Megszűntek a tb-önkormányzatok

Az új kormány szupergyorsasággal kezdett hozzá a társadalombiztosítási rendszer átalakításához. Orbán Viktor miniszterelnök ugyan még jelölt korában jelezte: egyik első lépésük a tb-önkormányzatok megszüntetése lesz, ám valószínűleg senki sem gondolta, hogy erre ilyen hamar sor kerül.

A társadalombiztosítás önkormányzati igazgatását 1991-ben a hon akkori atyái még azért tartották fontosnak, hogy a járulékfizetők – történetesen a munkaadói és a munkavállalói szervezetek útján – ellenőrizhessék az általuk befizetett pénzek sorsát. A tb-alapok 1989-ben váltak le a központi költségvetésről, de az egészség- és a nyugdíjbiztosítás gyakorlatilag a kormány és az Országgyűlés közvetlen irányítása alatt állt. Hét év, két kormányváltás, no meg a bizalom megrendülése kellett ahhoz, hogy a törvényhozás ismét úgy gondolja: csak az állam képes a korrupció felszámolására, a tiszta, átlátható és takarékos társadalombiztosítás megvalósítására.

Az Antall-kormány hivatali idejének elején elfogadhatónak, sőt pártolandónak tűnt a gondolat, hogy ezentúl a társadalombiztosítás felett is létrejöjjön a civil kontroll. 1991-ben az Országgyűlés meg is szavazta a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásáról szóló törvényt, amely 1993-ban jelölte meg az Egészség-, illetve a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat létrejöttét. A tb-választásokat 1993 májusában tartották, júniusban pedig megtartották alakuló ülésüket a testületek, amelyekbe a munkaadók már akkor delegálták a képviselőket. 1992-ben megalkották a társadalombiztosítás ingyenes vagyonjuttatásáról szóló törvényt, de az alapok végül csak késedelmesen, 1996-1997-ben jutottak vagyonhoz, és szemben a beígért 300 milliárddal, csak 65 milliárdot kaptak. A vagyonelemek közül több ráadásul gyakorlatilag nem ért semmit, míg mások – például a volt pártüdülő Club Aliga üdülőkomplexum – inkább vitte a pénzt, mint hozta.

Az önkormányzatok nem bizonyultak jó gazdának, a testületek vagyongazdálkodását vizsgálva az Állami Számvevőszék újra és újra vagyonvesztésről számolt be. A számvevők is felhívták a figyelmet ugyanakkor arra, hogy a parlament nem alkotta meg az önkormányzatok vagyongazdálkodásáról szóló törvényt, és hogy az utóbbi évek mindegyikében az ismétlődő hiány miatt is vagyonértékesítésre kényszerültek. Nem volt olyan esztendő, hogy ne kellett volna pótköltségvetést készíteni, mivel a Pénzügyminisztérium a bevételeket felül-, a kiadásokat pedig alultervezte. (Az önkormányzatok költségvetését a PM készítette el.) 1997-ben ráadásul megszűnt a nyugdíj- és az egészségbiztosító közötti keresztfinanszírozás, és a járulékot az önhibájukon kívül fizetni nem tudók után sem fizette meg senki. A biztosítók ugyanakkor keveset tettek a kinnlevőségek behajtásáért.

Ismételt vagyonmentés

Az önkormányzatok jogait az éppen hivatalban levő kormányzat folyamatosan szűkítette: először csak a költségvetés beterjesztésének jogát vonták meg tőlük, majd a korábbi egyetértési jog helyett már csak véleményezhették a készülő, az egészség-, illetve nyugdíjbiztosítást érintő jogszabályokat.

A tb-önkormányzatok sorsa azonban valószínűleg akkor pecsételődött meg végleg, amikor 1997-ben módosították a tb önkormányzati igazgatásáról szóló törvényt, és a parlament kimondta: ezentúl a munkavállalói oldal képviselőit is delegálják, mégpedig az 1995-ös üzemi tanácsi választások alapján. Az Alkotmánybíróság illegitimnek nyilvánította a delegálás módját, s azt is leszögezte: az Alkotmányból nem vezethető le, hogy a tb-alapok felügyeletét önkormányzatoknak kellene ellátni.

Botrányos ügyek

Mindezek a külső körülmények sem feledtethetik azonban azokat a botrányokat, amelyektől az elmúlt években hangos volt a sajtó. Ezek főként és döntően az egészségbiztosítás területén pattantak ki, nem véletlenül, hiszen az önkormányzatokra bízott pénzzel itt lehetett igazán gazdálkodni, gyógyszerkasszáról, kórházak támogatásáról dönteni, míg a nyugdíjbiztosítón – a vagyon kivételével – nagyrészt csak "átfolynak" a pénzek, amit beszednek, azt az ellátásokra ki is fizetik.

A botránykrónika lapjaira felkerült a CM-Klinikák ügye, amely ugyan soha nem készült el, az egészségbiztosító mégis 150 millió forinttal mintegy előre megfinanszírozta az egynapos sebészeti beavatkozások elvégzését meghirdető magánvállalkozót. Utóbb ez a pénz ugyan kamatostul visszafolyt a tb kasszájába, a dolog pikantériája pedig, hogy azt az a Hi-Care Kft. fizette vissza, amelytől az egészségbiztosító az országos vényellenőrzési rendszer kiépítését rendelte meg. Az a mai napig nem derült ki, működőképes-e az átadott rendszer, de biztos, hogy az Overért 250 millió forintot az OEP kifizetett. A Wesselényi utcai irodaház ügyében az ÁSZ – az előzetesen napvilágra került jelentéstervezeteivel ellentétben – végül nem állapított meg törvénysértést, az ügy azonban bíróság előtt van, s a közigazgatási bíróság első fokon megsemmisítette azt az adásvételi határozatot, amely szerint a tb OTP-részvényekkel fizetett a székházért az OTP Ingatlan Rt.-nek.

A gazdálkodási zavarokra utaló jelek egy időben annyira megszaporodtak az egészségbiztosítónál, hogy az Országgyűlésben eseti bizottság is alakult az Egészségbiztosítási Önkormányzat, illetve az alá tartozó pénztár gazdálkodásának felülvizsgálatára. A bizottság ugyancsak számos mulasztást, hiányosságot s esetenként törvénysértést tárt fel.

A kétes legitimáció, a korrupciós botrányok, valamint az, hogy a Fidesz soha nem értett egyet a tb-önkormányzatisággal, elegendőnek bizonyult a testületek felszámolásához. Az új Országgyűlés második munkanapján öt képviselő benyújtotta az ezt célzó önálló indítványt, a törvényt július 8-án elfogadták, és bár nemcsak az ellenzéki pártok, de a szakszervezetek is tiltakoztak, a köztársasági elnök előzetes normakontroll nélkül aláírta a jogszabályt. A törvény, amely az alapok felügyeletével a kormányt, az igazgatási szervek irányításával pedig a kabinet rendeletében meghatározott személyt bízza meg, július 23-án lépett hatályba. Ezen a napon a kormány Selmeczi Gabriellát, a tb államosításáról szóló törvény egyik kezdeményezőjét jelölte ki a tb-apparátusok irányítására, egyúttal menesztette az OEP főigazgatóját, Cser Ágnest. Lapzártánkkor még nem tudni, melyek lesznek a rend kormányának első lépései az 1200 milliárd forintos tb-alapok helyzetének rendezésére, mi lesz a volt önkormányzati vagyon sorsa, hogyan teremtik meg a közpénzek feletti civil kontrollt. Úgy tűnik, a kabinet a több biztosítós rendszer híve, és Selmeczi Gabriella első nyilatkozataiból arra lehet következtetni, hogy a kormány e modell megvalósulásában látja a tb körüli gondok megoldásának zálogát.