Az Orbán-kormány programjában kiemelt helyen szerepel egy új, közös, a köztartozásokat beszedő és behajtó szervezet megteremtése. Az átszervezéseket 2000 januárjáig hajtanák végre, ekkor kezdődne meg a tervezett adó- és járulékreform is. Az új kormány az átszervezéstől nagyobb hatékonyságot s több állami bevételt vár. Egyben a mindennemű programjukban beharangozott adó- és tb-teher-csökkentést is ettől teszik függővé.
Az állami költségvetés legfontosabb bevételeinek, az adóknak és a vámbevételeknek, valamint a társadalombiztosítási járuléknak a központi beszedése és behajtása nem új elképzelés. Erre vonatkozólag már a Horn-kormány idején tervezet készült, részletesen taglalva azt a több tucat szervezetet, amelyek felállítása után a magyar közigazgatás eljuthat abba az állapotba, amikor a csaknem 1000 milliárd forintnyi állami köztartozás kintlevőségének növekedése első lépcsőben megtorpan, majd fokozatosan apadni kezd. A programot KATOR-nak nevezték el, eredményeként olyan központi országos számítástechnikai rendszer jönne létre, amely képes minden adóalany mindennemű köztartozását egy helyen kezelni. Erre épülne a központi behajtóapparátus, és ez az elgondolás szerint valóban hatékonyan működne. Ennek része volt az a később elvetett ötlet, hogy a vám- és pénzügyőrséget rendeljék az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal elnöke alá.
Kis lépés előre
A törvényalkotás az elmúlt években kis lépésekben ugyan, de elindult abba az irányba, hogy szűkítse a köztartozás megfizetése alóli kibúvás lehetőségét. A csődtörvény, az állami támogatások feltételéül kikötött köztartozás-mentesség, valamint az új cégtörvény rendelkezései mind abba az irányba hatnak, hogy a lejárt köztartozás lehetetlenítse el a vállalkozás működését.
Az adózás rendjéről szóló törvénybe (Art.) bekerültek olyan paragrafusok, amelyek alapján az adóhatóság visszatarthatja az adózó adó-visszaigénylését, ha annak egyéb köztartozása van. Ez hatásos intézkedésnek bizonyult. Ezenkívül a csőd-, a felszámolási, illetve a végrehajtási eljárásban – az illetékes szervek különmegállapodása alapján – az Art. az APEH-re bízza, hogy a VPOP-t, illetve a két tb-alapot megillető köztartozás ügyében eljárjon. Az Art. ugyanakkor arra is lehetőséget ad, hogy az állami adóhatóság az őt megillető követelések tekintetében képviselőként, végrehajtóként a tb-, illetve a vámkövetelések behajtására jogosult szervet megbízza.
Ez a törvényi keret. A valóság azonban az, hogy ez utóbbi egyáltalán nem hatásos. Olyannyira nem, hogy a tb-alapok elzárkózása miatt ilyen megállapodás az adóhatósággal a mai napig nem jött létre, így az APEH-et nem keresték meg sem a nyugdíjbiztosítási, sem pedig az egészségbiztosítási pénztártól, hogy nevükben járjon el követeléseik behajtása ügyében.
Együttműködés a VPOP-val
Az együttműködés a gyakorlatban a VPOP-val sem funkcionál, bár az APEH és a VPOP között érvényes megállapodás van. A jogszabály szerint ugyanis a VPOP csak az 1997. január 1-je után keletkezett jogerős vámtartozások behajtásának ügyével fordulhatna az APEH-hez. A jelenlegi meglehetősen hosszadalmas jogorvoslati eljárások miatt még nem tudtak átadni múlt év eleje óta vámhatározatban megállapított tartozást. Az ügyfél ugyanis először fellebbezhet a vámhatározat ellen két vámigazgatási lépcsőben, majd azt a bíróság előtt megtámadhatja első és másodfokon, sőt akár a Legfelsőbb Bírósághoz is fordulhat jogorvoslati kérelemmel. Ezenkívül a vámtörvényben olyan szigorú biztosítékrendszert dolgoztak ki, amely a legkisebb esélyt sem engedi arra, hogy az országba érkezett áru után ne fizessék meg a vámmal összefüggő köztartozást – állítja a VPOP, tehát nincsenek ügyek.
Az adótartozások összege 460 milliárd, a tb-elmaradás és a vámtartozás összege mintegy 250-250 milliárd forint. Ezek az összegek azonban tartalmazzák az évek óta halmozódó felszámolás és csődeljárás alatt levő, valamint a megszűnt cégek tartozásait is, amire a behajtószerveknek már nincsen befolyásuk. Ezenkívül a kamatterhek is hónapról hónapra nőnek. Így a működő cégek behajtható tartozása a három szervezetnél mintegy 360 milliárd forintra becsülhető. (APEH 170, tb 134, VPOP 57 milliárd forint.)
Vetélkedő behajtók
Az APEH-nek jól megszervezett, országos, önálló behajtási apparátusa van. A tb-igazgatóságoknak is vannak ezzel foglalkozó munkatársai, de 2-3 éve tucatnyi külső behajtócéget is megbíztak a tb-járulékok behajtásával. Ezek eredménytelensége miatt később nem folyamodtak ilyen megoldáshoz. Mindenesetre néhány hete az egyik tb-alap vezetője számokkal igyekezett bizonyítani: a tb-alapok behajtási szervei hatékonyabbak az adóhatóságénál, mivel kimutatásaik szerint egy főre vetítve több kinnlevőséget hajtottak be, mint a társszerv hasonló munkatársai. Ezzel kimondatlanul is azt üzente: nem helyeslik a közös behajtási szerv létrehozását, és ez magyarázza azt is, miért ódzkodnak az APEH-hel való együttműködéstől. A VPOP behajtási apparátusa a legkisebb, megyei parancsnokságonként mindösszesen néhány munkatársból áll.
A gyors egyesülést késlelteti, hogy az APEH, a VPOP és a társadalombiztosítás folyószámla-könyvelése alapvetően eltérő. Az adóhivatal könyvelési rendszere még nem tökéletes, de országosan központosított, ami viszont nem mondható el a tb-igazgatóságokról, ahol még nincs központi adatbázis. Vagyis a jelenlegi állapotban, ha az APEH és a tb decentralizált megyei folyószámlarendszereit összekapcsolnák, nagy lenne a zűrzavar, és nem kizárt, hogy a rendszer működésképtelenné válna. E tekintetben a vámhatóság folyószámlarendszere a legfejlettebb, mivel a vámmegállapítás és a befizetés azonnal megjelenik a központi számítógépen.
Mellesleg, de egyáltalán nem mellékesen, a köztartozások központi, közös adatnyilvántartásának egyik legnagyobb gátja: a rendszernek meg kell(ene) felelni az adatvédelmi követelményeknek, s ez alighanem fölöttébb nehézzé teszi az elgondolás valóra váltását.
