Áttekintve a kisvállalkozások különböző támogatási formáit, megállapíthatjuk, hogy számos lehetőség közül választhatnak a cégek. A baj azonban az, hogy a gazdagon burjánzó támogatási formák a megcélzott kört mégsem érik el igazán. A támogatások, kedvezményes hitelek, garanciavállalások igénybevételéről nincs teljes áttekintésünk. A rendelkezésünkre álló adatok alapján azonban megkockáztatható, hogy a kisvállalkozásoknak csak egy igen kis hányada, mondhatni töredéke részesült valamilyen címen kedvezményben. Ha ezeket a kisvállalkozások több százezres számához viszonyítjuk, akkor megállapíthatjuk, hogy a növekvő számú támogatási formáknak a kisvállalkozások fejlődésére csak marginális hatásuk van.
Nem becsülhetők túl a kisvállalkozások fejlődése szempontjából a beszállítói programok sem. Szemben a támogatási programokkal, amelyek összességükben nyitottak valamennyi mikro- és kisvállalkozás előtt, a beszállítói programok a vállalkozásoknak eleve csak egy szűkebb csoportját célozhatják meg. Azokat, amelyek a feldolgozóiparban tevékenykednek, és végtermékek előállítása mellett alkatrészeket, részegységeket is gyártanak, vagyis beszállítói tevékenységet végeznek. Ha meggondoljuk, hogy 1997-ben a feldolgozóiparban a mikro- és kisvállalkozásoknak csak 14 százaléka működött, és ezeknek csak egy része képes vagy hajlandó beszállítói tevékenységre, akkor beláthatjuk, hogy e programok, bár nagyon fontosak a gazdaság szempontjából, a kisvállalkozói szféra egésze szempontjából azonban mérsékelt jelentőségűek.
Valódi vállalkozóvá válás
A kisvállalkozások támogatási formáinak a kisvállalkozások fejlődésére gyakorolt csekély hatásának az az oka, hogy a szektor kiterjedtsége ellenére viszonylag kevés a vállalkozói tevékenységet teljes munkaidőben végző, a vállalkozói jövedelmet fő keresetnek tekintő, bérmunkásokat foglalkoztató és tőkét kockáztató, felhalmozás-, nem pedig fogyasztásorientált vállalkozó és kisvállalkozás. A mellékfoglalkozású vállalkozások aránya a szektor több mint harmadára tehető (36 százalék). A főfoglalkozású, de alkalmazott nélkül működők aránya pedig 27 százalék. A definíció szerint 10 főnél kevesebbet, gyakorlatilag nagyrészt 2-3 főt foglalkoztató mikrovállalkozások aránya 34 százalék és mindössze 3 százalék a 10 főnél többet foglalkoztató kisvállalkozások aránya. Vagyis viszonylag kevés az igazi vállalkozás és sok az olyan, jogilag vállalkozásként nyilvántartott alakulat, amely valójában nem az. Van-e esély arra, hogy ezek is vállalkozássá váljanak?
Jávor István részletesen elemezte azokat a szakaszokat, amelyek a vállalkozások növekedését kísérik a vállalkozás megkezdése előtti helyzettől a szervezeti és politikai hálózatépítésig, a vállalatbirodalmak létrejöttéig bezárólag. Egy-egy növekedési szakaszt hasonló piaci viselkedés, hasonló szervezeti és vezetési problémák jellemeznek, de a szakaszok minőségileg mások. Elemezte azokat a kritikus döntéseket is, amelyek az egyes szakaszok elhagyásához szükségesek. Ezek tartalma, hogy a vállalkozó vállalja-e a növekedést, vagy inkább megakasztja azt, és tevékenységét alacsonyabb szinten állandósítja. A vállalkozás növekedése ugyanis nemcsak a megbízható munkaerő és a működéshez szükséges tőkemennyiség, valamint a vállalkozás infrastruktúrája tekintetében támaszt többletigényeket, hanem a vállalkozás működtetéséhez szükséges szakismeretekben, a felmerülő kockázatokban, a szervezeti működés áttekinthetőségében, a vezetési szintek számában, a vezetői munka megosztásában stb. is. Egyáltalán nem nyilvánvaló tehát, hogy a vállalkozó a növekedés mellett dönt, új munkaerőt alkalmaz, tőkét fektet a vállalkozásába. Sőt. Laky Teréz szerint egyenesen illúzió abban reménykedni, hogy a mikrovállalkozások tömegesen kis- és középvállalatokká növekszenek, megoldva a munkanélküliség és a gazdasági növekedés problémáit. Szerinte a mikro- és kisvállalkozások, valamint a közepes vállalkozások másként születnek. Más méretű piacon működnek és másfajta törvényszerűségeknek alávetve növekednek. A mikrovállalkozásoknál nagyobb vállalkozások létrehozásához tőke kell. A hazai kis- és középvállalatok zöme azonban nem új tőkebefektetés, hanem az állami és szövetkezeti szektor széthullásának eredménye. A létrejött új vállalkozások zömét pedig tőke nélkül alapították. Ezek a vállalkozók emellett többnyire egyedül, legfeljebb családi segítséggel dolgoznak. Jellemzőjük az is, hogy tradicionális életviteli mintákat követnek, amikor nem fejlesztésre, hanem megélhetésre és családi felhalmozásra törekszenek. Alapvető sajátosságuk a háztartás és a vállalkozás egymásra épülése. Mindezek az alkalmazott nélküli, mikrovállalkozói státus tömeges megváltoztatása, a növekedés ellen szólnak.
Kétezer vélemény
A Kisvállalkozás-fejlesztési Intézet idén is egy kétezer kis- és középvállalkozásra kiterjedő, reprezentatív, Budapesten és négy megyében felvett konjunktúravizsgálatot végzett. A vizsgálat szerint az alkalmazott nélküli vállalkozások mindössze 1, a mikrovállalkozások 10 százaléka növekvő, és 66, illetve 44 százaléka nem növekvő. Ez kevésnek tűnik a növekvők, soknak a nem növekvők arányát tekintve. A nem növekvők értékesítési lehetőségeinek, kapacitáskihasználtságának, várható árbevételének, fizetőképességének, a vállalkozásból bármilyen címen, tehát költségágon is kivehető jövedelmének stb. értékelése egyaránt negatív, vagyis ezek a vállalkozások nemcsak nem növekednek, hanem egyenesen zsugorodni látszanak, mindenesetre válságban lehetnek. A növekvők helyzete ezzel ellentétesen alakult.
Tudjuk, hogy a kisvállalkozások fejlődésének nem kedvez az a gazdasági közeg, amelyben jelenleg működnek. Ennek alapvető meghatározója a kisvállalkozások számának mind a mai napig tartó növekedése, és e vállalkozások piacainak legalábbis a közelmúltig tartó zsugorodása a kereslet visszahúzódása, a lakossági fogyasztás csökkenése miatt. A kisvállalkozások ugyanis elsősorban a lakossági piacokon működnek, csak kisebb részük exportál és a gazdasági munkamegosztásban, a beszállítói kapcsolatokban sem fajsúlyos a jelenlétük. A gazdaságpolitika pedig ez utóbbi tevékenységeket preferálta a nagyobb vállalkozások beruházásainak ösztönzése mellett. Még két fontos, a kisvállalkozások fejlődését befolyásoló körülményt kell mérlegelni az elmondottak kapcsán. Az elmúlt néhány évben a támogatások inkább a nagyobb, az elvonások inkább a kisebb vállalkozásoknál emelkedtek, vagyis a kisvállalkozások folyó és fejlesztési forrásai csökkentek. Emellett csökkentek külső forrásaik is: a kisvállalkozások összes bankhiteleinek nagysága és részesedésük az összes kihelyezett vállalkozói hitelből csökkenő irányzatú.
A gazdaságpolitika három területen tehetne sokat azért, hogy ez a kedvezőtlen helyzet változzon, a kisvállalkozások működési feltételei javuljanak.
A gazdaságpolitika lehetősége
Az első terület a befektetésekhez kapcsolódó adókedvezmények olyan bővítése, amelyet a kisvállalkozások is nagyobb mértékben igénybe tudnak venni. Másodszor fontos volna azoknak a spontán folyamatoknak a szabályozott mederbe terelése, amelyek során a kisvállalkozások hátrányos helyzetbe kerülnek a nagyobb vállalatokkal szemben. Ez a vállalkozásfejlesztési célokat szolgáló alapok és célelőirányzatok elosztását, illetve a közbeszerzési eljárásokat érinti. A kisvállalati törvénytervezet rendelkezik arról, hogy a vállalkozásfejlesztési célokat szolgáló alapok és célelőirányzatok esetében a költségvetési törvényben évente alaponként és célelőirányzatonként meg kell határozni a kis- és középvállalatok részére elkülönítendő pénzforrások mértékét. E kvótákat szükséges volna a közbeszerzésekre is kiterjeszteni. A közbeszerzési eljárásokból a kisvállalkozások akkor is kiszorulnak, ha egyébként a pályázat feltételeinek megfelelnének. Ezért a kisvállalkozói szektor előnyben részesítését egyébként azonos értékű pályázatok között a közbeszerzési törvénynek meg kell fogalmaznia. Végül a kisvállalkozások legnagyobb csoportjait érintően szükséges volna a vállalkozások adminisztratív terheinek csökkentése, amit a kormányok sokat emlegetnek, de aminek érdekében keveset tesznek.
