Már az augusztus végi előzetes konzultáció során sem volt egyetértés a szakszervezetek és a munkaadói érdekképviseletek között a jövő évi gazdaságpolitikáról, a költségvetési irányelvekről. Ez az ellentét a további szeptemberi viták során még erősödhet.
Az Érdekegyeztető Tanács (ÉT) keretei között először szeptemberben akart találkozni az új kormányzat a szociális partnerekkel. Azok sürgetésére viszont végül előbbre hozták a fórum plenáris ülését. A tárgyalás még különösebb feszültségek, szóváltások nélkül ért véget, bár az ellentétek már ezen az elvi szinten, konkrétumok nélkül is kirajzolódtak.
A szakszervezetek például határozottan szóvá tették: elegük van abból, hogy az állam a jövedelmeket évek óta a vállalkozások javára csoportosítja át. A munkavállalók már eddig is túl sok terhet viseltek el a stabilizáció érdekében. Jövőre az 5-5,5 százalékos GDP- és a 10 százalék körüli ipari termelékenységnövelés szerintük lehetőséget ad az 5 százalékos reálbérnövelésre.
Mivel ezt a mértéket minél alacsonyabb inflációval együtt kívánják elérni, így nem csupán a nominálbérek emelését szorgalmazzák, hanem a személyijövedelemadó-terhek csökkentését, illetve a munkavállalóknak járó több adókedvezmény alkalmazását. Ehhez viszont a központi költségvetés forrásaira van szükség, arra, hogy ne csak a vállalkozások további tehercsökkentését preferálja a kormány, de a dolgozók is kedvezőbb pozícióba kerüljenek.
Hiányzó részletek
A munkaadói érdekképviseletek szerint a vállalkozások gazdasági környezete az elmúlt években egyáltalán nem javult olyan mértékben, mint ahogy' azt a szakszervezetek állítják. A munkaadói érdekképviseletek fő vonalaiban támogatják a kormányzat jövő évi gazdaságpolitikai céljait, ugyanakkor a részletekre vonatkozóan számos követelményt fogalmaztak meg az érdekegyeztető tanácskozáson.
Így például szükségesnek tartották, hogy határozott intézkedések történjenek a vállalkozások pénzügyi helyzetének erősítésére, a cégeket terhelő elvonások csökkentésére. Sürgették a bürokrácia csökkentését, így azt, hogy a cégeket kevesebb adatszolgáltatásra kötelezzék, és hogy olcsóbb legyen az államigazgatás. Hangsúlyozták: jogszabályi változásokra is szükség van ahhoz, hogy a vállalkozások gyorsabban alkalmazkodhassanak a piaci igényekhez. A Munka Törvénykönyve előírásai, illetve a kollektív szerződések alapján ma még a munkaadók lehetőségei korlátozottak az éves munkaidőkeret, illetve a túlóráztatás meghatározásánál. Így nehezebben tehetnek eleget a nagyobb megrendeléseknek, és kevesebb munkáért kell bért fizetniök akkor, amikor a piac pang. A szakszervezetek természetesen ezzel a vélekedéssel nem értenek egyet. A munkaadói érdekképviseletek szerint jobban segíthetné a vállalkozások alkamazkodását az is, ha nagyobb arányban alkalmaznának munkavállalókat határozott idejű munkaszerződéssel. Így csak azokra az időszakokra vennének fel dolgozókat, amikor valóban sok a munka, s nem terhelné őket az elbocsátásokkor fizetendő felmondási idő, illetve végkielégítés. A szakszervezetek ennek a törekvésnek is ellenállnak.
A munkáltatói érdekképviseletek a piaci igényekhez történő alkalmazkodás eszközének tartják a részmunkaidős foglalkoztatást is. Mivel az a forma hozzájárulhat a munkanélküliség csökkentéséhez, ezért a nyugati országok gyakorlatához hasonlóan a korábbiaknál sokkal hatékonyabb támogatást várnának el a részmunkaidős alkalmazáshoz a Munkaerőpiaci Alaptól. A szakszervezetek, amennyiben a részmunkaidős foglalkoztatás a munkanélküliséget csökkenti, azt támogatják, viszont az ezzel együtt járó alacsonyabb bérek ellen már tiltakoznak.
Igénylista
A munkaadói érdekképviseletek szerint számottevően javítani kellene a szakképzés színvonalát. A cégeknek képzettebb és erkölcsileg-anyagilag motiváltabb munkaerőre van szükségük. Az eddigieknél nagyobb jog- és közbiztonság, a hosszabb távon történő tervezhetőség is elengedhetetlen a vállalkozások feltételeinek javításához.
A szakszervezetek is megfogalmazták igényeiket, kérdéseiket az érdekegyeztető ülésen. Így például a következő tárgyaláson választ várnak a kormányzattól többek között arra, hogy konkrétan mit tervez a feketegazdaság ellen. A szakszervezetek kíváncsiak arra is, hogy konkrétan miként kívánja javítani a kormányzat a külkereskedelmi és a fizetési mérleg egyensúlyát. Szívesen megismernék, hogy a kormánynak mik a szándékai az állami pénzalapokkal, különös tekintettel a Munkaerőpiaci Alapra. Nem mellékes számukra – hangsúlyozták a szakszervezetek –, hogy miként viszonyul a kormány a bel- és külföldi adósságállományhoz. Választ várnak arra, hogy miként folytatja a kormány a privatizációt, milyen megoldásokat javasol az állami vagyon kezelésére, a lakáspolitikára, családtámogatásra. A szakszervezetek középtávú programot igényelnek a foglalkoztatáspolitikára is.
A szakszervezetek a vita során rámutattak: miközben a kormányzat a kis- és középvállalkozások helyzetének javításáról beszél, ehhez nem kívánja hozzáigazítani a belföldi kereslet növelését. Ugyanakkor ezeknek a cégeknek nélkülözhetetlen a belföldi piac, termelésüket nem tudják csupán az export irányába bővíteni. Ezzel a vélekedéssel – hangsúlyozva az inflációcsökkentés fontosságát – a munkaadói érdekképviseletek is egyetértenek.
A kormányzat a tárgyaláson támogatást kért a szociális partnerektől a célok megvalósításához, főként az infláció csökkentéséhez. Ahhoz, hogy az inflációt az ezredfordulóra egy számjegyűre csökkentsék, mérsékelni kell a társadalom inflációs várakozását – hangsúlyozták a kormányzat képviselői.
A szakszervezetek lényeges változásnak nevezték, hogy a kormányzat az inflációt kiváltó okok között nem a keresetnövekedést említi első helyen. A szakszervezeti vélemény szerint a magasabb inflációban jóval nagyobb szerepe van a társadalom inflációs várakozásainak, az árfolyam-politikának, a hatósági árak emelésének, illetve a helyi önkormányzatok által meghatározott áraknak, adóknak.
Újabb menet szeptemberben
A tárgyaláson a kormányzat részleteket még nem ismertetett a jövő évi gazdaságpolitikáról, költségvetésről, annyit viszont a Gazdasági és a Pénzügyminisztérium képviselői elmondtak: viszonylag magas gazdasági növekedést, alacsony inflációt kívánnak elérni a foglalkoztatás erőteljes bővítésével. Ahhoz, hogy mindezt megvalósítsák, kiegyensúlyozott társadalmi háttér szükséges. Amennyiben az államháztartás hiányát a privatizációs bevételek nélkül négy százalék alatt sikerül tartani, ez forrást jelenthet a vállalkozásoknak is, és így könnyebben elérhető a tervezett gazdasági növekedés. A szociális partnerek, mint az augusztusi tárgyaláson elhatározták, a témakört részleteiben szakbizottsági és plenáris ülés keretében szeptemberben vitatják meg.
