A kormányzatot sorozatos vádak érték, hogy nem kívánja igazán az érdekegyeztetést. Az Érdekegyeztető Tanács üléseinek halogatása mindenképpen ezt az érzetet keltette, és ha az adótörvényekről végül is november elején összehozott ÉT-ülés eredményeit nézzük, látható: a kormányzat nem feltétlenül kíván mindent megbeszélni a szociális partnerekkel.
A munkaadók több mint 30 ponton szerették volna elérni az adótörvények tervezetének megváltoztatását, s ennek soványka végeredménye hat javaslatuk kormányzati elfogadása lett. Ebből is mindössze három indítvány tekinthető érdeminek, mert a másik három szövegmódosítási javaslat volt. Az elfogadott indítványok között van a gáz- és villamoshálózat-fejlesztési hozzájárulás, illetve a szennyvíz-, csatornahálózat beruházási költségeihez fizetett lakossági fejlesztési hozzájárulás áfa-mentessége, a gépjárműadó felső mértékének viszonylag kisebb emelése, valamint a helyi adóknál az építményadó és a telekadó számított érték szerinti adózási módszerénél egy alacsonyabb kulcs – jövőre 0,6, azt követően pedig 1,5 százalék – a kormány 2 százalékos javaslata helyett, ám a helyi adókról szóló javaslatot a kormány visszavonta.
A munkavállalói indítványokkal még mostohábban bánt el a kormányzat. A szakszervezetek képviselői többféle adótábla-javaslatot terjesztettek az ÉT elé, amelyek – indoklásuk szerint – az igazságosabb közteherviselést, a legalacsonyabb jövedelmű dolgozók adókötelezettségének mérséklését szolgálta volna.
Átmeneti engedékenység
A munkaadók egyébként támogatták ezeket az előterjesztéseket, amelyekről Varga Mihály, a kormányzat képviselője az Érdekegyeztető Tanácsban először úgy nyilatkozott, hogy elfogadhatatlanok, viszont utóbb megígérte, hogy a kormány megvizsgálja azokat.
A kétnaposra nyúlt érdekegyeztető tanácsi ülés végén a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára három adótábla-javaslatra szűkítve ígéretet tett azok megvizsgálására. A kormány nevében Varga Mihály úgy nyilatkozott, hogy hajlandók megvizsgálni azokat a javaslatokat, amelyek nem csökkentik a személyi jövedelemadó tervezett, 730 milliárd forintos bevételét, nem változtatnak az adósávok számán, és azon az elven, hogy az adófizetés továbbra is mindenkire kiterjed, vagyis nem vezetnek be újra nullkulcsos sávot a legalacsonyabb jövedelmekre.
Az ÉT-ben elhangzott ígéretnek azonban ellentmondanak Járai Zsigmond pénzügyminiszter utóbb tett kijelentései. A pénzügyi tárca vezetője ugyanis úgy nyilatkozott, hogy szerinte a szociális partnereknek és az Érdekegyeztető Tanácsnak nem kellene az adótáblák kérdésével foglalkoznia. Egyben azt is kijelentette, hogy egyik variációt sem tartja elfogadhatónak a szakszervezetek által kidolgozott adótáblák közül, mert azok ellentétesek a kormány adópolitikai céljaival.
Nem ez volt az egyetlen olyan pont, amelyen közvetlenül az ÉT-megállapodást követően a kormány elállni látszott az ott született állásponttól. A súlyadó kérdésében is visszalépésnek tekinthető, hogy miközben a tanács ülésén elfogadhatónak nevezték azt, hogy a súlyadó eddigi maximális 800 forintos mértéke ne emelkedjen – a kormány által támogatott tervezetben ez 1200 forintra nőtt volna –, az országgyűlési bizottságok előtt a kormány képviselői azonban az 1000 forintos felső határt támogatták.
Kifogások és ellenérvek
Az adótörvények vitájában a munkavállalói oldal kifogásolta, hogy csak igen későn került sor az érdemi egyeztetésre, hiszen az Országgyűlésben már több adótörvény módosításának általános vitáját is lezárták. Ebből következően még a megszületett megállapodások esetében is technikailag nehéz az elfogadott módosítások átvezetése. Azt is kritikával illették, hogy a testület külön tárgyalta az adótörvényeket a munkáltatókat terhelő más elvonásoktól, mint például a társadalombiztosítási járulékok vagy az egészségügyi hozzájárulás, vagy a különféle alapokba kötelező befizetések kérdését.
Mi csökken?
A munkaadói szervezetek úgy látják, hogy az általuk képviseltek szempontjából érdemi adócsökkentésről nem lehet beszélni. Figyelembe véve egyéb foglalkoztatási költségeket is, inkább csak átcsoportosításnak lehet nevezni ami történik, mégpedig úgy, hogy az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező dolgozók foglalkoztatásához kapcsolódó munkaadói terhek növekednek, a magasabb fizetésű dolgozók esetében pedig csökkennek. Ez megnehezíti az alacsonyabb bérszínvonalú ágazatok működését, s a munkahelyek megőrzését e szférában.
Személyre szabott átalány
A munkaadók évek óta szorgalmazzák az átalányadózás szélesebb körben történő elterjesztését. Idén konkrét megfogalmazásokban a kezdő vállalkozók esetében szorgalmazták annak lehetővé tételét. A kormányzat ezt az elképzelést nem támogatja, mert nem kívánják annak bővítését vagy általánossá tételét. A kormányzat álláspontja szerint az átalányadót azok választják, akik így kevesebb adót fizetnek, s ezzel nemcsak az adózásban jutnak előnyhöz, de lényegesen egyszerűbbé válik az adóügyintézés is. A pénzügyi kormányzat csak akkor támogatná az átalányadó kiterjesztését, ha mintegy személyre szabott átalányértékeket" lehetne megszabni.
Ugyancsak nem talált támogatásra a kormányzati oldalon a munkaadói kérés az adókedvezményeknek a kisebb beruházásokra való kiterjesztése, mert úgy vélik: a probléma a kis- és középvállalkozások értékesítési nehézségeiben van inkább.
Magasabb illeték
Az elutasított munkaadói kezdeményezések között volt az illetékek emelése elleni fellépés is. A kormány tervezetében a tételes illetékek közül a gépjárművásárlás illetéke emelkedne 25 százalékkal, illetve az eljárási illetékek növekednének jelentősen. A pénzügyi kormányzat nem ért egyet a munkaadókkal abban, hogy az emelések inflációgerjesztő hatással lennének, már csak azért sem, mert e bevételek az állam szemszögéből csak csekély részt képviselnek. Hasonló sorsra jutott az a munkaadói javaslat is, amely illetékmentessé kívánta tenni az új társasági törvény által a veszteséges cégekre előírt kötelező tőkeemelés cégbírósági bejegyzését. A visszautasítás magyarázata a kormány részéről az volt, hogy nem ez lenne az egyetlen olyan illetékköteles lépés, amelynek megtételét törvény írja elő.
Vevő fizess
Régi fájó pontja a cégeknek az általánosforgalmiadó-törvényben a vevői készfizető kezesség. A munkaadók már ma is túl szigorúnak tartják a szabályokat, amelyek erre vonatkoznak. A kormány azonban azzal érvel, hogy a vevői kezesség rendszere csak akkor működik, hogyha a vevő a konkrét ügyletben az eladó részére nem fizeti meg az adóval növelt ellenértéket, miközben adólevonási joga megnyílik. Vagyis, vonják le a következtetést a pénzügyi kormányzat képviselői, a vétlen vevőket nem sújtja ez az intézkedés, csak azokat érinti a kezesi helytállás, akik nem fizetnek szállítóiknak. Azért is elvetik a munkaadók ez irányú kérését, mert az európai szabályozás is hasonló.
Nem fogadták el ugyanakkor az európai normákra való hivatkozást annál az ugyancsak visszatérő munkaadói kérésnél, hogy változtassák meg a behajthatatlan követelések áfa-visszaigénylésére vonatkozó mai szabályokat, hiszen azok ellentmondanak az áfa-törvény logikájának és gyakorlatának is. A munkaadói érdekképviseletek szerint a behajthatatlan követelések áfáját is visszaigényelhetővé kell tenni. A kormányzati álláspont szerint azonban az 1996-ban megszüntetett ilyen típusú visszaigénylés ismételt engedélyezése indokolatlan lenne.
Szigorú szabályok oldása
Az adózás rendjéről szóló törvény évek óta kifogásolt vonása, hogy az számos, az adózó által nem értelmezhető, az adózó kiszolgáltatottságát növelő meghatározást tartalmaz. Ilyen például az, hogy jó erkölcsöt sértő", vagy a jog nem rendeltetésszerű gyakorlása". A munkaadók álláspontja szerint egy törvénnyel szemben alapkövetelmény, hogy az pontosan határozza meg, mi a jogkövető magatartás és mi nem az. A pénzügyi kormányzat ezzel szemben azzal érvel, hogy e fogalmakat a Polgári Törvénykönyv is ismeri, s a jogalkalmazásban elengedhetetlenül szükségesek.
A készpénzfizetés korlátozásából az Alkotmánybíróság legutóbbi döntése után annyi maradt, hogy meghatározott öszszeg fölött a készpénzzel fizetőnek a fizetés tényét jelentenie kell az adóhatóságnak. A munkaadói oldal véleménye szerint ez gyakorlatilag nem más, mint a korlátozás ismételt becsempészése az adózás rendjéről szóló törvénybe. Ezért is szorgalmazták annak törlését, de ezt is sikertelenül.
Az általános megbízólevél
Fájó pontja a vállalkozásoknak, hogy az adóhatóságnak adott általános megbízólevél bevezetésével, illetve annak engedélyezésével, hogy a revizorok az adózó jelenléte nélkül is ellenőrizhessenek a cégeknél, jelentős sérelmet szenvedhetnek el. A kormány szerint azonban e jogosítványok szükségesek a hatékony ellenőrzéshez, hiszen az adózók sok esetben székhelyükön, illetve telephelyükön kívül is őriznek az adózással összefüggő eszközöket, iratokat. A megbízólevél hatályának kiterjesztése tehát szükséges ahhoz, hogy ezeket az eszközöket és iratokat is megvizsgálhassák. Ugyanakkor a kormány felfogása szerint az adózók jogvédelmét garantálja, hogy az adókötelezettséget érintő tényeket és adatokat elsődlegesen az adózó vagy képviselője jelenlétében kell ellenőrizni.
Az Érdekegyeztető Tanács első őszi, komolyabb ülése a legjobb szándékkal sem minősíthető sikeresnek, hiszen a szociális partnereknek elenyésző számú és súlyú kérdésben sikerült megállapodásra jutni. Ennek ellenére korai lenne messzemenő következtetéseket levonni akár az érdekegyeztetés mechanizmusára, akár a kormányzat és a szociális partnerek viszonyára vonatkozóan. Nem szabad elfelejteni, hogy valójában ez az első igazi találkozás volt az Orbán-kormány képviselői és a munkaadói, illetve a munkavállalói szervezetek között az Érdekegyeztető Tanács keretében. Valószínűleg a kormányzati tényezőknek is át kell tekinteniük viszonyukat a testülethez, mint ahogy a munkavállalói és munkaadói érdekképviseleteknek fel kell mérniük azt, hogy miként érvényesíthetik a jövőben valós társadalmi súlyukat.
A. P.
