Hozamok és kockázatok

A magyarországi befektetők az elmúlt években mind kínálatában, mind minőségében fejlődő megtakarítási piacon lelhettek kedvező formákat megtakarításaik elhelyezésének. Az általános befektetési és tőkepiaci optimizmusnak ugyan az augusztusi, szeptemberi, Oroszországból kiinduló válság kijózanító pofonokat adott, ám aki jól választott a lehetőségek (bankbetét, állampapír, kereskedelmi kötvény, részvény, befektetési jegy) között, az továbbra is szép nyereséget könyvelhetett el. Cikkünk a megtakarítási piacok aktuális helyzetét, tendenciáit vizsgálja.

A befektetési piac kínálta lehetőségek között megtalálni a legkedvezőbb konstrukciót sohasem könnyű, hiszen a döntést több szempont (a befektetés várható időtartama, a befektető kockázattűrő képessége, piaci várakozások) alapján kell meghozni. A nagyobb befektetők – s idetartoznak az önkormányzatok is – szabad pénzeszközeik elhelyezésénél választhatnak: vagy hivatásos portfóliókezelőre bízzák pénzüket (rendkívül fontos a megfelelő szolgáltató kiválasztása), vagy maguk vállalkoznak a vagyonkezelésre.

A pénzüket elhelyezni kívánók a struktúraváltáson átesett Magyarországon ráadásul évről évre gyökeresen átrendeződő piaccal találkozhattak, így volt ez 1998-ban is. A Budapesti Értéktőzsde (BÉT) két sikeréve (1996 és 1997) után megnövekedett a részvények vonzereje, mind több lakossági és intézményi megtakarító kereste a részvények kínálta extraprofitot. Az idén az év harmadik negyedévében azután a magyar gazdaság jó teljesítménye, a GDP-növekedése és a csökkenő infláció ellenére a nemzetközi válság nyomán a részvényárak gyakorlatilag megfeleződtek. Ebben a környezetben újból a figyelem előterébe kerültek a kockázatmentes, kiszámítható hozamú állampapírok, illetve a befektetők által sokszor (tévesen) azonos kockázati kategóriába sorolt bankbetétek.

Állampapírpiac

Az Államadósság Kezelő Központ különböző, egységes menetrend szerint zajló aukcióin, többféle állampapírt kínál. A legrövidebb futamidejű, egy hónapos diszkont kincstárjegy ugyan az idén megszűnt, de három, hat és tizenkét hónapos dkj-papírt továbbra is lehet vásárolni. A hosszabb távú államkötvények között a fix kamatozású papírok (két-, illetve hároméves lejáratú konstrukciók) mellett ötéves változó (a hat hónapos dkj-aukciós árakhoz kötött), valamint hétéves, az infláció feletti, de változó kamatot ígérő instrumentum is található. A kibocsátási menetrend szerint az egyik héten mindig diszkontkincstárjegy-aukciók vannak, a másik héten államkötvény-aukciók, ám a kincstár a három hónapos dkj-t ekkor is felkínálja. A jegyek a kincstár hálózatán kívül a nagyobb lakossági bankok fiókrendszerén keresztül, illetve a kiválasztott brókerkör, az úgynevezett elsődleges forgalmazói kör révén megvehetők és eladhatók. Az aukciókra segítségükkel előzetesen is lehet ajánlatot benyújtani. A befektetőknek fontos tudni, hogy adott állampapír esetében nem kell feltétlenül megvárni a futamidő végét, az állampapíroknak likvid másodlagos piaca van, ahol az instrumentumokat folyamatosan értékesíteni lehet a lejárat előtt is.

Az állampapírokkal csaknem azonos megítélés alá esik az 1997-es év egyik újítása, a Magyar Nemzeti Bank által kibocsátott egyéves kötvény, amely biztonságát és piacra dobott mennyiségét tekintve is erős konkurenciát állított a hasonló futamidejű állampapíroknak. Az MNB-kötvényt a jegybank egy ideig szabályozott hozamszinttel kínálta, így az sajátos jegybanki kamatszabályozó eszköz is volt, ám 1998 márciusától az MNB – az ÁKK akcióihoz hasonlóan – piaci körülmények közé engedte a kötvényt, azaz ennek az instrumentumnak is árverés útján alakul ki a hozamszintje. A befektetők ebből a biztonságos instrumentumból is vásárolhatnak, igaz a magas hozamszinttel párosuló válság idején a jegybank szüneteltette kibocsátásait.

Hozamkilátások

A külföldi befektetők tőkekivonási hulláma miatt Magyarországon ez idő szerint kedvező reálkamatot kínálnak az állampapír-befektetések. (A külföldi befektetők az állampapír-piacról is jelentős összeget vontak ki, a kibocsátó így likviditási zavarba került, kénytelen volt magasabb hozamot ígérni, hogy az egyensúly helyreálljon.) Az év végére várt 13-14 százalékos infláció ellenére október végén 17-18 százalékos hozammal lehetett éves állampapírhoz jutni. Igaz, a hozamszint korábban már 15 százalék körül is járt, de az általános tőkepiaci krach során csaknem elérte a 20 százalékot, innen kezdett visszaesni. A hosszabb futamidejű államkötvények kamata hasonlóan magas, 16 százalék körüli, pedig Magyarországon a jövőben is folytatódhat a már megkezdődött inflációmérséklődés, így ez a hozamszint a későbbi években extraprofitot ígér.

A bankok betétkonstrukciói speciális módon nem kínálnak kedvezőbb paramétereket, igaz, az önkormányzatok számára figyelemre méltó lehet, hogy az elhelyezett tőke függvényében javulnak a feltételek. Az önkormányzatoknak az is fontos szempont lehet, hogy a bankoknál kockázattal kell számolniuk a hitelintézetek esetleges csődje miatt.

Az állampapír és a bankbetét mindenestre stabil, kiszámítható terep maradt, és ennek a biztonságnak az értéke megnövekedett abban az időszakban, amikor a részvénypiacok elbizonytalanodtak, és a befektetőknek sorra kellett elszenvedniük a hatalmas napi veszteségeket. A társpiacok fejlődése és a részvények remélt újabb növekedési pályája miatt azonban tőke elvándorolhat az állampapírokból egyéb területekre, ami – szoros öszszefüggésben az államháztartás finanszírozási igényeivel – ismét megemelheti az állampapír-piaci hozamokat. Erre azonban a mai, még mindig instabil helyzetben nem sok jel utal.

Részvénykínálat

A részvénypiac, a honi tőzsde október végéig több megrázkódtatást is elszenvedett. Nemcsak a befektetők által két év alatt megszokott áremelkedés fordult zuhanásba, de a papírok kínálata sem gyarapodott a korábban megszokott ütemben, sőt a brókercsődök nyomán bizalomvesztés is jellemzi a piacot. Az eddigi 9000 pont feletti rekord tőzsdeindexértékhez képest a BUX előbb 4000 pont alá is esett, majd ismét kicsit feljebb lépett. Az 1998-ban megjelenő új tőzsdei kibocsátók közül egyedül az áramszolgáltató Démász fajsúlyosabb társaság, a befektetési vállalkozások piacát pedig legalább hat felügyeleti intézkedést követelő brókerbotrány tizedelte meg. Ezekben az esetekben is kiderült, hogy a befektetőknek rendkívül fontos a brókercég kiválasztása, hiszen lehet, hogy a krónikus ügyfélhiányban szenvedő befektetési vállalkozás vonzó hozamgaranciát, vagy éppen attraktív speciális konstrukciót kínál, ám éppen ezek a cégek buktak bele később vállalhatatlaná vált ígéreteikbe, magukkal rántva az ügyfeleket is.

A tőzsdei értékpapír-kínálat az úgynevezett tőzsdekérelmezési szabály folytán a jövőben bővülhet, eszerint azon társaságoknak, amelyek 200 millió forintnál nagyobb értékben kötvényt vagy részvényt bocsátottak ki, kérelmezniük kell részvényeik tőzsdei bevezetését. Viszont 1998 végéhez, a törvényben megjelölt határidőhöz közeledve, semmi jele nincsen a társaságok tömeges tőzsdére lépésének.

A tőzsde jövőjéről nehéz megalapozott jóslatot adni. A piaci szereplők egyetértenek abban, hogy egy nagy átértékelődés még előttünk van. Amennyiben a jövő évezred elején sikerülnek Magyarország csatlakozási törekvései, úgy a magyar cégek részvényeinek árát is majd fokozatosan az európai társakhoz hasonló mutatók alapján határozzák meg, ez pedig látványos árugráshoz vezethet. Addig azonban a még mindig sok kockázatot rejtő, bizonytalan nemzetközi környezetben aligha lehet rövidebb távra megalapozottan jósolni.

Kereskedelmi kötvény

A fejlettebb tőkepiacokon igen elterjedt értékpapírtípus a szintén gazdasági társaságok által kibocsátható kereskedelmi kötvény. Ám a magyar piacon nem nagyon vannak új kibocsátások, a korábban kibocsátott néhány nagyobb volumenű papír (Matáv, Mol, Pannon GSM) szerepel a tőzsdén, ám kereskedelmük igen paszszív. E piac jövője továbbra is kérdéses. A várt inflációcsökkenés esetén a kamatok mind lejjebb tolódnak, ez egyre több céget sarkallhat kötvénykibocsátásra, ám a kötvénykibocsátók korábbi csődjei után a befektetők óvatosabbá válhatnak. Összességében amely cégek eladhatnának kötvényeket, azoknak nem igazán érdemes, mert kisebb tranzakciós költséggel, alacsony kamattal juthatnak szindikált hitelekhez, amelyeknek viszont szüksége lenne kibocsátásra, azoktól nem érdemes vásárolni a magas kockázat miatt.

A nyitott alapok

A befektetési piacon a tőkepiaci válságig fokozatosan növelték részesedésüket a befektetési alapok. Ez a növekedés ugyan 1998 őszén megtorpant, de még mindig teret nyerhet a befektetők számára kényelmes befektetési forma. A hazai alapok túlnyomó többsége és az újonnan létrehozott alapok mindegyike úgynevezett nyíltvégű befektetési alap: a megtakarító gyakorlatilag bármikor bármilyen kis összeget elhelyezhet, illetve felvehet az alapból. Így az alapok a folyószámlával azonos likviditást kínálnak, amihez azonban nem a folyószámlák szerény kamata tartozik. Az alapok általában az állampapír-piaci referenciahozamokat meghaladó nyereségeket produkálnak.

Az alapkezelők már ma is igen változatos megoldásokat kínálnak, gyakorlatilag tisztán és keverve letükrözik a megtakarítási piac egyéb instrumentumait. A kínálati palettán megtalálhatók az állampapírokba, hazai és külföldi kötvényekbe, hazai és külföldi részvényekbe, határidős instrumentumokba, illetve ingatlanbefektetésekbe invesztáló alapok. A széles piaci választék alakulásáról elmondható, hogy az elmúlt másfél évben az alapok mind nagyobb mértékben fektettek kockázatosabb, ugyanakkor jobb megtérülést ígérő instrumentumokba is, így részvényekbe, vállalati kötvényekbe, határidős termékekbe, mígnem az utóbbi időkben a hazai részvénypiac gyengélkedésével párhuzamosan a részvényalapok rosszabbul teljesítettek, emiatt az alapkezelők újabb és újabb ötletekkel jelentkeztek. Többen nemzetközi alapokat létesítettek, amelyek vagy OECD-országok részvényeibe, vagy OECD-kötvényekbe fektetnek, de regionális, kelet-közép-európai részvényalap létrehozására irányuló terv is van. A piac vezető szolgáltatói, így a Budapest Befektetési Alapkezelő Rt., a CA IB Befektetési Alapkezelő Rt., a Europool Befektetési Alapkezelő Rt., illetve az OTP Befektetési Alapkezelő Kft. a felsorolt instrumentumokba külön-külön befektető, úgynevezett alapcsaládokat alakítanak ki, a megtakarítók ezek között építhetik ki portfóliójukat – egyéni ízlésüknek megfelelően. Az alapok jegyzése rendkívül egyszerű, napi döntéssel lehet csökkenteni vagy éppen növelni a jegyportfóliót, az alapkezelők pedig biztos ügyfeleiknek mind kényelmesebb szolgáltatásokat kínálnak, így egyes alapkezelőknél már lehetőség van telefonon megbízást adni, míg mások az Interneten keresztüli megbízást készítik elő. Az alapcsaládot kezelő cégeknél rendszeresen fellelhető, hogy a befektető az egyes alapok között költségmentesen csoportosíthatja át vagyonát.

A befektetési jegyek tulajdonosai joggal várhatják el, hogy az alapok a kockázatmentes hozam, vagyis az állampapírokkal elérhető megtérülés feletti hozamot teljesítsenek, ugyanakkor a meglevő befektetési kötöttségek miatt az alapok hozamát nem lehet mondjuk a BUX változásával összehasonlítani. A korábbi, 1996-1997-es hossz-években irreális lett volna a tőzsdeindex hatalmas szárnyalásait számon kérni az alapkezelőktől, ugyanakkor el lehet várni, hogy az alapok hozamán nagyobb visszaesés is tompítottan érződjön. Az alapok ugyanis mindig tartanak portfólióikban hozamkiegyensúlyozó elemeket, így állampapírokat, banki megtakarításokat. A befektetési alapokról szóló törvény ráadásul elő is ír 15 százaléknyi likvid hányadot, illetve korlátozza az egyes részvénytípusokban tartható vagyonhányad nagyságát is.

A megtakarítási típusoknál mindenképpen érdemes szólni még a devizabefektetésekről, illetve bizonyos fedezeti, kockázatkezelési ügyletekről.

Kockázatok kezelése

A gazdasági rendszerváltozás előtt elterjedt megtakarítási forma volt a lakosság körében az értékállóbb devizamegtakarítás. Azóta ugyan különböző időszakok váltják egymást, ám az utóbbi években általában a forintmegtakarításnak hozamelőnye volt a devizamegtakarításokkal szemben. Az összehasonlítás alapja ilyenkor a forintalapú (egyéves) állampapír-befektetés hozama 17 százalék körül van, a forintot az úgynevezett devizakosárral (70 százalékban márka, 30 százalékban dollár) szemben havonta 0,7 százalékkal értékelik le, a devizakosárban elhelyezett állampapír-portfólió hozama 4 százalék alatti. A devizahozam és a leértékelés együttesen is csak 12,3 százalékos hozamot ígér egy évre, így ha feltételezzük, hogy a jelenlegi árfolyamkialakítási rendszer fennmarad, akkor erős a forintmegtakarítások hozamelőnye.

Ezt a differenciát ugyan még módosíthatná a forint intervenciós sávon belüli elmozdulása, ám mivel a forint újabban tartósan a sáv gyengébbik oldalán áll, így a forint a rendszeren belül inkább csak erősebbé válhat, azaz e tényező is csak növelheti a forintmegtakarítás potenciális hozamelőnyét. Ennek ellenére egyes devizákra érdemes lehet játszani, a spekulánsoknak rendre megvan az elmélete, hogy a világgazdasági problémák vagy éppen az euro bevezetése mely valutákat erősíti, melyeket gyengíti. Akinek ilyen spekulációkra van affinitása, az megteheti a Budapesti Árutőzsde (BÁT) és a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) határidős devizaszekciójában, amelyek közül forgalmát tekintve inkább a BÁT emelkedik ki. A börzén különböző határidőkre lehet devizakontraktusokat adni-venni, aszerint hogy az adott deviza erősödésére vagy éppen gyengülésére számítunk. A BÁT-on úgynevezett tőkeáttételes pozíciókat tudunk felvenni, vagyis nem kell a kontraktusban kikötött devizamennyiség ellenértékét kifizetni határidős vételnél, csak a megfelelő letétmennyiséget, így ezen a piacon igen nagy kockázatú ügyleteket vállalhatunk, könnyen elveszíthetjük teljes befizetett pénzünket, ahogyan többszörös nyereségeket is realizálhatunk. A szekció forgalmának zömét az úgynevezett kosárspekulánsok adták, akik korábban arra játszottak, hogy a forint az intervenciós sáv alján stabilizálódik. Amikor ez így történt, akkor a devizakosár határidős eladásával szép nyereségeket realizáltak, ám amikor a nyár végén a forint hirtelen átlépett a sáv másik szélére, akkor (például a szeptemberi kifutásnál) csúnya veszteségeket szenvedtek el, és azóta érezhetően óvatosabban kereskednek.

Kamatkereskedelem

A tőzsdék határidős szekcióinak másik olyan területe, amely felkeltheti a vállalkozók érdeklődését, az úgynevezett kamatkereskedelem. Ebben a szekcióban azok a vállalkozók, vagy akár önkormányzatok fixálhatják kamatreményeiket, amelyek későbbi időpontban igyekeznek kölcsönt felvenni, vagy éppen állampapírt venni. A kamatkontraktusoknál ugyanis a későbbi időszakok kamatszintjére lehet fogadni. Aki mai kamatszinteken akar később hitelt felvenni, az kamatkontraktust vesz, így biztos lehet abban, hogy a mai kamaton jut később hitelhez. Ha a piaci kamat feljebb lép, akkor a magasabb kamatok miatt elszenvedett veszteséget kamatpozíciójával megelőzi. Fordított esetben viszont veszteséget szenved. Aki később akar állampapírt venni, az megteheti, hogy kamatkontraktust ad el, ekkor ugyanis hiába szállnak lejjebb a piaci kamatok és tud csak kedvezőtlenebb hozammal állampapírt venni, ezt a veszteségét kompenzálja a határidős pozíción elért nyereség.

A kamatszekcióban egyébként diszkontkincstárjegy-hozamokra, illetve a BUBOR elnevezésű irányadó kamatlábra lehet fogadni.

Összességében a befektetők szempontjából 1998 válságos év volt, hiszen sok olyan piaci terület volt, ahol a megtakarítások jelentős részét lehetett elveszíteni, még úgy is, hogy a befektető racionálisnak mondható döntést hozott, például növekvő nyereségű, megbízható társaság részvényébe fektetett, a részvény értéke mégis megfeleződött. A másik idei probléma a pénzügyi szolgáltatók piacát tarkító bűntény- és csődsorozat volt. Ezek után csak remélni lehet, hogy a következő év ismét stabilabb, nagyobb reálhozamot hozó időszak lesz, amikor már egy megtisztult szolgáltatói piaccal dolgozhatnak együtt a megtakarítók.