A szakképző iskolák és a gyakorlati képzőhelyet biztosító vállalkozások között az eddiginél sokkal szorosabb kapcsolatra van szükség ahhoz, hogy biztosítható legyen az oktatás megfelelő színvonala – állapítja meg többek között az a közelmúltban elkészült szakértői anyag, amely a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara által végzett átfogó ellenőrzés tapasztalatait összegzi.
Az 1997-ben és 1998-ban 528 kamarai és 468 iskolai szakértő bevonásával 3574 gazdálkodó szervezetnél összesen 5633 képzőhelyet vizsgáltak. Az ellenőrzés közel 45 ezer tanulót érintett, akik közül 1303-an rendelkeztek tanulószerződéssel. (Ez az országosan jegyzett 2500 tanulószerződésnek több mint felét jelenti.)
Jogszabályi ismeretek
A szakértők úgy tapasztalták, hogy a gazdálkodó szervezeteknél a képzésért felelős vezetők egy része csak felületesen ismeri a követelményrendszert és a szakképzési rendszer új szabályait. A vállalkozók sokszor azért nem tudják kihasználni a jogszabályok adta lehetőségeket, mert azokat nem ismerik.
Az ellenőrzött képzőhelyeken összesen 1501 főállású és 7395 nem főállású oktatót foglalkoztattak, akik közül 294 nem felelt meg a jogszabályi feltételeknek. Többségüknél a gyakorlati idő hiányzott, felkészültségüket azonban általában jónak minősítették.
A gyakorlati oktatáshoz jelenleg nem kritérium a pedagógiai végzettség, ennek megfelelően alacsony, mintegy 8 százalékos volt a pedagógiai képesítéssel rendelkezők aránya. A kamara ezért javasolja a szakképzési hozzájárulás saját munkavállalói képzésre fordítható (0, 2 százalék) arányának emelését, illetve az Országos Képzési Jegyzék kényszereltörlését. Így finanszírozhatóvá válna a gyakorlati oktatók szakmai továbbképzése is.
A tanulók juttatásai
Rendszeres havi tanulói juttatásokat inkább csak a nagyobb gazdálkodó szervezetek fizetnek. Kisebb képzőhelyek esetén általános a felelősségbiztosítás hiánya, sőt erről az előírásról sok vállalkozó csak az ellenőrzést végzőktől értesült.
A tanulók díjazása nem mindig felel meg az együttműködési megállapodásban leírtaknak. A szakértők szerint talán jó megoldás lehetne egy egységes együttműködési megállapodási minta, amely rögzítené a legfőbb szerződési pontokat.
Más a helyzet a tanulószerződésekkel: az azokban foglaltakat a vállalkozók betartják.
Az ellenőrök a tanulói dokumentációk vezetésében találták a legtöbb hiányosságot. A tanulók munkanaplója több helyen hiányzik, így a gyakorlati képzésről nincs visszacsatolás az iskola felé. A kisebb létszámban oktató képzőhelyeknél a képzési dokumentumok gyakran hiányosak vagy elavultak.
A tanulók munkájának értékelése sokszor csak szóban történik, a kapott munkafeladatok pedig nem mindig vannak összhangban a képzési követelményekkel.
Mindezen gondok valószínűleg orvosolhatóak lennének, ha az iskolák és a képzőhelyek között megfelelő kapcsolat alakulna ki, ám az ellenőrök úgy látják, hogy a kapcsolattartás általában nagyon akadozó.
Ágazati sajátosságok
Érdekes és elgondolkodtató, hogy az ellenőrzés során megállapították: a vendéglátás területén jellemző, hogy a törvényben leírtakat nem teljes egészében tartják be. Sok esetben a higiénia teljes hiánya, alulképzett személyzet fogadta az ellenőröket, sőt a gazdálkodók a tanulói juttatásokat és a közterheket sem fizetik.
A kereskedelemben már nem ilyen rossz a helyzet: a képzés általában szervezettebben folyik, bár a higiénia olykor itt is hagy maga után kívánnivalót. Az élelmiszer-kereskedelemben az üzletek szívesen foglalkoztatnának a jelenleginél több tanulót, mert kevés az alkalmazott, viszont a tanulók képzési költségei alacsonyabbak.
A tanműhellyel rendelkező nagy cégek (Dunaferr, Videoton) korszerű és csúcstechnológiát is tartalmazó oktatást biztosítanak. A high-tech eszközök egyre több autós szakterületen is rendelkezésre állnak.
A gazdaság és az iskolák
Az elmúlt években a szakképző iskolákban jelentős beruházások, fejlesztések történtek, főleg különböző nemzetközi programok forrásainak bevonásával. Sok szakma tartalmilag megújult, a szakértők mégis úgy látják: nem megfelelő a szakképzési rendszer struktúrájának és a gazdaság igényeinek összehangolása. Ez olykor érdekellentétet jelent. Az iskolák nem fogadják szívesen azokat a javaslatokat, amelyek egy-egy szakma megszüntetését célozzák.
Ahhoz, hogy az ilyen, szakmastruktúrát illető döntések reálisak legyenek, a kamarák szerint regionális szakképzési bizottságokat kell létrehozni, az összes érintett bevonásával.
T. É.
