelés ajánlásánál és a minimálbér meghatározásánál egyaránt szerepet játszik.

Vita a kompenzációról

Eddig az egészségügyi hozzájárulás bevezetésénél és előző évi emelésénél kompenzációt kaptak a vállalkozások (megfelelő feltételek meghatározásával), 1998-ban pl. közel 1 milliárd forintot. A kormány 1999. évi terveinél csak 300-400 millió forinttal számol. Egyik tárgyalásra sem készített olyan javaslatot, ami a munkaadók számára elfogadható lett volna, igaz, a munkaadók korábbi magasabb igényei a tárgyalások alatt szelídültek, de az 1998. évi szint alá nem mentek, és végül ebben sem sikerült egyezségre jutni.

A másik kérdés, ami a minimálbér egységes időpontban való bevezetését lehetetlenné tette, az agrárágazat foglalkoztatási támogatásának biztosítása volt. A kormány részéről nem zárták le végérvényesen ezt a kérdést, de a tárgyalásokat a rendelkezésre bocsátott információk nem vitték előbbre.

A munkavállalók és a munkáltatók minden erőfeszítést megtettek, készek voltak a kompromisszumra azért, hogy az 1999-es év úgy induljon, hogy a vállalkozói szféra döntő részében érvényes új minimálbér legyen, valamint a keresetnövelésre vonatkozó ajánlások is kialakuljanak, hogy a bértárgyalásokat, a kollektív szerződések tárgyalásait ennek megfelelően lehessen a cégeknél lefolytatni.

Ajánlás a keresetemelésre

Az 1998. december 22-ei Érdekegyeztető Tanács plenáris ülése a gazdálkodó szervezetek részére ajánlja, hogy a keresetek növelésének középértéke, átlaga 12-15 százalék között helyezkedjen el.

Az ajánlásokat és a keresetek tényleges alakulását az alábbi táblázat mutatja be.

A keresetnövelésre tett ajánlást a kormányzat eredetileg 13 százalékos középértékben javasolta. A szociális partnerek egyezségét elfogadták ugyan, de túlzottnak tartották, mert véleményük szerint a nagyobb mértékű bérkiáramlás a fizetési mérleg romlását eredményezheti. E véleményből kikövetkeztethető, hogy a döntően állami tulajdonban lévő cégeket arra fogják ösztönözni, hogy a 13 százalék középérték legyen a mérvadó.

A szakszervezetek az 5 százalékos reálkereset-növekedés elérése érdekében eredetileg 16,5 százalék átlagos emelést tartottak elfogadhatónak, ezt a mértéket az Autonóm Szakszervezet még további 1,5 százalékkal emelte. Véleményük szerint az európai uniós bérekhez történő felzárkóztatást már 1999. évben meg kell kezdeni. A karácsony előtti tárgyaláson változatlanul fenntartották véleményüket, hogy legalább 16 százalékal kell az átlagos kereseteknek emelkedniük, és a folyamatban lévő megállapodásokat az elfogadott bérajánlás nem érintheti. Ennek ellenére nem akadályozták meg a megállapodás megkötését.

Mint a táblázatból is látható, az ajánlásokat minden évben felülmúlta a valóság, igaz, a fogyasztói árindex sem illeszkedett minden esetben a tervekhez. Nem nehéz megjósolni, hogy a bértárgyalásoknál a szakszervezeti tárgyalópartnerek a magasabb érték elérésére törekednek.

A munkaadók az első szakbizottsági tárgyaláson elfogadták a kormány 13 százalékos javaslatát, de ettől a következő ülésen visszaléptek 11 százalékra. A december 22-én elfogadott 12-15 százalékos középérték fokozatosan alakult ki a kompromisszum jegyében. Ez a sávos ajánlás nem azt jelenti, hogy a 12 százalék az alsó határ és a 15 százalék a felső határ. Hanem úgy értendő, és az az üzenete az Érdekegyeztető Tanács ajánlásának, hogy vállalkozási szinten az átlagos keresetnövelés a teherbíró képességnek megfelelően 12 és 15 százalék között helyezkedjen el. Az ajánlás a keresetnövekedést célozza, nem okvetlen alapbéremelést jelent teljesítménykövetelmény nélkül, és nem mindenkire egyformán vonatkozik.

A legkisebb munkabér

A december 22-ei plenáris ülés résztvevői 1999. január elsejei határidővel megállapodtak, hogy a minimálbér összege 22 500 Ft/hó/fő. Ezt a kormány rendeletben írja elő. Az agrárágazatban, amennyiben 1999-ben is fennmarad a foglalkoztatási támogatás, úgy a minimálbérre való átállás időpontja március elseje, amenynyiben ez nem következik be, akkor 1999. július 1-jével kell a 22 500 forintot bevezetni. Ha a két jelzett időpont között életbe lép az agrártámogatás, úgy a rendelet az átállás szabályait is előírja.

Mint a táblázatból látható, a minimálbérek emelkedése elmarad az átlagkeresetek növekedésétől. Azt az elvet – a sok vita ellenére is – továbbra is fenntartják a munkáltatók, hogy a minimálbérnek lassabban kell növekednie, mert hiszen azt a foglalkoztatott réteget érinti, akik a legképzetlenebbek és legkevesebb gyakorlatuk van.

Az 1999. évi megállapodás nagyon messziről indult a két szociális partner részéről. A havi 3000 forintos növelés több mint 4 milliárd forint bérköltséget jelent a munkáltatóknál. Ebben az összegben csak a "ráállást" vették figyelembe, a közterhek és a továbbgyűrűző hatások nélkül.

A megállapodást ennek ellenére csak azon az áron lehetett megkötni, hogy a szociális partnerek és a kormány vállalják, hogy a gazdasági folyamatok ismeretében 1999. év májusában készek tárgyalni a minimálbér emelésének lehetőségéről.