Annak ellenére, hogy ma már minden magyar állampolgár alkotmányos jogként megválaszthatja, hogy belföldön vagy külföldön vállal munkát, a legális külföldi munkavállaláshoz szükséges engedélyek beszerzése nem is olyan egyszerű. Nem beszélve arról, hogy a munkaerőpiac szinte mindenhol telített, ezért az egyes országok feltételekhez (pl. a munkaerő-piaci helyzetük alakulása, nyelvtudás, megfelelő szakképesítés, beutazóvízum s különféle engedélyek beszerzése) kötik a külföldiek beutazását és munkavállalását.
Munkát vállalhatunk személyes ismeretség vagy munkaközvetítő segítségével a külföldi munkáltatóval kötött szerződés alapján, ösztöndíjasként, idénymunkásként, államközi megállapodások alapján vendégmunkásként (egyéni munkavállalás), a magyar munkáltató kiküldöttjeként, a magyar munkáltató és a külföldi cég által kötött vállalkozási szerződés teljesítése érdekében (intézményes munkavállalás) stb. Ennek megfelelően a szükséges engedélyek – elsősorban a munkavállalási engedély – beszerzése a munkavállaló, vagy a külföldi munkáltató, vagy pedig a magyar munkáltató feladata.
Amennyiben a magyar munkavállaló egyénileg állapodik meg a külföldi munkáltatóval, a munkaszerződés megkötése után be kell szereznie a szükséges engedélyeket: a munkavállalási engedélyt, a beutazásra jogosító vízumot. A munkaszerződést a befogadó ország nyelvén és jogszabályai alapján kötik, a munkabért az adott ország pénznemében fizetik. A munkavállalóra a fogadó ország társadalombiztosítási rendelkezései vonatkoznak.
Vannak olyan országok (például Ausztria vagy az Egyesült Államok), ahol a leendő munkáltató feladata a munkavállalási engedély kérelmezése, a beutazásra jogosító vízumot azonban mindig a munkavállalónak kell megkérnie a fogadó ország külképviseletén (konzulátusán). A vízumkérelemhez általában csatolni kell a munkavállalási engedélyt és a munkaszerződést, az útlevelet, igazolványképet, valamint az illetékbélyeget, emellett vannak olyan országok, ahol erkölcsi bizonyítványt is mellékelni kell. Amennyiben a munkavállalási engedélyt a munkavállalónak kell beszereznie (például Németország, Spanyolország), kérelmét – a munkaszerződést csatolva – a befogadó ország külképviseletén nyújthatja be. A külképviselet továbbítja azt a befogadó ország illetékes hivatalához.
Államközi csereegyezmények
Ezek az egyezmények azért jelentősek, mert egyes országokban a munkaerőpiac alakulásától teszik függővé a külföldiek foglalkoztatását. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az adott szakterületen vagy földrajzi területen magas a munkanélküliség, a befogadó ország feltételhez kötheti vagy kizárhatja a külföldiek munkavállalását. Amennyiben viszont a két ország között államközi megállapodás van érvényben a szakemberek (gyakornokok) foglalkoztatására, a befogadó ország a munkaerő-piaci helyzet aktuális helyzetétől függetlenül megadja a munkavállalási engedélyt (természetesen, ha a kérelem és a kérelmező megfelel az egyezményben foglalt feltételeknek). Magyar részről az államközi egyezmények végrehajtó hatósága jelenleg az Országos Munkaügyi és Módszertani Központ (OMMK). Összeállításunkban a Németországgal és Ausztriával kötött egyezményt emeljük ki. Minden egyezmény csereegyezmény, ami azt jelenti, hogy a bennük foglalt feltételek nemcsak a külföldön munkát vállaló magyar állampolgárokra, hanem az egyezményben részes államok polgárainak magyarországi munkavállalására is vonatkoznak.
Németország
1. Vendégmunka
A Németországgal kötött úgynevezett "vendégmunkavállalói megállapodás" szerint – amelyet az 55/1990. (III. 23.) MT rendelettel hirdettek ki – azok a büntetlen előéletű magyar állampolgárok dolgozhatnak vendégmunkásként az országban, akik betöltötték a 18. életévüket, de még nincsenek 40 évesek, az egyezmény szóhasználata szerint "lezárt szakmai képzéssel rendelkeznek" (ami a gyakorlatban legalább kétéves szakmai gyakorlatot jelent), és alapfokon beszélnek németül. A munkavállalási engedély egy évre szól, amit legfeljebb hat hónappal meg lehet hosszabbítani. A megállapodás 1000 főben maximálja az évente foglalkoztatható vendégmunkások számát.
Vendégmunkásnak a megyei munkaügyi központnál kell jelentkezni, a jelöltnek számot kell adnia nyelvtudásáról. Amennyiben tudásszintje megfelelő, a munkaügyi központ a rendelkezésére bocsátja a pályázati adatlapokat. A pályázathoz német nyelvű szakmai önéletrajzot, a szakképesítést igazoló bizonyítvány másolatát, a nyelvtudásról szóló igazolást, valamint erkölcsi bizonyítványt kell mellékelni. Aki már megkötötte a munkaszerződést a német munkáltatóval, vagy pedig írásos igazolással rendelkezik a munkáltató foglalkoztatási szándékáról, köteles az erről szóló okiratokat is mellékelni. Az elkészült anyagot a munkaügyi központok továbbítják az OMMK-nak, s ha a pályázat megfelel a feltételeknek, az OMMK küldi meg a német hatóságoknak. Amennyiben a pályázó már munkaszerződést kötött a német munkáltatóval, s az megfelel a német jogszabályoknak, a német hatóságok két-három hónap alatt megadják a munkavállalási engedélyt. Amenynyiben viszont a pályázónak nincs konkrét ajánlata valamely német munkáltatótól, a német munkaügyi hatóság fog részére munkát közvetíteni. Ez azonban jóval időigényesebb, akár egy évbe is beletelhet, amíg a pályázó értesítést kap a munkahelyről, ezután viszont automatikusan postázzák neki a munkaszerződést és az elvi munkavállalási engedélyt. Mindezek birtokában a pályázónak személyesen kell elmennie a magyarországi külképviseletre, ahol kérelmére pár napon belül kiállítják a három hónapig érvényes, németországi beutazásra jogosító vízumot. A munka megkezdése előtt – már Németországban – a munkavégzés helye szerint illetékes német munkaügyi hivatal állítja ki a munkavállalási engedélyt. Ehhez mellékelni kell az összes iratot (útlevél, vízum, munkaszerződés, elvi munkavállalási engedély). A beutazási vízum – mint már említettük – három hónapig érvényes, ezért a lejárta előtt hat héttel tartózkodási engedélyért kell folyamodni.
| Adózás |
|---|
|
Németországgal 1979 óta van egyezményünk a kettős adózás elkerüléséről (lásd az adózásról szóló cikkünket). A Németországban telephellyel rendelkező magyar cégek telephelyük eredménye után ott fizetnek nyereség- és iparűzési adót, a vállalkozási szerződés keretében végzett tevékenység pedig forgalmiadó-köteles. Emellett azoknak a munkavállalóknak a munkabére, akik évi 183 napnál többet dolgoznak kiküldetésben, Németországban adózik.
A nyereségadó és az iparűzési adó egyaránt a németországi telephelyre vonatkozik. Telephelynek minősül az állandó berendezés, amelyben a vállalkozás részben vagy egészben kifejti tevékenységét, vagyis a fiók, az iroda, a gyártelep vagy műhely, a bérlemény, illetőleg az az építési-szerelési kivitelezés, amelynek időtartama meghaladja a 12 hónapot. Mindkét adónem alapja a pozitív eredmény, az iparűzési adó mértéke átalában 18 százalék, a nyereségadóé pedig 42 százalék. Az a cég, amely a fentiek szerinti telephellyel nem rendelkezik Németországban, Magyarországon fog adózni vállalkozási eredménye után. Az április 1-jétől 16 százalékos mértékű áfát minden Németországban tevékenykedő cégnek fel kell tüntetnie a számláin, függetlenül attól, hogy van-e telephelye az országban. A német megrendelő az áfát visszatartja a számla összegéből, és befizeti az adóhatóságnak, amelyről igazolást állít ki a magyar cégnek. A személyijövedelemadó- (béradó) fizetési kötelezettség attól függ, hogy a magyar cégnek van-e telephelye Németországban, illetve, hogy a vállalkozási szerződéses magyar munkavállaló hány napot dolgozik Németországban. Ha a munkavállaló a németországi telephelynek dolgozik és bejelentett lakása van, vagy több mint hat hónapig tartózkodik az országban, ott lesz korlátlanul adóköteles és adókártyát kap. Ez azt jelenti, hogy a világ bármely pontjáról származó jövedelmei után Németországban fog adózni. Az adó mértéke az adókártyán feltüntetett adóosztálytól és az igénybe vehető kedvezményektől függ, összegét a munkáltató az adótáblázat alapján tudja kiszámítani. Azok a magyar munkavállalók, akiknek nincs bejelentett németországi lakásuk, és kevesebb mint 183 napot töltenek az országban, a németországi telephely szempontjából csak korlátozottan lesznek adókötelesek, tehát csak az itt szerzett jövedelmük után kell Németországban adózniuk. Amennyiben viszont nem beszélhetünk telephelyről, és a dolgozó kevesebb mint 183 napot dolgozik Németországban, összes jövedelme Magyarországon lesz adóköteles. |
2. Idénymunka
Idénymunkára jelentkezéskor fontos tudni, hogy a német hatóságoknak a munkavállalási engedély kiállítása előtt vizsgálniuk kell a munkaerő-piaci helyzetet is, ezért csak akkor adnak engedélyt a magyar munkavállalónak, ha német munkaerőt nem tudnak igénybe venni az adott munkára. Megszorítás az is, hogy csak meghatározott ágazatokban lehet jelentkezni (például mezőgazdaság, borászat, fakitermelés), s a munkavállalás időtartama évente nem haladhatja meg a három hónapot. Amenynyiben a munkavállaló jelentkezik a megyei munkaügyi központban, az engedélyezési eljárás a fentiekben leírtakhoz hasonlóan zajlik (a németnyelv-tudás itt is feltétel!), annyi egyszerűsítéssel, hogy a német munkaügyi hatóság előre megküldi az idénymunkára vonatkozó igényét az OMMK-nak, s amennyiben van a munkára megfelelő jelentkező, az OMMK közvetíti ki Németországba.
Amennyiben a német (leendő) munkáltató már elviekben megállapodott (leendő) magyar munkavállalójával, a munkavállalási engedélyt Németországban kérelmezi, s ha a hivatal egy hónapon belül nem talál kiközvetíthető német munkavállalót, a német hatóság megküldi az engedélyt és a szerződést az OMMK-nak, s a munkaügyi központ értesíti a "kiszemelt" munkavállalót a munkalehetőségről.
| Társadalombiztosítás |
|---|
|
Sajnos a vállalkozási szerződés keretében Németországban tartósan foglalkoztatott munkavállalók társadalombiztosítási ellátása vonatkozásában nincsenek összhangban a kettős adózás elkerüléséről szóló egyezmények, valamint a magyar és a német társadalombiztosítási jogszabályok.
Tekintettel arra, hogy a kettős adózás elkerüléséről szóló egyezmény szerint a tartósan Németországban foglalkoztatott munkavállaló nem önálló tevékenységből származó jövedelme (tehát a bérjövedelme) Németországban adózik (így Magyarországon értelemszerűen adóelőleget sem kell vonni belőle), ezeknek a munkavállalóknak Magyarországon a társadalombiztosítási jogszabályok alapján nincs járulékalapot képező jövedelmük. Nincs ugyanis olyan jövedelem, amelyet a magyar személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint összevont adóalapba tartozónak, illetve az adóelőleg számításánál figyelembe vehetőnek lehetne tekinteni, s amelyből meg lehetne határozni a társadalombiztosítási járulék alapját. A társadalombiztosítási szabályok alapján a külföldi munkavállalás ideje is beszámít a biztosítási időbe, tehát a Németországban dolgozó magyar állampolgár társadalombiztosítási jogviszonya nem szakad meg a külföldi munkavállalás idejére (Németországban nem is részesülhet csak sürgősségi ellátásban), s a külföldön töltött idő – mint munkaviszony – nyugdíjra jogosító szolgálati időnek minősül. Viszont ha a járulék alapja nulla, akkor az ellátások alapja is (táppénz, nyugdíj) nulla lesz, ami méltánytalan helyzetbe hozza a külföldön munkát vállalókat. Ugyanis ebből az következik, hogy táppénzük összegét nem tudják kiszámolni a hazai társadalombiztosítási hatóságok, mivel nincs táppénzalap. Ráadásul hiába számít majd szolgálati időnek a külföldi munkavállalás ideje, a nyugdíj számításánál az erre az időszakra jutó jövedelmet nem tudják figyelembe venni. A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény 133. §-ának (2) bekezdése szerint "a foglalkoztató által külföldön foglalkoztatott biztosított, továbbá a biztosítási kötelezettség alá eső jogviszonyban foglalkoztatott külföldi személy esetén járulékalapot képező jövedelemnek azokat a foglalkoztató által adott (elszámolt) juttatásokat kell érteni, amelyek az összevont adóalapba tartozó, az önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételnek azon részei, amelyet az adóelőleg számításánál jövedelemként kell figyelembe venni, ideértve az Szja-tv. 69. §-a szerinti természetbeni juttatás adóalapként meghatározott értékét, valamint a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíjat, a tanulószerződésben meghatározott díjat." Ezt a módosítást építették be a jogalkotók az 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 4. §-ának k) pontjába, amely szerint "járulékalapot képező jövedelem:
Ezzel a jogszabály-módosítással tehát nem sikerült kiküszöbölni azt a joghézagot, amely szerint azok a biztosítottak, akik tartósan dolgoznak olyan külföldi államban, amellyel Magyarországnak a kettős adózás elkerüléséről szóló egyezménye van (tehát teljes jövedelmük külföldön adózik, s így itthon nem képződik adóköteles jövedelmük), Magyarországon a társadalombiztosítás szempontjából biztosítottak ugyan, de járulékalapjuk nincs. A vállalkozási export keretében foglalkoztató magyar cégek, érdekképviseleteik és a gazdasági kamarák részéről felmerült az a jogszabály-módosítási javaslat, miszerint a tartósan külföldön foglalkoztatott dolgozók után arra az időszakra, amelyre vonatkozóan az adó-, illetve az adóelőleg-számításnál figyelembe vehető magyarországi jövedelem nem keletkezik, járulékalapot képező jövedelemként a mindenkori minimálbért vegyék alapul. |
Ausztria
Az ausztriai egyéni munkavállalás azért érdemel figyelmet, mert két erre vonatkozó egyezményen még épphogy megszáradt a tinta, ugyanis a két megállapodást tavaly március 26-án kötötték a felek, s mindkettőt idén március 1-jén hirdették ki [37/1998. (III. 1.) Korm. rendelet, 38/1998. (III. 1.) Korm. rendelet], rendelkezéseiket pedig április 1-jétől lehet alkalmazni. Az egyik egyezmény a "munkavállalók cseréjéről a szakmai és nyelvi ismeretek bővítése érdekében", amelynek keretében 18-35 éves, szakképesítéssel rendelkező, büntetlen előéletű magyar fiatalok vállalhatnak egy évig (ez hat hónappal meghoszszabbítható) munkát Ausztriában. Az első évben maximum 300 magyar gyakornok foglalkoztatható Ausztriában.
A másik egyezmény a "határmenti térségekben történő foglalkoztatásról" szóló megállapodás. Az egyezmény csak három magyar megye: Vas, Zala és Győr-Moson-Sopron naponta Ausztria Burgenland tartományába ingázó munkavállalóira vonatkozik. Ahhoz, hogy ilyen munkavállalási engedélyt kaphasson az ingázó, legalább egy éve a fenti három megye valamelyikében kell laknia. Az egyezmény végrehajtásának koordinálásával a Vas Megyei Munkaügyi Központot bízták meg, ide kell majd benyújtani a kérelmeket. Egyelőre 500 fős keretet engedélyeznek, egy-egy munkavállalási engedély hat hónapig érvényes, de ugyanennyi idővel többször is meghosszabbítható. Elkészült már az azokat a szakmákat tartalmazó szakmai lista is, amelyekre az osztrákok nem fogadnak magyar munkavállalókat (például kőművesek és építőipari segédmunkások, textil- és fémmegmunkáló ipari szakmunkások), várják viszont az ingázókat a mezőgazdaságban és az idegenforgalomban.
INTÉZMÉNYES MUNKAVÁLLALÁS
Intézményes munkavállalásról beszélünk, ha a munkavállaló nem egyénileg, hanem magyar munkáltatóján keresztül vállal munkát külföldön. Ilyenkor továbbra is a magyar munkáltatóval fog munkaviszonyban állni, aki/amely pedig a külföldi céggel van szerződéses kapcsolatban. A munkavállalási engedélyeket és a beutazásra jogosító vízumot persze ilyenkor is be kell szerezni, ez azonban a magyar munkáltató feladata.
Külföldi kiküldetés
A 3 hónapot meg nem haladó külföldi munkavégzésre kirendelt munkavállalót devizaellátmány illeti meg, a külföldön tartózkodása során felmerülő, indokolt mértékű költségeinek fedezésére. Az ellátmány magában foglalja a napidíj, a szállásköltség, az utazási (gépjármű-használati) és az egyéb szükséges (például útlevél- és vízumdíj, telefonszámla) költségeket.
A munkavállaló a hazaérkezéstől számított 8 napon belül útielszámolást köteles benyújtani, csatolva a költségek jogosságának elbírálásához szükséges bizonylatokat. A külföldön felmerült költségek összegét abban a pénznemben kell feltüntetni, amelyben azokat kifizették; a kiküldöttet megillető egyéb összegeket forintban kell elszámolni.
Tartós külföldi szolgálat
Akkor tartós a külföldi kiküldetés, ha a külföldi munkahelyen végzendő munka időtartama meghaladja a 3 hónapot. A tartós külföldi szolgálathoz mindenképpen szükséges a munkavállaló és a munkáltató előzetes megállapodása. Meg kell határozni a munkavállaló munkakörét, a munkavégzés helyét, a külszolgálat kezdő és várható befejező időpontját, a hazai munkabért forintban, valamint a külföldi ellátmányt, a költségtérítéseket és az egyéb juttatásokat, a szabadság idejére járó ellátmány mértékét, az esetleges túlmunka és a készenlét ellenértékét, azt, hogy a családtagok kiutazhatnak-e és ki viseli ennek költségeit, valamint az elhelyezést.
Munkabér
Eltérő megállapodás hiányában a munkabért a hónap utolsó munkanapján kell kifizetni belföldön forintban (elsősorban bankszámlára utalással), a külföldi bért pedig a munkavégzés helyére előírt pénznemben vagy a munkavállalóval való megállapodás alapján a befogadó ország konvertibilis pénznemében. A külföldi munkabér a külföldi munkahelyre indulástól kezdődően a végleges hazatérésig jár a munkavállalónak. Ideiglenes hazatérés vagy a szabadság ideje alatt a teljes munkabér és – eltérő megállapodás hiányában – a külföldi juttatás legfeljebb 30 százaléka fizethető.
Utazási költség
A Magyarországról külföldi munkahelyre és onnan Magyarországra, illetőleg külföldön egyik településről a másikra áthelyezés/visszarendelés esetén a munkavállaló nemcsak az utazási és a poggyászszállítási költséget, gépkocsihasználati díjat számolhatja el, hanem az együtt élő családtagok utazási költségét és az ingóságok elszállításának fuvarköltségét is. A szabadságra történő haza- és visszautazás indokolt költségét évente egyszer kell megtéríteni.
Kontingentált vállalkozási export
A magyarországi vállalkozások számára még mindig a német és az osztrák piac a legvonzóbb nemcsak az áruexport, hanem a vállalkozási export terén is. Ez azt jelenti, hogy a magyar és a külföldi cég vállalkozási szerződést köt, s az abban vállalt eredményt (például egy beruházás megvalósítását) a magyar partner a saját munkavállalóival hozza létre.
Intézményes (munkáltatón keresztül történő) munkavállalásról lévén szó, a szükséges engedélyeket a magyar munkáltató szerzi be. Tekintettel arra, hogy Magyarországnak jelenleg kizárólag Németországgal van kormányközi megállapodása a vállalkozási exportról, s a németországi foglalkoztatás a legnépszerűbb, a továbbiakban a Németországba irányuló kontingentált vállalkozási exporttal foglalkozunk.
Az egyéni munkavállalásról szóló államközi megállapodásokkal ellentétben, a 14/1989. (II. 17.) MT rendelettel kihirdetett megállapodás (a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Németországi Szövetségi Köztársaság Kormánya között a Magyar Népköztársaságban székhellyel bíró vállalatok magyar munkavállalóinak vállalkozási szerződés alapján foglalkoztatási célból történő kiküldetéséről) figyelembe veszi a német munkaerő-piaci helyzet alakulását, és ettől függően minden évben kontingenskeretet határoz meg, s az így megállapított létszámot nem haladhatja meg a magyar munkavállalók száma. A német munkaerő-piaci helyzet javulása esetén a megelőző 12 hónap munkanélküliségi rátája csökkenésének minden egyes százalékpontja után 5 százalékkal emelkedik a vállalkozási szerződések teljesítéséhez kiadható engedélyek száma, a munkaerő-piaci helyzet romlása pedig a keret ennek megfelelő csökkenését vonja maga után. A kiigazítást a folyó év és a megelőző év munkanélküliségi rátájának összehasonlításával végzik, ennek alapján a német szövetségi munka- és szociálisügyi miniszter minden év augusztus 31-ig közli a felső létszámkorlátot a magyar Munkaügyi Minisztériummal, az esetleges változást pedig minden év október 1-jétől kell figyelembe venni. A kontingenskeret 1992 szeptemberéig folyamatosan emelkedett (1992-ben – egy kiegészítő megállapodásnak köszönhetően – már 14000 magyar munkavállaló dolgozhatott vállalkozási export keretében Németországban), viszont a növekvő német munkanélküliség miatt ezt követően fokozatosan csökkent, s tavaly már csak 5817 magyar munkavállaló foglalkoztatására nyílt lehetőség. Mivel ez a keret hamar betelt, a kontingenst kétszer is le kellett zárni, komoly nehézséget okozva ezzel a németországi telephelyen dolgoztató több száz magyar vállalkozásnak. Gondoljunk csak arra, hogy először a német és a magyar cégnek kell vállalkozási szerződést (előszerződést/elvi megállapodást) kötnie, s a magyar partner mondja meg, hogy ezt a szerződést hány munkavállalóval fogja majd teljesíteni. A kontingenskeret már jó előre betelik, ezért elképzelhető az is, hogy a felek nem tudják időben elkezdeni a tárgyalásokat az adott beruházásokról, mert bizonytalan, hogy a magyar cég fel tud-e vonulni. Az idei kontingenskeret 5261 fő.
Engedélyezési eljárás
A külföldi vállalkozásra alkalmas cégeket itthon meghatározott kritériumrendszer szerint választják ki. Ennek jogszabályi hátterét a 8/1993. (IV. 9.) NGKM rendelet adja. Az egyes vállalkozási ágakra vonatkozó éves kvótairányszámokat cégenként határozzák meg, a vállalkozások előző évi adatainak és a Németországban elért országos átlagteljesítményének figyelembevételével. Az engedély iránti kérelmet az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumhoz kell benyújtani az erre a célra rendszeresített formanyomtatványon. Az engedélyezési eljárásban a minisztériummal együttműködik a Vállalkozói Érdekegyeztető Fórum (VÉF), ennek során elvégzi az előminősítést, s a vállalkozás szakmai, pénzügyi és gazdasági feltételei alapján eldönti, hogy a cég alkalmas-e külföldi vállalkozásra vagy sem. A minősítés 2 évig érvényes, de újabb 3 évre meghosszabbítható.
Tekintettel a kontingenskeretek folyamatos csökkenésére és arra a lehetőségre, hogy a német kormány minden év június 30-áig felmondhatja a kétoldalú megállapodást, a vállalkozások országos érdek-képviseleti szervezet (például az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége, a Külföldön Vállalkozók Egyesülete, a Nemzetközi Vállalkozók Egyesülete, a Vállalkozók Országos Szövetsége) arra törekednek, hogy a szűk keretek között a legpiacképesebb magyar vállalkozások maradjanak a német piacon. Ezért az előminősítés kiegészítéseként a VÉF a társadalmi szervezetekkel együttműködve sorba rendezési szempontrendszert alakított ki, amely a kontingensekre várakozó cégeket a kérelem benyújtását megelőző évben elért eredményeik (többek között a németországi árbevétel, az egy főre jutó fajlagos exportszolgáltatási árbevétel, a Magyarországra utalt nettó deviza, a hazai tevékenység egy főre eső árbevétele... stb.) alapján pontozza és állítja sorba. A sorba rendezés eredményét a VÉF megküldi a kérelmező vállalkozásnak, a gazdasági kamaráknak és az IKIM engedélyezési főosztályának. Az IKIM a VÉF-fel és a kamarákkal együttműködve határozza meg az engedélykérelmek elbírálási szempontrendszerét és a vállalkozások éves kontingens-előirányzatát.
Munkavállalási engedély, vízum
Az a vállalkozás, amely megkapta az IKIM-től az elvi engedélyt, ennek birtokában és a német partnercéggel kötött vállalkozási szerződést mellékelve kérheti meg az ebben meghatározott létszámra a német hatóságoktól a keretengedélyt, amely "szentesíti" a vállalkozási szerződést. A keretengedély illetékköteles (400 DM vállalkozási szerződésenként + minden megkezdett hónapra 185 DM/fő). Az engedély a magyar munkáltató és a német cég közötti vállalkozási szerződés megvalósításához szükséges szakmai tevékenységre szól. Az érvényességi ideje alatt a dolgozó más vállalkozói szerződés kivitelezésére is áthelyezhető, de fontos tudni, hogy csak akkor, ha a magyar munkáltató nem változik. A vállalkozási szerződés teljesítéséhez szükséges munkák várható időtartamára adják ki az engedélyt, a leghosszabb időtartama főszabály szerint két év lehet. Amennyiben a munkát két éven belül befejezik, új kivitelezéshez adható új engedély. Kivételes esetben – ha előre tudni lehet, hogy a munka elvégzése két évnél hosszabb időt vesz igénybe –, három évre, a vezető beosztású munkavállalók pedig négy évre is kaphatnak munkavállalási engedélyt.
Amennyiben a német munkaügyi hatóság minden munkavállalóra megadja az elvi munkavállalási engedélyt, a magyar munkáltató ennek birtokában nyújthatja be a dolgozók listájával együtt a magyarországi Német Nagykövetségen a vízumkérelmeket, amelyhez nemcsak a magyar keretengedélyt és a vállalkozási szerződést kell mellékelni, hanem a munkavállalók névsorát (feltüntetve a foglalkoztató cég nevét és telephelyét) és a munkaszerződést is, s minden leendő munkavállalóra sürgősségi beteg- és baleset-biztosítást kell kötni, ami természetesen csak akkor lesz hatályos, ha az adott munkavállaló ténylegesen kiutazik Németországba és megkezdi a munkát. Amennyiben minden feltétel teljesül, a követség 5 napon belül kiállítja a három hónapra érvényes beutazóvízumokat. Ahhoz, hogy a kiutazó munkavállalók Németországban kézhez vehessék munkavállalási engedélyüket, a magyar munkáltatónak el kell juttatnia (a legpraktikusabb faxon) a vízumokat a német munkaügyi hatóságnak, s intézkednie kell a munkavállalási engedélyhez szükséges formanyomtatványok benyújtásáról. A munkavállalási engedélyt már Németországban vehetik kézhez a munkavállalók.
Amennyiben lejár a beutazási vízum, a helyi idegenrendészeti hivatalnál (30-80 DM illeték fizetése mellett) kell kérelmezni a hosszabbítást. A formanyomtatványhoz az útlevelet és az öszszes engedélyt, a keretszerződést, a munkaszerződést is mellékelni kell.
Milyen előírásokat kell betartani?
A német és a magyar előírások betartását mindkét ország hatóságai ellenőrzik. Vonatkozik ez a munkaszerződésekre és a szerződésben alkalmazott bérekre, a munkavállalási engedélyekre, valamint a munkakörülményekre is. Amennyiben ugyanis a magyar cég üzletszerűen átengedi munkavállalóit harmadik félnek (olyan német cégnek, akivel az adott beruházásra nincsen engedélyezett vállalkozási szerződése) vagy több munkavállalót foglalkoztat a szerződésben engedélyezettnél, illetőleg olyan munkavállalókat is foglalkoztat, akiknek nincsen munkavállalási vagy tartózkodási engedélyük, számolnia kell azzal, hogy a következő elszámolási időszaktól az így alkalmazott munkavállalók számával csökken a kontingens-kerete. Akik pedig ismételten jogellenesen alkalmaznak vagy engednek át munkavállalókat, nem kaphatnak munkavállalási engedélyt, illetőleg 1-4 évre kizárják a német piacról.
Emellett meg kell felelni azoknak a német előírásoknak is, amelyeket a német munkaügyi kormányzat alakított ki. Megszabják és ellenőrzik azt a minimális nettó bérezést, amelyet kötelezően ki kell fizetni a munkavállalóknak (ennek ellenére ellenőrzéskor a bruttó minimálbért kérik számon!), s ez magasabb, mint az Európai Unió tagállamainak munkásainak előírt minimálbér. Az építőiparban a német szerződő partner alkalmazotti létszámától teszik függővé, hogy hány magyar állampolgár dolgozhat az adott beruházáson, illetőleg abban a körzetben, ahol kiemelkedően magas – 10 százalék fölötti – a munkanélküliség, nem engedélyezik magyar vállalkozási szerződéses munkavállalók foglalkoztatását. A magyar vállalkozások német kamarai tagságát is megkövetelik, azt azonban sok esetben nem tudják eldönteni, hogy a Kereskedelmi és Iparkamarához vagy a Kézműveskamarához tartozik-e az adott cég. A kamarai tagság megszerzése érdekében ráadásul sok magyar cég kénytelen német polgárokat is alkalmazni, annak ellenére, hogy a magyar diplomák elfogadottak Németországban. Ugyanis a német kamarák nem veszik figyelembe a magyar diplomákat, a német mesterlevelet viszont elfogadják. A magyar cégek viszont nem tehetik meg, hogy néhány fős kőművesbrigád mellé a művezetőn (mester) kívül még felsőfokú végzettségű építésvezetőt is alkalmazzanak. Gyakran a német hatóságokkal való összeütközés forrása, hogy a magyar munkavállalókra nem vonatkoznak a német társadalombiztosítási szabályok (kivéve a kötelező sürgősségi beteg- és baleset-biztosítást), ennek ellenére a német szakmai szövetségek ellenőrzésük során számon kérik a magyar cégektől a járulékfizetést.
Ezért az érdek-képviseleti szervezetek és a magyar hatóságok kezdeményezik az egyeztetést a német hatóságokkal annak érdekében, hogy a vállalkozási szerződés keretében foglalkoztatott magyar állampolgárokra érvényes bértarifarendszert, a német kamarai tagság előírását, valamint a német társadalombiztosítási kötelezettség számonkérését a magyar cégek érdekeinek és a kormányközi megállapodás rendelkezéseinek megfelelően rendezzék.
| Melyik ország joga alkalmazandó a munkaviszonyra? |
|---|
A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. szerint a munkaviszonyra – ha jogszabály másként nem rendelkezik – annak az államnak a joga irányadó, amelynek területén a munkát végezni kell. E szabály értelmében, az egyéni munkavállalásra – amikor is a magyar munkavállaló közvetlenül a külföldi munkáltatóval köti meg a munkaszerződést – a külföldi állam munkajogi rendelkezéseit kell alkalmazni. Ezért is nagyon fontos a munkaszerződés körültekintő megkötése. Így ajánlatos megállapodni a pontos munkakörben és az ehhez kapcsolódó feladatokban, a munkavégzés pontos helyében, idejében, a díjazásban, a felmondási szabályokban, a szabadságban és a szociális ellátásokban is.
|
