A munkáltatók már a Munka Törvénykönyve legutóbbi módosításakor szerették volna elérni, hogy jogot kapjanak a munkaidő rugalmas meghatározására. A Szociális Charta előírásainak bevezetésére, a munkajogi szabályok uniós harmonizációjára való felkészülés, a munkaidő hosszával összefüggő kérdések vizsgálata tovább nem tologatható.
Az idén márciusban a szakemberek szakmai konferencián vitatták meg a munkaidővel kapcsolatos legjelentősebb kérdéseket. Szóba került, hogy
- a munkaidő rugalmassága mennyiben járul hozzá a versenyképesség javításához,
- akadályozzák-e a munkajogi szabályok a munkaidőrendszerek rugalmasabbá tételét,
- az általános munkaidő-csökkentésnek van-e a foglalkoztatást bővítő hatása,
- a foglalkoztatás bővítése érdekében törvényben kell-e korlátozni a túlmunkát,
- hogyan lehet gyarapítani a foglalkoztatást nem tipikus foglalkoztatási formákban.
A munkaidő rugalmasságát és a munkaidő-csökkentés lehetőségét, ennek összefüggéseit egészen más nézőpontból mérlegelték és értékelték a munkaadók és a szakszervezetek, de a kormányzatnak is feladatot ad, hogy a munkajogban milyen módosításokra van szükség.
Munkaidő Magyarországon
A Munka Törvénykönyve a versenyszférában nyolc órában határozza meg a napi törvényes munkaidőt, heti két pihenőnappal. Két hónap átlagában kell az átlagos napi nyolcórás előírásnak megfelelni. Ha van vállalati kollektív szerződés, akkor lehetőség van arra, hogy ez négy hónap átlagában legyen igaz, több munkáltatóra érvényes kollektív megállapodás esetén még rugalmasabb lehet a munkaidő-gazdálkodás, ekkor a kiegyenlítődési idő hat hónap.
A törvény nem határozza meg a több munkáltató fogalmát, tehát a hat hónapos időszak nem csak középszintű (ágazati) kollektív szerződések hatálya alá tartozó cégeknél érvényesíthető. Ahol nincs kollektív megállapodás, ott a legszigorúbb előírás a mérvadó, nincs lehetőség a rugalmasabb munkaidő-gazdálkodásra.
A Munka Törvénykönyve a rugalmasság lehetőségét tovább korlátozza: a napi munkaidő lehet rövidebb nyolc óránál, azonban a napi tizenkét órát nem haladhatja meg. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén napi négy óránál rövidebb időre nem lehet senkit alkalmazni.
A túlmunkaidő éves felső határa száznegyvennégy óra. Az előzőekben ismertetett rendszer szerint ez emelkedhet évi kétszáz, illetve háromszáz órára is. Itt is napi korlát érvényesül: négy egymást követő napon összesen nyolc óra túlmunkát lehet elrendelni.
A pihenőidő szabályai, a szabadságkiadás rendje is rugalmatlan: előírás az is, hogy a heti két pihenőnapból az egyiknek vasárnapra kell esnie, és még sorolható lenne a többi korlátozó szabály.
Az elmúlt pár évtized alatt eljutottunk a heti negyvennyolc órás munkahétről a negyvenórásra, sőt további munkaidő-csökkenés is bekövetkezett, minthogy az új Munka Törvénykönyve 3 hétről 4 hétre emelte az alapszabadságot. Több a fizetett ünnepnap is, évi 8 helyett 9; az Mt. bevezette a betegszabadságot, amelyből 3 nap jóformán alanyi jogon, mintegy szabadságmeghosszabbításként jár.
Megállapítható, hogy az Európai Unió tagországaiban is tapasztalhatók foglalkoztatási problémák, főleg a munkanélküliség nyomasztó, ezért az 1997. novemberi luxemburgi csúcsértekezlet 1998. évre vonatkozó irányelveket fogadott el. Ezek között szerepel, hogy "Elő kell segíteni a vállalatok és dolgozóik alkalmazkodását:
- a munkaidő rugalmasabb kihasználásával egybekötött munkaidő-csökkentéssel,
- és a vállalkozások szükségleteihez igazodó, változatosabb foglalkoztatási formák alkalmazásával."
Európával összehasonlítva
A cél az, hogy olyan rugalmas munkaidőrendszerek működjenek, amelyek az üzleti tevékenység sikerét, biztonságát megalapozzák, ugyanakkor elősegítik a munkahely megőrzését, a munkanélküliség csökkentését. A munkaidő csökkentése, ha eltérő módon is, de megvalósult az EU országaiban: 35-38,5 órás munkahetek a legjellemzőbbek. A tapasztalatok szerint azonban ez nem járt együtt a foglalkoztatás bővítésével.
Számos példa, szakcikk, elemzés jelenik meg a részmunkaidős foglalkoztatásról mint a munkanélküliség, a foglalkoztatásbővítés megoldásának egyik kulcskérdéséről. Kutatói körökben és a Munkaügyi Minisztériumban most vizsgálják a részmunkaidős foglalkoztatás lehetőségeit, előnyeit és hátrányait. Az ILO megfogalmazása szerint: "a részmunkaidős dolgozó kifejezést arra a dolgozóra használjuk, akinek rendszeres munkaideje kevesebb, mint a teljes munkaidőben foglalkoztatott hasonló dolgozók munkaideje."
A részmunkaidős foglalkoztatás kiterjesztését nálunk eltérő helyzetben szorgalmazzák, mint az Unió országaiban. Magyarországon a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalók munkaidejét csökkentve szeretnénk ezzel a munkanélküliséget mérsékelni. Az uniós országokban az eddig inaktív lakosság – főleg nők – szeretnének belépni a munkaerőpiacra.
Vélemények és javaslatok
A vasasszakszervezet kezdeményezte, hogy a munkaidő-csökkentésről folyjanak tárgyalások. Számukra alapkérdés, hogy a munkaidő-csökkentés mire irányul: a teljesített munkaórákra vagy a törvényben meghatározottakra-e, mert tapasztalataik szerint a munkaadók nem tartják be a törvényeket. A munkaidő-csökkentést szakszervezeti szempontból csak úgy lehet elfogadni, ha az változatlan keresetek mellett történik. Véleményük és javaslatuk szerint Magyarországon a 38 órás munkahetet kell célul kitűzni, a túlórák számának korlátozásával, a fizetett szabadság növelésével, mert ez vezethet csak a foglalkoztatás bővítéséhez. De szakszervezeti körökben is vita folyik aról, időszerű-e most munkaidő-csökkentésről beszélni, amikor a munkavállalók alapvető problémája a megélhetés.
Ezért a munkaidő-csökkentés bevezetését fokozatosan látják megvalósíthatónak. Először a nehéz, kedvezőtlen és ártalmas körülmények között dolgozók munkaidejét kell csökkenteni, heti 34 órára. A munkaközi szünet a munkaidő része legyen. Be kell tartatni a jelenlegi törvényi szabályozást, szorgalmazni kell a részmunkaidős foglalkoztatást, de nem a munkakörök kettéosztásával, hanem új munkahelyek létrehozásával. Hosszú távon az a cél, hogy általánosan kell elérni a heti 38 órás munkahetet, az alapszabadságot 5 nappal, a törvényes munkaszüneti napokat pedig további 2 nappal növelni kell (halottak napja és december 24-e).
A munkaadók többletköltségeire véleményük szerint fedezetet nyújt, ha korszerűsítik az ügyintézést, a technológiát, ha növekszik a termelékenység, a munka intenzitása.
A felsorolt célokat figyelembe véve, jelenleg annak van realitása, ha a munkaidő-csökkentést fokozatosan a kollektív tárgyalások keretén belül valósítják meg, azokban a szakmákban és területeken, ahol erre már adottak a feltételek.
Munkaadói szempontból a munkaidő rugalmas felhasználásának lehetősége kulcskérdés. A piaci követelményeknek csak rugalmas munkaidő alkalmazásával, a fajlagos költségek csökkentésével lehet megfelelni. Azokban az országokban tudják a munkanélküliséget alacsony szinten tartani és a gazdasági növekedés feltételeit megteremteni, ahol nem túl szigorú a munkaidőalap korlátozása.
Munkaadói szempontok
A jelenlegi Munka Törvénykönyve keretszabályozása jó, csak a mérték nem igazodik az élethez. A munkaadók elgondolása:
- A törvényes munkaidőnek egy év átlagában kelljen megfelelni, ezzel érhető el a munkaidő csökkentése holtidőkben, növelése a csúcsidőszakokban. (A Magyarországon leányvállalatokkal rendelkező multinacionális cégek minimális igénye az egyéves kiegyenlítődési időszak.)
- A túlmunkára vonatkozó szabályok alapvetően jók, csak a maximált szintet évi 200 órára kell felemelni.
- Változtatni kell a szabadság kiadásának rendjén, legalább 1 év tolerancia szükséges, erre számos nyugati példa van.
- A betegszabadság rendszere teljes egészében kerüljön ki a Munka Törvénykönyvéből.
- Miután a részmunkaidős foglalkoztatás jogilag jelenleg is lehetséges, ezért azon munkakörök betöltését, amelyek nem igénylik a teljes munkaidőt, részmunkaidőben oldják meg a munkáltatók. Intézményes bevezetése bajos a munkavállalók álláspontja miatt is. Munkaadói szempontból az az elsődleges, hogy a jelenlegi szabályok szerint a munkaadók terhei aránytalanul megnőnek, csak a szabályozásban rögzített engedmények és kedvezmények bevezetésével lehet megoldást találni.
Munkaadói vélemény szerint, a munkavállalóknak most nem a munkaidő-csökkentés a fő problémájuk, sokkal érdekeltebbek abban, hogy a reálkereset növekedése tartós maradjon. Ezt a munkaadók a napi 8 órás munkaidő csökkentésével nem tudják garantálni, mert az piaci pozíciók feladását követelné, és ez senkinek nem érdeke. Külföldi példák is bizonyítják, hogy a munkaidő hossza és a foglalkoztatottság mértéke között nincs direkt, közvetlen összefüggés.
A szabadság és a fizetett ünnepek növelésére vonatkozó javaslatról a munkaadók úgy vélik: a szabadság ideje teljes egészében megfelel az EU-országokban szokásosnak. A munkaidőalap csökkentése ilyen címeken nem oldja meg a munkanélküliség kérdését.
A kormány álláspontja szerint a munkaidő-felhasználás rugalmassága valóban fontos a versenyképesség megőrzése végett, ugyanakkor a munkavállalók biztonságának garantálása sem kevésbé fontos szempont. Elképzelhető a munkaidő csökkentése, nincs akadálya annak, hogy a partnerek erről a kollektív szerződésekben állapodjanak meg, a kormány az ehhez szükséges törvénymódosítási javaslatot készséggel a parlament elé terjeszti. A törvénynek továbbra is kereteket kell meghatároznia, és azon belül van, illetve lenne nagy szerepe a kollektív szerződéseknek.
Geiger Tiborné
