Magyarországon vállalati kollektív szerződések több évtizede köttetnek. A gazdasági átalakulással, a privatizálással e területeken is lazultak a munkaügyi kapcsolatok. A középszintű, ágazati (szakmai) megállapodásoknak azonban egyáltalán nincsenek hagyományai.
A rendezett munkaügyi kapcsolatok érdekében a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége és az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége, együttműködve a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel egyéves programot hirdetett meg. A program végrehajtását elindító konferencián a munka világának szereplői, a többi szakszervezeti konföderáció, a munkaadói érdek-képviseleti szervezetek vezetői, a munkaügyi kormányzat vezetői vettek részt.
A projekt folytatása annak a kezdeményezésnek, amelyet a Magyar Munkaadói Szövetség, az MSZOSZ és az Autonóm Szakszervezetek közösen egy évvel ezelőtt tett, de amely azóta sem hozott eredményt. A projekt célja, hogy a munkaügyi kapcsolatot létrehozó szereplőkkel közösen elemezze a kollektív szerződéseket a nemzetközi és hazai tapasztalatok alapján, és keretei között közvetlen segítséget kívánnak nyújtani a kollektív szerződések megkötéséhez.
Helyi problémák
A nyitókonferenciát hat regionális konferencia követi a munkaadók közreműködésével. A regionális konferenciákon az a cél, hogy közreadják az eddigi tapasztalatokat, információkat, lehetőséget adva a helyi problémák megvitatására is. A program szerint egy év elteltével az érintett partnerek megvonják a mérleget, zárókonferencián öszszegezik a tapasztalatokat és tennivalókat.
A versenyszférában a foglalkoztatottak 30 százaléka alanya a munkahelyi kollektív szerződésnek, ebből mintegy 10 százalék tartozik középszintű kollektív szerződés alá. Az országos átlagnál kedvezőbb helyzetben vannak az MSZOSZ-hez és az Autonóm Szakszervezetekhez tartozó munkahelyek, itt 70 százalék körüli a kollektív szerződéssel érintettek köre. A 70 százalékos arány megfelel az európai országokban szokásosnak. (Kollektív szerződés szerint dolgozik a foglalkoztatottak jobbára nagyobb hányada: Spanyolországban 68 százalék, Portugáliában 79 százalék, Ausztriában igen magas, 98 százalék. Angliában viszont csak 47 százalék.
A szakszervezetek azért tartják rendkívül fontosnak a kollektív szerződések megkötését, mert
- a munkavállalói érdekvédelem leghatékonyabb eszköze, a munkavállalók gazdasági és szociális biztonságának megteremtéséhez nélkülözhetetlen,
- ez a záloga a munkahelyi békének,
- a munkaügyi kapcsolatok legfontosabb eleme.
A munkaadók véleménye szerint a kollektív szerződés megkötése nem kötelező, de célszerű, mert
- biztonságot ad mind a munkaadóknak, mind a munkavállalóknak, elengedhetetlen a jó kapcsolatok és a megfelelő emberi környezet kialakításához, a munkahelyi béke a jó gazdasági teljesítőképesség feltétele,
- fontos, hogy a partnerek megtalálják egymást, tárgyaljanak, sajátos érdekeik figyelembevételével megállapodásokat kössenek. Jól motivált munkavállalókkal lehet üzleti sikereket elérni,
- a sztrájktörvény kizárja a sztrájkot a kollektív szerződésben megállapodott kérdésekben, ami biztonságot ad a munkaadónak.
A kormány véleménye egyező a szociális partnerekkel, megerősítve, hogy
- a kollektív megállapodások és szerződések nélkülözhetetlenek a gazdaságban,
- az Európai Unió tagállamaiban is ez a kapcsolatok alapja.
Nincs eredmény
Összegezve megállapítható, hogy bár a szociális partnerek egyértelműen szükségesnek tartják a kollektív tárgyalásokat és megállapodásokat, mégis az elmúlt hat évben az eddigi törekvések ellenére sem lehetett előrelépni.
A legfőbb okok a következők szakszervezeti nézőpontból:
- átalakult a gazdaság, széthullottak a nagyvállalatok, munkahelyek ezrei szűntek meg, megnőtt a munkanélküliség,
- jelentős lett a külföldi tulajdon, beléptek a gazdaságba a multinacionális cégek, e tulajdonosok másként viszonyulnak a kollektív szerződésekhez,
- a Munka Törvénykönyve 1992. évi változása nem teszi kötelezővé a kollektív szerződés megkötését,
- a szakszervezetek helyzete megváltozott, egymással való belső harcok gyengítették pozíciójukat.
Munkaadói nézőpontból még felsorakoztatható, hogy
- a munkáltatók figyelmét elsősorban a gazdasági átalakulás kötötte le, ezért csak az ilyetén tradícióval rendelkező cégeknél volt természetes,
- a privatizálás, az átalakulás, a szervezetek szétválása, felszámolása gyakran együtt járt a helyi szakszervezetek megszűnésével,
- a kis- és közepes vállalatoknál nehéz szakszervezeteket alapítani. E helyeken a munkáltató nem fogja kezdeményezni a dolgozói közösséggel a kollektív szerződés megkötését, az egyéni szerződések helyettesítik ezt,
- a partnerek (al)ágazati szinten nehezen találnak egymásra. Magyarországon a szakszervezeteknek évszázados tradíciója van, a munkáltatói érdekképviseletek viszont csak néhány éve működnek, területi kompetenciájuk még nem minden esetben tisztázott.
A politika segítsége
A kormány és a törvényhozás igyekszik megteremteni az együttműködés jogi alapjait és kereteit a munka világában:
- a Munka Törvénykönyve 1995. évi módosítása szerint a több munkáltatóra vonatkozó kollektív szerződésben rugalmasan szabályozható a munkaidő,
- az 1997. évi módosításban megerősítették a szakszervezeti tisztségviselők védelmét,
- életbe lépett a munkaügyi ellenőrzési törvény a szabálysértési és rendbírsági előírásokkal együtt,
- létrejött a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat,
- az állami pénzalapok elosztásakor a rendezett munkaügyi kapcsolatok szerepet játszanak.
A folytatás...
Rendezett munkaügyi kapcsolatokra van szükség minden szinten. A szakszervezetek elvárják a munkaadóktól, hogy ők is legyenek kezdeményezői a kollektív szerződéskötésnek. Legyenek partnerek abban is, hogy a megkötött kollektív szerződések érvényét más cégekre, ágazatokra is kiterjesszék. A multinacionális cégekkel is konferencián kívánják tisztázni a kollektív szerződések sorsát. A kormánytól azt várják, hogy gazdaságszervező és szolgáltató funkcióját erősítve szolgáljon információkkal, segítse szakmai tanfolyamok szervezését. Tulajdonosi pozíciójában pedig legyen példamutató a kollektív szerződések megkötésében.
A munkaadóknak mindenütt fel kell ismerniök: érdekük a szerződések megkötése. A megállapodásoknak azon a szinten kell létrejönniük, ahol a szociális partnerek a tartalmi kérdéseket tisztázva valóban alkupozícióban vannak.
Geiger Tiborné
