A kormány és a szociális partnerek közötti országos szintű érdekegyeztetés témái közül kiemelkedő jelentőségű a következő év állami költségvetése. A munkáltatói érdekképviseletek számára már a költségvetés irányelvei is általában fontos információkat tartalmaznak: megismerhetik azokat a sarokszámokat, amelyek alapvetően meghatározzák a következő év gazdálkodási feltételeit.
A költségvetési érdekegyeztetés augusztus végi első fordulóját a szokásosnál is nagyobb érdeklődés előzte meg, ami érthető, hiszen az új kormány programja a gazdaságpolitika több területén jelzett – ha nem is fordulatot, de – érezhető hangsúlyeltolódásokat. Ezeknek nyilván meg kellett jelenni a költségvetési előirányzatokban.
Növelte az érdeklődést, hogy a sajtó az elmúlt hónapokban számos olyan kormánydöntésről vagy kormányzati elkötelezettségről adott hírt, amely a jövő évi költségvetést több száz milliárd forintnyi összeggel terheli, és amelyekkel kapcsolatban adódik a kérdés: "Honnan lesz rá pénz?". Mindezek mellett szinte naponta röppentek fel hírek az adórendszer, a különböző járulékok tervezett változtatásairól.
Általános egyetértés
A költségvetésről folyó érdekegyeztető tárgyalásoknak – a kormányváltás miatt amúgy is megkésett – első fordulója messze nem felelt meg a vele szemben jogosan támasztható követelményeknek. Az Érdekegyeztető Tanács augusztus 18-ai plenáris ülésére készített kormány-előterjesztésből és az ülésen elhangzott kormányzati megnyilatkozásokból vajmi kevés konkrétum derült ki a szándékolt gazdaságpolitikáról és különösen a költségvetés irányszámairól.
A szociális partnerek megismerhették a gazdaságpolitika kiemelt céljait. Ezek: a gazdasági növekedés gyorsítása az egyensúly megőrzése mellett; az infláció mérséklése, a foglalkoztatottság növelése, az életminőség javítása, a vállalkozások versenyképességének erősítése, a kis- és középvállalkozások fejlesztése, támogatása, a beruházások és az export dinamikus növelése, a regionális különbségek mérséklése, a gazdaság struktúrájának javítása, az infrastruktúra és a turizmus kiemelt fejlesztése, a közbiztonság javítása és így tovább. A munkáltatói és a munkavállalói érdekképviseletek egyetértettek ezekkel a célokkal, hozzátéve, hogy ilyen általános megfogalmazásban – különösen az eszközök és mértékek ismerete nélkül – aligha lehetne e célok bármelyikének helyességét megkérdőjelezni. Ugyanakkor a szociális partnerek felhívták a figyelmet arra, hogy ennyi, részben egymásnak ellentmondó követelményeket támasztó célt aligha lehet egyenrangú prioritásként érvényre juttatni. (Emlékezzünk csak Kupa Mihály "bűvös négyszögének" vagy Békesi László "bűvös ötszögének" tapasztalataira!) A munkáltatók konkrét kérdést is intéztek a kormányzati oldalt képviselő gazdasági miniszterhez: A kormányzat a számos prioritás közül melyiket kezeli a legfőbb célnak? A válasz szerint a kormány a célok mindegyikének megvalósítására törekszik, úgy egyensúlyoz az eszközök és mértékek megválasztásával, hogy ez sikerüljön.
Irányszámok
A gazdaság jövő évi pályájának irányszámai közül a következő konkrét adatok váltak ismertté: a GDP növekedése 5-5,5 százalék, az infláció év/év 11 százalék dec./dec. 10 százalék alatt; az államháztartás hiánya nem haladhatja meg a GDP 4 százalékát; a költségvetés elsődleges egyenlegében 2 százalék körüli többletet várnak, ami lehetőséget ad az elsődleges kiadások reálértékének 1-2 százalékos növelésére.
A kormány követendő bérpolitikájáról, ami mind a munkáltatók, mind a szakszervezetek számára alapvető információ, a kormányzati előterjesztésből csak annyi derült ki, hogy "a nominális keresetek mértéktartó, a gazdaság növekedését és a teljesítmények javulását figyelembe vevő, az áremelkedés további és jelentős mérséklését nem akadályozó emelkedése" felel meg a kormány bérpolitikai szándékainak. Az Érdekegyeztető Tanács ülésén a munkavállalói oldal bejelentette konkrét reálbér-növelési igényét, amely szerint a szakszervezetek a GDP növekedésével azonos mértékű, vagyis legalább 5 százalékos reálbér-növekedést akarnak 1999-ben elérni. Elismerve az infláció további csökkentésének fontosságát, ezt a reálbér-növekedést nem csak a nominálbérek emelésével, hanem részben az adóterhelés és a munkavállalók által fizetett járulékok mérséklésével látják megalapozhatónak. A munkáltatókra, úgy tűnik, a szokottnál is nehezebb bértárgyalások várnak, különösen akkor, ha a kormány nem akar, vagy nem tud engedményeket tenni az államháztartás adó-, illetve járulékbevételeinél.
Munkáltatói és munkavállalói igények
Miután a konkrétumokat alig tartalmazó kormányzati előterjesztésről nemigen volt mit egyeztetni, a szociális partnerek közölték, mit várnak a költségvetési érdekegyeztető tárgyalások következő, szeptemberben esedékes fordulóján a kormányzati előterjesztéstől. A szakszervezetek azt kérték, hogy a kormány ismertesse elgondolásait a következő témákban: a feketegazdaság visszaszorítására tervezett intézkedések, a nemzetközi fizetési mérlegre vonatkozó stratégia, az elkülönített állami pénzalapok gazdálkodása, az adósságállomány kezelése, a privatizáció és a vagyonkezeléssel kapcsolatos állami feladatok, a lakáspolitika, a családtámogatás rendszere.
A munkáltatók – amellett, hogy igényelték a vállalkozások gazdálkodásának tervezhetőségéhez, a bértárgyalások megindításához minimálisan szükséges legfontosabb számok mielőbbi közlését – konkrét követelményeket is támasztottak a kormány jövő évi gazdaságpolitikai intézkedéseivel szemben. Ezek: a közterhek, ezen belül elsősorban az élőmunka terheinek csökkentése; a vállalkozások jog- és közbiztonságának erősítése; a közgazdasági feltételek, a jogi, munkaügyi szabályok olyan módosításai, amelyek elősegítik a vállalkozások rugalmasságának növekedését; az állami bürokrácia, az adminisztrációs terhek mérséklése, a munkaerő képzettségi szintjének, kulturáltságának növelését elősegítő intézkedések. A munkáltatók úgy látják, hogy ezek a lépések elengedhetetlenek ahhoz, hogy a versenyképesség javulásán alapuló növekedés megvalósulhasson. E nélkül viszont nem lesz forrás a többi kormányzati cél eléréséhez.
