Az Érdekegyeztető Tanács működése óta minden ősszel központi ügy a bértárgyalások megkezdése, illetve a megállapodások megkötése. A megállapodás egyrészt a minimálbérről szól – a tárgyalások végeredményét a kormány rendeletben rögzíti –, másrészt ajánlást ad a keresetek növelésére a versenyszférában.
Állandó vita tárgya, hogy a minimálbér meghatározásánál mennyiben kell figyelembe venni a létminimumot, mennyiben lehet megélni a legkisebb összegű munkabérből. Arról már kevesebb szó esik, hogy a munkabérre rakódó terheken túl, illetve azokkal együtt milyen tovább gyűrűző hatással jár a minimálbér emelése, mi annak a hatása a többi munkakör bérfejlesztésére, ha valamennyire is meg akarják őrizni a bér ösztönző hatását.
Az ajánlások iránymutatást adnak a nemzetgazdasági céloknak megfelelő mértékű keresetnövelésre. A középszintű (szakmai, ágazati) és a munkahelyi szintű bértárgyalásoknál ezeket az ajánlásokat célszerű figyelembe venni, de nem kötelező betartani.
A tapasztalat az, hogy az Érdekegyeztető Tanács által ajánlott átlagos keresetnövekedést a valóság meghaladja. 1998. évre 13,5-16 százalék szerepelt az ajánlásokban, míg a háromnegyed év tényadatai 19,2 százalékot mutatnak.
Az 1999. évre vonatkozó bértárgyalások a megszokottnál később kezdődtek meg. Nehezítette a munkáltatók felkészülését, hogy az 1999. évi költségvetés adatai, a személyi jövedelemadó várható változásai, a bértárgyalásokhoz szükséges más konkrét kormányzati elképzelések csak a hivatalos tárgyalásokat megelőző napokban kerültek nyilvánosságra.
Ki mit szeretne
A tripartit tárgyalásoknál az oldalak elképzelései természetesen sokban eltérnek egymástól – hiszen a cél is más –, ami a bértárgyalásokat meghatározza. A munkavállalói oldal kezdeményezi, hogy az 1999. évre érvényes bérmegállapodások minél hamarabb létrejöjjenek. Az 1998. évi tényleges gazdasági folyamatokat, valamint az 1999. évre várható költségvetés és adótörvények változását figyelembe véve, a GDP változásával azonos mértékű, 5 százalékos reálbér-növekedést tartanak indokoltnak a vállalkozási szektorban. Ezért a keresetnövekedés átlagos mértékére 16,5 százalékos ajánlás elfogadását javasolják. Különvéleményként az Autonóm Szakszervezetek további 1,5 százalékos, azaz 18 százalékos átlagos keresetnövekedést kívánnak elérni.
Ismert, hogy az szja 1999. évi változása az alacsony jövedelműekre kedvezőtlenül hat, ezért a munkavállalói oldal javaslatát az átlagos ajánlott mérték mellett még meg kívánja toldani egy abszolút (fix) összegű ajánlással is.
E szerint az Érdekegyeztető Tanács tegyen javaslatot arra is, hogy a vállalkozói szférában a 16,5 (18?) százalékos átlagos keresetnövekedés mellett az évi 500000 forintnál kevesebbet kereső munkavállalók – a reálbércsökkenés elkerülése végett – havi 6000 forint külön keresetnövekedésben részesüljenek. Ez az összeg az általuk 1999. évre javasolt és a jelenlegi minimálbér különbözete.
Az előzőekből következően a minimálbérre tett javaslatuk, havi 25 500 forint, több mint 30 százalékos emelkedés, amit az egész gazdaságban egységesen 1999. január 1-jével javasolnak bevezetni.
További javaslatuk, hogy kezdődjön meg az országos bértarifa kialakítását eredményező tárgyalás is. A gazdaság egészében 3-4 kategória meghatározásával besorolási béreket is állapítsanak meg.
A kormány javaslata szerint a gazdaságpolitika középpontjában a tartós gazdasági növekedés áll, amely a felhalmozási ráta növelésével alapozható meg. Ehhez viszont sem a költségvetési, sem pedig a lakossági fogyasztás nem érheti el a GDP bővülésének ütemét. A kormány szerint tehát a reálkeresetek emelkedésének el kell maradnia a gazdasági növekedés ütemétől.
A kormány elutasító
1999. évre 10-11 százalék éves inflációt vesznek figyelembe, éven belüli csökkenő tendenciával. A keresetekre 13 százalékos bruttó nominális növekedés az irányadó. A költségvetési szférában is ehhez hasonló mértékű az elképzelés, azzal a céllal, hogy a két szféra között meglevő kereseti aránytalanságok ne növekedjenek. A keresetnövelés ajánlott számainál csak középértéket kívánnak meghatározni, maximális és minimális értéket nem.
Ugyanakkor azt elfogadhatónak tartják, hogy a munkavállalók minimális fix összegű keresetnövelési ajánlását az Érdekegyeztető Tanács is fogadja el. Ez az összeg az 1998. és az 1999. évi minimálbér különbsége lehetne.
A minimálbér emelésénél egyetértenek azzal a törekvéssel, hogy 1999. január elsejével ez az egész gazdaságban egységes összeg legyen. Elfogadják a két szociális partner megállapodását, de véleményük szerint a minimálbér emelkedésének 1999. évben meg kell haladnia az átlagos keresetnövekedést, ezért javaslatuk 16 százalék, ami 22 600 forintos havi összegnek felel meg.
A munkaadói oldal véleménye szerint az 1999. évi gazdaságpolitika és az alapjaként szolgáló költségvetés sok bizonytalanságot tartalmaz. Eltérően érinti a gazdaság különböző vállalkozásait. Foglalkoztatáspolitikai célokat is veszélyeztető átcsoportosítás zajlik le az alacsonyabb munkabéren foglalkoztatók terhére (pl. könnyűipar, kereskedelem), nem számolnak az orosz válság tovagyűrűző hatásával. Az agrártámogatási előirányzatok nem érik el az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényben előírt minimumot sem.
A munkaadók kritikája
A kormány meghirdetett céljai között van a foglalkoztatás növelése, a kis- és középvállalkozások segítése. Ennek érdekében a társadalombiztosítási járulék 39 százalékról 33 százalékra csökken 1999. évben, valamint a 4 százalékos munkáltatói járulék is 3 százalékra módosul.
Ugyanakkor a tételes összegű egészségügyi hozzájárulás 3600 forintra történő emelése, és az annak kompenzációjára szolgáló összeg drasztikus csökkentése, valamint az új, jövedelemarányos befizetési kötelezettség (11 százalék) nem hozza olyan helyzetbe a munkaadókat, hogy a foglalkoztatottság növelése vagy megtartása mellett olyan szociális funkciót lássanak el, amelyben kompenzálni tudják az szja kedvezőtlen változása miatt a bruttó és a nettó keresetek közötti különbség növekedését.
A munkaadói oldal is támogatja az egységes, január elsején érvénybe lépő megállapodások megkötését, de a realitások figyelembevételével a keresetek csak 11 százalékos növelésére tett ajánlást tartja megfelelőnek (korábban a szakbizottságban elfogadta a kormány 13 százalékos javaslatát, ettől a plenáris ülésen visszalépett). A középértékre teendő ajánlás mellett nem fogad el semmilyen abszolút összegre vonatkozó további javaslatot.
A minimálbér bevezetésének egységes időpontját sem tudta a munkaadói oldal elfogadni, mert az agrárium nem tudja teljesíteni – a támogatás egyoldalú felmondása miatt – a minimálbérre való felzárkózást.
A munkaadói oldal véleménye szerint a minimálbérnek lassabban kell növekednie, mint az átlagkeresetnek, ezért 10,25 százalékos javaslatot tett, mely 21 500 Ft-os minimálbérnek felel meg. A korábbi évek álláspontjának megfelelően most sem támogatta, hogy országos tarifabéreket állapítsanak meg.
A tárgyalás
Az eltérő álláspontok az Érdekegyeztető Tanács plenáris ülésén sem közeledtek egymáshoz. A kormány a szakszervezeti igényeket túlzottnak minősítette, ugyanakkor a munkaadók érveit sem fogadta el.
Az érdekegyeztetés történelmében volt már olyan év, amikor a keresetnövelés ajánlott mértékében nem sikerült egyezségre jutni, és ezt a partnerek a gyakorlati tapasztalat alapján hiányolták is. A munkabér legkisebb összegében, a minimálbérben azonban minden évben megszületett a megállapodás.
