Házhoz jön a munkahely

A XX. század végére az otthon végzett munkák sorából kivált egy speciális tevékenység, amelyet (elsősorban infrastruktúrája miatt) a német jog „die Telearbeit", az angolszász jog a „teleworking" elnevezéssel illet. Magyar szóval távolsági munkavégzésről akkor beszélünk, ha a munkavállaló tőle távol levő munkahelyekről, információs technológiával (elsősorban számítógéppel) támogatott, döntően szellemi tevékenységet végez.

A vállalt feladatokat a távmunka során a dolgozó távközlési csatornán kapja, azokat önállóan oldja meg, és a tevékenység eredményét többnyire ugyanazon a csatornán juttatja el a munkáltatónak vagy a munkaközvetítőnek. Főnökével és munkatársaival is többnyire hasonló módon tartja a kapcsolatot, a munkáltató központjában csak esetenként kell személyesen megjelennie.

A bedolgozáshoz (Verlag-rendszerhez) képest a távmunka alapvető elemeiben különbözik. A fizikai-logisztikai hálózatot (elosztórendszert) informatikai hálózat váltotta fel, amelynek kialakulása és bővülése feltétele volt az új munkavégzési forma kialakulásának. „A távmunka rendszerében regisztrált végpontként munkavállalók és munkaadók találhatók, találkozásukat az informatikai munkaerőbörze segíti elő, amit a beérkező keresleti és ajánlati adatok alapján a szolgáltatóközpont alakít ki" – fogalmazta meg Simon Gábor, a Távmunka Koordinációs Kht. programigazgatója. A világban megjelenő globalizációs tendenciáknak köszönhetően a távolsági munkavégzés megjelenésével a munkavállaló már nincsen lakóhelyéhez, megyéjéhez, sőt országához kötve. Munkaerejét elvileg bárhol a világon eladhatja, konkurenciát jelentve ezáltal a helyi lakosságra. Amunkaadók is értelemszerűen megjelenhetnek más országok munkaerőpiacain anélkül, hogy fióktelepet nyitnának.

A távmunka formái

A távmunka meghonosítása a legtöbb európai országban, az Egyesült Államokban, Japánban és Ausztráliában már kormányzati stratégiai cél. Ennek egyik oka, hogy eredményeket lehet vele elérni a munkanélküliség visszaszorításában, és a gazdaságra gyakorolt pozitív hatása sem elhanyagolható. Ezért az államigazgatási szervek törekednek a távmunka koordinálására, megelőzendő az esetleges feketemunkát, amely a gyerekcipőben járó intézmény hanyatlását idézhetné elő.

A telemunka legalapvetőbb formája az otthoni, alkalmazotti munkavégzés. Megkülönböztetjük a távmunka másik fajtáját is, amikor a munkavállaló nem otthonában, hanem kijelölt központban, úgynevezett telecentrumban dolgozik. A megfelelő informatikai infrastruktúrával felszerelt közösségi épületek kiépülésében sok helyütt civil kezdeményezések húzódnak meg. Jellemző, hogy ezt a típust a távmunkások előnyben részesítik az otthoni munkavégzéssel szemben, hiszen egyrészt olcsóbb ilyen munkahelyet igénybe venni saját PC megvásárlása helyett; másrészt az emberek tartanak (és jó okkal) a teljes elszigeteltségtől, az otthoni bezártságtól. A közösségi típusú távmunka a drága városközpontokból vidéki (gyakran kedvezőtlen helyzetű) régiókba telepíti a munkát, támogatva a hátrányos térségek felzárkózását és a helyi munkanélküliség csökkentését. A telecentrumokban szívesen alkalmazzák az úgynevezett rugalmas terminálok ötletét: nincsenek állandó irodai helyek, minden asztalon standard irodai munkaállomások vannak, így minden berendezés jól kihasználható. Mivel az irodai asztalok effektív kihasználtsága általában 20 százalék körüli, az ilyen munkavégzés jelentős költségcsökkenést eredményezhet.

Nomád (táv)munkások

A távmunka a városokban sokkal elterjedtebb, mint vidéken. Ennek elsősorban a vidéken elmaradott információs technológia az oka: úgy tűnik, mintha a vidék kiesne ezekből a szolgáltatásokból, pedig ez elősegíthetné a kistelepülések fennmaradását, népességmegőrző erejének növelését.

A telecentrumok sajátos formái a teleházak (angolul telecottage), illetve a telefalvak (televillage). Nevüket betöltött szerepükről kapták: a teleház célja a közösség egybegyűjtése. A telefalu-mozgalom Skandináviában kezdődött, és gyorsan teret hódított Európában (Brit-szigetek, Franciaország), majd az egész világon, különösen olyan helyeken, amelyek hátrányos földrajzi helyzetük miatt a gazdasági perifériára szorulnának. A telefalvak létrehozásának célja eredendően az volt, hogy megismertessék a távoli települések lakóit az új technológiával. Magyarországon az aprófalvakban jelenleg 28 teleház működik, amelyek telekommunikációs szolgáltatásokat kínálnak a lakóknak. Ezenfelül szolgálhatnak oktatási és szociális intézményként, és természetesen közösségi térként is működnek. Jelenleg Anglia a világelső a mozgalomban; ott 200-300 teleház működik.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a hálózat globális bővülése a helyi kisközösségek összetartozását nem csökkenti, hanem éppenséggel növeli. A virtuális kommunikáció tehát valóságos alapokat igényel; a világfalu polgárainak szükségük van arra, hogy tényleges közösség tagjai is legyenek. Ilyen a valóságos faluközösség, amelynek kohéziós erejét a globális érintkezés fölértékeli.

A távmunka harmadik legnagyobb csoportja a mobil munkavégzés. Mobilitásra van szükségük például a kereskedőknek, a biztosítótársaságok ügynökeinek, a sajtónak, a gazdálkodó szervezetek regionális menedzsereinek, az üzleti tanácsadóknak és az egészségügyi dolgozóknak. „Nomád távmunkásoknak" nevezzük azokat a foglalkoztatottakat, akiknek főállása megköveteli a rendszeres utazást és munkahelyükön a legritkábban fordulnak meg. A mobil telemunkást notebookkal szerelhetjük fel, és az adatkapcsolatot mobiltelefonon, illetve műholdakon keresztül tarthatjuk velük.

A gyakorlat

A szorosabb értelemben vett távmunkavégzéshez szükséges feltételek a megfelelő infrastruktúra és a rögzített munkaszerződés. Az utóbbinak tisztáznia kell minden esetlegesen felmerülő kérdést a munkáltató és a munkavállaló között, ideértve a megvalósításhoz szükséges eszközök beszerzésének költségét és a munkavégzés folyamatát is.

Számítástechnikai eszközök tekintetében mindenképpen szükséges a munkaadó és a dolgozó közti folyamatos vagy időleges információáramlás. Ehhez sokféle megoldás létezik: modemes telefonkapcsolat, bérelt ISDN-vonal, üvegszálas kábel-összeköttetés, kábeltévé-, illetve egyéb csomagkapcsolt (SMDS, ATM-alapú B-ISDN) hálózatok vagy akár rádióhullámú (AM-micro) összeköttetés. Viszonylag új módszer az adatcsere kábeltelevíziós hálózaton keresztül, ami a lakosság széles körének lehetővé teszi a hálózat elérését megfizethető áron. (A médiatörvény előírja, hogy 2002. december 31-ig csillagpontos struktúrájúvá kell alakítani a kábeltelevíziós hálózatokat, és lehetővé kell tenni az interaktivitást.) Komplikált komputerrendszerre nincs szükség, elegendő általában egy normál (naprakész) irodai gép a munkavégzéshez szükséges specifikus szoftverekkel. Ahhoz, hogy a munkavállaló kapcsolatba léphessen a távmunkaerő-börzén megjelenő munkáltatóval, szüksége van regisztrációs egységcsomagra is, ami lehetővé teszi, hogy a felek azonosítható módon és az illetéktelenek beavatkozásától védetten kerüljenek kontaktusba egymással. Ez a módszer egyebek közt arra szolgál, hogy az elvégzett munka ne kerüljön illetéktelen kezekbe.

Alkalmazási területek

A távmunkában kitüntetett szerepet játszanak az információs technológiában járatos alkalmazottak és az erősen decentralizált szervezetek. Az 1000 főnél többet foglalkoztató cégek nagyobb mértékben alkalmaznak távmunkát, mint a kisebbek, hiszen egy kis cégnél a munkafolyamatok nem differenciálódnak nagymértékben, ezért nem alkalmasak otthoni helyettesítésre. A távmunka rugalmassága miatt jelentős az érdeklődés olyan vállalkozások részéről, amelyek bizonyos munkákat (például jogi, számlakezelési, adminisztrációs tevékenységeket) szabálytalan időközönként vagy ritkán végeznek. A gazdaságilag fejlett országokban elsőként a banki és a biztosítási szakmában jelent meg számottevő távmunka. Ezekben az országokban mára bevált gyakorlattá vált, hogy az információ megszerzésével és átalakításával kapcsolatos feladatokat szakosított cégekre bízzák, s ezekkel elektronikus kommunkációs csatornákon tartják a kapcsolatot.

Ami a közszférát illeti, olyan intézmények jöhetnek szóba, amelyek nagyobb adatrendszerekkel működtethetők, mint például a földhivatalok, ahol folyamatos igény mutatkozik az adatfeldolgozásra.

Az új munkaforma keretén belül végezhető tevékenységek egy lehetséges csoportosítása:

• Grafikus alkalmazások: látványtervezés, fejlesztői tevékenység, kutatások és kiadványszerkesztés.
• Szövegszerkesztéssel kapcsolatos tevékenységek: lektorálás, fordítás, sajtófigyelés, újságírás, könyvelés és egyéb irodalmi tevékenységek.
• Különböző szakterületek: pénzügyi elemzések és számviteli munkák; szoftverfejlesztés és számítástechnikai programkészítés; piackutatás, reklámszolgáltatói és PR-tevékenységek, illetve ügynöki tevékenységek.
• Tanítói tevékenységek: oktatás, illetve korrepetálás.
• Irodai munkák: adatrögzítés, adatbázis-kezelés, adatelemzés, leltár karbantartása, ügyviteli feladatok és hivatali levelezés.

Pró és kontra

Általánosságban tekintve a telemunka megoldást kínál Európa egyik legsúlyosabb gazdasági és szociális problémájára, a strukturális munkanélküliségre (a statisztikai adatok tanúsága szerint azonban a munkaképes korú lakosság egyharmada képtelen lesz megtanulni, hogyan kell a számítógéppel dolgozni a hálózaton). A távmunka hátrányai rendszerint eltörpülnek az előnyök mellett. Elemezzük ezeket először a munkaadói és a munkavállalói oldalról!

Költség és hatékonyság

A távmunka költségeit illetően két fő területet kell megvizsgálni: a kommunikációs költségeket és a kockázatokból adódó költségeket. A kommunikációból adódó költségnövekedéssel az új kommunikációs csatornák (például elektronikus levelezés, telefon, levél) kialakításából adódóan kell számolni. Az információs csatornák használati díjai egyelőre magasak, ám megfelelő kormányzati politikával és a távközlési monopóliumok felszámolásával a távközlési díjakat mérsékelni lehet. A kockázatokból adódó költségnövekedést tekintve a távmunkavállaló sokkal inkább tartozik – a cég szempontjából vizsgálva – a külvilághoz, mint a cég belső rendszeréhez. Ennek következményei akkor lehetnek veszélyesek, ha a vállalat sok titkos vagy bizalmas információval dolgozik. A másik nagy kockázati tényező a bizalom lehet. Mivel a munkások nincsenek állandóan egymás és a vezetők szeme előtt, nem is beszélve a ritka személyes találkozásról, a dolgozók egymás iránti bizalma csökken. Ezért nagyon fontos, hogy kit is alkalmaz a cég távmunkára, ami pedig egyértelműen a munkaügyi osztálytól, illetve a cég humánerőforrás-stratégiájától függ.

Ezzel szemben más költségek területén csökkenés mutatkozik. Ezek közül a legfontosabbak: az utazási költség, a folyó termelési költségek és a munkafeltételek megteremtéséből adódó költségek. Az utazási költség megspórolása természetesen a vállalatnak csak közvetve költségcsökkenés, hiszen ez valójában a munkavállalónál jelenik meg. De amennyiben egy alkalmazottnak sokat kell utaznia, akkor munkahelyétől ellenszolgáltatásként ennek megtérítését várja el. A folyó termelési költségek (például áram, fűtés) csökkenése nem kíván részletes magyarázatot, mivel a munka helyszíne áttevődik a munkavállaló által választott helyszínre. A cégeknek kevesebb íróasztalra, telefonra, irodára, kisebb irodaházra lesz szükségük. Míg egy hagyományos irodai munkahely létrehozása másfél-két millió forintos költség, addig egy otthoni munkahely félmillió forintból létrehozható.

A távmunkások több időt töltenek otthon, mint a hagyományos munkát végzők, idejüket maguk oszthatják be. Ezzel a munka termelékenysége ugyan csökken, de az összmunka-teljesítmény – a párhuzamosan végezhető tevékenységek folytán – megnő. Ezt az elméletet statisztikai és közvélemény-kutatási módszerek is alátámasztják: a távmunkások teljesítménye 15-30 százalékkal jobb, mint a hasonló tevékenységet hagyományos munkakörben végzők teljesítménye.

Egyéb tényezők

A távmunka ellenzői gyakran említik hátrányként a munkahelyi és a magánszféra összekeveredését. Az otthon végezhető munka azonban javítja a mozgásukban korlátozottak esélyeit, illetve azok lehetőségeit bővíti, akik családi körülményeik (gyermeknevelés, idősek gondozása) miatt korábban nem tudtak munkát vállalni. Sokak számára végre elérhető a rugalmas munkabeosztás, mely felszabadultabbá teheti a munkavégzést, csökkenthető a munka és a család közötti konfliktuslehetőség. Megoldódhat a kettős karrier problémája is: a férj és a feleség együtt lakik, de földrajzilag egymástól távol eső cégeknél érhetnek el magas beosztást anélkül, hogy elköltöznének.

Probléma lehet, hogy az otthoni munkát végző dolgozó gondolkodása, tájékozottsága beszűkül, mivel emberi kapcsolatainak köre erősen lecsökken. Ez baj lehet, ha legalább saját területének szakembereivel nem tartja a kapcsolatot, mivel így a szakmai előrelépés lehetősége zárul be előtte. Másrészről a magány vagy a szűk társadalmi csoporttal való érintkezés érzelmi válsághoz is vezethet, ami pedig a megint a munka rovására mehet. A probléma feloldása megoldható a következő intézkedésekkel:

• a telemunkában részt vevőket önkéntes alapon kell kiválasztani,
• hetente személyes megbeszélésre kell őket berendelni,
• olyanokat kell kiválasztani, akik már hozzászoktak a terminálokhoz és az elektronikus levelezéshez, tehát tagjai az információs társadalomnak. A személyes munkahelyi kapcsolatok szűkülését egyébként a lakóhelyi kapcsolatok bővülése képes pótolni.

A jövőben...

A távmunka alkalmazásának köszönhetően csökkenhet a városközpontok zsúfoltsága, különösen a reggeli és a délutáni órákban – kisebb lehet a légszennyezettség is. Ezen túl a tömegközlekedési eszközök túlzsúfoltsága és a városi balesetek száma is csökkenhet. A jelenlegi munkajogi törvények azonban még sok kívánnivalót hagynak maguk után. Az egyik fő probléma, hogy a gyakran részmunkaidőben dolgozó távmunkások nem jogosultak szabadságra, betegállományra, nyugdíjra. A távmunkások munkajogi helyzete gyakran hátrányosabb, mint a kötött munkahelyen és munkaidőben dolgozóké. Munkahelyük bizonytalanabb és bármikor megszüntethető. Tisztázatlan kérdés az is, hogy a távmunka során az alkalmazottat ért baleset munkahelyinek számít-e. A törvényi szabályozásokon túl szükséges a munkaszerződéseket is megfelelően tisztázni az új kritériumok alapján. Másik akadályozó tényező a szakszervezetek ellenállása, amelyek nehezen viselik el az individualizmust, az egyén döntési lehetőségeit.

A távmunka elterjedtsége

Az Egyesült Államokban a távmunka már régi fogalom a munkaalkalom-teremtési tervekben. Az AT&T társaság 1970-es jóslata, miszerint napjainkra az amerikaiak minden szellemi tevékenységet távmunka keretében végeznek, nem vált valóra, de tény, hogy 1997-ben 11 millióra becsülték azt a munkavállalói kört az Egyesült Államokban, amely otthon végzi munkáját. Felmérések szerint az egyesült államokbeli munkavállalók negyede dolgozna szívesen távfoglalkoztatottként, tehát még bőven van felvevőigénye az új munkavégzési formának az amerikai munkaerőpiacon. Kanadában erősen jelentkezik az Egyesült Államok távmunkaelszívó ereje, ennek ellenére az ottani távmunkások csapata fokozatosan gyarapodik, a közvélemény-kutatások jelentős növekedést mutatnak ki: 1997-ben a Statistics Canada már 1 millió távfoglalkoztatottat mutatott ki.

Japánban 1995-ben nagy érdeklődés bontakozott ki a távmunka iránt mind a kormányzat, mind a magánszektor részéről; a folyamat egybeesett az otthonra vett számítógépek forgalmának fellendülésével. A vállalatok új stratégiákat dolgoznak ki, hogy versenyképesek maradjanak a mai zavaros piacokon, így például a munkaerő-piacon is előrelépés történt a távfoglalkoztatás elterjedésének formájában.

1994-ben készült el az Empirica Kutatóintézet jelentése a távmunka európai elterjedtségéről. A tanulmány az 5 legfejlettebb európai országgal foglalkozik részletesen: Németországgal, Franciaországgal, Nagy-Britanniával, Olaszországgal és Spanyolországgal. Európában ekkor összesen 1,25 millió távmunkás volt. Ezek csaknem fele Nagy-Britanniában volt, míg a déli országok e téren a legelmaradottabbak voltak. A vizsgálat kimutatta, hogy a döntéshozók meglehetősen konzervatívak abban a kérdésben, hogy milyenfajta munkákat lehet telefoglalkoztatással megvalósítani, ebben a tekintetben csak a már megrögzült és bevált lehetőségeket alkalmazzák szívesen. 1985 és 1994 között megváltoztak a távmunka akadályai is. Régebben a legfőbb nehézségek közé tartoztak a magas költségek, az elégtelen géppark és a szervezőerő hiánya. 1994-re megnövekedett a szakszervezetek ellenállása, de a legfőbb probléma már nem a magas költségek vagy a berendezések hiánya volt, hanem az elégtelen tudásszint és a szervezési-kommunikációs problémák.

Ma az Európai Unióban a távmunka a teljes foglalkoztatottság átlagosan 5-6 százalékát teszi ki, holott közvélemény-kutatási eredmények támasztják alá, hogy az aktív lakosság 18-20 százaléka szívesen kapcsolódna be a távfoglalkoztatásba. A statisztikák és a közvélemény-kutatás összevetése alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy a dolgozók „hazaküldésével", illetve új munkahelyek létrehozásával jelentősen javítani lehetne a munkanélküliségi mutatókat, és mindezt ráadásul egy költséghatékony program keretén belül lehetne elérni. Kontinensünkön a skandináv országok tekinthetők az élmezőnynek távfoglalkoztatás tekintetében, hiszen itt a munkahelyek átlagosan egyharmada távmunkahely.

Magyarországi környezet

A távmunka Magyarországon jelenleg csak nagyon szűk körben ismert. A munkanélküliség viszonylag magas aránya jelentős területi különbségeket hordoz; a területi különbségek a rendszerváltás után tovább nőttek. A munkanélküliség a diplomás, egyébként képzett (oktatás, egészségügy, közigazgatás stb.) réteget is elérte; az informatikai kultúra viszont fokozatosan teret nyer, a távközlési infrastruktúra fejlett, az intézmények és a vállalatok fokozatosan informatizálódnak, a számítástechnikai eszközök kezelésének tanítása már a középfokú oktatás része (l. SuliNet-program), a helyfüggés fokozatosan megszűnik.

Annak ellenére, hogy a távmunka fogalomkörét és lehetőségeit bővítő technológiák (távkereskedelem, távügyintézés, távoktatás, távdiagnosztika, távfelügyelő rendszerek, elektronikus levelezés, Internet) már megjelentek, a piac még eléggé kifejletlen. Ezt mutatja az is, hogy az elektronikus bedolgozás fő eszközéről, a számítógépről készült felmérés szerint a magyar háztartások 6 százaléka rendelkezik PC-vel, szemben az Egyesült Államokkal, ahol ez az arány 50 százalékos.

Átfogó kormányprogram

A távmunka előnyei természetesen a munkaügyi központok előtt sem ismeretlenek. A nemrégiben megszűnt, illetve átalakult Munkaügyi Minisztérium és a Miniszterelnöki Hivatal által alapított Modernizációs és Integrációs Projekt Iroda (PROMEI Kht.) 1996-ban kezdte meg a távmunkavégzés hazai bevezetésének előkészítését, majd 1996 őszén kilenc intézmény szándéknyilatkozatot írt alá a modernizációs program megvalósításának érdekében. Ez a program új know-how-t kíván létrehozni a munkaadói és a felhasználói kör kijelölésével, és lehetőséget nyújt az Európai Unió fejlődési folyamatához való kapcsolódásra. A projekt új munkahelyek megvalósítását tűzte ki célul; főként a fiatal pályakezdők szellemi tevékenységét szeretnék ezúton megoldani. A megvalósítás problémái elsősorban nem anyagi jellegűek: a hagyományos munkaszerepek jelentősen eltérnek a meghonosítandó foglalkoztatási formától, és ez számos felfogásbeli korlátba ütközik.

Az ajánlás szerint a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására, a gyermeküket nevelő anyák otthoni munkába állítására, továbbá az alacsony munkahely-kínálatú térségekben lakók otthoni foglalkoztatásának elősegítésére kell hangsúlyt fektetni. Ezek a támogatások inkább színesítik a távmunka-lehetőségeket, mintsem tömegbázist teremtenek. 1998 folyamán a Munkaügyi Minisztérium két pályázatot írt ki a távmunkaprogram gyakorlati elindítására. A megváltozott munkaképességűek rehabilitációs foglalkoztatásának elősegítésére kiírt pályázat benyújtási határideje március volt. A programban fejlesztési célú támogatásokat ígértek a munkaadóknak, amennyiben azok számítógépes távmunka keretén belül hajlandók megváltozott munkaképességűeket foglalkoztatni legalább egy éven keresztül. A részvétel feltétele volt, hogy a szükséges források minimum 20 százalékát önerőből kell előteremteni. A nyújtható támogatás felső határa 500 ezer forint/fő volt. Összesen 60 pályázat érkezett 462 fő foglalkoztatására, 353 millió forintnyi támogatási igénnyel. A pályázatok elbírálása a munkaügyi központok, a szakértői testület és a miniszter részéről megtörtént, melynek eredményeként a tervezett 100 millió forintos keretből 94 millió kerül kiosztásra mintegy 200 fő foglalkoztatására. Ebből az öszszegből 10 millió a visszatérítendő (kamatmentes) és 84 millió forint a vissza nem térítendő rész. Megtörtént a kiértesítés, és folyamatban vannak a szerződéskötési tárgyalások a pályázó munkaadók és a munkaügyi központok között.

Anyák foglalkoztatása

A gyermeküket otthon nevelő nők foglalkoztatásának elősegítésére a minisztérium május 29-i határidővel újabb pályázatot írt ki. A célcsoport a regisztrált munkanélkülivé vált (legalább 10 éves kor alatti) gyermeküket otthon nevelő és ellátásban (gyes, gyed, ápolási díj) nem részesülő nők. A támogatás feltételei hasonlóak voltak az első pályázatéhoz (20 százalék önerő, minimum két év munkaviszony biztosítása). A nyújtható támogatás kerete a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészének 30 millió forintos elkülönített része, felső határa 400 ezer forint/munkahely. A meglehetősen szigorú kondíciók miatt mindössze 9 pályázat érkezett, közülük 7 számíthat támogatásra. A program már túl van a döntés-előkészítés szakaszán, hátravannak még az egyeztetések a területi munkaügyi központokkal és a szerződéskötések.

A Munkaügyi Minisztérium, illetve jogutódja, a Szociális és Családügyi Minisztérium az idén várhatóan már nem tervezi több támogatás kiosztását; az év hátralevő részében a pályázatok kiértékelése következik. További nehézségeket okoz a kormányváltás; az új minisztérium elképzelései csak szeptemberre kristályosodnak ki. Az összesen 130 milliós összeg eltörpül a foglalkoztatási alap idén felhasználható 132 milliárdjához viszonyítva, továbbá az állami pénzfolyósítás átláthatóságát nem javítja, hogy a MüM-pályázatban nem határozták meg normatívan a támogatás visszafizetésének feltételeit, hanem azt egyedileg kötendő szerződésekben rögzítik majd. A fenti forrásokon kívül tervbe vették a Nyitott Szakképzés Közalapítvány létrehozását (1 milliárd forintos alaptőkével), amely a felnőtteket készíti majd fel a távmunkára, és rendelkezésre áll az önfoglalkoztatást elősegítő decentralizált pénzalap a megyei munkaügyi központoknál.

Az állami kezdeményezésen szóba került a távmunka elterjesztésének lehetősége – piaci feltételek mellett is. 1997. december 2-án megalakult a Futuris Magyar Modernizációs Rt. 50 millió forint alaptőkével. A társaság a vezető távközlési és informatikai vállalkozások és a bankszféra szövetsége a magyarországi információs társadalom kialakítására. Tulajdonosai az egyenként 30 százalékkal részesedő Antenna Hungária, Kvantum Investment Bank, Magyar Fejlesztési Bank és a 10 százalékos részesedésű Matáv. A társaság nyereségorientált modernizációs fejlesztéseit az állam és a versenyszféra együttműködésével valósítja meg.

1998. január 12-én, több hónapos előkészítő munka után megalakult a Távmunka Koordinációs Közhasznú Társaság. A Távmunka Kht. feladata, hogy a munkaadókat öszszehozza az otthon végzett számítógépes munkára vállalkozókkal, tehát egyfajta regisztrációs központ, amely felvállalja a távmunkakínálat feltárását és bővítését is. Megszervezi a jelentkezők képzését, ha ez indokolt, és igyekszik olcsón beszerezni a szükséges számítástechnikai eszközöket. A közpénzekből életre hívott nonprofit szervezet az inkubációs szakaszban van. A program igazgatója, Simon Gábor elmondta, hogy a mintarendszer kiépítése megkezdődött a kormány által meghirdetett pályázatokkal összhangban. Előreláthatóan az év végéig befejeződik az alapelemek és a standardok kialakítása, és Magyarországon is kialakulnak a távmunkavégzés feltételei, 10 évvel a fejlett országok után. A Távmunka Kht. folyamatosan készít tanulmányokat a távmunka fogadtatásáról és lehetőségeiről a kormány megbízása alapján. Ezek közül kiemelkedően fontos a munkaadói fogadókészség, amely 58 százalékos támogatottságot mutat.

Az Országos Teleház program

Az első, 30-35 „elektronizált faluház" helyi, országos és nemzetközi társadalmi szervezetek, magánszemélyek és kisebb részben az önkormányzatok, illetve a Népjóléti Minisztérium támogatásainak, s igen nagy mértékben megszállott magánemberek nagyon sok munkájának (gyakran anyagi áldozatvállalásának is) köszönhető, amit 1998 közepén így összegezhetünk: 28 működő teleház, mintegy 10-15 további létesítés alatt, több mint 120 települési döntés a létesítés szándékáról, 57 tagot számláló Magyar Teleház Szövetség, melynek tagja szinte kivétel nélkül minden működő teleház.

Mindez nagyon szükséges, de messze nem elégséges ahhoz, hogy ebből az egész országot átfogó, hosszú távon fenntartható hálózat alakuljon ki. Az ügy hasznosságát és a kormányzati segítség szükségességét felismerve születtek meg azok a döntések, melyek az Országos Teleház Program kidolgozásához és meghirdetéséhez vezettek. Fő tartalmi elemei a következőkben foglalhatók össze:

• 5 éves program keretén belül 500-800 tervezett teleház az ország egész területén,
• kormányzati segítség az első két évben,
• teleház-hálózati szolgáltatások létrehozása és integrációja közös „munkafelületen",
• támogatások elnyerése pályázatok útján, aminek feltételei között olyan garanciális feltételek szerepelnek, mint a helyi társadalmi kontroll, a működés biztonsága, a teleház fenntarthatósága,
• a teleházakban megjelenő országos szolgáltatások franchise szerződéses rendszerben,
• a program felelős végrehajtója és a teleházhálózat kiszolgálószervezete a Teleház Közhasznú Társaság, e funkcióin túl feladata a teleházak önfenntartó képességének elősegítése az országos feltételek megfelelő alakításával.

Információs politika

Az információs technológia elterjesztése stratégiai kérdés már Magyarországon is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési (NIIF) Program által is támogatott intelligens város projekt és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság pályázati csomagjai. Az előbbi keretén belül egységes informálódási és szolgáltatási médiumot próbálnak létrehozni: a cél azon regionális multimédia-hálózatok létrehozása, amelyek aztán hordozói lehetnek a különböző közszolgálati és kereskedelmi tartalomszolgáltatásoknak. Az OMFB 1997. februárban hirdetett meg pályázati támogatásokat településfejlesztésre és informatikai szolgáltatások kiterjesztésére. A projekt megvalósulásával lehetőség nyílik a települések versenyképességének növelésére, külkapcsolatainak és helyi életminőségének javítására. A fő cél a lokális adatbázisok és az adatszolgáltatás létrehozásának serkentése, ezenkívül a távmunkavégzés és a távtanulás infrastrukturális feltételeinek megteremtése.

Hiányzó jog

Az informatikai eszközök és módszerek elterjedéséhez, az információs szabadság és az információs magánélet mindennapi gyakorlatának megszilárdításához elengedhetetlen az EU-konform jogi környezet megteremtése. Ennek eléréséhez elsődleges fontosságú az információs alapjogok részletes kifejtése az alkotmány keretein belül, amely által érvényesíthető lenne az elektronikus adatok, levelezések, archiválás, digitális aláírás jogi ereje. Szabályozni kellene a polgári célú kriptográfiát és a hálózati biztonsági rendszereket. Ezen kérdések tisztázása nélkül a gazdasági és közigazgatási szféra csak tájékozódásra tudja felhasználni a hálózatokat; jogi erő hiánya miatt elvész az elektronikus ügyintézés lehetősége. Szükséges a széles körben rendelkezésre álló, olcsó távközlési infrastruktúra kialakításához szükséges jogi keretek rendezése is. Ezért felül kell vizsgálni a távközlési törvényt, és szabad piacot kell teremteni a távközlés területén, azaz tudatosan vállalni kell a monopóliumok fokozatos leépítését (2002-ben lejár a Matáv Rt. koncessziójának kizárólagossága a helyközi és nemzetközi távbeszélő-szolgáltatásra). A külföldi tapasztalatok alapján fel kell készülni az információs társadalomra, szükséges a törvények harmonizálása ebből a szempontból is. A távmunkavégzéssel kapcsolatosan felmerülő munkaügyi-törvényi szabályozást mielőbb az európai gyakorlathoz kell igazítani.

A kommunikációs csatornák javítása érdekében nagyobb teljesítményű és sávszélességű adatátviteli vonalakat kell kiépíteni Magyarország és Európa között. Ilyen szintű infrastrukturális szolgáltatásokkal hazánk gazdasága élénkülne, a fejlett pénzügyi-informatikai rendszerek megvalósíthatósága elérhető közelségbe kerülne. Továbbra is kiemelten kell kezelni a Nemzeti Informatikai Stratégiában (NIS) megfogalmazott célokat: az információs társadalom piackonform módon alakuljon ki, a kormányzat normatív segítségnyújtással vállaljon kezdeményező szerepet, és a lakosság mind szélesebb rétegei számára nyíljon lehetőség az információs társadalomhoz való csatlakozásra. A gazdaság szerkezetének egyensúlyban tartásához fejleszteni kell a kis- és középvállalatok informatikai szerepét. Ily módon nagyobb lehetőség nyílna a korszerű munkaszervezési és cégvezetési módszerek bevezetésére; bővülne az információs társadalom munkaerő-felvevő piaca. A hátrányos helyzetű régiókban létesített vállalatokat kiemelt támogatásokkal kellene ösztönözni.

A fenti követelményekkel összhangban az 1998. július 9-én megalakult Infokom Egyesület Magyarország felzárkózását támogatja a fejlett országokhoz informatikai téren. Az egyesületet az országban jelenlévő 10 legjelentősebb informatikai vállalat (Ericsson, IBM, KFKI, Matáv, Nokia, Pannon GSM, Siemens, Synergon, Számalk és a Westel 900 GSM) alapította meg azzal a céllal, hogy elősegítse a magyar társadalom integrálódását a globális információs társadalomba. Feladatuknak tekintik a magyar gazdaság fejlesztését, mivel törekvéseik már nem csak az információtechnológiát érintik, hanem kihatnak az egész társadalom fejlődésére. Ilyen keretek között – távmunkához kapcsolódóan – szorgalmazzák a távmunka fogalmának törvényi bevezetését Magyarországon.

Jövőkutatás

A távfoglalkoztatás bevezetése nem hozhatja meg a munkanélküliség azonnali, jelentős csökkentését, de hosszabb időben gondolkodva óriási távlatokat rejt. A jelenlegi távalkalmazások jórészt a hagyományos munkaformák rovására történnek, ezért a foglalkoztatási arányszámok lényeges javulása nem várható el azonnal. Megállapítható, hogy Magyarország kész a távmunkavégzés fokozatos bevezetésére. A kezdeti lépések megtétele, ösztönző akciók szervezése, a távmunkavégzés önjáróvá tétele, a jogi háttér rendezése, az előnyök széles körű bemutatása az állam feladata. A távmunkavégzés átfogó elterjedésének ütemét önműködő módon a piaci kereslet és kínálat fogja meghatározni.

A közelmúlt statisztikai adataiból kiindulva az előrejelzések nem tartják lehetetlennek, hogy 2000-re 10 millióra bővüljön a távmunkások száma az Unió területén, jelentősen megközelítve ezzel az Egyesült Államokban kialakult arányszámot. A tagállamok tekintetében azonban éles különbségek figyelhetők meg. A kialakuló új munkastílus már munkát ad a jövőkutató intézeteknek is. A német Empirika Institute 2000-re 8,5 millióra becsüli azoknak a számát, akik munkájuk végzésekor egyáltalán nem kötődnek munkahelyekhez. A Gartner Csoport ugyanilyen távú előrejelzése szerint a távmunka elsősorban a szellemi munka terén fog hódítani: a fejlett országokban az ilyen irányú tevékenységek 80 százalékát fogják az új munkaforma keretén belül végezni az ezredfordulón. Bob Hafner, a Gartner Csoport munkatársa szerint 2000-re 30 (!) millió távmunkás lesz az Egyesült Államokban, míg 55 millió az egész világon. A FIND/SVP 1997-es jelentése szerint az Egyesült Államokban 2000-re 15 millió távmunkás lesz, ami 40 százalékos növekedést jelentene két év alatt. Az amerikai kutatóintézet állítása szerint a növekedést már nem a hatalmas gazdaság, hanem mindinkább az Internet növekedése és az a felismerés idézi elő, hogy az embereknek szükségük van a családi élet és a munka közti egyensúlyra. Kanadában is optimisták az előrejelzők: 2001-re másfél millió távmunkásra számítanak.

Hogy miért gyarapodhat enynyire a távmunkások száma? Valószínűleg nem csak üzleti vagy szociális okok vezetnek a telefoglalkoztatás elterjedéséhez. Az információs technológia fejlődése és az információs forradalom megteremti azt a légkört, melyben a lehetőségek felismerése valóban a távmunka irányába mutat.