Külföldi személy alkalmazása
A külföldi munkáltató által Magyarországon foglalkoztatott külföldi személy (azaz aki a devizatörvény szerint devizakülföldinek minősül), valamint az a külföldi természetes személy, aki külföldi részvétellel működő gazdasági társaság Magyarország területén foglalkoztatott munkavállalója/tagja, és nem tartozik szociálpolitikai egyezmény hatálya alá, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 11. §-a szerint nem biztosított.
Szociálpolitikai egyezmények
A magyar állam több nemzetközi szociálpolitikai egyezményt kötött, s az ezek hatálya alá tartozó személyekre a társadalombiztosítási törvény rendelkezéseit kell alkalmazni, ámde az adott egyezmény szabályainak figyelembevételével. Az érintett állampolgárok a másik államban ugyanolyan elbánásban részesülnek, mint saját hazájukban (például egy ukrán-magyar korlátolt felelősségű társaság ukrán alkalmazottját vagy tagját ugyanúgy biztosítottnak kell tekinteni, mint a magyar alkalmazottat vagy tagot). Ilyen egyezményt Bulgáriával [1962. évi 2. tvr., 6/1962. (IV. 30.) MüM rendelet], Csehszlovákiával [1959. évi 41. tvr., 9/1960. (X. 16.) MüM rendelet], Jugoszláviával [1959. évi 20. tvr., 11/1959. (IX. 13.) MüM rendelet], Lengyelországgal [1959. évi 38. tvr., 4/1969. (IV. 22.) MüM rendelet], Romániával [1962. évi 5. tvr., 8/1962. (VII. 7.) MüM rendelet], a volt Szovjetunióval [1963. évi 16. tvr., 7/1964. (VII. 30.) MüM rendelet] és Svájccal (1998. évi VII. törvény) kötöttünk. Folyamatban van Németországgal is a megállapodás, azonban lapzártánkig ezt az egyezményt még nem hirdették ki.
Járulékmentesség
Amennyiben tehát a külföldi vagy a külföldi részvétellel alapított cég olyan külföldi személyt foglalkoztat Magyarországon, akire a fentiek alapján nem terjed ki a biztosítási kötelezettség, nem köteles utána társadalombiztosítási járulékot és egészségügyi hozzájárulást fizetni, illetve a dolgozó béréből nem vonhat le egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot, valamint magán-nyugdíjpénztári tagdíjat. Ezekre a külföldiekre még akkor sem terjed ki a biztosítás, ha választott tisztségviselők (például felügyelőbizottsági, igazgatótanácsi tagok).
Megállapodás egészségügyi szolgáltatásra
A külföldi állampolgár a tartózkodás helye szerint illetékes egészségbiztosítási pénztárral megállapodást köthet a saját, valamint a Magyarországon vele tartózkodó házastársa és gyermeke egészségügyi ellátásának biztosítására. A megállapodás alapján fizetendő havi járulék rá nézve a minimálbér 75 százaléka, a családtagjai után pedig a minimálbér 30 százaléka. A megállapodás megkötésekor az ezt megelőző hónap első napján érvényes minimálbért veszik figyelembe. Amennyiben a minimálbér összege emelkedik, a megállapodásban meghatározott öszszeg a változást követő hónap első napjától automatikusan módosul. (A havi minimálbér 1998 februárjától 19 500 forint.)
Az egészségügyi ellátás – a sürgősségi ellátás kivételével – akkor jár, ha a külföldi személy a szolgáltatás igénybevétele előtt legalább 6 hónapon át fizetett járulékot. A megállapodásban azonban ettől a szigorú szabálytól el lehet térni. Az egészségügyi szolgáltatás a megállapodás megkötését követő hónap első napjától korlátozás nélkül jár, ha a szerződő fél a megállapodás megkötésekor előre befizeti a hathavi járulékot. A jogosultságot a megállapodást kötő egészségbiztosítási pénztár által kiadott igazolással, illetőleg annak érvényesítésével kell igazolni.
Csak a megállapodás megkötését követő hónap első napjától kezdődően, az első hónapra esedékes járulék egyidejű megfizetése mellett köthető meg a szerződés az illetékes egészségbiztosítási pénztárral. Ezt követően a járulékot – az általános szabálytól eltérően – havonta előre, a tárgyhónapot megelőző hónap 10-éig kell megfizetni. A befizetés elmulasztása a megállapodás megszűnését vonja maga után. Az egészségügyi ellátásra való jogosultság a megállapodás megszűnéséig áll fenn.
Megállapodás nyugellátásra
A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező, biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban nem álló nagykorú személy (tehát a külföldi is) a lakóhelye szerint illetékes egészségbiztosítási pénztárral nyugdíjra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem megszerzésére is köthet megállapodást. Ilyenkor 31 százalékos nyugdíjbiztosítási járulékot kell fizetnie, kivéve ha az illető magánnyugdíjpénztár tagja, mert ebben az esetben a 31 százalékos járulék csökken a pénztárhoz fizetett tagdíj összegével.
A járulék alapja a megállapodást kötő személy által meghatározott jövedelem (ám ez nem lehet több a járulékfizetési felső határnál, azaz napi 4290 forintnál), legalább azonban a megállapodás megkötését megelőző hónap első napján érvényes minimálbér összege.
A szolgálati idő szerzésére, valamint az egészségügyi szolgáltatásra vonatkozó megállapodást a jogosult javára a fizetési kötelezettség átvállalása esetén más személy, illetve szerv is megkötheti. A megállapodásnak tartalmaznia kell a fizetendő járulék alapját vagy összegét, továbbá a nyilvántartásra, adatszolgáltatásra vonatkozó szabályokat.
Belföldi személy alkalmazása
Amennyiben a Magyarországon működő, külföldi tulajdonú vagy külföldi részvételű cég magyar állampolgárt alkalmaz, el kell bírálnia, hogy a munkát végző személy biztosított-e vagy sem. A biztosítottnak minősülő személy után 1998-ban 39 százalékos társadalombiztosítási járulékot kell fizetni.
Amennyiben a külföldi cégnek fióktelepe (képviselete) van Magyarországon és itt magyar biztosítottat foglalkoztat, a járulékfizetési kötelezettség az előbb elmondottak szerint alakul.
A biztosított által fizetendő járulékok
A biztosított által fizetendő járulékok (amelyet – a foglalkoztatói társadalombiztosítási járuléktól megkülönböztetendő – egyéni járuléknak is nevezhetünk) alapja 1998. január 1-jétől megegyezik a foglalkoztató által fizetendő társadalombiztosítási járulék alapjával. Az egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék, illetőleg a tagdíj fizetésének azonban – szemben társadalombiztosítási járulékkal – felső határa van: az állami költségvetésről szóló törvény szerint 1998-ban maximum napi 4290 forint fizethető.
Az a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyt létesítő személy, aki saját jogán nyugdíjas, nem fizet egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot (tagdíjat). Egészségügyi szolgáltatásra és baleseti ellátásra azonban továbbra is jogosult, mivel a foglalkoztatója fizeti utána a 39 százalékos társadalombiztosítási járulékot.
Egészségügyi hozzájárulás
Biztosításra kötelezett személy foglalkoztatásakor a külföldi vagy külföldi részvétellel működő cég 1998. február 1-jétől havi 2100 (napi 70) forintos egészségügyi hozzájárulást is köteles fizetni (kivéve ha szakképző iskolai tanulóról van szó). A munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony esetén akkor is kell hozzájárulást fizetni, ha az ebből származó jövedelem nem éri el a minimálbér 30 százalékát, így tehát társadalombiztosítási-, egészségbiztosítási- és nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség nem áll fenn.
| A foglalkoztató által fizetendő járulékok alapja, mértéke | |||
|---|---|---|---|
A járulék alapja az adóköteles jövedelem, tehát
A fentiektől eltérően nem számít a járulékalapba:
A biztosítottak 3 százalékos egészségbiztosítási járulékot kötelesek fizetni. A nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség attól függ, hogy valaki magánnyugdíjpénztárnak tagja-e vagy sem. A fizetendő nyugdíjjárulék, illetőleg a nyugdíjjárulék és a tagdíj mértéke a következő: |
|||
| Év | Egészségbiztosítási járulék | Nyugdíjjárulék (nem pénztártag) |
Nyugdíjjárulék és tagdíj (pénztártag esetén) |
| 1998. | 3% | 7% | 1% + 6%* |
| 1999. | 3% | 8% | 1% + 7%* |
| 2000. | 3% | 9% | 1% + 8%* |
| * A tagdíj mértéke a biztosított vagy a foglalkoztató által a havi tagdíjalap 10 százalékos mértékéig kiegészíthető (természetesen a járulékfizetési felső határ figyelembevételével). | |||
