A hitelre kényszerülő munkaadók gyakran kerülnek olyan helyzetbe, hogy a pénzintézetek – mint hitelezők – számtalan módon kívánják biztosítani a pénzkölcsön megfelelő törlesztését, ezzel csökkentve a visszafizetés kockázatát. A hitelnyújtók alapvető érdeke az is, hogy az adós elleni csődeljárás vagy felszámolás során a hitelezett összeg ne kerüljön a felszámolás alá vonható vagyonhoz.
Kezességvállalás
Az adós kötelezettségeiért való kezességvállalás az adós és a kezes egymás közti polgári jogi ügylete. Általában a kezességi szerződéssel a kezes arra vállal kötelezettséget, hogy amennyiben a kötelezett nem teljesít, maga fog helyette teljesíteni a jogosultnak. A hitelezőket ez annyiban érinti, hogy a kezes ellenszolgáltatásként tulajdont szerezhet az adós vagyonából, ezért indokolt a csődegyezségben őt is szerepeltetni. Ha az adós nem teljesíti a csődegyezséget, akkor ez ok lehet a felszámolásra, de itt lép előtérbe a kezes. Ha a kezes sem teljesít, akkor vele szemben nem lehet a csődegyezség megszegése címén felszámolási eljárást indítani, hiszen a csődegyezségnek a kezes nem alanya. Az adós legfeljebb az alapján számolható fel, hogy nem vitatott vagy elismert tartozását az esedékességet követő hatvan napon belül nem egyenlítette ki, vagy a vele szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt.
Abban az esetben azonban, ha az adós a hitelezőjének – követelése fejében – tulajdont biztosít a vagyonából, ez már hitelezői követelés kielégítése, ami teljes egészében – és tartalmánál fogva is – a csődegyezség körébe tartozik. Ha a hitelező tulajdonosa lesz akár részben is az adósnak és az adóst felszámolják, akkor a tulajdont szerző hitelező tulajdonosként szenvedi el a felszámolást.
A gazdálkodó szervezetnek a felszámolás körébe tartozó vagyonából a tartozásokat meghatározott sorrendben kell kielégíteni. A kezességből származó követeléseket az egyéb követelések közé kell sorolni, akkor is, ha saját maga vállalta az adós a kezességet, és akkor is, ha a tulajdonában álló más gazdálkodó szervezetért kell kezesi felelőssége alapján helytállnia (leányvállalat-anyavállalat).
A felszámolási eljárás közzétételével az adós valamennyi tartozása esedékessé válik, ezzel a jogosultnak megnyílik a joga, hogy a fizetést követelje, és közvetlenül fordulhat a készfizető kezeshez, illetve a bankgaranciát nyújtó hitelintézethez.
| Hitelbiztosítékok |
|---|
|
A hitelintézetek által alkalmazott biztosítékok szerepelnek a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) szerződést biztosító mellékkötelezettségek című fejezetében (például a kezesség, a zálogjog, a bankgarancia és az óvadék). A biztosítékok köre azonban ennél tágabb, mert adott esetben biztosítékként alkalmazható a vételi jog (opció), az engedményezés, illetve a számlaterhelés jogának kikötése. A biztosítékok két nagy csoportja a dologi és a személyi biztosítékok. Személyi biztosítéknál az adós személyétől különböző, más személy válik a követelés, illetve a tartozás másodlagos kötelezettjévé. Személyi biztosítékok a kezeség, a bankgarancia, az engedményezés. Dologi biztosítékról akkor beszélünk, amikor meghatározott vagyontárgyak, illetve jogok szolgálnak a követelés kielégítésére. Dologi biztosítékok a zálogjog, az óvadék és az opció.
A biztosítékok járulékos, másodlagos jellegűek, nem módosíthatják az adósnak az alapszerződésből fakadó kötelezettségeit és a hitelintézet jogait. Az adós a biztosíték ellenére továbbra is köteles megfizetni a tartozását, a hitelintézet jogosult követelni a teljesítést. A kockázatvállalást tartalmazó szerződés tartalma alatt a hitelintézet rendszeresen figyelemmel kíséri és dokumentálja a szerződésben foglalt feltételek megvalósulását, beleértve az ügyfél pénzügyi, gazdasági helyzetének alakulását. Ha az adós az esedékességkor nem tesz eleget fizetési kötelezettségének, a hitelezők a biztosítékokat érvényesíthetik. |
A hitelezők védelme
A hitelezők elemi érdeke olyan hitelbiztosítékot alkalmazni, amely az adós esetleges fizetésképtelensége esetén nem tartozik a felszámolás alá vonható vagyonhoz, valamint az adós vagyonára más hitelezők által vezetett bírósági végrehajtás alá. Ezzel összefüggésben jogértelmezési vitát eredményezhet az árbevétel-engedményezés mint banki biztosíték érvényesítése.
Az engedményes az alapjogviszonyban nem lép fel az engedményezésben biztosított jogait gyakorolva, csak akkor, ha az engedményező – aki a banknak az adósa – nem teljesíti a bankkal szembeni kötelezettségét.
A Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy az engedményezési szerződés megkötésének időpontjában még létre sem jött követelés érvényesen nem engedményezhető, az ilyen szerződés ellenére ezért a követelés összege továbbra is az adós gazdálkodó szervezet felszámolási eljárás körébe tartozó vagyonának a része.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint már az engedményezési szerződés megkötésének időpontjában a szerződésnek tartalmaznia kell a lényeges tartalmi elemeket – az adós személye, a követelés nagysága –, míg más vélemények szerint nem az engedményezési szerződés megkötésének időpontjában, hanem az akkor még jövőbeninek számító követelés létrejöttekor szükséges az, hogy az adós személye és a követelés pontosan meghatározható legyen.
Ha a felek jövőbeni követelések engedményezésére kötnek megállapodást, akkor az engedményezési szerződésből egyértelműen meg kell tudni állapítani, hogy mely követelések vonatkozásában történt meg az engedményezés. Egyértelműen meghatározhatónak kell lenni annak, hogy a követelés az engedményezés hatálya alá tartozik. Megállapodhatnak abban, hogy az engedményes által biztosított hitelkeretből megvásárolt követeléseket, illetve a biztosított hitelből megvásárolt vagyontárgyak bérletéből, lízingeléséből származó követeléseket engedményezi az engedményező az engedményesre.
A Legfelsőbb Bíróság véleménye szerint az engedményezésre vonatkozó szerződés a megkötéskor teljesedésbe megy, ezért kizárt a felszámolási eljárás közzététele előtt kötött ilyen szerződésnek a felszámoló részéről történő felmondása.
A jövőbeni követelések engedményezésére vonatkozó szerződés alapján csak az olyan követelések tekintetében következett be jogutódlás, amelyek már létrejöttek. Ezekre vonatkozóan már a szerződést felmondani nem lehet, mert az engedményezés teljesedésbe ment. Mivel a jövőbeni követelések tekintetében ezt még megállapítani nem lehet, a jövőre vonatkozóan a szerződést fel lehet mondani.
Az árbevétel-engedményezés biztosítékként való kikötése esetén a hitelező csak a nem szerződésszerű teljesítésnél él – saját nevében – a jogával, egyebekben rábízza a követelés kezelését, behajtását az eredeti jogosultra. Természetesen a hitelező nem lép fel jogainak érvényesítése érdekében a kötelezettel szemben mindaddig, amíg az engedményező szerződésszerűen teljesít.
A felszámolás során csak olyan követelés számítható be, amelyet a felszámoló elismertként nyilvántartásba vett, és amelynek tekintetében a felszámolás kezdő időpontját – vagy ha a követelés később keletkezett, a keletkezését – követően engedményezést nem tettek.
Az adós ingatlanán és egyéb vagyontárgyain fennálló elidegenítési és terhelési tilalom a felszámolás kezdő időpontjában, a visszavásárlási és vételi jog, valamint a zálogjog a vagyontárgy értékesítésével megszűnik. Ha a visszavásárlási vagy a vételi jog jogosultja a felszámolás kezdő időpontja után a vagyontárgyat egyoldalú nyilatkozattal megvásárolja, az adóssal szemben beszámítással nem élhet. Itt meg kell azt jegyezni, hogy a hitelintézetek biztosítékként használták és használják a vételi jogot. A kölcsön folyósításával egyidejűleg a kölcsönt felvevő ingatlanára vételi jogot kötöttek ki, a vételárat a kölcsön kamatokkal növelt összegében állapították meg, és a vételi jogot a kölcsön futamidejének időpontjához igazították. Ha a kölcsönt felvevő határidőben nem fizette vissza a kölcsönadott összeget a kamatokkal együtt, a bank egyoldalú nyilatkozatával az ingatlant megszerezte. A felszámolásban ezt kizárja a beszámítás tilalmára vonatkozó rendelkezés. Ha a felszámolásban a vételi vagy a visszavásárlási jog jogosultja egyben hitelezője az adósnak, és a vagyontárgy egyoldalú nyilatkozattal való megvásárlása során a vételárral szemben a fennálló követelés alapján beszámítással élhetne, ez a követelésének kielégítését jelentené a többi hitelező rovására.
Ha az adós valamely kötelezettség biztosítására a felszámolás kezdő időpontja előtt óvadékot nyújtott, a felszámolás közzétételekor az óvadékra vonatkozó megállapodás megszűnik, és az óvadék tárgyát képező vagyont a felszámoló részére ki kell adni.
Az óvadék jogosultja a felszámolás költségeinek kielégítése után a zálogjog jogosultjával egy sorban juthat hozzá az óvadékkal biztosított követeléséhez, feltéve hogy a biztosítékot a felszámolási eljárás megindítása előtt legalább hat hónappal kikötötték.
| Engedményezés |
|---|
| Főszabály szerint a jogosult követelését szerződéssel másra átruházhatja, viszont nem lehet engedményezni a jogosult személyéhez kötött, valamint azokat a követeléseket, amelyek engedményezését jogszabály kizárja. Az engedményezésről értesíteni kell a kötelezettet, aki az értesítésig jogosult az engedményezőnek teljesíteni. Ha a kötelezettet az engedményező értesíti, a kötelezett az értesítés után csak az új jogosultnak (engedményes) teljesíthet. Az engedményestől származó értesítés esetén a kötelezett követelheti az engedményezés igazolását. Ennek hiányában csak a saját veszélyére teljesíthet annak, aki engedményesként fellépett. Ha a kötelezett az engedményezés és az erről szóló értesítés ellenére a korábbi jogosultnak fizet, az új jogosult ezen alapuló kártérítési igénye a kötelezettel szemben a jogellenes fizetés időpontjában válik esedékessé. Az engedményezéshez nincs szükség a kötelezett hozzájárulására, mert a jogosult személyében anélkül következik be változás, hogy ez érintené, súlyosbítaná a kötelezett helyzetét. Az engedményes ugyanis nem szerezhet az engedményezéssel több jogot, mint amennyi magát az engedményezőt megilleti. Az engedményezéssel az engedményes a régi jogosult helyébe lép, és átszállnak rá a követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok is. A kötelezett ezzel szemben az engedményessel szemben érvényesítheti azokat a kifogásokat, és beszámíthatja azokat az ellenköveteléseket is, amelyek az engedményezővel szemben az értékesítéskor már fennállt jogalapon keletkeztek. |
