Nem csupán az Érdekegyeztető Tanács (ÉT) az érdekegyeztetés színtere. Egyre önállóbb szerepet kap például a közszféra egyeztető fóruma, a Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsa (KIÉT). Ennek vitáin a kormányzati és a szakszervezeti oldalon kívül részt vesznek az önkormányzatok, valamint a kamarák képviselői.
A KIÉT-ben tanácskozási joggal csak azok a szakszervezetek, illetve szakszervezeti szövetségek vehetnek részt, amelyek a szavazatok összesítésével lényeges eredményt értek el a helyi közalkalmazottitanács-választásokon. Az ÉT-ben ezt hosszú ideig nem sikerült elérni, a szakszervezeti szövetségeknek egyforma szavazati joguk volt. Csak később határozták el, hogy a nagyobb szakszervezeti konföderációk több mandátumot kapjanak a testületben. Azt is elhatározták, hogy az üzemi közalkalmazottitanács-választások összesített eredményeinek legalább 10 százalékos aránya szükséges a jövőben az ÉT-ben való részvételhez. Ezt az egyezséget viszont a hat szakszervezeti konföderáció közül három felmondta. Így valószínűleg az üzemi közalkalmazottitanács-választásokon elért eredmény csak a helyi, illetve az ágazati reprezentativitást határozza majd meg, valamint a közalkalmazottitanács-választás továbbra is kijelöli, hogy mely szakszervezetek vehetnek részt a KIÉT munkájában. Az ÉT-ben való részvétel jogosságát az újabb javaslatok szerint az igazolt taglétszám alapján döntenék el. Törekvés mutatkozik arra, hogy a munkaadói érdekképviseleteknél is bizonyos követelményeket határozzanak meg, amelyek teljesítése adna jogot az ÉT-ben való részvételre.
Bizottságok
Az országos érdekegyeztetés fórumai az Érdekegyeztető Tanács különféle szakbizottságai is. A szociális partnerek szakértői jelenleg tíz szakbizottságban egyeztetnek. Így: a bér- és munkaügyi, a gazdasági konzultatív, az információs, a munkaerő-piaci, a munkajogi, a munkavédelmi, a nemzetközi, a privatizációs, a szakképzési és a szociálpolitikai bizottságokban. Az országos érdekegyeztetés színtere továbbá a Munkaerőpiaci Alap irányító testülete. Ezen a fórumon a kormányzat, a munkavállalói és munkaadói érdekképviseletek 3x6 képviselője a több mint százmilliárd forintos alap lényegi kérdéseiről dönt.
Érdekegyeztetési szerepet töltenek be helyi szinten a megyei munkaügyi tanácsok. Ezekben a testületekben az önkormányzatok, a munkavállalói és munkaadói érdekképviseletek delegáltjai határoznak a Munkaerőpiaci Alapból az adott megyére jutó decentralizált keretrész elosztásáról.
Középszintű érdekegyeztetés az is, amikor szakszervezeti szövetségek és munkaadói érdekképviseletek ágazati szintű kollektív szerződés megkötéséről tárgyalnak.
A vita színterei
Az érdekegyeztetés helyi színtere a vállalati, intézményi szakszervezet vagy a szakszervezetek és a munkáltató alkuja a kollektív szerződésről. A kollektív szerződés megkötésére az üzemi és a közalkalmazotti tanácsoknak nincs jogosítványuk, viszont ezek az intézmények is a munkavállalók és a munkáltatók közötti egyeztetés színterei. Ezeknek a tanácsoknak együttdöntési, egyetértési, véleményezési és tájékozódási jogai vannak. Együttdöntési, egyetértési joga van például az üzemi és közalkalmazotti tanácsoknak a kollektív szerződésben meghatározott jóléti eszközök felhasználásában, az ilyen jellegű ingatlan vagy ingatlanok hasznosításában.
Az Érdekegyeztető Tanács ülésein legnagyobb arányban a gazdasági, gazdaságpolitikai konzultációval foglalkoznak a szociális partnerek. Az előző kormányzati időszakban az összességében megtárgyalt 74 témakör közül 22 volt az ilyen napirend. Az érdekegyeztető felek több mint tízszer foglalkoztak foglalkoztatáspolitikai, munkaügyi és szociálpolitikai kérdésekkel. A bérek kalkulációs és kifizetési mechanizmusa, a bértárgyalás hétszer került napirendre. Az érdekegyeztetés ügyeivel hatszor foglalkoztak, a munkavédelemmel, munkaügyi ellenőrzéssel háromszor, az oktatással, képzéssel egyszer. Az ezt megelőző kormányzati időszakban 151 napirendet tárgyalt az Érdekegyeztető Tanács. Legtöbbször, 52-szer gazdasági, gazdaságpolitikai konzultációval foglalkoztak. A bérmechanizmus, a bérezés, a munkaviszonyra vonatkozó témák, idesorolva a Munka Törvénykönyvével kapcsolatos tárgyalásokat, 32-szer kerültek napirendre. A szociálpolitikai témakörökről 30-szor vitatkoztak az érdekegyeztető partnerek. Ebben az időszakban a foglalkoztatáspolitika 15-ször került napirendre, a szakszervezetek helyzete, a szakszervezeti jogok, a munkavállalói beleszólás 11-szer. Az ÉT ügyeivel 6-szor foglalkoztak, a társadalmi-gazdasági megállapodással 3-szor, a munkavédelem, valamint az oktatás-képzés egy-egy alkalommal volt a tanácskozások tárgya.
Előtérben a bérügyek
A KIÉT az előző kormányzati időszakban 58 témakörrel foglalkozott. Ezen a fórumon is a legtöbbször, 27-szer a gazdaságpolitikai, költségvetési, bérpolitikai témakörökről tárgyaltak. A közszféra egyes jogviszonyaira vonatkozó törvényekről tíz alkalommal tartottak vitát, kilencszer pedig a közalkalmazotti illetmény- és előmeneteli rendszerről. Csak néhány alkalommal foglalkoztak a KIÉT saját ügyeivel, a különféle törvények, jogszabályok véleményezésével, az államháztartási törvénnyel és reformmal, a közalkalmazottitanács-választással, valamint a társadalmi-gazdasági megállapodás előkészítésével. Az azt megelőző kormányzati időszakban a KIÉT 47 témakörrel foglalkozott, legtöbbször, 14-szer bérpolitikai intézkedésekkel, 9-szer az államháztartás, az éves költségvetés költségvetési intézményekre gyakorolt hatásával. A fórum 8-szor foglalkozott a költségvetés egyes szakágazatainak kérdéseivel, az erre vonatkozó kormányrendeletek tervezeteivel. Munkaviszonyra vonatkozó témákat 7-szer tárgyaltak, és csak néhányszor foglalkoztak a szakszervezeti ügyekkel, ügyrenddel, oktatással, szakképzéssel, valamint a társadalmi-gazdasági megállapodással.
