Az ezredforduló közeledtével ideje volna számvetést készíteni: vajon mennyit léptünk előre az informatikai infrastruktúra fejlesztésében, s a magyar vállalatok vajon felkészültek-e a küszöbön álló EU-csatlakozásra. Néhány évvel ezelőtt azt jósolták a szakemberek, politikusok, újságírók, hogy csak az marad talpon, aki – gondolva a jövőre – nem sajnálja a pénzt informatikai rendszerének a kiépítésére, korszerűsítésére. A legtöbb vállalat megtette a kezdeti lépéseket. A számítástechnika valóban ott van már minden valamirevaló vállalkozás irodájában, amiről ki-ki meggyőződhet, ha benyit valahová ügyeket intézni, vásárolni vagy tárgyalni.
A számítástechnika kifejezés egy ideje kezd kimenni a divatból, és helyette információtechnológiát hallhatunk, ami pontosan ugyanazt jelenti, mint a ma gyakran használt informatika. Vagyis: azoknak az eszközöknek, eljárásoknak, megoldásoknak az összességét, amelyekkel egy intézmény vagy vállalat az adatait kezeli. A változás legfeljebb annyi, hogy korábban többnyire csak a levelezést tárolták számítógépen, később az ügyfelek adatait vitték gépre, és újabb idő elteltével már az a kérdés is mind gyakrabban felmerült, hogy nem lehetne-e vajon elemezni ezeket az adatokat, és kinyerni belőlük valami hasznos információt.
Ekkor léptek föl a piacon az úgynevezett rendszerintegrátor cégek, amelyek vállalták, hogy megszervezik egy adott vállalat teljes gépi információkezelését, azt a látszatot keltve, mintha e nélkül nem lehetne eligazodni a piaci információk között.
Célok és eszközök
Ez persze csak részben igaz. Valamiképpen régebben is mentek-menegettek a dolgok – amikor még nem volt számítógép –, és olyan bonyolult szervezetek is jól működtek, mint a bankok vagy a tőzsde.
Éppen ezért az informatika térhódítása is félig-meddig divatjelenség, még ha valóban megkönnyíti a hivatali munkát, főképp annak a rutinszerű, legunalmasabb részét, gondoljunk csak a körlevelek írására, űrlapok kitöltésére stb. Ámde nem ad hozzá annyi pluszt egy vállalkozáshoz, amennyi pótolná a piacismeret, a kreativitás, a szorgalom és sok más tényező hiányát.
Jó esetben mindez együtt van, és akkor valóban érdemes a hatékonyság növelésére minden lehetséges eszközt – még az informatikát is – bevetni. Egy jól szervezett vállalatnál van értelme elemezni az adatokat, és foglalkozni komolyabb döntéstámogató rendszerek bevezetésével.
Ezek a rendszerek persze nem lóghatnak a levegőben. Bevezetésüknek csak ott van értelme, ahol adatok is vannak. Ahol van egy ügyviteli rendszer, amely a könyvelés, számlázás, raktárnyilvántartás stb. feladatait látja el. Nagyobb vállalat esetében ehhez még más rendszerek is csatlakozhatnak, sőt léteznek úgynevezett integrált termelés- vagy vállalatirányítási rendszerek is, amelyek a vállalati adminisztráció teljes területét lefedik. Ezek telepítése és felügyelete azonban már nem egyetlen ember – egy jól-rosszul fizetett rendszergazda – feladata, hanem például olyan partnercégé, amely kellő szakembergárdával bír ahhoz, hogy megfelelő supportot (azaz támogatást) tudjon nyújtani.
Előnyök és csapdák
A teljes vállalati tevékenységet átfogó informatikai rendszer azonban – minden előnye mellett – néhány csapdát is magában rejt. Az egyik csapda a hardver, amelyet nem elég egyszer megvenni, hanem állandóan bővíteni, frissíteni kell, különben az újabb és újabb szoftververziók már nem futnak rajta. Képzeljük el, hogy az a cég, amely nyolc-tíz évvel ezelőtt elhitte, amit mondanak neki, és nem kímélve a költségeket, ellátta magát 286-os számítógépekkel. Ezeket a gépeket ma már sem használni, sem eladni nem lehet. A hardvercsapda úgy működik, hogy ha nem költünk fejlesztésre, akkor mindenünk teljesen elértéktelenedik, és gyakorlatilag mindent újból meg kell vennünk néhány év múlva. Vagy ha ezt el akarjuk kerülni, állandóan költeni kell a fejlesztésre, új gépek, perifériák, hálózati technikák beszerzésére. Ez pedig alaposan megcsapolja a büdzsét. Csak remélhetjük, hogy mindez megtérül.
Némi cinizmussal azt is mondhatnánk, hogy ugyanaz vonatkozik az informatikára is, mint a reklámra: a kiadások fele megtérül, de hogy melyik fele, azt nem lehet tudni.
Partnerfüggőség
Észnél kell tehát lenni, ha egy cég a vállalatirányítási rendszer bevezetése mellett dönt. Semmiképp sem szabad felülni az ígérgetéseknek, mert komoly pénzek úszhatnak el. Ma egy kezünkön megszámolhatjuk a magyar piacon tevékenykedő – valódi – rendszerintegrátor cégeket, noha divat lett a komplett kiszolgálást (értsd: a számítógép eladását hálózattal és szoftverekkel együtt) rendszerintegrációnak nevezni.
Még egy sikeres tendereztetés után is bármely számítógépes rendszer bizonyos függőséget jelent attól a cégtől, amelyik telepítette, a rendszer felügyelete pedig folyamatos kiadást, nem is beszélve az időnkénti fejlesztések költségvonzatáról.
Régebben az informatikai fejlesztés úgy zajlott, hogy a cég vett néhány számítógépet (lehetőleg minél olcsóbban), majd telepített ezekre valamilyen – nem is mindig jogtiszta – szoftvert. Ma rendszert kell (illik?) vásárolni, amelyben a hardver- és a szoftverkomponensek teljesen egyenrangúak, sőt, gyakran a szoftver képviseli a nagyobb értéket. A kompatibilitási és megbízhatósági követelmények miatt a hardver sem lehet már akármilyen. A noname gépek szóba sem jöhetnek, és a korábbi jóslatok, melyek szerint a márkás gépek fokozatosan kiszorítják a névtelen tákolmányokat, legalábbis ebben az esetben igazolódni látszanak.
Versenyképesség
Mindezek a megfontolások egyre több vállalatban tudatosulnak, és számos szakmai szervezet is lépéseket tesz azért, hogy megkönnyítse az informatikai felzárkózást az Európai Unióhoz. Nemrég például a Magyar Munkaadói Szövetség és az Informatikai Vállalkozások Szövetsége járta körül a témát egy rendezvény keretében, felismerve, hogy az informatika kihatással lehet a vállalkozások versenyképességére.
Annál is inkább, mivel e téren nem tartozunk az élmezőnyhöz. Az informatikai költségek aránya a termékek előállításában az Egyesült Államokban 4 százalék, az Európai Unió országaiban átlagosan 2 százalék, míg Magyarországon 1,5 százalék. Ez még nem lenne baj, de ez az átlag úgy jön ki, hogy a multinacionális vállalatok nálunk is hozzák" a 2-3 százalékot, a magyar vállalatok viszont csak 0,2 százalékkal részesednek az átlagból.
Egy másik jelentős magyarországi kezdeményezés, amely a társadalom épülését szolgálná, az Infokom Egyesület megalakulása. A tíz legnagyobb magyar távközlési és informatikai vállalat – az Ericsson, az IBM, a KFKI, a Matáv, a Nokia, a Pannon GSM, a Siemens, a Synergon, a Számalk és a Westel 900 fogott össze a szent cél" – a magyar információs társadalom kialakulása, valamint az EU-csatlakozás megkönnyítése – érdekében.
Felzárkózás önerőből
A felzárkózás nem könnyű feladat, főként önerőből nem. A vállalatoknak, amelyek ezt az utat választják, meg kell küzdeniük nemcsak az ügyviteli rendszerük gépesítésével, hanem például a 2000. évvel kapcsolatos dátumkezelési problémával is, amelyre megoldást kínál ugyan a nemrég kibocsátott Windows '98, ám a réges-régi szoftverek nagy részét alighanem kidobhatják az ablakon. (Mintha két-három évvel ezelőtt még nem tudták volna a szoftverfejlesztők, hogy nyakunkon az ezredforduló.)
A 2000. év most jó hivatkozási alap azok számára, akik eddig is azt hirdették, hogy nem szabad olyan programokat vásárolni, amelyek mögött nincs megfelelő fejlesztői kapacitás. Az olyan könyvelőprogram például, amelyet bizonyos Kovács Pisti fejlesztett – félig-meddig szívességből –, most használhatatlanná válik, mivel időközben Kovács Pisti foglalkozást változtatott, esetleg ismeretlen helyre költözött, és különben sem emlékszik már arra, hogy hova tette a program forráskódját.
Szoftvert tehát csak attól szabad vásárolni, aki hosszú távon garantálja a verziófrissítéseket, illetve technológiai szerződésekkel bástyázta körül a terméket. Így nem lépnek fel kompatibilitási problémák, és az adatcsere is könnyen megvalósítható más rendszerekkel.
Saját fejlesztőgárda
Sok esetben gazdaságosabbnak tűnik a belső fejlesztés, főként akkor, ha egy cég megengedheti magának, hogy saját fejlesztőgárdát tartson. Így nincs kitéve annak a veszélynek, hogy illetéktelen kezekbe kerülnek a cég bizalmas üzleti adatai, sem annak, hogy függőségbe kerül egy másik vállalattal szemben. Kérdés persze, hogy vajon mennyibe kerül a nulláról indulva kifejleszteni egy átfogó ügyviteli-vállalatirányítási rendszert, amelyre pedig kész megoldások is bőven akadnak.
A magyar piacon a rendszerintegrálás hagyományosan a nagy cégek – így az IBM vagy a Digital – profilja. Néhány dinamikusan növő cég ugyancsak megjelent ezen a piacon, például a Mikropo, a Montana vagy a Systrend, amelyek azelőtt főként a hardverforgalmazásban, illetve -összeszerelésben jeleskedtek.
A saját fejlesztés és a rendszerintegrálás mellett egy harmadik megoldás is kínálkozik: az úgynevezett outsourcing, azaz az adatfeldolgozás kihelyezése egy másik céghez. Erre is akad példa Magyarországon, bár nem sok, aminek az oka egyfelől a bizalmatlanság, másfelől pedig a szolgáltatás magas ára.
Külső adatfeldolgozás
Az ár persze viszonylagos, hiszen itt számításba kell venni azt, hogy vajon mibe kerülne, ha a vállalat ugyanazt az adatbiztonságot akarná saját erőből megteremteni, amely megvan az outsourcingot kínáló cégnél. Vajon ki garantálja, hogy a rendszergazda (ha van ilyen) vagy a számítógép-operátor soha nem enged senki idegent a géphez, mondjuk azért, hogy megnézze egy floppylemez tartalmát, vagy hogy föltegyen a gépre egy új és ártatlan" játékot?
Az outsourcing esetén ez szóba sem kerülhet. A számítógépterembe nem lehet belépni, csak megfelelő személyi azonosítás után, az adatokat pedig a lehető legbiztonságosabb diszkrendszereken tárolják, illetve archiválják. Itt nem fordulhat elő, hogy az adatokhoz illetéktelenek is hozzáférhetnek, sem az, hogy a rendszer lefagyása miatt elvesznek az adatok, és mindent újra be kell pötyögni a gépbe. A szuperbiztonság tehát alapkövetelmény, de továbbra is kérdés marad, hogy a biztonság megér-e ennyit mondjuk egy kiskereskedelemmel foglalkozó cég számára, avagy csak egy bank vagy biztosítótársaság számára előnyös.
Az outsourcing egyelőre a kevesek kiváltsága. Az IBM például a Mikro Volán Elektronikával fogott össze, és kínál hasonló szolgáltatást külső cégeknek.
A másik mézesmadzag, amelyet világszerte húzogatnak a vállalatok orra előtt, az úgynevezett elektronikus kereskedelem (EC, Electronic Commerce). És erről is azt állítják, hogy a túlélés egyetlen módja. Az EC az internetes alkalmazások egyike, segítségével számítógépről intézhetjük vásárlásainkat, persze csak akkor, ha van számítógépünk, van Internet-előfizetésünk és van merszünk megadni a kereskedőcégnek kártyaszámunkat. Az internetes alkalmazások gyenge pontja (volt hosszú ideig) a biztonság, az adatok védelme, titkosítása, az ügyfelek azonosítása és sok egyéb, amelyek azonban nem fogják már hoszszú ideig gátolni az EC térhódítását, mivel mindezekre a problémákra számos megoldást eszeltek már ki.
Vezető megoldások
A vállalat-, illetve termelésirányítási rendszermegoldások kínálata meglehetősen változatos képet mutat, bár ezen a téren is megfigyelhetők bizonyos tendenciák. A legfontosabb változás kétségkívül a Unix platform térvesztése a Windows NT javára, amely kinőtte gyermekbetegségeit, legfőképp a biztonsági fogyatékosságait. A korábbi unixos rendszerek java részét is az utóbbi időben átírták Windows NT-re.
A piacvezető szoftvermegoldás Magyarországon az SAP, amely több nagy rendszerintegrátor cég kínálatában is megtalálható. Számos referenciát tudhat maga mögött az Oracle, amely adatbázis-kezelő rendszerére alapozott megoldásokat kínál partnerein keresztül.
A Synergon a J. D. Edwards One World, valamint a Ross Renaissance 4GL nevű rendszert propagálja, a székesfehérvári Axis pedig a kanadai Cognos cég üzleti intelligencia" szoftvereit – az Impromptu kimutatáskészítő, a PowerPlay többdimenziós elemző és a Scenario adatfeltáró programokat – értékesíti.
Ugyancsak a Synergon dolgozta be magát az elektronikus kereskedelem egy másik ágába, amelyet EDI-nek rövidítenek. Az Electronic Data Interchange az üzleti dokumentumok cseréjére kínál hatékony és biztonságos megoldást nagyobb vállalatoknak, amelyek beszállítóikkal szeretnék ekképpen megoldani a kapcsolattartást. Az EDI szoftvermegoldások köre egyelőre néhány termékre korlátozódik, amelyek közül az amerikai Harbinger rendszerei váltak némileg ismertté Magyarországon is.
