A vállalatok jó tíz évvel ezelőttig még az ötéves tervekből próbálták kiolvasni a jövőjüket. A tervutasításos rendszer felett ugyan eljárt az idő, de a stratégiai tervezést (a gazdasági felzárkózás, az Európai Unióhoz való csatlakozás érdekében) nem nélkülözheti sem a mindenkori kormányzat, sem a cégek.
Már 1990-ben, a rendszerváltozás idején, az új kormányszerkezet kialakításakor szóba került, hogy a korábbi évtizedekre jellemző tárcaelkülönültség nem célszerű szervezeti rend, mert hiányzik a minisztériumok tevékenységének összehangolása, az egységes szemlélet. Az ipari tárca nem foglalkozott egyes társadalmi hatásokkal, az úgynevezett pénzköltő tárcákat nem érdekelte, hogy mi mibe kerül, s csak a végén, az állami költségvetés tárgyalásakor ütköztek egymással a különböző szempontok. Ugyanakkor igény volt arra, hogy a nagy horderejű, ágazatközi ügyekkel, a több éven átívelő folyamatokkal az államigazgatás valamely szintjén egységes szempontok alapján foglalkozzanak.
A rendszerváltozás után végül nem alakult ki olyan intézmény, amely felváltotta volna az Országos Tervhivatalt. A gazdaságstratégiai tervezés a Miniszterelnöki Hivatalban folyt, de a tervek nem épültek be szervesen a költségvetésbe.
A műhelyek
A stratégiai elemzésekkel foglalkozó munkacsoport létrehozásával már a rendszerváltozás utáni első kormány is foglalkozott. Az idei választások után felálló új kormány nagy minisztériumokat hozott létre, ami szükségessé tette, hogy a minisztériumon belül kialakuljanak az egyeztetési fórumok. Kormányzati szinten az integrációt a költségvetés teremti meg, de ismét bebizonyosodott, hogy ezek az éves egyeztetések nem elégségesek. A Miniszterelnöki Hivatal megerősítésével a kormány voltaképpen ezt az összhangot próbálta megteremteni, aminek alapja, hogy a miniszteri felelősség tárcánként megmarad, de a gazdaságpolitika egységessé válhat. Létrehozták a referatúrákat, amelyeknek munkatársai egy-egy tárcával tartják a kapcsolatot, véleményezik az ott készülő dokumentumokat, és tájékoztatják a miniszterelnököt. Új részlegként megalakult a Kormányzati Stratégiai Elemzések Központja (Stratek), amelyet ironikusan a néhai Tervhivatal utódjaként is emlegetnek. Ez azonban nem új intézmény, nem készít önálló vagy hosszú távú terveket, hanem stratégiai, ágazatközi ügyeket, több évre átnyúló hatású, az éves terveken túlmenő témákról készít elemzéseket.
Reform előtt
A Stratek által elemzett egyik fontos téma az adóügy, amit évente aktuálissá tesz az adótörvények parlamenti vitája. A Strateknél már most folynak a 2000-re várható adó- és járulékreform előkészítő munkái. Az elemzőcsoport foglalkozik az előző évi törvények folyamatban levő vitájával is, hiszen a tervezett változtatások érdekében ezeket is elemzik. Hosszú folyamat lesz az adórendszer EU-normákhoz való igazítása. Már most lehet látni ennek főbb irányait: az általános forgalmi adó kulcsai például nem felelnek meg az EU átlagának, túl magas a 25 százalék. A kormányzatnak már most gondolkodnia kell azon, hogy ezt hány év alatt csökkentse olyan mértékben, hogy eközben a költségvetés bevételi oldalán ne támadjon hatalmas űr. Egyidejűleg az Európai Unió is vár dokumentumokat a csatlakozni kívánó Magyarország kormányától arról, hogy milyen irányban kívánja átalakítani az államháztartást, az újraelosztást, az adózás rendjét.
A Stratek kutatócsoportja a társadalmi hatásokat is kielemzi. Az itt készülő anyagokat – a minisztériumok előterjesztéseihez hasonlóan – tárcakörözésre küldik.
Bod Péter Ákos, a Stratek tanácsadója úgy véli, a kormányzati stratégiai elemzőcsoport tevékenységével a gazdaság szereplői csak ritkán kerülnek közvetlen kapcsolatba. Csupán üzleti fórumokon és szakkonferenciákon kaphatnak információt arról, hogy melyek a kormányzat stratégiai fontosságúnak tekintett ügyei. Természetesen a jelentős állami tulajdonban levő cégek első kézből kapnak tájékoztatást a rájuk vonatkozó stratégiai feladatokkal kapcsolatban. Léteznek olyan fórumok, ahol a cégek képviselői feltehetik kérdéseiket az állam stratégiai elképzeléseivel kapcsolatban.
Kevésbé rendszeres az eszmecsere az érdekképviseletekkel, és a kamarákkal is leginkább csak adózási ügyekről folyik párbeszéd. A kisebb vállalkozások szinte nem is kerülnek kapcsolatba az állami stratégiával. A stratégia fogalma tíz év alatt gyökeresen megváltozott: az állam számára fontos kérdések már nem kapcsolódnak közvetlenül a vállalatok számára fontos kérdésekhez.
Közös érdekek
Egy terület van, ahol a kapcsolattartásnak mindenképpen erősödnie kell: az EU jogi normáira való felkészülésben – állítja Bod Péter Ákos. Mivel a csatlakozás menetéről az állam intézményeinek képviselői tárgyalnak, lényeges, hogy a magyar pozíció kialakításánál ismerjék a gazdaság szereplőinek érdekeit és álláspontját. Ugyanakkor minden termelőnek, szereplőnek elemi érdeke, hogy a rá érvényes normákról pontos információkhoz jusson. Ez már nem kizárólag kormányzati, hanem valóban stratégiai ügy. Amikor Magyarország a csatlakozáskor elfogadja majd a mintegy százezer oldalas EU-joganyagot magára nézve kötelezőnek, akkor már késő lenne annak megismertetése a gazdaság szereplőivel. A hátralevő időszakban minden vállalkozásnak meg kell ismernie a rá vonatkozó játékszabályokat, hogy képes legyen helytállni az új viszonyok között. Az általános EU-szabályokat illetően a cégek a minisztériumoktól közvetlenül tájékoztatást kérhetnek, hiszen gyakorlatilag mindegyikben van EU-részleg, de a tájékoztatást az érdek-képviseleti és a kamarai szervezetek is egyik fő feladatuknak tekintik. A vállalkozók jogos igénye, hogy tagdíjuk ellenében hozzájuthassanak ezekhez az információkhoz.
A stratégia kidolgozását a cégek önérdekén kívül az EU tervezési politikája is kikényszeríti. Az Unió ugyanis hosszú távú elkötelezettségeket is vállal Magyarországgal szemben, jogos igénye, hogy az országnak ne csupán éves költségvetése, hanem középtávú tervezése is legyen. Egyes társadalmi területeken (például a demográfiai helyzet alakulását illetően) elengedhetetlen a közép- és hosszú távú előrelátás. A kormányzat felelőssége, hogy ezeket a területeket elemezze, és megtervezze az ezekkel kapcsolatos beruházásokat.
A stratégiai tervezésre persze olykor minden körültekintés ellenére rácáfol az élet. Jó példa erre, amikor a magyar kormány és a Nemzetközi Valutaalap szakértői 1990-ben egyeztetett előrejelzéseket készítettek. Utólag kiderült, hogy a gazdaság visszaesésének a felét sem tudták előre jelezni, az élet minden rövid és hosszú távú előrejelzést átírt.
Demográfiai kérdések
A szakértők szerint ma már kijelenthető: azok a számok, amelyeken a legfrissebb költségvetés alapul, elég megbízhatóak. Bizonytalanságot elsősorban a nemzetközi pénzügyi és kereskedelmi helyzet alakulása okoz. Azt ugyanis nem lehet kijelenteni, hogy 1999-ben Nyugat-Európában nem következik be recesszió, illetve nem történhet valami rendkívüli esemény a (számunkra) meghatározó árucikkek piacain – ezzel a bizonytalansági tényezővel számolni kell.
A cégek által tervezett beruházások adataiból azonban látni lehet, hogy a magyar feldolgozóipar dinamikája erőteljesen növekedni fog. A külföldi tőke terjeszkedése mellett világos jelei vannak annak, hogy a hazai magánszektor is fejlődésnek indult, és ez lassanként kiterjed az ország keleti részeire is. Igaz, hogy ez a folyamat viszonylag lassú, és vannak hosszú távon bizonytalan, ha úgy tetszik stratégiai mérlegelés alapján valószínűleg bajokat okozó tényezők. Ezek közül az egyik legjelentősebb a lélekszám alakulása. A korábbi évek alacsony születésszámából meg lehet állapítani, hogy a következő évtizedben kevesen fognak belépni az iskolarendszerbe, majd ezt követően a munkaerőpiacra. Emiatt a magyar munkaerő relatíve drágábbá válik, ezért kalkulálni kell, hogy az adóterhelés az öregedő országban elkerülhetetlenül nagyobb lesz, mint azokban az országokban, ahol újabb és újabb népes generációk lépnek a munkaerőpiacra, és az aktív korosztályok aránya kedvezőbb lesz az inaktívakhoz képest. A '80-as évek folyamatai kivédhetetlenül meghatározzák majd a 2000 utáni éveket. Ma már bármilyen családközpontú adórendszerrel csak a 2020-as évek népmozgalmi folyamataira lehet hatni. A társadalmi folyamatokat sokkal nehezebb korrigálni, mint a gazdaságiakat. Kétségtelen, hogy a nyugat-európai országokban is hasonlóak a demográfiai tendenciák, ott azonban könnyebb áthidalni ezt a problémát, mivel az egészségügyi ellátás fejlettebb, az országok gazdagabbak, mint Magyarország.
Közös pénz
A Stratek elemzői szerint már érezhető, hogy a magyar gazdaság több szektora lényegében feltornázta magát a nyugat-európai termelékenységi szintre. Ez annak köszönhető, hogy az újonnan betelepült gyárak az esetek nagy többségében jó technológiát hoztak Magyarországra. A szakértők szerint a termelékenységben, az anyaggazdálkodásban nagy minőségi fejlődés ment végbe, és ezzel a továbbiakban is lehet számolni. (A hatás persze erősebb Nyugat-Magyarországon, a keleti országrészben még kevés előrelépés történt.)
Bod Péter Ákos úgy véli: a következő időszak nagy bizonytalansága az euro bevezetése, mert Nyugat-Európában ennek pénzügyi hatása deflációt, az árszint enyhe süllyedését idézheti elő, ami általában nem ösztönzi a kereskedelmet. (Más szakértők ezt vitatják.) Ennek hatása alól a magyar gazdaság sem vonhatja ki majd magát. Ígéretesnek tűnik ugyanakkor az a tény, hogy a nyugat-európai országokban alkalmazott közös pénz világosabban és egyértelműen felszínre hozza a drágábban termelő vállalatok versenyképtelenségét. Várhatóan emiatt hatalmas lesz a nyomás, hogy a túl drága műveleteket kitelepítsék olyan helyszínekre, ahol a termeltetés olcsóbb. Ezt a multinacionális cégek már felismerték, és tudatosan települnek olyan régiókba, ahol hosszú távon versenyképesnek remélik a termelést. Itt nem is csak a bérekről, hanem az általános költségekről van szó. Az adatok azt mutatják, hogy a középvállalatok eddig nem kényszerültek termelésük kitelepítésére, a következő időszakban azonban számukra is égetővé válik ez a probléma. Várható, hogy ebből a szempontból Kelet-Európa kerül az érdeklődés központjába. Hazánkban is sok ipari park épült ki, számuk ma már megközelíti a százat, többségük azonban attól szenved, hogy nincs érdeklődés irántuk. A következő két évben várhatóan nő a kereslet az itt kialakított termelőhelyek iránt. Arra már nem lehet számítani, hogy milliárdos beruházások történnek, valószínűleg a középvállalatok fognak érdeklődni a lehetőségek iránt, de ez ugyanolyan fontos a magyar gazdaság szempontjából, mint a multik betelepülése.
A növekedés feltételei
Dinamizáló elem az infrastruktúra fejlesztése is, történjen akár költségvetési vagy magánpénzből, esetleg EU-forrásokból. Ha ezeket figyelembe vesszük, valóban alátámaszthatók azok a prognózisok, amelyek a gazdaság négy-öt százalékos reálnövekedését vetítik előre a következő négy év átlagára – hacsak a világgazdaságban nem következik be nagy megrázkódtatás, pénzügyi krach, amely visszafogja a nemzetközi kereskedelmet. A modern pénzügyi rendszer igen sebezhető, de reménykedni lehet abban, hogy a nyugat-európai reformok sikeresek lesznek, a közös valuta stabil lesz, és a forintot hozzá lehet kapcsolni, így megszűnik az árfolyamkockázat Nyugat-Európával szemben.
A stratégiai elemzők figyelemmel kísérik a kutatóintézetek által megjelentetett gazdasági indexek alakulását is. Ezek véleményük szerint jól tükrözik a látható gazdasági folyamatokat, és a következő év megítélésénél, a stratégia kialakításánál az előrejelzések egyik alapját adják. Hasonlóképpen fontos megismerni a nyugati elemzők előrejelzéseit is. Figyelmeztetnek azonban, hogy nem szabad elfelejteni, mikor készültek a szondázások, mivel a gazdaság szereplőinek hangulata olykor hirtelen vált irányt. A sorok között kell olvasni a nyilvánosságra hozott kormányzati előrejelzésekkel kapcsolatban is – ismerik el a kutatók –, ha nem is a kötelező kincstári optimizmus miatt. A kormányzati szándékok közlése ugyanis egyfajta torzítást eredményez az előrejelzéseknél: a jegybank elnökének nyilatkozata például az infláció mértékéről komoly változásokat generálhat az inflációs várakozásokban.
Bérstratégia
Jelentős átalakuláson mentek át az utóbbi évtizedben a magyarországi bérviszonyok is. Miközben csökken az állami szektor jelentősége, a cégek soha nem hagyják figyelmen kívül a központi költségvetési béremeléseket és azzal kalkulálnak. Magyarországon ugyanakkor sajátosság, hogy óriásiak a regionális különbségek. A cégek olykor nem is az országos béradatokat firtatják, hanem térségükben egymást kémlelik. A regionális különbségen kívül megnehezíti a bérek alakítását, hogy a piacképes munkaerőnek például sokkal jobbak a bérnövekedési esélyei, mint korábban. A külföldi tőke erőteljes magyarországi megjelenése miatt egyes szakmákban – elsősorban a bankszektorban és a menedzserkörökben – váratlanul gyors volt a bérek igazodása a nyugati színvonalhoz.
