Új törvény született a már eddig is sokat kifogásolt egészségügyi hozzájárulásról, s járulékcsökkentés ide vagy oda, ez bizony nem fogja csökkenteni a foglalkoztatók járulékterheit.
Új törvény
A magyar társadalombiztosítás évek óta finanszírozási problémákkal küzd, ellátórendszerében rendkívül ellentmondásos, technikai-ügyviteli rendszerének színvonala fejletlen. Minderre hab a tortán, hogy a kiadásait szolgáló járulékok mértékei világviszonylatban is kiemelkedőek, a GDP-hez képest pedig – az összes adóval és adószerű kötelezettségekkel együtt – a legmagasabbak. Azt már említeni sem kell, hogy a társadalom is elégedetlen a nyújtott szolgáltatások színvonalával. Mindezekkel indokolták, hogy 1997. január 1-jétől meg kellett ismerkednünk egy új "adónemmel", az egészségügyi hozzájárulással. A hozzájárulást szabályozó 1996. évi LXXXVIII. törvényt napjainkig ötször módosították.
Az új jogszabály – 1998. évi LXVI. törvény – 1999. január elsején lép hatályba, és más alapokra helyezi a fizetési kötelezettséget. E szerint az egészségügyi hozzájárulás adójellegű fizetési kötelezettség, amelyet százalékosan, illetve tételesen határoznak meg.
Az egészségügyi hozzájárulás az egészségügyi szolgáltatások finanszírozásához szükséges források kiegészítése, az egészségügyi szolgáltatásokra szolidaritási elv alapján jogosultak ellátásai pénzügyi fedezetének biztosítása és az arányos közteherviselés elvének érvényesítése érdekében fizetendő.
Százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás
Alanyai
A százalékosan meghatározott egészségügyi hozzájárulás az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) szerinti munkáltatót, illetve kifizetőt terheli a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja-tv.) szerinti belföldi illetőségű magánszemélynek juttatott jövedelem után.
Amennyiben a jövedelem nem kifizetőtől származik, vagy a kifizetőt nem terheli jövedelemadó- (adóelőleg-) megállapítási kötelezettség e jövedelem után, a jövedelmet szerző magánszemélynek kell megállapítania, bevallania és megfizetnie az egészségügyi hozzájárulást.
Alapja
A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás alapja az adóévben juttatott, az szja-törvényben meghatározott:
- az összevont adóalapba tartozó jövedelemnél, az adóelőleg megállapításánál figyelembe vett az az összeg, amelyet a társadalombiztosítási szabályok szerinti járulékalap meghatározásánál nem kell figyelembe venni,
- a külön adózó jövedelmek közül a 35 százalékos adóterhet viselő osztalék, vállalkozói osztalékalap, a társadalombiztosítási járulékalapot nem képező természetbeni juttatások – kivéve az Szja. 71. §-a szerinti jogcímen szerzett jövedelem (lásd: fogalmak) –, továbbá az Szja. 69. §-ában meghatározott juttatások (lásd: fogalmak), ha a természetes személy a társadalombiztosítási szabályok szerint nem biztosított, a kamatkedvezményből származó jövedelem, az egyösszegű járadékmegváltások és a kis összegű kifizetések, ha a természetes személy a társadalombiztosítási szabályok szerint nem biztosított vagy külön törvény szerint nem minősül alkalmi munkavállalónak.
Mértéke
- Főszabályként az egészségügyi hozzájárulás alapja az alapját képező jövedelem 11 százaléka.
- A cégautó magáncélú használata esetén (Szja. 70. §) a cégautóadó 25 százaléka.
- A mezőgazdasági kistermelőknél az átalányadó, illetve az átalányadó-előleg 25 százaléka.
- A fizető-vendéglátó tevékenységet folytató magánszemélyeknél a tételes átalányadó 20 százaléka, amennyiben e tevékenység alapján a magánszemély a társadalombiztosítási törvények szerint nem minősül egyéni vállalkozónak.
Tételes egészségügyi hozzájárulás
Alanyai
Ez a kötelezettség a kifizetőt terheli azzal, hogy a természetes személy egyidejűleg fennálló több jogviszonya esetén is csak egy jogviszony után kell egészségügyi hozzájárulást fizetni.
A tételes egészségügyi hozzájárulást a kifizetővel fennálló
- munka-, közalkalmazotti, közszolgálati, bírósági, ügyészségi, szolgálati jogviszony, valamint a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományának szolgálati jogviszonya,
- tagi jogviszony (kivéve az iskolai szövetkezetnek, szövetkezeti csoportnak a nappali tagozatos tanulóval, hallgatóval fennálló jogviszonyát), ha ennek alapján a tag a kifizető tevékenységében személyesen közreműködik,
- bedolgozói, megbízási, vállalkozási jellegű, illetve a felhasználási szerződésen alapuló, valamint a segítő családtagi jogviszony, ha a természetes személy e jogviszonyából származó jövedelme eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének harminc százalékát, illetve napokra számítva annak harmincadrészét,
- választott tisztségviselői jogviszony (helyi önkormányzati, helyi kisebbségi önkormányzati képviselő is), ha a választott tisztségviselő e tevékenységéből származó jövedelme eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének harminc százalékát, illetve napokra számítva annak harmincadrészét,
- a munkanélküli-járadék vagy keresetpótló juttatás folyósítása,
- a munkanélküliek jövedelempótló támogatásának folyósítása alapján kell fizetni.
Amennyiben nem havonként, hanem időszakonként vagy a tevékenység befejezését követően fizetik ki a jövedelmet, a tételes egészségügyi hozzájárulás havi fizetési kötelezettsége akkor is fennáll, ha a jogviszony tartama alatt a jövedelem naptári napokra számított átlaga eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének harminc százalékát, illetve napokra számítva annak harmincadrészét.
Mértéke
A tételes egészségügyi hozzájárulás mértéke a jogviszony fennállásának időtartama alatt havi 3600 Ft (naptári naponként 120 Ft). Amennyiben a hozzájárulás-fizetési kötelezettség alapjául szolgáló jogviszony nem áll fenn a hónap teljes időtartama alatt, akkor a hozzájárulást naptári napokra kell megfizetni.
A kifizető mentesülése
Az a kifizető, amely egészségügyi hozzájárulás megfizetésére köteles, a természetes személynek erről – kérésére – igazolást ad. Az igazolás tartalmazza:
- a kiállító megnevezését, adóazonosító jelét,
- a természetes személy megnevezését, adóazonosító jelét,
- a kiállító nyilatkozatát arról, hogy a hozzájárulást megfizeti.
Az igazolás alapján a természetes személlyel egyéb jogviszonyban álló más kifizető mentesül az egészségügyi hozzájárulás megfizetése alól. Ugyanakkor a természetes személy köteles értesíteni a mentesülő kifizetőt arról, ha az igazolást kiadó kifizetővel a hozzájárulás-fizetési kötelezettséget keletkeztető jogviszonya megszűnt. Az értesítés elmulasztása miatt meg nem fizetett tételes egészségügyi hozzájárulást a természetes személy köteles megfizetni.
Fizetési kötelezettség alól mentes jövedelmek
Százalékos mértékű hozzájárulás
Nem kell megfizetni a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást az alábbi jogcímeken keletkező jövedelmek után:
- táppénz, baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermeknevelési támogatás,
- nyugdíj és azzal azonosan adózó jövedelmek,
- a kifizető által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásnak nem a kifizetőt terhelő összege,
- a kifizető által az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba a tag javára havonta fizetett tagdíj öszszegének az a része, amely nem haladja meg a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér 115 százalékát, továbbá az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által a magánszemély javára jóváírt támogatói adomány.
Tételes hozzájárulás
Nem kell megfizetni a tételes egészségügyi hozzájárulást:
- a táppénz, baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermeknevelési támogatás folyósítása alatt,
- a keresőképtelenség (kivéve a betegszabadságot), a 30 napot meghaladó fizetés nélküli szabadság tartama alatt,
- a gyermekgondozási segély, az ápolási díj, a gyermeknevelési támogatás folyósítása alatt, kivéve ha a folyósításban részesülő munkát végez az ellátás folyósítása alatt,
- a 3 évesnél fiatalabb gyermek gondozása, a 10 évesnél fiatalabb, tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek gondozása, valamint 12 évesnél fiatalabb beteg gyermek otthoni ápolása miatt engedélyezett fizetés nélküli szabadság tartama alatt,
- a sorkatonai, polgári szolgálat teljesítése idején,
- a fogva tartás időtartama alatt,
- annak az egyéni vállalkozónak, aki vállalkozói tevékenységét saját jogú nyugdíjasként, illetve özvegyi nyugdíjban részesülő olyan személyként folytatja, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.
Az után a természetes személy után, akinek egyidejűleg több foglalkoztatása, jogviszonya is fennáll, a legalább heti 36 órai munkavégzéssel járó további jogviszonya alapján nem kell a tételes egészségügyi hozzájárulást megfizetni. Amennyiben a munkaidő egyik jogviszonyban sem éri el a heti 36 órát, a hozzájárulás-fizetési kötelezettség azt a kifizetőt terheli, ahol a munkaidő a leghosszabb. Azonos tartamú munkaidőknél, vagy ha a munkaidőt nem vagy nem mindegyik jogviszonyban határozták meg, hozzájárulás-fizetési kötelezettség azt a munkáltatót terheli, ahol magasabb a jövedelem. Amennyiben a munkaidő és a jövedelem is azonos, akkor a hozzájárulás azt a kifizetőt terheli, ahol a jogviszony korábban kezdődött. A heti 36 órai munkavégzéssel azonosan kell elbírálni azt a jogviszonyt, amelyben a jövedelem eléri a mindenkori minimálbért.
Eljárási szabályok
A kifizető, illetve a fizetésére kötelezett havonta állapítja meg az egészségügyi hozzájárulást, és azt a tárgyhót, illetve a jövedelem juttatását követő hónap 12. napjáig kell megfizetnie.
A bevallására, megfizetésére, nyilvántartására, ellenőrzésére, a fizetési kötelezettség megsértésével kapcsolatos jogkövetkezmény megállapítására, a meg nem fizetéséből eredő tartozás beszedésére, behajtására, illetve az ezzel összefüggő hatósági ügyekre az Art. rendelkezéseit kell alkalmazni, hiszen az egészségügyi hozzájárulás adónak minősül.
| Fogalamak |
|---|
| Munkáltató: belföldön székhelylyel, telephellyel, képviselettel rendelkező jogi személy, bejegyzett cég, személyi egyesülés és egyéb szervezet, egyéni és társas vállalkozó, ideértve a belföldön lakóhellyel rendelkező magánszemélyt is, a munkaviszony alapján foglalkoztatottak tekintetében, illetve ha a törvény szerint a magánszemély jövedelemadóját megállapította. Belföldi illetőségű magánszemély: belföldi illetőségűnek kell tekinteni a magánszemélyt, ha állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye Magyarországon van. Természetbeni juttatás: – a kifizető által a magánszemélynek – megjelenési formájától függetlenül – adott vagyoni érték (termék, szolgáltatás stb.) megszerzésére a kifizető kiadásának számla (számlát helyettesítő okmány) szerinti (általános forgalmi adót is tartalmazó) értékéből, a saját előállítású termék, szolgáltatás esetében a bizonylattal igazolt közvetlen költségből (általános forgalmi adóval együtt), ezek hiányában – valamint ha az előzőek szerint igazolt értéktől időközben a használt termék értéke eltér –, továbbá értékpapír formájában adott vagyoni érték esetében a szokásos piaci értékből az a rész, amelyet a magánszemély a kifizetőnek nem térít meg, valamint az illetményföld-juttatás (Szja. 69. §); – a kifizető belföldi forgalmi engedéllyel és rendszámmal (ideértve az ideiglenes jellegű ilyen dokumentumokat is) ellátott személygépkocsija magáncélú használatára tekintettel keletkező jövedelem (Szja. 70. §); – a kifizető által az üzemanyagszámla (számlák) alapján elszámolt összegnek az a része, amely meghaladja az üzemanyag-fogyasztási norma, a gépjármű által futott kilométer és az üzemanyagár figyelembevételével számított költséget, azzal, hogy üzemanyagár alatt a számla (számlák) alapján elszámolt összegnek és ugyanazon számlában (számlákban) feltüntetett, literben meghatározott üzemanyag-mennyiségnek a hányadosát kell érteni (Szja. 71. §). |
