A gazdaság kisebb szereplői, a kis és közepes vállalatok elfogadják a tervezés szükségességét, de a hosszabb távra szóló stratégiával szemben szkeptikusak. A kis cégek általában arról számolnak be, hogy egy, legfeljebb két évre tudnak csak előre tervezni, hiszen tőkeerejüknél fogva nem is képesek hosszú távú gondolkodást követelő nagyberuházásokra.
A kisvállalkozók piaci helyzetüktől függően foglalkoznak stratégiai kérdésekkel. Azok a vállalkozók ugyanis, akik kicsik ugyan, de a piacon régóta jelen vannak, és megfelelő vevőkörrel rendelkeznek, eddig is egyfajta stratégia mentén dolgoztak, és ezután is így cselekszenek. Kassai Róbert vállalkozó, az Iposz alelnöke szerint a stratégia náluk arról szól, hogy miként tudnak megmaradni az egyre erősödő piaci versenyben, hogyan tudnak anyagi és szellemi erőforrásokra szert tenni, hogy versenyképességüket növelhessék. Ez valóban hosszú távú kérdés, amelyet minden körülmények között meg kell oldaniuk. Ám az már kérdéses, hogy miként tudják megvalósítani a stratégiát, megegyezik-e a végeredmény az eredeti elképzeléssel. A bizonytalanság egyik fő oka, hogy a hitelhez jutás a kisvállalkozók számára nagyon nehéz, és a hitel drága, így a stratégiájuk nincs kellőképpen bebiztosítva. A stratégiai tervezés ellen szól az is, hogy a gazdasági környezet, amelyben működniük kell, erőteljesen változik. Módosulnak az adókulcsok, a leírási, a költségelszámolási feltételek, mindez a stratégiai terv alapvető elemét, a jövedelmezőséget gyökeresen átalakíthatja.
Életben maradni
A kisvállalkozók stratégiája így foglalható össze: életben maradni! A kormány most fogadta el a kisvállalkozás-fejlesztési koncepciót, amelyet az érdek-képviseleti szervezetek is támogatnak. Arra számítanak, ha ezt a kormány megvalósítja, a mikrostratégia is sokkal biztosabb alapokon állhat majd. A tapasztalatok szerint egy kisvállalkozó maximum egy évre szóló tervet tud készíteni. Abban az esetben, ha a vállalkozó hitelt igényel, három-öt éves tervet is kell készítenie. Paradox helyzet, hogy a kisvállalkozó azért jut olyan nehezen hitelhez, mert valójában a bank sem hiszi el, hogy ezen a szinten lehet hosszú távon gondolkodni. Az adatok mégis azt mutatják, hogy a kisvállalkozók képesek megalapozott tervet készíteni. Azonban ez a szektor kis tőkével, kis hitellel dolgozik, és ha beruházását hitelből oldja meg, akkor csekély nyereségéből kell fizetnie a magas kamatokat és törlesztési részleteket. Az érdek-képviseleti szervezetek régóta kifogásolják, hogy a rendelkezésre álló hitelek futamideje rendkívül rövid, egy-három év, a viszszafizetés így nagyon nehéz.
A vállalkozó egy éven belüli időszakra néhány éves tapasztalat után nagy pontossággal megtervezheti bevételét, az élőmunka-szükségletet és a költségeket is. A nyereségét azonban nem tudja megtervezni, mivel nem biztos, hogy növekvő költségeit érvényesíteni tudja a fizetőképes kereslettel szemben, amikor hihetetlen gyorsan változnak a külső körülmények.
Figyelni a vetélytársra
A Kisosz főtitkára, Antalffy Gábor szerint is a vállalkozás típusától függ, hogy a vállalkozó érvényesíti-e a stratégiai szemléletet. Úgy gondolja, hogy aki termelőtevékenységet folytat vagy a vendéglátásban dolgozik, annak kötelessége stratégiai tervet készíteni, hiszen vagy beruházási tevékenysége, vagy éppen anyagszükséglete miatt nem nélkülözheti ezt. Azt mindenképpen kalkulálnia kell, hogy milyen árbevételre és költségekre számít, milyen létszámot alkalmaz, és ehhez képest milyen nyereséget realizál. A tervezésnek különös jelentősége van akkor, ha a pénzpiacon kell külső forrást szerezni a beruházáshoz. A Kisosz információi szerint viszonylag magas emiatt azoknak a vállalkozóknak a száma, akik mérlegelik a jövőbeli gazdasági kilátásokat és a várható feltételeket. Jellemző rájuk, hogy legalább egyéves időszakra terveznek, sőt a friss beruházók inkább egy-három vagy egy-öt éves távlatokban is gondolkodnak.
Bizalom a gazdaságban
A stratégia készítésekor a kisvállalkozóknak szembe kell nézniük azzal a lehetőséggel is, hogy terveik a gazdasági változások hektikus mozgása miatt irreálissá válnak. Számos olyan feltétel van ugyanis, amit nem lehet megbecsülni, ilyenek lehetnek a külgazdasági folyamatok, a konkurencia megjelenése a piacon, vagy éppen egy-egy termék életgörbéjének alakulása. Mindezt csak becsülni lehet. A rizikó ellenére egy cég ma már nem lehet meg anélkül, hogy ne végezzen becsléseket saját piacát és várható tevékenységét illetően. A kutatóintézetek által képzett gazdasági indexek is azt mutatják, hogy minél több cég készít stratégiát, annál nagyobb a bizalom a gazdaságban, a túlélési esélyben.
A magyar gazdaság sajátossága, hogy sokan kényszerpályára kerülve lettek vállalkozók, és akik hirtelenjében nem tudtak másba fogni, azok többnyire kereskedők lettek. Ebben az ágazatban jellemző, hogy kicsi a lekötött tőke és az eszköz, a befektetés alacsony, általában bérelt helyiségben működnek. Az ilyen kis boltok mobilak ugyan, de máról holnapra élnek, hiszen piacuk is rendkívül változó az árháború és a nagy bevásárlóközpontok megjelenése miatt. Ôk legfeljebb csak bízhatnak a szebb jövőben, de stratégiát nem építenek. Stratégiát az készít, aki bővíteni kívánja üzletkörét, hálózatát, és ezek általában nem az egyszerű, egy bolttal rendelkező kiskereskedők, akik a termékek viszonylag szűk választékával foglalkoznak.
A gyakorlat azt mutatja, hogy a kisvállalkozók az állami stratégiát nem tudják saját maguk számára értelmezni, aminek az a magyarázata, hogy a gazdaság szereplőinek viselkedése, a kormányzati programok és a költségvetés között nincs szoros összefüggés. Azzal egyidejűleg, hogy az állam folyamatosan visszaszorul a gazdaságba, a kisvállalkozók is egyre inkább a gazdasági törvényszerűségekre, a piaci vetélytársakra, pontosabban a róluk szóló hírekre alapozzák stratégiájukat. A kiskereskedő számára például keveset mondanak a költségvetés irányszámai, ezzel szemben messzemenő következtetéseket vonhat le abból, ha egy multinacionális üzlethálózat bejelenti terjeszkedési terveit. A vállalkozókat a központi intézkedések közül legfeljebb az adózási rendszerben bejelentett változások késztethetik stratégiájuk megváltoztatására.
Stabil adórendszer kell
A középvállalkozások szintén a stabil adórendszer szükségességét emlegetik, amikor stratégiai elképzeléseikről szólnak. A 130 dolgozót foglalkoztató szegedi Titán Festékgyártó Kft. igazgatója, Sánta László úgy véli, hogy cégét érzékenyen érintik a politikai döntések miatt elmaradó nagyberuházások, hiszen a Nemzeti Színház építése és a metrófejlesztés is jelentős megrendelésekhez juttathatta volna a társaságot.
Az évi hétmilliárd forintos forgalmat lebonyolító Titánnál természetesen készül éves terv, ezt megkövetelik a piacgazdasági körülmények, de jogszabály is rendelkezik róla. Hosszú távú tervekről azonban csak nagy bizonytalanság mellett szólnak, hiszen a világpiacról érkező információk ellentmondásosak. Ugyanakkor a társaság megpróbál a szakmai információkra hagyatkozva stratégiát készíteni, ennek érdekében a nemzetközi szakmai szövetséghez fordul, amely rendelkezésre bocsátja információs anyagait. A festékipari szakmai információk mellett törekszenek arra, hogy a hazai piacról is tájékozódjanak. Sánta László arról számolt be, hogy a termékeinek tíz százalékát exportáló Titán külpiaci helyzete egyelőre nem tervezhető jól, hiszen amíg Magyarország nem tagja az Európai Uniónak, az EU-országok legfeljebb felvevőpiacnak tekintik Magyarországot. Egyidejűleg súlyos diszkriminációs vámokkal sújtják a magyar termékeket, így a Titán számára nem éri meg exportálni. A társaság abban reménykedik, hogy az EU-csatlakozás után a vámok megszűnnek. Kiszámíthatatlan azonban számukra, hogyan reagálnak erre a potenciális piacok – Ausztria, Németország –, távolabbra ugyanis nem célszerű szállítaniuk a költségek miatt. A közepes cégek számára leginkább égető kérdés, hogy a magyar ipar védelme megoldódjon, ellenkező esetben kiszolgáltatottak az ellenőrizetlen minőségű, olykor a turistaforgalomban beérkező termékekkel szemben.
A Titán stratégiájában felkészült arra, hogy szükség esetén beruházzon, termékszerkezetet váltson, amennyiben a világpiacon átalakul a festékek iránti kereslet.
Tervezés a cégek cégénél
Noha több törvény is meghatározza tevékenységét, nem nélkülözheti a stratégiai tervezést a cégek cége, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. sem. Az ÁPV Rt. munkáját a gazdasági társaságokról szóló törvény, a privatizációs törvény és a mindenkori évi költségvetési törvény is szabályozza. A társaság mégsem viselkedhet mindig valódi tulajdonosként, hiszen csak hozzárendelt vagyonnal rendelkezik. Privatizációs tevékenysége – ahogy' fogy a vagyon – egyre csökken, és egyre nagyobb szerepet kap az ideiglenesen vagy éppen tartósan állami tulajdonban maradó vagyon kezelésének feladata. Jegyzett tőkéjét tekintve mintegy 600 milliárd forintnyi vagyon tartozik még az ÁPV Rt.-hez, amelyből 300 milliárd forintnyi a tartós állami tulajdon, a többit pedig a következő évek során értékesítik. A sokrétű szabályozás, amely olykor gátja a rugalmas értékesítésnek, máskor előnnyé válik: a fajsúlyosabb privatizációs lépésekről magának a kormánynak kell döntenie, amely viseli is annak felelősségét.
A privatizáció nagyrészt már lefutott, emiatt indokolt lehet a privatizációs szervezet átalakítása. Ez mindenképpen része az ÁPV Rt. stratégiai tervezésének, hiszen nemcsak formailag, hanem tartalmilag is át kell szabni a szervezet munkáját. Az elképzelések szerint a későbbiekben új szempontok szerint végzik a vagyonkezelést, tulajdonosi szemlélettel kívánják irányítani az ide rendelt cégeket, érdekeltté tenni őket abban, hogy saját stratégiájuk elkészítésekor piaci alapon gondolkodjanak. Nádasy Zoltán, az ÁPV Rt. vezérigazgató-helyettese elmondta: hosszú távon valószínűleg külön cégekbe is kell szervezni a tevékenységet, 2000-re mindenképpen át kell alakulnia a privatizációs szervezetnek.
Az ÁPV Rt. éves üzleti tervéről a kormánynak kell döntenie, hiszen ez szorosan kapcsolódik a költségvetési törvényhez. A jövő évi elképzelések szerint a privatizációs szervezet 120 milliárd forint értékű vagyont ad el. Eszerint a privatizálható vagyonrészből mindössze 150-180 milliárd forintnyi marad. A reorganizációra, a válságkezelésre, a szervezeti működésre, illetve a privatizációs költségekre 40 milliárd forintot fordítanak, és a jelenlegi információk szerint ugyanennyit igényelnek a szavatossági és a korábban kötött szerződésekben vállalt kötelezettségek. Az ÁPV Rt. jövőre várhatóan 30 milliárd forintot fizet be közvetlenül a költségvetésbe, illetve egyes központi alapokba.
