A jövő évi költségvetés tervezése során nem egy, hanem négy évben gondolkodnak a miniszterek, szem előtt tartva a stabilitás megőrzése melletti erőteljes növekedés kormányzati célkitűzését. Ennek jegyében szigorúan ragaszkodnak ahhoz, hogy 1999-ben a büdzsé deficitje ne haladja meg a 4 százalékos, az infláció pedig a 11 százalékos mértéket. Nem lesz tehát osztogatás – állítja Chikán Attila. A gazdasági stratégiáért felelős minisztert egyebek mellett az új tárca felépítéséről, a kabinet által megjelölt legfontosabb gazdaságstratégiai fókuszpontokról kérdeztük.
A Gazdasági Minisztérium az új kormányzati koncepció jegyében hármas feladatkört lát el. Az első és legátfogóbb funkciójában a tárca a gazdasági stratégia kidolgozásának és alkalmazásának a letéteményese. Ebben a minőségében szervezetileg koordinálja és irányítja a magyar gazdaság különböző szervezeti egységeinek stratégiakészítő tevékenységét is. A vezető szerep egyébként abban is megnyilvánul, hogy a GM és a miniszter a kormány gazdasági kabinetjének vezetője. Emellett a stratégiakészítés a többi minisztérium számára is fogódzókat kell hogy megfogalmazzon arra, mihez építsék hozzá saját stratégiájukat.
A GM működésének második szférája, hogy funkcionális részpolitikák területén is meg kell fogalmaznia olyan feladatokat, amelyek más minisztériumhoz nem tartoznak. Ilyen példának okáért a fejlesztéspolitika, a kutatásfejlesztési tevékenységgel kapcsolatos kérdések, a kisvállalkozás-fejlesztési politika vagy a foglalkoztatáspolitika. A feladatok harmadik síkja az ágazati irányítás: hozzánk tartozik az ipar, a kül- és belkereskedelem, valamint a turizmus.
Hogyan nyilvánul meg ez a hármas struktúra a minisztérium szervezeti felépítésében?
– A minisztérium a felsővezetést tekintve hagyományos felállású: van egy miniszter, két államtitkár és egy kabinetfőnök. Ezek mellett hat helyettes államtitkár a felelőse a fentiekben vázolt feladatoknak: így külön helyettes államtitkárság foglalkozik a stratégiai, a kereskedelmi és igazgatási, az ipari és energetikai, a külkereskedelmi, illetve az idegenforgalmi ügyekkel. A hatodik – Herczog László vezette – helyettes államtitkárság alá tartozik a foglalkoztatáspolitika és az érdekegyeztetés.
Bár a gazdasági tárca valóban egyfajta csúcsminisztérium, de munkájában bizonyára számít a pénzügyminiszterre.
– Nyilvánvaló, hogy nagyon szoros kapcsolatban vagyok mind a pénzügyminiszterrel, mind a Magyar Nemzeti Bank elnökével. Tehát azt lehet mondani, hogy a gazdasági stratégia tulajdonképpen ebben a háromszögben formálódik.
A stratégiakészítést egyébként nem úgy kell elképzelni, hogy most megcsináljuk a stratégiát, aztán majd alkalmazzuk, hanem abban a korszerű szemléletben, amely a vállalati működésben már egy ideje megnyilvánul: a stratégiai menedzsment koncepció. E szerint a stratégiakészítés abból áll, hogy bizonyos fókuszpontokat, valamint a hozzájuk vezető utakat meghatározzuk és folyamatosan karbantartjuk annak függvényében, hogy a környezeti feltételek hogyan alakulnak. Ezt a szemléletet akarjuk most a gazdaságirányításban megvalósítani. Ez korszerű, modern, és a vállalati szférában egy évtizede ez a vezető koncepció. Hozzáteszem, hogy vállalati szféra alatt értem például a General Motorst is, amely ugye számottevően nagyobb, mint az egész magyar gazdaság.
A gazdaságstratégia fókuszpontjait illetően egyelőre csak a kormányprogram adhat eligazítást. Nyilvánvaló, hogy az egyes területek részprogramjai az eddig eltelt idő alatt még nem készülhettek el, de azért vegyük sorra a legfontosabb célkitűzéseket, kezdve a sokat emlegetett és sokak által fenntartással kezelt 7 százalékos gazdasági növekedéssel.
– Többször hangsúlyoztam, hogy nem szabad a számok bűvkörében élni, de a 7 százaléknak mégis nagy jelentősége van. Az, hogy a Fidesz nem 5 százalékos növekedést mondott – függetlenül attól, hogy a 7 egész pontosan 7 egész lesz-e – jelzi azt a szándékot, hogy a gazdaságot erőteljesen "meg kell húzni". Ez az első tétel, a második az, hogy ezt a növekedést a stabilitás megtartásával, prudens gazdaságpolitikát folytatva kell megvalósítani.
Melyek a stabilitás irányába ható legfőbb eszközök?
– Az első, hogy a költségvetési hiányt nem szabad elengedni. A következő évi költségvetést arra építjük, hogy a deficit nem haladja meg a 4 százalékot, az infláció mértéke pedig a 11 százalékot. És ezek nagyon szigorú számok. Vagyis: nincs osztogatásos gazdaságpolitika.
A tárcák eddigi tevékenységét, illetőleg egyes miniszterek megnyilvánulásait tekintve azért úgy látszik, hogy vannak ilyen törekvések.
– Vannak. A tárcák igényei több százmilliárddal haladják meg a lehetőségeket. Egyébként nem baj, hogy az igények nagyobbak, mint a lehetőségek. Amit a tárcák mondanak, azok mind racionális célok, de egyszerűen nem lehet őket mind megvalósítani.
Kemény csatákra számít a költségvetés tárgyalása során?
– Én nem hiszem, hogy a kormány ne tudna megegyezni. Mindannyiunknak figyelembe kell venni a mások prioritásait is, tehát egészen világosan meg kell indokolni, ha valaki nem kapja meg, amit kér. Az alapelveket viszont véleményem szerint a szociális ügyekkel foglalkozó minisztereknek is el kell fogadniuk. Nevezetesen azt, hogy ha most egy magasabb növekedési rátát fogalmazunk meg, akkor jövőre és azután több lesz a lehetőségünk. Növekvő gazdaságban növekvően lehet az igényeket kielégíteni, míg ha most elfogyasztjuk, szétosztjuk, akkor nem lesz növekedés.
Most nem arról van szó, hogy bizonyos igények más igényekkel szemben feltétlen prioritást élveznek, hanem az a prioritás érvényesül, hogyan lehet összességében minél több igényt kielégíteni. A Pénzügyminisztériumban a költségvetés készítésekor egy négyéves program alapján dolgoznak. Szeretnénk a deficitet 3 százalék alá szorítani, az inflációt egy számjegyűvé tenni.
A kormány megalakulása óta már többször nyilatkozták, a programban is szerepel, hogy a növekedésnek együtt kell járnia a munkahelyteremtéssel. Ez azért lényeges elem, mert – miként azt az eddigi évek tapasztalatai mutatták – a gazdasági növekedésnek nem feltétlen velejárója a foglalkoztatás bővülése. Milyen konkrét lépéseket terveznek?
– Konkrétumokat az eltelt idő rövidsége miatt még nem tudok mondani, bizonyos prioritásokat azonban igen. Nagyobb hangsúlyt tulajdonítunk majd a területi különbségek kiegyenlítésének. A külföldi befektetőket megpróbáljuk majd abba az irányba befolyásolni, hogy keleten is befektessenek. Megpróbáljuk majd őket ösztönözni egyrészt jó szóval, másrészt kedvezményekkel. Itt olyan kedvezményekre gondolok, amelyek beleillenek az eddigi szisztémába, tehát nem feltétlenül újak, de nagyobb súllyal lehet őket alkalmazni.
Ez azt jelenti, hogy Kelet-Magyarországon érzékelhetően nagyobb beruházási kedvezményekre lehet számítani a jövőben?
– Ezt még nem tudom megmondani. Ahogy én látom, az ilyen támogatások mögött eddig nem volt olyan átlátható koncepció, amely alapján meg lehetne mondani, hogy miért adunk X-nek erre 200 milliót, Y-nak arra 500 milliót. Félreértés ne essék, nem azt állítom, hogy fölöslegesen adták a pénzt. De: a magyar gazdaság olyan mértékben igényelte a külföldi tőkét, hogy csak adtuk a kedvezményeket, és közben kezdtünk el gondolkodni, hogy talán valamilyen koncepciót kellene kialakítani. Nos, szerintem, most már lehetne is. Ugyancsak a következő hónapokban, ősz közepére készül el a kisvállalkozásokat érintő programunk.
A kis- és középvállalkozások támogatását az eddigi kormányok is zászlajukra tűzték...
– Valóban, és létre is jöttek a kis- és középvállalkozások fejlesztését szolgáló intézmények. Annyi szervezet van, hogy hirtelen fel sem tudnám mind sorolni. Ezek koordinációja azonban nem megoldott. A másik kérdés, hogy most ki kell alakítani egy differenciált kisvállalkozás-fejlesztési politikát. Teljesen más kisvállalkozást csinálni Baranya, Pest vagy Zala megyében. Nyilvánvaló, hogy egyforma ösztönzőrendszerrel nem versenyegyenlőséget teremtek, hanem konzerválom a területi különbségeket.
Ugyancsak a vállalkozókat érinti az a kormányzati szándék, amely szerint határozottan fejleszteni kívánják a gazdasági információs rendszert. A vállalkozások piaci és egyéb információkkal való jobb ellátásáért a kamarák már tettek lépéseket. Számíthatnak-e ilyen irányú tevékenységük központi támogatására?
– Ha anyagiakra gondol, akkor azt kell mondanom, hogy pénzre nem. Erkölcsi, információs, illetve szervezeti-koordinálási támogatásra igen. Ez az állam feladata, nem az, hogy pénzt adjon. Az üzleti életnek a saját szükségletei ellátásához elegendő pénzt meg kell tudni termelni.
Növekedni fognak idén a gazdaságfejlesztési támogatások központi költségvetési forrásai?
– Azokról most alkudozunk a Pénzügyminisztériummal, s ha valakinek, hát a gazdasági minisztériumnak támogatnia kell a PM takarékossági törekvéseit. Számokat még nem tudok mondani, de mind a gazdaságfejlesztési célelőirányzat, mind a kutatásfejlesztésre fordítható szép nevű KMüFA is növekedni fog. De hozzáteszem: nem ezeken, hanem az üzleti életen belüli fejlesztéseken múlik a dolog.
A kormány által beígért 200 ezer új munkahely létrejöttének nyilvánvalóan feltétele, hogy a gazdaságfejlesztésre szánt különböző pénzeket a foglalkoztatáspolitika szempontjait is figyelembe véve használják fel. Ön szerint szükség van önálló foglalkoztatáspolitikai stratégiára?
– Igen. A foglalkoztatáspolitikának bizonyos alapelveit le kell szögezni. Bár ez mindeddig nem történt meg, de én ezért nem hibáztatom az előző kormányokat. Az átmenet kapcsán annyi bizonytalanság volt, annyi feszültséget kellett megoldani, hogy talán nem is lehetett ilyesmivel foglalkozni. Most már azonban meg kell csinálni.
Kormányváltáskor, az új kabinet első, ám talán hosszú távra meghatározó lépéseinek megtételekor különösen fontos a szociális partnerekkel való megfelelő kapcsolat kialakítása. A kormányprogram szerint "a kormány az érdekegyeztetést a jelenleginél magasabb szintre kívánja emelni". Hogyan kell ezt értenünk?
– Nem szervezetileg, hanem minőségileg fogjuk magasabb szintre emelni. Folyamatos eszmecserét szeretnénk folytatni, vagyis szeretnénk, ha ez nem alkalmi, hanem munkakapcsolat lenne. Ehhez nagyon sok feltétel adott, többek között a személyes kapcsolatok is. Herczog úr mióta világ a világ, csinálja az érdekegyeztetést, gondolom, olyan nagyon nem változnak a szereplők a másik két oldalon sem. De el kell tudni jutni odáig, hogy mindenki – természetesen a maga sajátos nézőpontjából – képes legyen egyformán egy gazdasági célkitűzés szolgálatába állni.
Ezt egy bértárgyaláson még akkor sem lesz könnyű elérni, ha teszem azt az alapvető, globális gazdasági célkitűzésekkel minden fél egyetért. A részletekben ugyanis igen komoly érdekek ütköznek.
l Én szinte szimbolikus jelentőségűnek tartom a bértárgyalásokat. Ott ugyanis meg kell értetnünk egymással egy triviális dolgot: hogyha én kiverekszem magamnak egy 5 százalékos bérfejlesztést és 10 százalékos infláció van, akkor ugyanott vagyok, mintha nulla százalékos bérfejlesztés mellett 5 százalék az infláció. Csak éppen a gazdaság egyéb részeire nem ugyanaz a hatása.
Tehát ne abszolutizáljunk bizonyos számokat, hanem próbáljuk komplexen nézni az egész rendszert, és megvizsgálni, hogyan lehet a legtöbbet kihozni belőle.
Azért annak a bizonyos egy számnak erős társadalomlélektani hatása van, nem gondolja?
– Valóban. De ugye azt is tudjuk, hogy az a szám statisztika kérdése, számbavétel kérdése. Nekem mint közgazdásznak nem mond semmit. Ha közlik, hogy egy országban öt százalék volt a bérfejlesztés egy adott évben, akkor reggelig tudok kérdezni, mielőtt megtudom azt, hogy abban az országban milyen volt az életszínvonal-emelkedés, ha volt egyáltalán. Ahhoz, hogy mindezt a szociális partnerekkel is el tudjuk fogadtatni, szükség van arra, hogy a megállapodások jól előkészített tárgyalássorozatban, munkakapcsolatban alakuljanak ki.
Ön szerint szükséges mindehhez az ÉT hatásköri, strukturális változtatása?
– Bevallom, olyan mélyen még nem ismerem az ÉT működését, hogy azt mondhassam, nincsenek olyan részletei, amelyeket változtatni kell. Az alapfelállást jónak tartom. A hatásköröket illetően rövid távon semmiképpen nem szükséges változtatni. Én – mint a legtöbb dologban – ebben is azt mondom, hogy el kell kezdeni dolgozni, és utána meglátjuk, hogy szükség van-e változtatásokra. De egy biztos: nem is akarunk megpróbálni erőből politizálni. Nyilván bizonyos döntéseket a kormánynak kell meghozni, mert hiszen azért kormány.
Mint például a tb-önkormányzatokkal kapcsolatban?
– A tb-önkormányzatok ügye az egy más műsor. Ami ott folyt, az minden gazdasági és társadalmi racionalitással ellentétes. Csak olyan erős szavakkal tudnám leírni, amelyeket ebben az interjúban nem használhatok. Talán elég annyit megjegyezni: háromszázalékos haszonnal forgatták a pénzt egy olyan időszakban, amikor a tőzsde 80 százalékot "szaladt".
Visszatérve az ÉT-re: a szociális partnerek korábban többször szóvá tették, hogy a kormány nem a megfelelő szinten képviseltette magát a tárgyalásokon. Ezen a téren lesz-e változás?
– Én nem vagyok híve annak, hogy a formális rang alapján ítéljük meg az emberek befolyásolási képességét. Nem biztos, hogy rosszabb, ha odaküldünk egy jól felkészült osztályvezetőt, mint – csak hogy a rang meglegyen – egy más területen dolgozó államtitkárt. De természetesen azon leszünk, hogy ezt megoldjuk, hogy a többi társintézmény is megfelelő szinten képviseltesse magát. A mi részünkről továbbra is én magam, a politikai államtitkár úr, illetve Herczog úr vesz részt a tárgyalásokon.
Mik a kormányzat tervei a KIÉT-tel kapcsolatban?
– Erről még egyáltalán nem beszéltünk. De, mint mondtam, általában annak a híve vagyok, hogy menet közben vizsgáljuk meg a dolgok működését. Úgy gondolom, ez lesz az eljárás a KIÉT-tel kapcsolatban is.
